iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Katar körüljárása 16

2020. április 06. 09:03 - politics&islam

 

(Az utóbbi hetek változtak a dolgok. Kicsit. Folytatom a februári katari út jegyzeteit, majd az újabb, egyenlőre félbeszakadt balkáni tartózkodásról szóló feljegyzéseket.)

 

 

Hihetetlen

Vagy egy ilyen nevű folyóirat kishazánkban.

Mindenkinek ajánlom. Az emberi elme széles körű és feneketlen mélységű zagyvalékait nehéz lenne ennél magasabb művészi színvonalon sajtótermékké formázni. Valszeg gyakorló üldözési mániások s egyéb pszichiátriai esetek kreálják az írásokat; néha a címlap szűnni nem akaró röhögésre ingerel.

Olvassuk! Magyar nyelven úgyis meghalt a sajtó.

Nos, ebben az újságban vannak ilyes ábrák, rajzok - általában régmúlt időkből -, s a magyarázat többnyire megoszlik az ufók, a templomosok és az illuminátusok között. Hacsak nem az ősmogyeri-sumér-szkíta sámán-táltos hagyomány, a pilisi Föld-szívcsakra, a csí-energia vagy a Gyatlov-expedíció zombijai állanak a jelenség megett.

Ezek megett bizonyosan ős-katariak.

A félsziget északkeleti végében, al-Dzsaszászíja mellett, egykor valószínűleg a vízparton, számos sziklába vésett ábra maradt fenn. A pertroglifek hajókat, geometriai formákat, s többször megmagyarázhatatlan - legvalószínűbben szakrális értelmű - jeleket ábrázolnak.

A hajók különösen érdekesek. Vannak hajótestek lenyomatát mutató vésetek, kétoldalt evezősorokkal s vannak a vízijárműveket oldalról ábrázoló képek.

Éppen ezek segíthetnek a petroglifek korának megállapításánál. Korábban arab régészek az i.e. 3. évezredre datálták a rajzokat, de a mai modern kutatás azon az állásponton van, hogy a most is használt dzow-típusú hajókat, amelyek jól beazonosíthatóak az orr felépítménye, a kormánylapát és a hajó formája alapján - legkorábban a i.sz. 10-11. században kezdték használni errefelé.

Azért az is régi.

Bizton régebbi, mint az a falfelirat, melyet '86-os pécsi osztálykirándulásunkon láttam a Misina-tetői tv-torony bejárata mellett: "itt jártam, Jozso".

84836730_2734661033249647_7073500189469704192_o.jpg

84557340_2734666609915756_1370463835827208192_o.jpg

84565086_2734663696582714_6162118634748510208_o.jpg

84638507_2734669083248842_3705238943042633728_o.jpg

84661100_2734667899915627_3591632561232674816_o.jpg

84740354_2734661893249561_2324739241818456064_o.jpg

84951288_2734664643249286_7946863024399187968_o.jpg

85023194_2734662529916164_6673149644811272192_o.jpg

85095474_2734665326582551_6042038908294791168_o.jpg

85049604_2734663036582780_2746586922427088896_o.jpg

86472577_2734665723249178_1512183604677967872_o.jpg

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 14

2020. február 27. 07:11 - politics&islam

86800285_2750847328297684_2389470313139142656_o.jpg

86809012_2750847524964331_5145735317302542336_o.jpg

86695661_2750847728297644_3483598448517709824_o.jpg

87147418_2750844774964606_3272869610466050048_o.jpg

86864298_2750847811630969_6093459064216354816_o.jpg

86696096_2750848144964269_769190052432445440_o.jpg

86730297_2750849268297490_8135722344246149120_o.jpg

86695659_2750849344964149_6705390306444967936_o.jpg

Kamufalva - kelet

Vannak népek, amelyek szeretnek ilyet.

A nagyvilágot saját kis világukba béhelyezni. Ha oda illik, ha nem. Többnyire nem.

Itt például van ez a Katára városrész. Skanzen vagy mi a fene. Leginkább persze fogyasztási központ.

Két jól elkülöníthető része van. Egy orientális és egy okcidentális. Mindkettőben nehéz keresni az értelmet. De hát nem gondolom, hogy itt bárki evvel foglalatoskodna.

Azért nem haragszom, mert legalább nem toronyházak.

A keleti szekcióban van áliraki arany-, áliráni kék fajanszos mecset, álmali mecsetre hajazó galambdúc, műbazár, egyebek. De találni Vesuvio éttermet, miként Kánaán földje nevű vendéglátóipari egységet is.

S a tengerparton ott áll az amfiteátrum. Benne járván nékem nem római kori asszociációim voltak, a letisztult vonalak kissé az itáliai fasiszta futurológiát idézik. A díszpáholyban látom a Ducet, kinyilatkoztat: "Io sogno una Italia romana!"

Na mindegy, legyen amfiteátrum. Csak Fejrúz szóljon benne!

87147418_2750844774964606_3272869610466050048_o.jpg

86717273_2750845104964573_494848629853388800_o.jpg

86831281_2750846031631147_7869425262268514304_o.jpg

87151613_2750846184964465_5320037416730361856_o.jpg

87156748_2750846548297762_4164544751426600960_o.jpg

87015516_2750846838297733_4075836514074886144_o.jpg

 

Szólj hozzá!
Címkék: katar öböl doha

Katar körüljárása 13

2020. február 26. 19:16 - politics&islam

 

Régiségek 3

Olvasgatom a különböző modern katari történelemkönyveket. Van benne az eddig említett ős- és középkori előzmény, az iszlám megjelenése, s a majdan ismertetendő izgalmas 16-19. századi - egyfajta korai "Great Game" - a kor nagyhatalmai között, amikor a portugálok, a britek, a perzsák, az oszmánok és akkor még kispályásként futó a szaúdiak igyekeztek maguk alá gyűrni a félszigetet (és környékét). Aztán jön a mostani uralkodóház, az Ál Thání sikersztorijának bemutatása.

Mi az, ami nincs? Ami kényes persze, az nem szerepel történeti munkákban. Az ilyeneket mostanság (?) szeretik kihagyni a múltidézésből. Hallom, ebben mi is ismét jók leszünk s nem terheljük majd a fiatalságot mondjuk a tatárjárás posztraumatikus stressz-szindrómát indukáló meséjével. Az ilyes gondolkodás aztán oda vezet majd - tudjuk -, hogy a végén kiderül, hogy a Magyar Államvasutak akadályozta anno meg félmillió honfitársunk elszállítását háromnegyed évszázaddal ezelőtt.

(Nem) mindegy.

Katarban - meg a szomszéd arab országokban - a korai iszlám évszázadok történelmét szeretik elmaszatolni. A térség ugyanis fontos szerepet játszott a korai szektariánus mozgalmak fejlődésében, sőt egyiknek-másiknak magterületét jelentette Katar s a közvetlen Öböl-partvidék.

Az első nagy szakadás (fitna) idején, amikor a hatalmi legitimáció - még - tisztán politikai kérdése mentén hasadt meg a muszlimok közössége, az umma - mondhatni, a családi vérvonal hívei(a formálódó síiták) és a közösségi vezetőválasztás irányzata (a többséginek bizonyuló szunniták) között, a egyik döntő ütközet, Sziffín (657 nyara) újabb leágazást hozott. A döntetlenre alakuló küzdelemet Alí bin Abí Tálib az aktuális és Muávija bin Abí Szufján, a következő kalifa között a két táborból delegált döntőbírókkal kívánták dűlőre juttatni, amit aztán egy kisebb csoport elutasított, mondván, hogy "egyedül Istené a döntés" (لا حكم إلا لله) és elhagyták a csata színterét. A kivonulók, azaz a kháridzsiták (الخوارج) valójában az originális törzsi hagyományokat képviselték, s hamarosan maguk is több ágra szakadtak.

