Koszovó/Koszova 6

A hosszú oszmán uralom, röviden

Ezt a történészek általában három szakaszra bontják. Az első az oszmánok megjelenése és hatalmuk kiterjesztése a régióban (1388-1455). A második hosszú etap a hatalom konszolidálódása és megszilárdulása (1455-1878). Az utolsó korszak pedig a hanyatlás évei, vagy történészi terminussal: az úgynevezett "macedón kérdés" ideje (1878-1912).

Koszovó területe több közigazgatási egység (szandzsák) között oszlott meg: délen kis része a szkopjei, középső vidéke a vushtrri, a délnyugati a prizreni, az északnyugati a shkodrai szandzsához tartozott.

Fontos, hogy a városok nagyon hamar az iszlám urbánus központjainak képét: a fő városrendező tényező a mecset és a közvetlen környezetében kialakult bazár/çarşı/čaršija lett.

A hosszú évszázadokkal most általánosan nem foglalkoznék; csak egy - máig hatóan fontos - szegmenssel. Ez pedig a lakosság etnikai-vallási összetételének alakulása.

A szerb uralom után az itt élő albánok és szerbek mellé jelentős bevándorlás történt. Az oszmánok anatóliai török törzseket, tatárokat telepítettek le Koszovó területén is, és nagy számú permanens albán behúzódás is volt a környező hegyvidéki területekről. A városokban muszlim (és albán) dominancia kezdett kialakulni. Száz évvel az oszmán hódítás vége után Pejë lakosságának 90, Vushtrrin 80, Prishtinának 60, Prizrennek 56, Novo Brdonak 37%-a volt muszlim - túlnyomórészt albán.

Ezzel együtt a jelentős szerb jelenlét nem szűnt meg. 1557-ben Nagy Szulejmân szerb származású nagyvezírje, Sokollu Mehmet pasa (Sokolović) koordinálásával (!) a koszovói Peć/Pejë/Ipek lett a szerb egyház patriarchátusi központja. Az itt munkába lépő első patriarcha - s az ilyen dolgok egyáltalán nem voltak szokatlanok a vallási toleranciát hirdető oszmán birodalomban - az említett nagyvezír unokatestvére, Makarije Sokolović lett.

A patriarchátussal - ès a demogràfiával függenek össze az 1690-es események. Szavojai Jenő (ez így olyan jól hangzik, mint a Verne Gyula vagy a Shakespeare Vilmos, bár akkor már miért nem: Sékszpír?) miután kiűzték a törököket Magyarországról, egészen a mai Koszovóig nyomult előre, hol a szerbek össznépi hepeninggel fogadták. Jenőék azzal hitegették őket, hogy Kumanovo központtal szerb királyságot hoznak létre.

Aztán nem így lett, a császári seregek visszavonultak magára hagyva a Balkánt és a szerbeket, akik közül több tízezren Arsenije Crnojević pátriárka vezetésével Magyarországra migráltak; jelentősen változtatva Koszovó demográfiai arányain.

De ezt már elmeséltem egyszer.