A Davutoglu-doktrina (Stratejik derinlik) hovatovább egyetlen állva maradt csapásirányának számító Balkánon az utóbbi èvekben (a szíriai polgárháború eszkalálódásával és Ankara ottani ambícióinak sikertelenségeivel párhuzamosan megújulva) ismèt lábraa kapott a töröl befolyás. Kultúrális, gazdasági ès politikai szinten egyaránt. S csaknem valamennyi ex-oszmán régióban Boszniától a szerbiai Szandzsákon át Albániáig és Macedóniáig. Hogy a bulgáriai török kisebbséget s a "hozzájuk csapodó" kelet-pomákokat màr nem is említve.

Tehát nyomulnak a törökök, társadalmi szinten a fiatalokat célozva meg. Épülnek a magánkoleszok, bőkezűen osztatnak a törökországi ösztöndíjak.

Ennek az egyre inkább beágyazódó intézményhálózatnak a jövője kulcskérdés a helyi társadalom jövőbelo kifutását illetően is. Amennyiben meggyengülne az erős ankarai központi kéz (v.ö.: vasököl), a jelek szerint Törökországból is lenne jelentkező, hogy átvegye ezeket a hálózatokat. S most a radikális(abb) szunnita mozgalmakról beszélek.

Vannak persze még nagyobb kihívást jelentő riválisok is. Ha - akár a mai, akár egy más irányultságú - Törökország jelenléte meggyengül a Balkánon, a már a kertek/hegyek alatt ismèt serényen lopakodó Öböl/szaúdi hátszelű vahhábiták sem lesznek restek.

De hát lehet, hogy lesz ez még így se. Messze járó ember azt mond, amit akar. (Meg a stúdióban járó is.)