S mint az ilyenkor lenni azok, voltak szélsőségesek is. A legkeményebbek a Náfi' bin Azraq-vezette azáriqa (الأزارقة) lettek, akik a 7-8. század fordulóján - egy időben a helyi illetőségű Dzsauna bin Jazíd bin Zijád al-Qatarí irányításával - éppen főként a mai Katar, Bahrein és Északkelet-Szaúd-Arábia vidékén randalíroztak.

Nem erős a kifejezés. Számukra mindenki, aki nem az ő irányzatukat követte, kiírtandó hitetlen volt, beleértve az iszlám jog szerint még nem jogképes gyermekeket is. Persze, az efféle extremizmus hosszú távon fenntarthatatlan, így aztán végül eltűntek a történelemből.

Meg a katari történelemkönyvekből.

861-ben indult Dél-Irakban az úgynevezett "zandzs mozgalom" (حركة الزنج), amely voltaképpen egy korai egyenlősítő revolúció volt. Rabszolgák akarták a koráni tételt, miszerint a hívők között nem lehet különbség bőrszín, nyelv vagy bármely külső jegyek alapján. (A zandzs jelentése: fekete bőrű.) A mozgalom saját entitást hozott létre Dél-Iraktól Katarig, amely töb, mint húsz évig, 883-ig egzisztált.

S ekkor jött még csak a történelmi feketeleves. Legalábbis a térség mai mainstream szunnitái számára.

A 10. században a Bahrein-katari partvidék lett a síizmuson, sőt annak hétimámos ágán belül is extremistának tekintett qarmatí mozgalom (القرامتة) központja. Orientalisták egyik kedvelt kutatási célpontjai ők, egyenlősítő-kommunisztikus tanításuk izgalmas. Azt azonban nem szabad elfelejteni - s a fősodor szunnita és síita történetírás és vallástudomány nem is felejti el -, hogy már a zandzs mozgalomba is belekeveredtek, s elképesztő, nem kevés modern közel- és közép-keleti titkosszolgálati tradícióban továbbélő és a mai tudományosságban sem kellő módon ismert illegális ügynökhálózatukkal bomlasztották az Abbászida kalifátust, majd 899 körül fél évszázadig fennmaradt államot hoztak létre az Arab-félsziget északkeleti részén - ergo itt.

Ahonnan terrorizálták a környéket. Egyik legismertebb tettüket 906-ban hajtották végre, amikor rajtaütöttek s mekkai haddzson s húszezer zarándokot mészároltak le.

Legmerészebb csínytevésük azonban az volt, amikor 930-ban bevették Mekkát és magukkal hurcolták a Kába követ, amely - két évtizedes bahreini állomásozás után - csak a qarmati állam 952-es összeomlása után került vissza a helyére.

Az itteni törikönyvekből tehát - többnyire - kimaradtak ezek a huncutságok, itt megemlítettük hát.

Katar régmúltjának van még egy izgalmas korszaka: az öbölbeli Great Game a 16-19. században.

Majd még arról is.

Most: jó reggelt mindenkinek!

87029584_2746938078688609_3407384593152606208_o.jpg

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 12

2020. február 26. 12:11 - politics&islam

 

Régiségek 2

Katarért mindig minden nagy szomszéd hadakozott. Valahogy nem véletlenül. Ha mondjuk csak az ország északkeleti fertályában fejvő Zubára lelőhelyet nézzük, hol sátramban bevackolódva pötyögtetem ezt, az itteni ókori-középkori régészeti lelőhelyen találtak tárgyakat Indiából, az Arab-félszigetről, Perzsiából, Mezopotámiából és számos ezeken túli területekről. S körülbelül ez a négy kultúrális-hatalmi központ igyekezett évezredeken át kiterjeszteni hatalmát a mai Katar területére, ahol a kereskedelem mellett a hosszú időn át a gyöngyhalászat volt a legnagyob biznisz.

A félsziget tehát mindig is pufferzóna volt. Az i.e. 3. évezredben a szomszédos kis sziget, Dilmun (ma: Bahrein), amely sumér eposzokban is sűrűn szerepel, megszállta a félszigetet. Mondhatnánk, ezzel egy ötezer éves történet vette kezdetét: Bahrein a 20. századig ácsingózott Katarra, s a sztori - eddigi - vége az, hogy a katari partoknál húzódó kis szigetek végül bahreini fennhatóság alá kerültek. Zubárából hunyorogva látszik is Bahrein, ahová pedig holnap menendő leszek, majdhogynem átlehet(ne) úszni a szomszédba.

A 2. évezredben aztán jöttek az (ó) babilóniaiak, s vitték is a gyöngyöt izibe. Mint az utánuk érkezők, az (új) babilóniaiak, de különösen a perzsák (i.e. 6. század). S ez pedig egy másik, két és fél ezer éves saga: Perzsia - mikor, milyen néven - mindig is igyekezett elfoglalni, vagy legalább befolyási övezetébe vonni Katar félszigetét.

Egy százéves hellenisztikus átmenet (szeleukida uralom 325-250) után egy máig meghatározó nyolcszáz éves (!) perzsa uralom következett (a párthusoké i.e. 250-i.sz. 224, majd a szászánidáké 224-628 között).

Ez utóbi évben küldte Mohamed próféta al-A'lá al-Hadramít a bahreini helytartóhoz (ő alá tartozott a katari félsziget is) s felszólította az iszlámhoz való csatlakozásra. Al-Mundzir bin Száva al-Tamímí betért s vele a régió - akkoriban zömében egyébként nesztoriánus keresztény - lakossága.

Új korszak kezdődött.

Ps. Mindig azt gondoltam, hogy a Cabo de Saõ Vincente felé tekerni Lagosból vagy Skagen felé Viborgból a legembertpróbálóbb kétkerekű attrakciók. (A Tien-san, Pamír s efféle magas hegyek szóba sem jöhetnek ilyen aspektusból, azokat szeretem, különöst felfelé. Mindegy.)

Ez a katari téli szél most erősen lestrapált. Úgy láttam magam a zubárai vár alá érkezéskor, mint amilyen Mariano da Trani belépője volt gyermek- és mostkorom egyik kedvenc filmjében, a Zsoldoskatonában.

Én sem tudtam volna bajt vívni Barletta falai alatt.

Kép: a zubárai vár.

86454337_2736990853016665_4522017039841230848_o.jpg

86418073_2736991046349979_7172408969854451712_o.jpg

85068376_2736991273016623_122968646011060224_o.jpg

 

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 11

2020. február 26. 06:03 - politics&islam

 

Régiségek 1

Amikor itt megjelent az ember - hogy megkezdje mára lassan lezáruló természetromboló projektjét, azaz 50000 éve - az Öböl még sehol se nem volt. Helyén egy széles vádi húzódott, a mai Irán déli partját jelentő ázsiai és az arab lemez érintkezési vonalán.

Abból a korból is találtak Katar területén régészeti emlékeket, de az élet akkor pörgött fel igazán, amikor az - eddigi - utolsó eljegesedés végén a megemelkedő tengervíz betört az alacsonyan fekvő vádiba, s úgy i.e. 8000-re létrehozta az Öblöt.

Ez nagyon kellett. Enélkül nem lenne miért irtani egymást.

Az i.e. 6500-3800 közötti periódusban (figyelem, ekkor még a sumérok sem voltak sehol, s mi is a Szíruszon, talán) a mezopotámiai Ubaid-kultúra elérte az időközben kialalult félszigetet. A keleti parton kialakult rendkívül sekély vízű öbölben (al-Khor) egy kis sivatagos kiemelkedésen jelentős település formálódott, hol halászattal, gyöngykagylászattal és kereskedelemmel foglalkoztak.

Hogy a szigetiek mennyire kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek, mutatja, hogy mezopotámiai tágyakat ugyanúgy találtak itt, mint az arábiai Nedzsből származó obszidiánt.

