Amiről általában nem szeretnek itt emlékez(tet)ni.

Az iszlám Arab-félszigeti elterjedése során voltak döccenők. Például a híres ridda-háborúk. Ez azt jelentette, hogy a Próféta halálakor néhány törzs visszakozott (ezt jelenti az arab szó (ridda/الردة) és elhagyta az újonnan felvett hitet. Hirtelen a Banú Tamím, a Banú Hanífa, és az Azd törzsek jutnak eszembe. S voltak lázadások Bahreiben és Jemenben is. Mindez az erős legitimációs deficittel küzdő Abú Bakr kalifa (632-634) uralkodása alatt történt.

Az egyik - ha nem: a - leghíresebb ridda-hadjárat, amelyet a kalifa megbízottja, Hudzajfa bin Muhszin vezetett, éppen a mai Fudzsejra Emirátus északi enklávéjában található Dibbába vezetett. Az Azd törzs helyi vezetője Dzú'l-Tádzs Laqít al-Azadí ugyanis a környékbeli - mondhatni : ománi - lakosság jelentős részével együtt kitért az iszlámból. A döntő ütközet a tengerparti Dibba melletti, a Hadzsar-hegység övezte síkságon zajlott le. A muszlim csapatok - minden forrás egybehangzó állítása szerint - tízezer lázadóval végeztek.

A csata színhelyéről a helyiek azt tartják, hogy még ma is látni/találni sírokat, amelyekben az itt elesettek nyugszanak.

Hát, nem tudom. Mindenesetre a csatamezőn ma egy irgalmatlan nagy cementgyár magasodik. Füst-, por- és mocsokfelhőjén felüdítő kaland volt áttekerni.

Hagyjuk is!

Néhány kép Dibbából.