Tegnapi hír: Ninive Tartomány vezetője bejelentette, hogy az iraki kormány és a Kurdisztáni Régió vezetése megtiltotta a „Népi Megmozdulás” egységeinek a Moszul majdani Iszlám Államtól való visszahódításában való részvételt. Látván és félvén a nevezett fegyveres csoportok tikriti sikereit – tehetnénk hozzá malíciózusan.

A Népi Megmozdulás (الحشد الشعبي) elnevezés azon a síita milíciák gyűjtőneve, amelyek részt vesznek az Iszlám Állam (IS – الدولة الإسلامية) elleni közép- és észak-iraki ellenoffenzívákban – együttműködve az iraki hadsereg egységeivel. Bár Tikritet – a hírekkel ellentétben – még mára sem szabadították fel teljesen, az ellentámadás sikere erősen köthető a nem kis létszámú, jól szervezett és irányított dél-iraki milíciák részvételéhez.

Ez a hatékonyság a síita közösség egyébként is magas szintű önszervezési képessége és egyes csoportok több mint egy évtizedes múltra visszatekintő tapasztalata mellett alapvetően az iráni háttérnek köszönhető. A szellemi (ideológia) és anyagi (fegyverek) támogatás mellett nem elhanyagolható – vagy mondhatnánk: elsődleges – szerepet kapnak az iráni Forradalmi Gárda (IRGC – سپاه پاسداران انقلاب اسلامی) helyben dolgozó szakértői, élükön a tikriti csatát személyesen is felügyelő Qászem Szolejmání tábornokkal, a Jeruzsálem/Qudsz Brigádok (نیروی قدس) vezetőjével.

Nézzük meg főbb vonalakban a Megmozdulást.

A síita milíciák létszáma ugyan már korábban sem volt elhanyagolható, tagságuk ugrásszerű megnövekedése azonban köthető az Iszlám Állam Kelet-Irakban történt tavaly nyári előretöréséhez. Ekkor (júniusban) az első számú síita vallási vezető, Alí al-Szísztání ajatollah fatvát adott ki, amelyben – meghatározott feltételek teljesülése esetén – közösségi kötelezettséggé tette a „terroristák, rablók és útonállók” (értsd: IS) elleni dzsihádot (الجهاد الكفائي). Ennek lényege, hogy nem minden egyes egyénre vonatkozik kötelező jelleggel, hanem a közösség egyes tagjai (a csatlakozók) az egész társadalomra vonatkozó vallási kötelezettséget kiváltják.

Ezt követően aztán Szísztáni ajatollah több alkalommal pénteki prédikációkban tovább finomította a felszólítást (például többször is felhívta a figyelmet a Korán által is említett civil lakosság elleni erőszak tiltására). Legutóbb február 10-én szedte pontokba az IS és hasonszőrű szövetségesei elleni küzdelem előírásait.

Az egyébkén a politikai passzivitás fő személyiségének nevezett Szísztání megnyilvánulásai síiták ezreit indította arra, hogy a már meglévő, illetve az újonnan létrejövő milíciákhoz csatlakozzon. Mára az egyes csoportok fizetési listáján (ilyen is van!) szereplő tagok száma – középértéken számolva – 118000 fő, akik közül a napi fegyveres küzdelmekben legalább hatvan ezren vesznek részt. A többiek kiképzéseken vesznek részt, illetve a dél-iraki síita területeket, mindenekelőtt a szent városokat (Kerbelá, Nedzsef) és Bagdad síita negyedeit védik.

A legnagyobb szervezett – immár hagyományosan – a Badr Brigád (فيلق بدر), amely az Ammár al-Hakím-vezette Iraki Legfelső Iszlám Tanácshoz (المجلس الأعلى الإسلامي العراقي) köthető s vezetője a volt közlekedési miniszter, jelenleg parlamenti képviselő Hádí al-Ámirí, aki a nyolcvanas évek óta küzdött a Szaddám Huszajn-féle rezsim ellen, majd sok időt töltött szíriai és iráni emigrációban. A Badr brigád az a csoport, amely Szaddám Huszajn bukása után az egyik legnagyobb fejlődést járta be, körülbelül 12000 fegyveressel rendelkezik.