Szóval, nagy élet lehett itt, a mangrove-erdők koszorújában..

84677942_2731796230202794_4441163357076062208_o.jpg

84868213_2731801210202296_6406714131742720000_o.jpg

84847985_2731802466868837_6226447220388921344_o.jpg

85168417_2731801956868888_1441367702865182720_o.jpg

85071049_2731802073535543_1865195101404266496_o.jpg

 

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 6

2020. február 24. 12:38 - politics&islam

 

Az emír háza

Van al-Ajn-ban a Dzsudzsák, ugye. Már itt ért a hír, hogy a magyarfutbal eme önjelölt állócsillaga Kalbából odaigazolt. Nagyszerű. Kalba jó hely az Indiai-óceán partján, al-Ajn meg príma oázisváros a Hafít-hegy lábánál az ománi határon. S most már futballjuk is lesz. De jó nekik! Balázsunk megkapta a legendás ajni 10-es mezt. Jalla!

Meg van al-Ajn-ban az emír háza. A vár, honnan az eredetileg a Nedzsből a Liwa-oázisba, majd ideszármazott Maktúm-család száz éve megkezdette az Öböl felé való nyújtózkodást. Ma ők Abu Dzabi urai. Az erdőd ma múzeum, hol a család valamennyi tagja tükörfényesre glancolva ragyog, talán még a mellékhelyiségben is van kifüggesztett családfa, használati eszközeik kvázi kegytárgyak, kedvencem, a Mama konyhai készség-gyűjteménye.

S ami Abu Dzabinak az Ál Maktúm, az Katarnak az Ál Thání. Az egyik fontos ős, ki az oszmán protektorátusból a britbe vezette népét, Abdulláh bin Dzsászim (1914-1949) is bő száz éve épített várat magának Dohában. Mellé építették a Nemzeti Múzeumot, az erődöt felújították, s megállták, hogy akár egyetlen képet is kifüggesszenek benne az uralkodó család valamely tagjáról.

Jobb is így, csupaszon.

84991467_2729382700444147_6727077348669128704_o.jpg

85135718_2729384933777257_139443354579501056_o.jpg

86194132_2729382903777460_6668476896486883328_o.jpg

84179945_2729384127110671_5285784451249340416_o.jpg

85143624_2729383340444083_816636581921161216_o.jpg

84853608_2729383197110764_2678396027316207616_o.jpg

84610843_2729383693777381_2317817713042391040_o.jpg

83882296_2729383907110693_7567707323007762432_o.jpg

84185131_2729384317110652_5390075237972836352_o.jpg

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 5

2020. február 24. 08:28 - politics&islam

 

Mi van benne?

Múzeumban nem szoktam fényképezni - csak, ha nagyon gáz vagy valami nagyon pozitív fejleményt találok.

Az meg hogy milyen a külcsín, majdhogynem mindegy. Szoktam mondogatni, a világ egyik legmenőbb - és ami a '20-as '30-as, '40-es évek modernizmusát illeti, a New York-i gyűjtemények utáni kettes számú - múzeuma az üzbegisztáni Karakalpak Autonóm Terület fővárosában, a kies Nukuszban egy teljesen lerohadt megyei könyvtárnak kinéző betonförmedvényben van. Amikor visszatértem az Aral-tó (hűlt helyé)től, s egy napot sétáltam a folyosóin, mit ad Isten, többször is a nyílt színen sírtam.

Mindegy.

A lényeg tehát: mi van benne.

Mert például a "Nagy Öbli Kié A Nagyobb Versenyben" van itt két múzeum. Ráadásul ugyanaz a francia sztárépítész, Jean Nouvel tervezte. Tavalyelőtt s tavaly kétszer is morgolódtam itt, amikor megvizitáltam az Abu dzabi kamu-Louvre-ot. Abban például nincsen semmi. Az emír faláról leakasztott és polcairól begyűjtött kincsek öszvehajigálása nem kiállítás. Illetve az, a koncepciótlanságé és a fantázia hiányáé. Meg egyáltalán.

Aztán itt van ez. Ugyanaz az építész, s benne - az Öbölben mindenképpen - egy valóban modern csoda. Egyfajta természettudományi vetülettel megspékelt történelmi kiállítás. Az ősrobbanástól napjainkig. Világszínvonalon, vetítésekkel, interakivitással, gyerekeknek fiataloknak különprogramokkal (például virtuális régészettel), kevés vitrinnel. Lenyűgöző.

És semmi túlhájpolt, felülértékelt nacionalizmus, vallási kizárólagosság. (Még a "szokásos" arab vezér/dinasztia-kultusz is keretek között marad.) Nálunk, mondjuk, ezen a téren mi a helyzet? Hadd ne mondjak példákat!

Ps. Na jó, kívülről is frankó az épület. Pont ilyen sivatagi rózsákat fotóztam százszámra a kelet-ománi Ramal Sarkíja sivatagában.

84494046_2727713287277755_1102164285477355520_o.jpg

85015774_2727713383944412_8362890835343179776_o.jpg

84826182_2727713810611036_5277670381853868032_o.jpg

84679747_2727714657277618_7582864631962533888_o.jpg

85042230_2727715613944189_3130826714045743104_o.jpg

84699431_2727716087277475_2300241186448736256_o.jpg

84664430_2727716260610791_1568138361300844544_o.jpg

85002872_2727717150610702_6492136667573387264_o.jpg

84616171_2727716950610722_5347080042654466048_o.jpg

85012100_2727718163943934_6125802508712411136_o.jpg

84336024_2727719323943818_6820970354576457728_o.jpg

83515596_2727718947277189_8686894432189939712_o.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: katar öböl doha

Katar körüljárása 3

2020. február 21. 19:50 - politics&islam

 

A damaszkuszi Szúq al-Hamídíjében három sikátornyi könyvesbolt van. Meg egy uccányi bélyeg-árus. Onnan van birtokomban egy, az Adzsmáni Emírség által a nyolcvanas években kiadott teljes bélyegsorozat, úgymond "A világ vezetői" címvel. Van benne Benito Mussolini, Joseph Stalin (sic), meg Mao Tze-Dong és a legnagyobb címlet: Adolf Hitler.

Szoktam nézegetni.

Doha műrégi és űberdrága bazárjában nem árulnak könyveket. Kereskedő népek gyűjtőhelye ez, biztos felmérték a keresletet. Van viszont olyik népművészet, mint amit nálunk Bánhidi László árult a Balaton partján a Pogány madonnában.

Meg van ez a bolt.

Atyai nagyatyám - sportember, futbalista, ki a Don folyó gazdag természeti környezetében könnyed téli kerékpáros túrát, majd onnan hazáig sífutó versenyt abszolvált többedmagával, köszönhetően nemzetünk akkori nagy testmozgalom-szervezőinek, V.N.H.M. főméltóságú, vagy a helyi edző szerepét játszó V. Jány Gusztáv altábornagy uraknak - szóval e nagyszülőm házában a WC ajtó felett volt egy kitömött fácán.

Egész gyermekkoromban rettegtem tőle. Poros-feketén kissé hátrabillenve, koszos körmével egy faágba kapaszkodva pirosas műszemeivel - úgy éreztem - folyvást engem stíröl. Az előszobában mindig valami unkomfort érzés szállt meg. Szarni sem jártam szívesen.

Azóta rühellem a kitömött állatokat. Múzeumban is.

S most itt van ez. Bent, kérem, volt bagolytól oroszlánig (!) minden.

Homo sapiens nem.

Pedig kellene.

84938874_2726042480778169_1886845606341640192_o.jpg

84439276_2726042727444811_5533627102433116160_o.jpg

85196777_2726042990778118_2681237856852115456_o.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: katar öböl adzsman

Katar körüljárása 2

2020. február 21. 13:47 - politics&islam

 

Nem tudom, miért van az, hogy az Öbölben bárhol járjak, mindig Ománba van honvágyam?

