Ma azon tűnődtem a nyeregben ülve, honnan ez a rengeteg, láthatóan erős pszichológiai problémákkal küszködő eb. Akik (vagy amik?) majd' minden alkalommal, faluban, városban, a dzsungel bekötőútjain, falkában vagy szólóban nekem estek és néha majdnem sikerült kibillenteniük a nyeregből.

A attakok nem voltak veszélytelenek, egy-egy kikerülő manővert úgy kellett abszolválni, hogy mondjuk ne taroljon le hátulról egy sűrű fekete füstöt okádó teherautó. (Mert ezekből is volt rengeteg - de most nem ez a téma...)

Egyszer régen, nem emlékszem, itt a Facebookon vagy a blogon értekeztem arról, hogy a kerekezéseim során milyen kutya-tapasztalatokat szereztem.

Összehasonlítottam három közép-ázsiai ország eb-viselkedési sztenderdjeit.

Az üzbég kutya valszeg Karimov elnök - Isten nyugosztalja - ukázának megfelelően viselkedik: azaz üzbég kutya nem ugat, tudja rendet. Így is volt; bicikliztem az országban több, mint háromezer kilométert mindennemű kutyatámadás nélkül.

A kirgiz eb - követvén az erős kezet nélkülöző, úgymond demokratikus, valójában kláni-törzsi kaotikus ország politikai hangulatát - szabad kezet/lábat/szájat kap: többnyire megtámadtak, kisebb részben csoportosan állva bambultak, miközben azért csak félve elkerekeztem mellettük.

Itt dolgoztam ki - immár négy éve - az egyetlen hatékony módszert a támadó kutyafalkák elűzésére - merítve a modern kultúrából (?). Azt a metódust alkalmaztam, mellyel Ben Kenobi űzi el a Luke-ra pályázó buckalakókat; egy ordenáré, artikulálatlan - igaz, az Erő inspirálta - üvöltéssel. Ott működött a jó öreg Sir Alec eszköze.

A tádzsik kutya meg attól függ. A városi ebeknek nagy volt a szájuk, akcióztak. A Wakhan-völgy iszmáílita kutyái - miként gazdáik - csendesen nézték a Vakhs-folyó afgán partjait meg a mögöttük felsejlő pakisztáni hegyeket; egyetlen támadást sem tudtak felmutatni. Aztán, amikor átkeltem a Déli-Pamír Hargus-hágóján és Alichornál megérkeztem Kelet-Tádzsikisztán (a Murghab-völgy) kirgizek lakta vidékére - tényleg nem túlzok - az ebek azonnal felvették a kirgiz módit: jöttek a támadások.

Hát ezen viselkedés-specifikumok egyikébe sem illeszthető a sabahi kutya. Ő (az?) ugat és támad, hiába a Jedi-metódus.

Visszasírtam a thaiföldi budhista kolostorok udvarán hemzsegő, többnyire beteg, göthös, vérző sebekkel teli, ténylegesen rühes ebeket. Bár egy-egy szentély megtekintése során fél szemmel mindig őket stíröltem, de egy helyet leszámítva, ahol az egyik unottan megugatott, az attakok elmaradtak.

Éljenek a buddhista kutyák!

És ma azért a táj kárpótolt. Észak-Sabah jó hely.