Az iszlám - arab kereskedők révén - a 9. századtól jelen volt a Maláj-félszigeten. Kezdetben inkább átmenetileg és szórványban. A térségben való elterjedésében egyébként fontos szerepet játszottak ezek a kereskedők és a velük érkező, részben közülük való szúfi mesterek, tanítók, aki többnyire Jemenből vagy a mai Omán partvidékéről érkeztek. Tavaly és idén télen ez utóbbi országot járva, megerősíthetem, az ománi tradíciók szerves része az a térítő munka, amit Délkelet-Ázsiában (is!) végeztek. (Erről korábban az egyik bejegyzesben írtam egy szösszenetet, ha megtalálom, átrakom ide.).
1303-ból aztán már vannak olyan feliratok is a Maláj-félszigetről, hogy egyes területek (leginkább északnyugaton) már alkalmazták az iszlám jogot, a saríát.
Az1410-es években alapított Melakkai Szultanátust szokás az iszlám első regionális államalakulatának tekinteni. Ez a kérdés azonban problematikus. Az államalapító - a kínaiak által támogatott - Parameswara hindi herceg, egyébiránt a mai Singapore környékének az ura - egyek források szerint felvette az iszlámot s így lett belőle Iskandar Sah.
Ez azonban - mármint a betérése - egyátalán nem biztos. Más, ugyancsak a Melakkai Szultanátusban született kortárs forrásművek szerint csak az alapító unokája, az 1424-1444 között uralkodó Muhammad Sah vette fel az iszlámot (muszlim tamil hercegnőt feleségül kérve).
A lényeg azonban, hogy az állam lakosságának a történészek mai konszenzusának alapján körülbelül 10%-a lehetett muszlim. Ugyanakkor a 15. század második felére az állami elit teljes mértékben az iszlám hívévé vált.
Most pedig olyan Star Wars-osan ugrok egyet az időben - hagyván a kolonializáció édes éveit -, a mai statisztikát említeném. E szerint ma a lakosság 51, maximum 60%-a muszlim. A politikai elit pedig teljesen. És az iszlám az állam hivalalos vallása.
Ezzel együtt a többiek (hinduk, buddhisták, taoisták, keresztények - azok számos felekezete) megvannak. (Hadd ne menjek le a napi politika szintjére!)
Az iszlám művészet, s azon belül az építészet pedig profitál és átitatódik a többi kultúra, civilizáció, vallás hatásaival. (Ez az építészetben látványosan jelentkező művészeti szinkretizmus valahol a többgyökerűségen alapuló társadalmi frusztráció-oldó sikeresség manifesztálódása is.)
Alant néhány kép következik a melakai Kampung Kling mecsetről. Az épületet az 1700-as évek közepén emelték, majd a 19. végén bővítették-átépítették. Láthatóak rajta a kínai (porticus) a jávai (tetőszerkezet), a hindi (minbar/szószék), a maláj (díszítő elemek), a portugál (csempék, ablakok) és a brit birodalmi (viktoriánus csillár) stílus jegyei.
Így, első megközelítésben.