Na jó, Perzsiát leszámítva.

Egyébként meg, Dohában jó sétálni. Merthogy a Corniche-t leszámítva sehol nem lehet. Illetve senki sem gyalogol. Kétlábon talán csak a working class. De ők is inkább a közeli placcra krikettezni.

Ezt imádom. Nem magát a sportot, mert azt lassú léptű-nagy türelmű angolszászoknak és gyarmati alattvalóiknak találták ki. Hanem a művelőit. A pakisztániakat.

Nincs hely, hogy innen Melakáig úgy menjek el pakisztáni férfiak mellett, hogy azok ne hallózzanak, heyezzenek. morningozzanak, integessenek.

Vagy teáztassanak. Ez mondjuk nálam szentségtörés, de nyitottra kondícionáltam magam: a pakisztáni tea jöhet.

Dinamikus nép és ország az, s természetesen az összes média-sugallta szteteotípia hamis róla. Magas szintű reáliák, irodalom, hagyomány. Merthogy hiszen Mohendzso Daro már ötezer éve. (Erre erős felszisszenés hallik a perzsa felföldről. S hangos kacaj a mélymagyar mélyföldről: mi meg ugye, a Szíriuszról kérem, s már hallom is a "Csabakirááályficsillagösvényen"-t.)

Akkor szeretem a pakisztániakat legjobban, amikor honvágyaznak.

Általában a tengerparton. Így.

Ps. Ennek zárásaként énekeljük el az ősi "Székely himnusz"-t. Csanády György és Mihalik Kálmán slágerét 1921-ből.

83886984_2725905660791851_1297663491619946496_o.jpg

Szólj hozzá!

Katar körüljárása 1

2020. február 21. 09:47 - politics&islam

 

(Az elmúlt hetekben Katar körbebiciklizését abszolváltam. Néhány ott született írás.)

Akik már nem leszünk soha

A boldog - kinek milyen - kilencvenes évek közepén barátommal gyakran üldögéltünk a damaszkuszi Hidzsáz vasútállomás késő oszmánkori épülete melletti hasonnnevű kávézóban.

Most a helyszín csak mellékszál, ezért nem mesélem el, micsoda alakok, a damaszkuszi társadalom teljes spektrumát felvonultató törzsvendégek töltötték be a megismételhetetlen miliőt. Ezt éreztük akkor, mondogattuk is egymásnak: valahogy olyat élünk át nap mint nap, amilyet a kevésbé boldog - kinek milyen - húszas-harmincasokban a "nagyok" tapasztalhattak. Egy hamarosan végérvényesen elsüllyedő világot.

S természetesen nem a megjósolhatatlan háborúra gondoltunk. Szíria változott. Írtam már többször is, de újra: az általam saját bőrileg végigélt két évtizedben, már a kilencvenesekben, de különösen az ifjabb Aszad idején, a kétezresekben az ország dinamikusan - s egyre inkább pozitív irányban -átalakult. (És ezzel erodálódott a Hidzsáz kávézóban is tapasztalt világ.)

Természetesen semmi sem fehér és fekete, de aki ezt nem tudatosítja, az soha sem érheti föl, mekkora tragédia az, ami most történik.

Mindegy.

Illetve dehogy.

S vissza a "nagyok"-ra. Sajnos nem lehet mindenki kolonialista celeb. Aranyélete e közel-keleti hangulatözönben olyan birodalmi nagyoknak lehetett, mint Evans, T. H. Lawrence vagy Mallowan. Vagy ez utóbbi egzaltált neje, Christie.

De nem lehet mindenki Mallowan. Meg amúgy egy társadalmat mindig alulról kell szemlélni. Görbén nézni felfele, mint a nagyleleményű Odüsszeusz. Jó lehet ugyan a zamaleki golfozás után egy brit birodalmi fogadáson szellemeskedni Garden Cityben, de aki nem fordult meg a Níluson ringó dzsunkák prostituáltak szervezte alvilágában vagy al-Gebel ingázó proletárjai, netalán a Halottak Városa hasisszívói között, mit mond az a kairói valóságról?

Azt, amit. Hagyjuk.

Én mindig szerettem a plebssel. Borneótól Zagoráig. (Na jó, ez utóbbi helyen - asszonyi szóra - szállást kellett váltanunk. Semmi sem tökéletes.)

Mint most itt, Dohában. Decens kis panzió, sitthalom közepette. Lepattant bútorok, zsírszagú konyha, körlet szagú szobák. Van itt pakisztáni, bangladesi, filippínó, afgán, indiai, szenegáli.

A magyar sem lóg ki a sorból.

Ps. Ez a közlekedési tábla indukálta az előbbi gondolatokat. Ez ugyanis egy soha meg nem valósuló fikció. Itt ugyanis galabéjás alak, azaz katari állampolgár őslakos soha nem fordul elő zebrán. Csakis - egyre inkább - hólyag-autóban.

Úgy kellene autenticizálni a táblát, hogy az átmenő alak salwar kamist visel. Vagy vasalt nadrágot. Esetleg bermudát, amiben pedig a már nem létező birodalmiságot kommunikáló fehér ember jár-kel errefelé.

Nekem is van.

Na jó, vicceltem.

83613058_2724085540973863_4651623209915908096_o_1.jpg

Szólj hozzá!

A libanoni kormányról

2020. január 24. 11:35 - politics&islam

 

"Die Struktur der ökonomischen Grundelemente der Gesellschaft bleibt von den Stürmen der politischen Wolkenregion unberührt."

(Karl Marx, Das Kapitel 1.4.)

 

No, ez az, ami Libanonra nem igaz. A cédrusok árnyékában a föníciaiak óta bárki is kormányozzék, az üzlet az üzlet.

Igaz, most éppen avval vannak a bajok, de kvázi-honpolgárként mondom: amíg van mana'ís meg kávé, nagyobb baj nem lehet. (Kisebb lövöldözés, noch dazu polgárháború belefér.)

Lesz viszont új kormány. Átmeneti.

Igaz, Hirám király (i.e. 980-947) óta mindegyik az.

De ez most tényleg. A libanoni politika "erős emberei" híján, csupa másodvonal, igaz ezeket is ugyanazok az erős kezek rajzolták, mint eddig.

Harminchárom nap után Michel Aún/Aoun köztársasági elnök (természetesen maronita, a Szabad Hazafias Mozgalom alapító elnöke/az iráni-szíriai-Hezbollah-tengely egyik oszlopa) aláírta a húsz tagú Hasszán Dijáb-kormány kinevezéséről szóló rendeletet. Lássuk, kik ezek az emberek.

XXX

# Hasszán Dijáb/Hasan Diyab miniszterelnök. Ő az első – valóban – outsider ebben a politikai beosztásban. Eddig ugyanis a francia mandátum 1920-as, majd a függetlenség 1943-as kezdetétől fogva – az egy Szalím al-Hussz/Selim Hoss kivételével – csak valamely hagyományos vezető feudális klán tagjai, később polgárháborús warlordok, majd a polgárháború alatt feltört újgazdag potentátok valamelyike töltötte be a szunnitáknak fenntartott sokáig első számú végrehajtó hatalomnak tekintett pozíciót. Ez még a hozzá hasonlóan átmeneti megoldásnak szánt személyekre (mint az elmúlt évtizedek ilyesféle jolly jokere, Nadzsíb Míqátí/Najib Mikati) is igaz.

Az Amerikai Egyetemen tanult mérnök Dijáb volt ugyan már miniszter – éppen Míqátí egyik kormányában –, de nagy kaliberű politikusnak igazán nem nevezhető. Oktatási miniszterként ő szőtte az ejtőernyőit azoknak a minisztériumi alkalmazottaknak, akiket – a közszféra leépítésének jelszavával – ezrével pottyantottak át állami és nem állami egyetemekbe – nem mondhatni, hogy növelve a felsősoktatás színvonalát. De valaki – na, ki? – biztosan jól járt ezzel is.

