Az megvan-e, amikor Kabir Bedi rohan, mint tapír a dzsungelben, kiér a tengerpartra, megáll, liheg, szigorú-szomorú tekintetével a vizet pásztázza, s csak egy távolodó hajót lát? És miután tudja, hogy szívszerelmét azzal a közlekedési eszközzel rabolták el, fájdalmasan…