Jordániában is elkezdődött a töprengés: mi lesz, ha így-vagy úgy véget érnek a szíriai harcok s az ott aktivizálódott dzsihádista szalafiták-hazatérnek és otthon főzik tovább a levest. Elég komolyan felkavarhatják a politikai életet, miután a belső feszültség – a Király&Co. egyre-másra hozott tűzoltó rendelkezései ellenére – igencsak növekszik. A szociális elégedetlenség mellett egyre markánsabb a hagyományos palesztin-beduin ellentét erősödése és a mind nagyobb létszámú szíriai menekültek ellátása okozta társadalmi feszültségek és mindenekelőtt a különböző vérmérsékletű iszlamisták mind erőteljesebb mozgolódása.

Monarcha nem bukott mindeddig a sog „arab tavasz” során és ennek a kis Churchill-ötletelte kis Pufferstaat-ban sincs sok esélye. Ez sem a szomszédos Izraelnek, sem az anno a kreátor szerepet játszó briteknek, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke. És a nagy közel-keleti átalakulást (lásd még: a síita félhold és szatellitái felszámolását) teljes gőzzel támogató (előkészítő?elindító?) félszigeti monarchiáknak sem. Egy ottani felfordulás – földrajzi közelsége folytán – már őket is közvetlenül fenyegetné.

A Szíriában harcoló szép számú dzsihádista csoportokban a Nuszra Fronttól (جبهة النصرة لأهل الشام) a Szíria Szabadjaiig (أحرار الشام) számos ország fiai küzdenek Albániától Pakisztánig, Csecsenföldtől Szudánig. És természetesen a szomszédos államok extremista csoportjainak delegáltjai, köztük a Jordániából érkezettek.

Ez utóbbiak az elmúlt napokban több alkalommal tettek nyilatkozatokat, milyen kemény támadásoknak voltak/vannak kitéve a szíriai kormánycsapatok részéről. A Damaszkusz, Aleppó, Idlíb és Deraa környékén elsősorban a Nuszra Front és a Tauhíd Brigádok (كتائب التوحيد) soraiban harcoló jordániai dzsihádisták az erős ellentámadások következtében  súlyos veszteségeket szenvedtek, és gyakorlatilag szétszóródtak a lakosság között. Ezzel együtt az utóbbi hetekben jelentősen csökkent az utánpótlás is; csaknem 95%-kal kevesebb dzsihádista harcos szivárgott át a szír-jordániai határon, mint korábban.

Az egyetlen jelenleg sikeresnek mondható műveleti területük a kelet-szíriai Deir al-Zúr vidéke, ahol az Irak felől érkező utánpótlásnak és logisztikai vonalaknak, valamint a régió törzsi társadalmában jelentős befolyásuknak köszönhetően a polgárháború kezdete óta erősen megvetették a lábukat.

A Nuszra Front háromezerre tehető létszámának – jordániai szalafita források szerint – mintegy tizede érkezett Szíriai déli szomszédjából. A jordániai hitharcosok eddig mintegy ötven mártírt tudnak felmutatni.

A dzsihádista szalafiták aktivizálódása erősen érzékelhető Jordániában. Az egyik vezetőjük, Abdulqádir Sahháda, mozgalmi nevén, Abú Muhammad al-Taháví aki minden alkalmat megragad a szíriai kormány vagy például Franciaország mali beavatkozása elleni retorikai támadásra, már túlfeszítette a húrt, a jordán hatóságok letartóztatták.

Az említett feszült belpolitikai légkörben mind gyakrabban merül fe a kérdés, mi történik, ha a nagy létszámú szíriai dzsihádista szalafiták kontingense hazatér. Láthatunk erre már példát az afganisztáni szovjetek elleni modzsáhed-harcokat majd a polgárháborút követően, amikor a hazájukba visszatérő iszlamisták komoly fejfáját okoztak az adott országok kormányainak Albániától Libanonon át Egyiptomig. 

Erről a félelemről beszélt II. Abdullah király is a davosi Világgazdasági Fórumon bő egy hónapja, amikor felhívta a figyelmet, hogy északi szomszédja – kis retorikai túlzással – egy új tálibán mozgalom központja lehet. Mindenesetre tény, hogy az extremisták újabb gyakorló- és újjászerveződési helynek használja a szíriai polgárháborút.

És számukra a küzdelem nem érhet véget az Aszad-kormány általuk remélt bukásával. Miként a jordániai dzsihádista szalafiták egyik szóvivője, Muhammad al-Salabí (Abú Szajjáf) nyilatkozta  aminap: a Nuszra Frontban harcoló jordániai dzsihádisták a kezdettől fogva leutasítják a csatlakozást a felkelők fő erejéhez, a Szabad Szíriai Hadsereghez (الجيش السوري الحر), miután a fennálló rezsim megdöntését követően az újabb kihívást a számukra megfelelő ideológiájú iszlám államot nem elfogadó erők elleni küzdelem jelenti majd.

Hogy Szíriában-e, netán Jordániában (vagy egy harmadik, negyedik stb országban), még kérdés. A jordániai uralkodó legutóbb Moszkvában figyelmeztetett. Kell is, mert a mindúttalan kinyitott palackból kiszabadult szellemek kísértetként járják s járhatják be az egész Közel-Kelet.