Dr. Dijáb azért csinált hasznosat is. Például ő volt az alapító dékánja a Zofári Egyetemnek Ománban. Na, ezért – mármint a helyszínért – már biztosan tudnám szeretni.

Lássuk, kikkel tanácskoz majd Dr. Dijáb egy-egy kormányülés alkalmával. (Mármint a köztársasági elnökön, Michel Aún/Aoun-on kívül, mert az alkotmány szerint ő alapból jelen van ezeken.) Először jöjjenek az elnök politikai szövetségesei által delegált fő-teherviselők. (Hadd tegyem ide: az arab szó, miniszter: vazír – وزير – a v-z-r gyökből származik, annak participium activi alakja, melynek jelentése, terhet visz, cipel. Hagyományosan a kalifa politikai vezetésben előírt terheit. Ma meg a népét. (Ha-ha.)

# Zejna Akar Adra/Zeina akar Adra (Szabad Hazafias Mozgalom/Free Patriotic Movement/FPM delegáltja, görög ortodox). Védelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes. Emlékszem, amikor Libanonban járt az áldott állapotban lévő spanyol védelmi miniszterasszony, milyen menő volt, ahogy nagy pocakjával lazán mosolygott a Dél-Libanonban állomásozó nemzetközi erők gyakorló ruhás, enyhén széthízott, enmaguk fontosságától görcsbe merevedett arcú főtisztjei között. Olyan volt, mint egy érett búzaszál a száraz kaktuszok földjén. Írták is a libanoni lapok, hogy nekünk soha nem lesz ilyenünk.

De lett.

# Marie-Calude Nadzs/Najm (FPM, maronita). Igazságügyi miniszter. A szuper – bár jezsuita – Szent József Egyetem és a Sorbonne jogászprofesszora. Mindemellett civil jogi aktivista. Ezt – ugye – magyar nyelven egymás mellé írni contradictio in adiecto.

(És tegyük hozzá: e két abszolút nyugatos hölgyet – lesz még négy – a Hezbollah első számú keresztény szövetségese delegálta a kormányba. Hogy értsük: Libanonban – sem – fekete-fehér a politika. Meg semmi sem.)

# Nászíf Hittí/Nassef Hitti (FPM, maronita). Kül- és emigrációs ügyi miniszter. Öreg harcos, az Egyesült Államokban képzett egyetemi tanár, aki végigoktatta a világot és számos helyen volt diplomata. Persze, árnyalásként hozzátesszük: többnyire olyan aktív levegőmasszírozó nemzetközi formációknál, mint az Arab Liga, amelynél főtitkári tanácsadóként és a Vatikánba delegált követként dolgozott, vagy a Frankofón Országok Szervezete, melynek pedig állandó követe volt az UNESCO-nál. Good job!

Van egy olyan érzésem, hogy most sem lesz nagyon leterhelve. A libanoni külpolitikát – a baabdai elnöki palota mellett – ugyanis túlnyomórészt a Háret Hreik-ben döntik el. Ott van a Hezbollah központja.

# Raimond Gadzsar/Ghajar (FPM, görög ortodox). Energetikai miniszter. Ez a legjobb állás a cédrusok alatt. Innen csurran a legtöbb. Nem is. Folyik.

Egyszer ültünk dél-libanoni házunkban és a szomszédokkal néztük a tévét. Éppen volt áram. Merthogy akkoriban volt olyan nap, hogy húsz órára sem. Az ország népe forrongott – mint mindig, ez „ádí”/megszokott, mondták – már-már tüntettek, hogy hol a fűtőolaj az erőművekbe. A hírek ment; megjelent az akkori energetikai miniszter – egyébként a mai államelnök veje, Dzsibrán Bászil/Gibran Bassel, aki megérzésem szerint lesz még az ország első embere – jelent meg a képernyőn és így szólott: „Már megvásároltuk a fűtőolaj-utánpótlást Szaúd-Arábiától, a tankerek úton vannak, de sajnos a magas part menti hullámzás miatt nem tudnak kikötni a Deir Amar-i és dzsijjéi hőerőművek kikötőinél.”

Haszan, a szomszédunk rám nézett, intett, kimentünk a teraszra, ahonnan pazar látványt nyújtott a tenger. Láttuk a dzsijjéi erőmű kontúrjait is. Meg a vizet. A Földközi-tenger minimum Ciprusig tükörsima volt. De lehet, hogy Krétáig.

Bászil miniszter azért legalább ötven százalékban igazat mondott. A fujúl-t (gázolaj) valóban megvásárolták. És – miként az megszokott volt/van – részben/teljesen el is adták harmadik félnek. Sok zsebet megtöltve ezzel. Elsősorban persze a miniszterét. Na, ebbe a székbe ült most Gadzsar úr.

Én nem sajnálom.

Közbevetett NB: kinti életem során talán ezért is bombázta le kétszer is a déli szomszéd a nevezett erőműveket. Betartottak a miniszternek.

# Raoul Ni’ma/Nehme (FPM, görög katolikus). Gazdasági miniszter. Unalmas bankár, unalmas pozícióba. Miként a külügyeket nem az illetékes miniszter, úgy a gazdaságot sem a bársonyszékre helyezett ülep tulajdonosa irányítja. Hanem a konfesszionalista oligarchia. Meg a Nemzeti Bank. Figyeljünk mindig; e téren a kulcsfigura a huszonhét (!) éve MNB-enök Rijád Szaláma/Riyadh Salameh.

# Gáda Sarím/Ghada Shreim (FPM, görög katolikus). Menekültügyi miniszter. A francia irodalom doktora. Nőmagazin szerkesztője. Feminista folyóirat tulajdonosa. Szűrjük le ebből, hogyan viszonyulnak Libanonban (is) a menekültügyhöz.

# Michel Ibrahime Naddzsár/Najjar (Marada Mozgalom, görög ortodox). Közmunkaügyi és közlekedési miniszter. Egyetemi tanár az észak-libanoni Balamand Egyeteméről. Ez egy príma hely, a campus udvaráról a legtisztább időben Ciprus is látszik, itt olvastam ki Runciman említett könyvének számos fejezetét. Naddzsárról meg annyit, az őt delegáló Marada Szulajmán Frandzsíja/Suleiman Frangie mozgalma, folymatos jelenléte a kormányokban bizonyítéka annak, hogy hatalmas illúzió azt gondolni, hogy Libanon levált a szomszédos Nagy Testvérről. Frangie rokoni szálakkal is kötődik az Aszad-családhoz, s a FPM-tel együtt gyakorlatilag a keresztények nagyobb részét is az iráni-szíriai tengelyhez kötik. És ez mindig így volt.

# Lamia Jamín/Yammine (Marada Mozgalom, maronita). Munkaügyi miniszter. Olvasom a CV-jét, amiben gyakorlatilag a gimnáziumi irodalomdolgozatát is feltűntetik, hogy legyen benne valami, és tűnődöm. Hogy ilyen súlytalan figurákkal meddig lehet eljátszani a végrehajtó hatalmat a valós politikai és gazdasági súlypontokkal szemben. Lehet, hogy egészen sokáig.

Csak legyen mana’ís és kávé.

# Gází Vazní/Ghazi Wazni (Amal Mozgalom, síita). Pénzügyminiszter. Párizsban tanult pénzügyi szakember, aki számos afrikai banknál dolgozott. Ez nem volt nehéz. A libanoni síiták az ötvenes évek óta vannak jelen szignifikánsan az – elsősorban – nyugat-afrikai országok gazdasági életében. Az akkor nagy libanoni gazdasági fellendülésnek és demográfiai hullámhegynek köszönhetően számosan vándoroltak ki a függetlenedő afrikai államokba; s jókor érkeztek. Az új országok gazdaságában a nagy kereskedelmi tapasztalattal bír libanoni üzletemberek hamar fontos pozíciókat szereztek – egy szektorokban monopóliumot is. Így lett már megkerülhetetlen a libanoni közösség az elefántcsontparti kakaó és arany, a nigériai olaj, a ghánai arany és kávé termelésében és kereskedelmében. Ebben a mátrixban mozgott az újdonsült miniszter.

