A megalakulást követően a Nuszra Front (NF) vezetői több alkalommal kinyilatkoztatták, hogy a Szabad Szíriai Hadsereget (الجيش السوري الحر) szövetségesüknek tekintik a kormány megdöntéséért folytatott küzdelemben. A kezdetben Észak-Szíriára (elsősorban Idlíb és Aleppó térségére) korlátozódó NF akciók az egyre nagyobb létszámú külföldi (arab, dél-ázsiai és elsősorban észak-afrikai gyökerekkel rendelkező európai) harcosok csatlakozásával kiterjedtek az ország más régióira is.
Az aleppói-idlíbi térségben a NF erői alapvetően két irányba összpontosítottak. Elsőként a kormányerők laktanyáira és a fegyverraktáraira – az egyre növekvő létszám megfelelő fegyverellátása céljából. Nem részletezem az itteni akcióikat, csak kettőt említenék meg: az al-Atárib térségében fekvő 46. Ezred laktanyáját, amelyet 2012. november 19-én foglaltak el, és a már említett Szulajmán sejk Kiképzőtábort (سليمان معسكر الشيخ). Ez utóbbit, amelynek során jelentős mennyiségű nehézfegyvert, páncélozott szállítójárműveket és harckocsikat is zsákmányoltak, a NF egyik legeredményesebb egysége a nemzetközi összetételű Kivonulók/Muhádzsirún Brigádja (كتيبة المهاجرين) hajtotta végre. Ezekkel az akciókkal stratégiai pontokat vettek fennhatóságuk alá az aleppói és az idlíbi térségek találkozási pontjánál.
A másik kiemelt irányú törekvésük az Aleppótól keletre-északkeletre elterülő síkság feletti ellenőrzés megszerzése lett. Két okból: egyrészt a terület mezőgazdasági kulcsterület, amelynek fontos szerepe van az északi nagyváros, Aleppó ellátásában, de birtoklása a szervezet élelmiszerellátásában is kulcsszerepet játszik. Éppen ezért a NF erősen törekedett arra, hogy ezeket a területeket a lakossággal, azaz az itt élő mezőgazdasági alkalmazottakkal együtt tartsa meg. Ezért ezeken a területeken jelentős szociális tevékenységet fejlett ki, azonban a háborús helyzet miatt a lakosság helyben tartása kevés sikerrel járt. Ezzel együtt itt is fontos katonai bázisokra tette rá a kezét, mint az al-Taána-i radarállomás vagy a Tall Hászir-i rakétabázis. Az északkeleti síkság még egy okból volt fontos a NF számára (is): ez a vidék köti össze Aleppót s azon keresztül az ország középső részét a török határvidékkel. Ennek birtoklása pedig a nemzetközi utánpótlási vonalak biztosítását jelenti északi irányból.
Az erős északi pozíciókból hamarosan eredményes támadásokat hajthattak végre keleti irányba, al-Raqqa térségében. 2013. februárjától a Szíriai Iszlám Front (الجبهة الإسلامية السورية) és a Szíria/Levante Szabadjai Mozgalma (كتائب أحرار الشام) szervezetekkel együttműködve stratégiai pontokat vontak ellenőrzésük alá ebben a térségben is. Először az Eufrátesz gátjait (a Manbidzs melletti Tisrín-gátat سد تشرين és az al-Thaura-i Eufrátesz-gátat سد الفرات), majd a régióközpontot, al-Raqqa városát vették ellenőrzésük alá.
Pedig a régióban nagy számban vannak jelen arab és más külföldi iszlamisták is: a terület ugyanis a legfontosabb összekötő területe az iraki szunnita háromszögben évek óta szervezkedő és aktív dzsihádista csoportok között. Éppen az a szoros kapcsolat és az Irakban „szocializálódott” csoportok növekvő és növelni szándékozott befolyása okozott törést a NF (és más iszlamista szervezetek) hálózatában. De erről majd később.
A „nyugati fronton” való megjelenésével a NF már hosszú távú stratégiai céljait, azaz az Aszad-kormányzat teljes felszámolását igyekszik megvalósítani. A rendszer alavita bázisterületén 2012 tavaszán jelent meg. Itt a NF Latakija/al-Ládzikíja-i csoportja, a Segítők (أنصار) a külföldi humán bázisú Kivonulók/Muhádzsirún Brigádjával (كتيبة المهاجرين) igyekezett pozíciókat szerezni. A tengerpart menti városokban és a hegyvidéken célzottan igyekezett megakadályozni, hogy a rendszer esetlegesen egy önállósuló alavita enklávét hozzon létre – egy poszt-aszadi helyzetre.
A tengerparti hegyvidék bekerítésének folyományaként és a már többször is említett erős közép-szíriai iszlamista hagyományokra támaszkodva a NF jelentős erőket vetett/vet be a Humsz/Homsz- Hamá-i régióban is. A harcokban itt különösen véres eszközöket vetnek be, s hasonlóképpen viselkednek a hadifoglyokkal is, ám kétségtelen nüansznyi változás, hogy a lakossággal szemben kevesebb a vallási alapú agresszív fellépés. (Persze, hogy mi sok és mi kevés, azt mondják meg inkább a helyiek…)
Mindenesetre akár a – jól felismert – propaganda része, akár nem, igyekeznek minden szociális intézkedést ugyanúgy a világhálóra feltenni és a nemzetközi média figyelmének középpontjába állítani, mint elrettentő harci cselekményeiket.
A Qalamún-i csatában, azaz a Homsz és Damaszkusz közötti autópályától nyugatra fekvő hegyvidéki övezetben a NF aktívan szerepet játszott/játszik az itteni vallási kisebbségek (elsősorban keresztények) elleni tisztogató műveletekben.
Ugyancsak a vallási kisebbségek elleni fellépés a fő célja a NF Damaszkusztól délre zajló aktivitásának: itt a Zajnab-negyed környéki síiták és libanoni támogatóik (a Hezbollah egységei) ellen folytat támadásokat.
Ez a tevékenysége összekapcsolódik az ország déli régiójában folytatott tevékenységével, amelynek elsődleges célja, hogy ellenőrzése alá vonja a jordániai határátkelőhelyeket. Ez a szervezet számára stratégiai jelentőséggel bír: a déli szomszédban, ahonnan már eddig is legalább ezer dzsihádista érkezett a szíriai polgárháborúba, további ezrek várakoznak, hogy a logisztikai útvonalak feletti ellenőrzés megszerzése után csatlakozhassanak a nemzetközi dzsihád jelenlegi fő tevékenységi területén folyó küzdelemhez.
