Az utolsó napon mindig csinálok valami búcsútúrát. Ezúttal Biskekből az Ala Arcsa/Archa-kanyonba, az Ala Too fenséges hegyei közé. (Két éve is itt zártam, sőt itt is kezdtem.)
Jó magasra felbicikliztem a nemzeti parkba, letáboroztam, néztem a hegyeket, a zölden zúgó folyót a völgyben, kicsit magamban szerettem volna lenni. (Nem mintha ez az állapot nem állt volna be elég sűrűn az elmúlt negyven napban.)
Szóval, üldögélek már vagy három perce, amikor hipp-hopp előbújik a szokásos „na-most-beszélgessünk-egy-jót-uram” figura. Ez most olyan Piszkos Fred-es forma, oridzsinál Ray-Ban napszemüvegben, szakadt farmerban, egyliteres sörös flakont lóbálva. Szerencsére nem kínált meg, „vezetek”, mondtam volna. És az általa prezentált egy órás monológ lenyűgöző volt.
Genagyij, a Kirgisztánban született ukrán gondolkodó. (Ez utóbbi megállapítás az enyém.) Beszélt először Mengyelejevről. Hogy az mekkora kémikus volt! De még nagyobb jelentőségű az – mondotta –, hogy az általa alkotott táblázat valamennyi eleme megtalálható Kirgisztánban. Ez így bizonyára igaz is, Genagyij azonban bizonyára arra gondolt, hogy nincs a földkerekségen még egy ilyen ércekben, ásványokban gazdag ország, mint a kirgizek földje.
Más témára ugrott. "A Szovjetunió volt aztán csak a népek igazi olvasztótégelye; nem Amerika. Aztán mi tett tönkre azt? A nacionalizm! Mert ugye jönnek az oroszok, hogy ők oroszok. Mondom nekik, hogy vagy te orosz, amikor háromszáz évig kefélt arrafelé a tatár, a mongol. Bonyolult, ugye. Egyszerűbb lesz, ha a vallásra koncentrálunk – asszociálkodik. – Mert ugye, egy isten van. Ki tengrinek, ki bognak, ki Allahnak hívja. Mind ugyanazt tanítja! Mert ugye volt először Ádám (znácsit: csilovék) és Éva (znácsit: zsénsina) és aztán Isten leküldte hozzánk a fiait. Köztük Jézust. És végül az utolsó fiát, Mohamedet.”
Ez gyönyörű zárszó volt. Szerintem bősz szinkretisták sem fejthették volna ki szebben. Azzal kezet nyújtott, felkapta a sörös flakont és eltűnt a fák között.
Asszem ez a monológ és a Pamír fennsíkján éjjelente megbámult, a térről, az időről meg erről az egészről számos gondolatot gerjesztő Tejút látványa. Ezért a két dologért érdemes volt.