Miniszteri kinevezése a kormányalakítás az egyetlen jól látható koncepciója. A síita közösség (benne a Nabíh Berrí-féle Amal-lal és a Hezbollah-hal) erősíteni igyekszik Libanon afrikai jelenlétét, illetve a gazdasági kapcsolatokat, amelyek – révén az ottani szereplők alapvetően síiták – őket erősíthetik majd a belpolitikai küzdőtéren is.

# Abbász Murtadá/Abbas Murtada (Amal Mozgalom, síita). Mezőgazdasági és kulturális miniszter. Tulajdonképpen egy ilyen minisztériumi kapcsolódásnak – szerintem anno – Torgyán József őrült volna. S kábé a rózsadombi kisgazda mutatott volna úgy e pozícióban, mint a kinevezett Murtadá úr. Ki egyébként az Iszlám Egyetemen szerzett történész diplomát.

Meg vannak benzinkútjai és szállodái.

Nekem meg biciklim.

# Imád Hubballáh/Imad Hoballah (Hezbollah, síita). Iparügyi miniszter. Régi motoros a síita szervezetben.

Megint az általános sztereotípiák árnyalásához. A Hezbollah által delegált mérnök kormánytag először Lausanne-ban végzett, majd MA. És PhD-fokozatát az államokbeli Columbia Egyetemen, majd a Siracuse Universityn szerezte.

# Hamad Alí Haszan/Hamad Ali Hassan (Hezbollah, síita). Kutatóorvos.

Végre valaki, aki a szakmájában marad.

Talán. Láttunk már ellenpéldát.

# Ramzí Musarrafíja/Ramzi Msharrafieh (Libanoni Demokrata Párt, drúz). Idegenforgalmi és szociális ügyekért felelős miniszter. Ez olyan hosszú megnevezés, hogy lehet, amire elolvassa, már nem is lesz pozícióban.

Akkor visszamegy eredeti állásába: csontsebész-specialista a Bejrúti Amerikai Egyetemen.

Ne találkozzunk vele!

# Manál Abdusszamad/Manal Abdel Samad (Libanoni Demokrata Párt, drúz). Információs miniszter. Jogászprofesszor asszony a libanoni NAV-tól. Bármiről is tájékoztasson majd, féljünk.

Egyébként evvel a Libanoni Demokrata Párt delegáltjaival a kormányban kiteljesedik a Hezbollah-szövetségi hálózat. Ez a szervezet ugyanis a drúzok mindenkori Szíria-barát erejét fogja össze, élén a tradicionális drúz klánból származó Talál Arszlán/Talal Arslannal. Feltűnő, hogy az első számú drúz vezető, a politikai szélkakas Valíd Dzsumblat-féle Haladó Szocialista Párt távol maradt a jelenlegi kormánytól.

De Valíd bej olyan, mint a Terminátor. Vagy ha ő nem, akkor a fia, Tejmúr.

# Talál Havát/Talal Hawwat (Párbeszéd Frakció, szunnita). Távközlési miniszter. Ezért a posztért évekkel ezelőtt késhegyre menő küzdelem folyt. Aztán az aktuális minisztere(ek) szépen lenyúlták és elosztották sajátjaik között a mobiltársaságokat.

Így mára ebbe a pozícióba is jelölhetnek színtelen-szagtalan figurákat.

De azért Havát bácsinak jó lesz. Én reménykedem.

Dijáb miniszterelnök kormánytag-delegáltjai:

# Muhammad Fahmí/Muhamed Fahmi (szunnita). Belügyi és önkormányzati miniszter. Nyugalmazott katonatiszt. Kicsit kilóg a sorból. Annyiban, hogy a belügyminiszter általában a köztársasági elnök embere. Dijáb egyik feltétele e pozícióra saját jelöltjének elfogadása volt.

# Táriq Madzsdzúb/Tarek Majzoub (szunnita). Oktatási és felsőoktatási miniszter. Konfekcióöltöny, olcsó fémkeretes szemüveg, kényszeredett mosoly.

Ennyit az oktatásról.

# Demianos Qattár/Kattar (maronita). Környezetvédelmi és közigazgatás-fejlesztési miniszter. Már volt köztársasági elnökjelölt is. A helyi politikai múltat és viszonyokat illetően tipikus képviselője az örök politikai lúzernek. Most pedig egy olyan miniszteri poszt birtokosa, amely minisztérium elnevezésének értelmezése is nehézséget okozhat a teljes libanoni elitnek.

Most már mindenkinek van tárcája, gondolhatnánk. Mire felkiáltanak az örmények: És mi? Csak egy tárcácska? Mi már szart sem érünk? De.

# Vartine Ohanian (Tashnak Párt, örmény ortodox). Ifjúsági és sportminiszter.

Futás!

XXX

Megnyugodhatunk. Ezek a személyek immár életük végéig elrendeztetettek. Túl a kinevezésük alatt kapott horribilis fizetésen és beneficiumokon, mandátumuk lejárta után a sírig tartóan havi 10-15 ezer dolláros juttatást kapnak majd, szolgálati autót, sofőrt, szolgát, ilyen-olyan sine curat, egyéb javakat. (Bár, ha belegondolunk, a miniszteri poszt is egyfajta zsíros szinekúra.) S ha a bársonyszékben elég ügyesek voltak, a gazdaság (főként mondjuk az említett energiaszektor) különböző részeiből is csurran-cseppen nekik. S ha igazán fineszesek voltak, a gyerekük-unokájuk is megél majdan a mandátumukból.

Tulajdonképpen a libanoni társadalom öszves gondjainak megoldása volna ez. Idővel mindenki eltöltene egy kis időt valamely miniszteri székben és máris itt a Kánaán. Ami egyébként is itt/ott volt; a cédrusok földje volt a bibliai Kanaán északi fertálya.

Addig meg marad a mana'ís meg a kávé.

Az sem kevés.

1 komment

Bosznia, télen 4

2020. január 17. 05:31 - politics&islam

 

Jajce, újratöltve

Az utolsó Kotromanić

Ez a család adta volt Bosznia - mondhatni - egyetlen valódi független korszakának (1377-1463) uralkodóházát. Van mogyeri leágazásuk is: II. Kotromanić István bosnyák bán leánya, Erzsébet, druszájával/anyósával, Lokietek Erzsébettel együtt keserítették meg férje, I. Anjou Lajos, a Nagy életét.

(Egy valamirevaló - és lassan akadémiai osztályt kapó - mai természetgyógyász bizton hozzátenné: a kettős asszonyi terror következtében fennálló permanens pszichés nyomás hozzájárulhatott Lajos királyunk ezer testi nyavalyájához, köztük végzetes leprájához is. Gyorsan megírhatná valaki ezt a sztorit; azonmód MTA- és MMA-tagsággal szórnák meg. Vagy miniszter lehetne. Vagy minisztériumi háttérintézmény-igazgató.)

Szóval, amikor az oszmánok 1389-ben Rigómezőn (Kosovopolje) becsukták a Szerb királyság nevű jó hírű áruházat, kisebb szláv boltocskák - lásd: despotiák - még fennmaradtak a Balkán középső és északi részein. A 1370-es évektől a szerb hatalom hanyatlàsát kihasználva hozta létre a Kotromanić-házbeli I. Trvtko a Bosnyák királyságot. Állama majdnem száz évig ügyesen lavírozott az előrenyomuló oszmán birodalommal, no, meg az újjáébredő hungarus balkáni ambíciókkal szemben.