Helyi források szerint ennek legközelebbi szövetségese az Igazság Népének Csapatai (عصائب أهل الحق) nevű csoport, amely 2006 nyarán Qajsz al-Khazalí vezetésével vált ki a legjelentősebb síita milíciából, a Muqtadá al-Szadr-féle Mahdí Hadseregéből (جيش المهدي). Az 1500 harcost mozgató szervezet nyíltan erősen iráni befolyás alatt áll, s jelentősen kivette a részét úgy a korábbi síita-szunnita küzdelmekből (Imám Ali Brigád), mint az IS elleni Dijála és Tikrit környéki (Imám al-Kázim, Imám al-Hádí és Imám al-Aszkarí Brigádok), valamint szíriai harcokból (Imám al-Karár Brigád).

A legnagyobb létszámú csoport az iraki síita politika önjáró lövegje, Muqtadá al-Szadr Mahdí Hadseregéhez (جيش المهدي) tartozó Béke Brigádok (سرايا السلام), amelynek a Népi Megmozdulásban több tízezer harcosa tevékenykedik. Szadr jelenléte a milícia-szövetségben egyébként súlyos konfliktusok forrása: a még mindig fiatal vezető a szerveződést saját irányítása alternatív hadsereggé fejlesztené az állami erőszakszervezetekkel szemben. Sikerének kulcsa – mint annyi mindenben az iraki síita univerzumban – Teherántól függ.

Szintén nagy létszámú és magas képzettségű csoport a 3000 főt számláló Alí Imám Brigádok (كتائب الإمام علي), amely egyenruhában harcol Közép-Irak számos frontján – legutóbb Tikrit ostrománál. Saját kiképzőtáboraiban aztán iraki keresztényekből (?) speciális egységet hozott létre, Mária Fia Jézus, Isten Lelke Brigádok (كتائب روح الله عيسى بن مريم) néven. /Lelke vagy Lehelete vagy Szubsztanciája vagy… – ez a téma az iszlámban szintén egy könyvre való teológiai vitára is alkalmat adhatna, amolyan i-betűs módon – homousion/homoiusion…, most nem mennék bele, maradjunk csak a csodálatos, gyomorforgató politikánál./ Az Alí Imám Brigádok vezetője, Sabal al-Zajdí a Mahdí Hadseregében szolgált, majd 2010-ig börtönben időzött. A tikriti csatában aztán Dzsamál Dzsaafar Muhammad Alival (lásd lejjebb) leggyakrabban Qászem Szolejmání oldalán tűnt fel, mint az iráni tábornok egyik legközelebbi munkatársa.

További megmozdulók:

• Igaz Ígéret Zászlóalj (الوعد الصادق), vezetője Muhammad al-Tamímí, 2000 fegyveres.
• Hezbollah Mozgalom (حركة حزب الله), vezetője Akram al-Kaabí, kb. 500 fegyveres.
• Iraki Hezbollah Brigádok (كتائب حزب الله العراق), vezetője al-Háddzs Hásim Abú Alá al-Hamadání, 600 fegyveres.
• Mártírok Ura/Legfőbb Mártír Brigádok (كتائب سيد الشهداء), vezetője Abú Musztafá al-Sajbání, 400 fegyveres.
• Al-Khurászání Elit Csapatai (سرايا طلائع الخراساني), vezetője Alí al-Jászirí, 200 fegyveres.
• Muhammad Báqir al-Szadr Erői (قوات محمد باقر الصدر), vezetője Abú Mahdí al-Muhandisz/Dzsamál Dzsaafar Muhammad Alí, 300 fegyveres.
• Abú’l-Fadl al-Abbász Zászlóalj (لواء أبو الفضل العباس), vezetője Amdzsad al-Bahádalí, 500 fegyveres.
• Huszajn Imám Zászlóalj (لواء الإمام الحسين), vezetője Abú Sahd dal-Dzsabbúrí, 150, különlegesen jól képzett harcos.

A síita milíciák ön- és külföldi inspirációval történő szerveződése nem csak a szunnita közösséget nyugtalanítja. A tervezett moszuli offenzívából való – egyelőre retorikai szintű – kizárásuk rámutat arra, hogy a központi kormány is aggódik. A Népi Megmozdulásban ismét Teherán befolyásának növekedését látják. Addig viszont, amíg nem lesz erős központi hatalom, annak minden attribútumával egyetemben – s ez belátható időn belül nem nagyon képzelhető el –, oka van e félelmeknek.