Irakban a helyzet változatlan. Már ami a biztonsági helyzetet illeti. Mert a nyugati – hadd ne írjam: és a magyar – sajtóból szépen kiszorultak a naponta tucatnyi halálos áldozattal járó állandó merényletek hírei. Most Isztambul és – újra – Egyiptom a sláger. Az előbbi ráadásul az itthon igencsak általános provincializmus szemüvegén át interpretáltatik. Az igencsak megoldatlan mezopotámiai politika pedig nem éri el a média munkások ingerküszöbét. Úgy látszik az autóbomba szaggatta testek napi mennyisége sem elég már ehhez.
Irakban nem látszik megoldás a kurd autonómia-szélesítési törekvések, a szunnita kisebbség helyzetének rendezése és a síita közösség helykeresésének terén sem. Most hagyjuk a közigazgatás, a gazdaság és általában a társadalmi élet kihívásait. Mindezekkel az országos politikai csúcsán álló, a Jogállam (دولة القانون) nevű koalíciójával – amelyben legjelentősebb erő saját formációja, a Dava Párt (حزب الدعوة) – szekuláris programot hirdető Núrí al-Málikí miniszterelnök képtelen megbirkózni. A 2006 óta posztján lévő síita politikus mint protolkoláris események lebonyolítója és buzgó részvevője, igencsak sikeres – miként ezt szép, informatív honlapja is igazolja. Lázár Györgynek is ilyen lett volna, ha lett volna.
Nézzük azonban a miniszterelnök helyzetét saját közösségén, a síitákon belül. Hatalomra kerülésekor számos jel mutatott arra, hogy Szaddám Huszajn-rendszer utolsó csapásai majd a kibontakozó polgárháború alatt meggyengült hagyományos síita vallási vezetőket adó családok háttérbe szorulnak s helyüket az egyébként a három évtizedes Baath-rendszernek (is) köszönhetően erősen szekuláris iraki társadalom síita részében is a világi alapokon álló politikai erők nyernek teret. E folyamat részeként emelkedett fel Málikí csillaga is; a kurdok és a szekulárisok támogatásával lehetett miniszterelnök. (A külső politikai játékosokat most hagyjuk.)
Ugyanakkor a vallási vonalon két legerősebb család meggyengülni látszott. Ennek okai között volt az is, hogy mindkettő élén csaknem egy időben történt generációváltás következtében fiatal vezetők kerültek. Az Szadr-család tekintélyes vezetőjét, Muhammad Muhammad Szádiq al-Szadr nagyajatollahot még a Szaddám Huszajn-érában, 1999-ben gyilkolták meg. A család élén csak lassú folyamat során ismerték el egyik fiát, az apja halálakor mindössze 26 éves Muqtadá al-Szadrt. A jövő hónapban negyven éves Muqtadá a polgárháborúban a Mahdí Hadserege (جيش المهدي) nevű paramilitáris milíciával exponálta magát, majd iráni tanulmányokkal a háta mögött lassan politikussá konszolidálódott. Szervezete, a Szadr Irányzat (تيار الصدر) egyre jelentősebb befolyással bír az iraki síita közösségben; különösen a főváros M. M. Szádiq al-Szadról (Szadr-város) elnevezett negyedében.
A másik befolyásos család, a Hakím is hasonló utat járt be az elmúlt évtizedben. A legjelentősebb síita prtnak számító Iraki Iszlám Legfelső Tanácsot ( المجلس الأعلى الإسلامي العراقي) vezető Abdulazíz al-Hakím, aki 2003-ban a kormányzó tanács elnöke is volt, 2009-ben hosszú betegség után hunyt el Teheránban. Az évtized második felében tapasztalható befolyáscsökkenést erősítette az új vezető, Abduazíz fia, a most 42 éves Ammár al-Hakím viszonylagos tapasztalatlansága. A Legfelső Tanács, majd a síita közösség jelentős részének támogatását elnyerő Ammár immár visszaszerezte a család hagyományos presztízsét.
Mindez persze nem meglepetés. A két család több mint száz éve ad vezető vallástudósokat – köztük a síita hívő számára követendő autentikus jogforrást/joginterpretátort, mardzsat (مرجع). Tekintélyük az iraki síita társadalomban óriási. S ez a hagyomány sokkal mélyebb és hosszabb távra ható, mint Málikí és a szekuláris irányzatok rövid tündöklése.
Ezt bizonyítják az április 20-án lezajlott tartományi választások is, ahol az Iraki Iszlám Legfelső Tanács és a Szadr Irányzat majdnem mindenütt kormányzóképes többséget szerzett. Ugyanakkor a Málikí-fél Jogállam-koalíció számos kis párttal szövetségben is alig néhány helyen jutott csak többségbe a tartományi tanácsokban.
Az iraki síiták belső politikai erőviszonyai nem érdektelenek – regionális szemszögből sem. A szíriai események hatása itt is érződhet: amennyiben hatalomváltás zajlik le a nyugati szomszédban, Irán szemében meghatványozódik Irak és különösen az ottani síita közösség jelentősége.