Aztán jöttek a törökök. A 15. század közepén - Konstantinápoly elfoglalása (1453) után - II. Fatih Mehmet rendet kívánt tenni a Balkánon (értsd: elfoglalni a félsziget középső részét). Ennek egyik mozzanata volt Nándorfehérvár nevezetes 1456-os ostroma, az utolsó dicsőséges mogyeri hadicselekmény - nemzetközi köntösben.

A Balkán belső részein is nyomult előre a török. Ekkorra, II. Trvtko uralkodásától (1421-1443) a Kotromanićok államának központja a korábbi délkeleti végekről (Trebinje, Mileševa) északnyugatra tevődött át. Jelesül Jajcébe.

Akkoriban a szerb államiság már tényleg az utolsókat rúgta. A legjelentősebb család, a Brankovićok voltak. Amikor Stefan, akinek fia, Đorđe Brankovics György néven majdan évtizedekig a magyar politikiai élet szereplője lesz, 1459-ben egy éves uralkodás után megbukott, a Kotromanić-házbeli Stefan Tomašević lett a despota.

Két szűk hónapig. Mondjuk az ortodox szerbekhez nem nagyon passzolt egy katolikus vezető. Így még ugyanazon év júniusában Stefannak is "olaj" volt.

Túl sokáig nem maradt munka nélkül. 1461 novemberében ő lett a bosnyák király. (Az alábbi képen látható templomban koronázták meg.) Éppen akkor, amikor Fatih Mehmet elindult lerendezni a Balkánt. (Ne feledjük: ezen expedíciók során alapíttatott - többek között - Yeni Bazar (Novi Pazar) és Saray Ovası (Saray Bosna/Szarajevó) is.

Szegény Tomašević futott fűhöz-fához. Kérte a milánói Sforzák segítségét, miként a nagy humanista tudós-családapa, Ennea Silvio Piccolominiét is, ki akkor éppen II. Pius néven pápai hivatalt viselt Rómában. Aztán, ahogy az ilyes helyzetekben lenni szok, senki sem segített.

Aktuálisan Hunyadi Mátyás sem, ki akkor éppen III. Frigyes habsburg herceggel egyezkedett a Szent Korona visszaadásáról és - miként majd később kiderült - súlyos dinasztikus kérdésekről.

Így aztán - zárjuk rövidre - Fatih Mehmed végigmasírozott Bosznián, bevette Jajcét, foglyul ejtette s lefejeztette Stefan Tomaševićet. Ezzel elkezdődött Bosznia oszmán kori története.

S elnézvén a mai szultán aktivitását, ez a sztori még nem fejeződött be.

Ps. Matthias Corvinus - mogyeriságát nem hazudtolva meg - egy évvel Stefan Tomašević fejvesztése után csak eljött ide. Eső után köpönyeg.

Illetve aztán: abája.

81961893_2667513486631069_8793795274834182144_o.jpg

82018380_2667514839964267_8218683314060394496_o.jpg

82575318_2667515073297577_4774065129727721472_o.jpg

82241890_2667515283297556_5001247055482454016_o.jpg

82188346_2667515436630874_2200184752147791872_o.jpg

81768393_2667515999964151_6098546173805592576_o.jpg

83231488_2667515776630840_1612624288228048896_o.jpg

82995488_2667516419964109_7100874717581541376_o.jpg

81645709_2667517283297356_7738790915677880320_o.jpg

Szólj hozzá!

Bosznia, télen 3

2020. január 16. 05:55 - politics&islam

 

Ostrožac

Újra itt.

Frankó vár az Una völgye felett. Az első erődöt itt a rómaiak akkoriban emelték, amikor egy meglehetősen képzett, hitéleti kérdésekben elköteleződni (aztán megzavarodni) látszó, éppen látásproblémákkal küszködő tarszuszi római polgár a Keleti kapun át betévedt Damaszkusz városába, hol egy Ananias nevű helyi illetőségű személy otthonában egészség- és lélekügyi problémáira is megoldást talált. Ja, és eü-kartotékján nevet is cserélt.

Ugorgyunk! Emlékszünk-e még e nevekre? Frankopánok, Babonićok, Šubićok. Az elsőre biztosan, mert egyik leszármazottjuk, Ferenc a zűrzavaros 17. században részt vett az egyik - ha nem a legpancserebb - Habsburg-ellenes összeesküvésben és Peter Zrinskivel együtt feje vétetett. A Babonićok és Šubićok is a 13. században emelkedtek fel s lettek híres tartományurak/kiskirályok, miként Matej Čak, Kőszegi Henrik, Kán László, Ákos István, Petenye fia Péter vagy Borsa Kopasz. Vagy a kedvencem, az Aba Amadé. (Ez a legjobb nevű.)

1286-ban Blagaj kenéze, Pavao Šubić Bribirski, horvát bán megszerezte az ostrižaci erődítményt, ami maradt is a család kezén egészen a vár 1577-es oszmán elfoglalásáig.

Amelyet megint csak egy Sokolović/Sokollu-famíliabeli vitéz, Ferhad bég eszközölt.

Aztán - határőrizeti feladattal - a Beširević-család birtokolta majd' háromszáz évig. Ő adták meg a vár mai formáját.

1878-ban az "utolsó Beširević", Mehmet bey eladta a várat egy homo novus-nak, Lothar von Berksnek, ki Frau von Berks-szel helyre kis reneszánsz kastélyt kerekített belőle.

Hogy aztán a 2VH-ban Josip Broz maga is partizánkodjon benne.

S hogy a legújabb kori délszláv háborúban, a krajinai csatákban legyen még mit szétlőni.

81795954_2661235367258881_6049360371540557824_o.jpg

82061008_2661236370592114_1824002606939242496_o.jpg

82307134_2661237017258716_6880221112051957760_o.jpg

81886404_2661238143925270_895321344856555520_o.jpg

81357143_2661237603925324_2318274384030072832_o.jpg

82252016_2661238603925224_2145321097606725632_o.jpg

Cladosa,

amely mint a Hungarus királyság fennhatósága alá tartozó település szerepel ilyen néven először az oklevelekben 1290 táján. Maradt is mogyeri birtok 1464-ig, utána két évszázadok keresztül ide-oda járt az oszmánok és Habsburgok között. 1633-tól aztán stabil oszmán terület lett, 1878-ig.

Amit aztán az OMM hozzátett, az egy katolikus templom. Aztán a szokásos: királyi Jugoszlávia, 2VH, Josip Broz errefelé is partizánkodik, majd 1950-ben az egyik legjelentősebb belső kommunista-ellenes felkelés központja. Utána meg a legnagyobb jugó mezőgazdasági-élelmiszeripari kombináté, az Agrokomercé.

Ennek vezetője, Fikret Abdić jól gazdálkodott - a cég pénze ma már saját számláján. A helyi születésű politikai keljfeljancsi a bosnyák háborúban kikiáltotta a Nyugat Balkáni Autonóm Provinciát, amely a horvátországi Szerb Krajina, a biháći muszlim enklávé és a boszniai szerb entitás szorításában - többnyire a horvátokkal együttműködve - sütögette a pecsenyéjét.

S bár utána emberiesség elleni bűncselekmények miatt húsz, majd 15 év börtönre ítélték, s ebből tízet le is ült, köszöni szépen (Hvala!), jól van.

Jelenleg ő a város polgármestere.

82029183_2662953337087084_4018996251159691264_o.jpg

82326373_2662954033753681_1532967449639518208_o.jpg

81883117_2662953660420385_4884667250633605120_o.jpg

82338559_2662955177086900_2297983030083452928_o.jpg

Bužim

82069075_2663196057062812_7370973090429272064_o.jpg

82514709_2663195603729524_1163336675745595392_o.jpg

81598852_2663196683729416_7788752367561736192_o.jpg

81038685_2663198997062518_1008885588742373376_o.jpg

81755062_2663199707062447_7851700370324586496_o.jpg

81722939_2663201393728945_990017582662680576_o.jpg

Szólj hozzá!

