Még egy kis Libanon. A lassan egy éve lemondott és azóta ügyvezetőként működő Nadzsíb Míqátí-vezette kabinet mellett hónapok óta alakul az új kormány. Ezt Tammám szalám igyekszik öszvehozni, mindeddig nem sok sikerrel.
Tammám elgondolása ugyanis egy olyan nemzeti egységkormány létrehozása, amely a két fő ellenfél közötti egyensúly megteremtésére törekszik. A szír-iráni orientációjú politikai erők, a Március 8-a Irányzat, a Hezbollah és szövetségeseivel szemben a szunnita Jövő/Musztaqbal vezetésével – főként – nyugati irányultságú pártok (Március 14-e Irányzat). Emellett vannak az úgynevezett „középerők”-nek nevezett csoportok (Michel Szulajmán köztársasági elnök és például a Valíd Dzsumblat-vezette Haladó Szocialista Párt). Volt már ilyen jellegű egységkormány, Fuád al-Szinjúra vezetésével 2005 nyarától, ami végül 2006 novemberéig állt fenn, amikor is a Hezbollah és szövetségesei kivonták minisztereiket belőle, illegitimnek titulálva azt.
Szalám mindenesetre olyan kormányban gondolkodik, amelyben mindhárom csoport nyolc-nyolc-nyolc miniszterrel képviseltetné magát. Így egyik sem birtokolna a vétójogot jelentő egyharmad plusz egy szavazat erőt. Szalám ezzel szélesítené ki a saját mozgásterét. És ez ami egyetlen politikai csoportulásnak sem kóser. Vagy inkább: halál.
A Március 8-a Irányzat – miként eddig minden egységkormányban – ragaszkodik az egyharmad plusz egyes vétójoghoz. Így a 9-9-6-os felállást preferálná, amelyben ők és a fő ellenfél, a Március 14. is bírna a vétójoggal.
Tulajdonképpen a Március 14. is elfogadná ezt a felállást, azzal a feltétellel azonban, hogy a Hezbollah ne vegyen részt a kormányban. Vagy vegyen részt, de vonja ki erőit a szriai polgárháborúból. Ez utóbbiról ugyan tett már kijelentéseket a párt főtitkára Haszan Naszralláh, de a jelenlegi nemzetközi konstellációban (a iráni atomprogramról kötött genfi egyezmény fényében) ismét erősödést mutató síita szervezet nem látszik tovább hátrálni. Sőt.
Közben persze a „középerők” (Szulajmán és Dzsumblat, akik azért közelebb állnak a Március 8-hoz, mint a riválisokhoz) is bedobták a maguk javaslatát: legyen a miniszteri leosztás 11-11-8. Így a két fő rivális jóval a vétójogon túli kvótát kap, az államelnök és a drúz vezető pedig négy-négy minisztert delegálhat az új kormányba.
A legjobb az egészben, hogy Szalám megbízatása elfogadása óta ragaszkodik a 8-8-8-as felálláshoz, így továbbra sem sok jó néz ki a kormányalakítás terén.
És még nem is szóltunk az egyes tárcák birtoklásáról. Érintőlegesen csak annyit: a szokásos „erős” tárcák (belügy, védelmi, külügy) mellett most késhegyre menő harc megy az energetikai minisztérium megszerzéséért. Ezt most Dzsibrán Bászil, a Hezbollah-szövetséges Michel Aoun híve és veje viszi és ezt a pozíciót nem akarja kiadni a kezéből. De ragaszkodik hozzá a Március 14-e Irányzat is. Mert hát ugye óriási gázmezők rejlenek a libanoni selfben. Vagy nem. Minden egyéb érdekekn átgázolva küzdeni érte azonban érdemes. Hajrá!