Bosznia, télen 2

2020. január 15. 06:41 - politics&islam

 

Ex libris - A folyó, mint memoria historiae

Helyi könyv, Faruk Šehić : Az Una hullámai (Knjiga o Uni). Szomorú írás. Vagy inkább realista. A bihácsi szerző - most ötven - ír az elveszett gyermekkorról. Jugoszláviáról. Arról, amivé lett s ami maradt belőle. Az együttélés eszméjének széthullásáról.

A szerző katona is volt, embert ölt. Talán ezért is: nem a cselekmények uralják az írásokat. Sokkal inkább - a posztjugó irodalomra oly jellemző módon - a gondolatok, érzések, intuíciók. S mennyivel többet megérthetünk ebből a közelmúltról, mint egy újabb fikciós vagy non-fikciós genocídium-leírásból.

Ütős része a könyvnek, amikor - anyja tanácsára - a jugó hadseregben, leplezvén muszlim voltát, jugoszlávnak mondja magát s a társai kiröhögik, hogy olyan népcsoport nincs is. S valóban, írja, a jugoszláv államszövetség legalacsonyabb létszámú kisebbsége volt a magát jugoszlávnak mondott népcsoport. (A legtöbben pedig - Šehićhez hasonlóan - eredetileg muszlim bosnyákok - Boszniában s a Szandzsákban.)

A könyv fordítója, az egészen kivételes irodalomtörténész, Radics Viktória nyilatkozta volt a minap, hogy unja a végiganekdótázott, cselekményekkel túlzsúfolt mai magyar irodalmi trendet. Mennyire igaza van! (Egy-egy Radics-tanulmány egyébiránt olyan, mintha az ember katéteres agyér-tisztításon esne át.)

Mostanában birkózom például Péterfy Gergely új könyvével is. Az előző, belső monológokkal mélyfúrást végző, a magyar "néplelket" setét árnyékaival bemutató, csodálatos sűrűségű "Kitömött barbár"-hoz képest, amelyben Török Sophie (az eredeti, Kazinczyné) bécsi természettudományi múzeumbeli gondolatai többet mesélnek a magyar szellemről, mint megannyi akadémikus monográfia, "A golyó, amely megölte Puskint" olyan, mint a címe: túlmozgatott, cselekményekkel unalmasra tömött írás. (Vagy mint ez a mondat...) Pedig nékem tetszően, kellően pesszimista regény az is.

Van azért például jugó hátterű vertikálisan merítő magyar irodalom is. Olvassunk Danyit vagy Végelt!

Mindegy.

Azt írtam, Šehić realista. Úgy van. Nincs új a nap alatt. Semmi nem marad.

És senki.

81563623_2663546503694434_6297116603687370752_o.jpg

Bosanska Kupa

Itt született Husein Hilmi Durić, a tengerész-kormányozta magyar királyság első számú muszlim vezetője. Kvázi, budai mufti.

De most másért jó hely.

81371290_2660690173980067_2441092856509628416_o.jpg

81360015_2660690913979993_860666241587609600_o.jpg

82291899_2660691820646569_9019212651930058752_o.jpg

81578913_2660692570646494_7233227708220571648_o.jpg

82081522_2660693077313110_5686177047932567552_o.jpg

82101308_2660694253979659_6534419602695258112_o.jpg

81711021_2660693730646378_5578017655316545536_o.jpg

81401103_2660695217312896_3353821282910076928_o.jpg

 

Szólj hozzá!

Meghalt a szultán, éljen a szultán

2020. január 13. 03:24 - politics&islam

 

Exit Qábúsz bin Szaíd

Itt, a bosnyák hegyek között tudtam meg. Az elmúlt hat évfordulón mindig a szultán országában vagy annak vidékén kerekeztem. Elmélkedtem is róla; itt van néhány akkori gondolat - elsősorban az utódlás kérdéséről.

1

"A rejtett csoda" (2015. január 9.)

Ezzel s ehhez hasonló jelzőkkel illetik az ország elmúlt 45 évét.

És van is benne valami. Amikor a jelenlegi hégemon hatalomra került 1970-ben, tizenkét kilométer aszfaltozott út volt az országban. Meg egy - missziós - kórház. És ugyanannyi középiskola. Na jó, háromszor annyi alapsuli. El lehet képzelni.

Most meg nem fogom sorolni, de a 35000 kilométernyi útból tízezer végestelen végig kivilágított olyan autópálya, amelynek mindkét oldalán egy-egy két sávos út is van. Talán mondanom sem kell, tükorsima aszfalttal mindenhol. Nem egy sogenannte M2... Kiválóan s gyorsan lehet haladni rajta bringával is. És az orvosi ellátás ingyenes, oktatás szintúgy stb stb.

Pedig az olaj csak a gazdaság 8-10 %-t jelenti.

Mindegy, nem is a gazdasági oldaláról ìrnék, hanem a politikairól.

Merthogy ezt a stabilitást Qábúsz bin Szaíd szultán személyéhez kötik. Ő az abszolút autoritás. És a nép szereti, az meg amúgy is olyan nagyon békeszerető és toleráns.

Ez utóbbi - közel-keleti viszonylatban különösen igaz. De azért nem minden papsajt.

Amikor negyedszázados hatalmi jubileumát ünnepelte, ösztöndíjakkal finanszírozhatott orientalista-látogatàsokat, ugyanis 1995-ben volt szerencsem Pesten részt venni a Kőrösi Csoma Társaság ülésén, hol a terepről megtért tudósok a mennyekig magasztaltàk a szultánt és rezsimjét. Épp csak ütemes taps nem volt. Gyanús azért az ilyen tökéletesség.

Edward Heath bit miniszterelnök mondta volt, hogy "ami a '70-es ománi puccs idején történt és abban a mi részvételünk, a mi életünkben nem kerülhet nyilvánosságra."

Nos, Heath tíz éve halott, s nagyjából nyílt titok, mi volt a britek szerepe a puccsban és mi mindmáig Qábúsz szultán hatalmának fenntartásában.

Az eredmények persze mindent igazolhatnak. De nincs utód. A jelenlegi helyzetben, az amúgy betegeskedő uralkodó halála esetén a dinasztia mintegy 50 tagjából álló tanácsnak kellene kijelölnie az utódot. (Leginkább unokatestvérek jöhetnek számításba.) Ha nincs konszenzus, felnyitják az elhunyt szultán borítékját az ő jelöltjével. De abban is szerepelhet több név. Nem könnyű eset.

Mindenesetre, ha fenntartható a stabilitás és a gazdasági prosperálás (elképesztő projektek vannak folyamatban), az továbbra is legitimálhatja a kvázi-demokráciát és a nagy össznépi összveborulást. Vannak azonban veszélyek.

A dzsihádisták Jemen (Hadramaut) felől fenyegetnek, Irán a nem elhanygolható (a jellemzően felekezeti szempontok szerinti statisztikák adatai 3 és 17% között mozognak) síita kisebbséget mobilizálja máris. (A főváros síita negyedében már egyedül külföldi voltom idegességet szült a minap.) Az "arab tavasz" idején kiderült, hogy létezik egy ibádita iszlamizmus is. Ennek erősödése Nizva és Belső-Omán területén (ahol az ibádita imamátus múlt század ötvenes éveiig de facto létezett). Ugyancsak "tavasszal" bukkantak fel ismét a Muszlim Testveriseg helyi hangjai.

És akkor még ott van a tapasztalataim szerint igencsak lappangó etnofeszültség. Ez sokrétű. Érzékeltetőnek: az ománi "őslakosok" nem nagyon tolerálják, hogy az erőszakszervezetek vezetői erősen a zanzibári gyökerű közösségből s nem kevesen a síita kisebbség tagjai közül kerülnek ki.

Nagy törésvonal húzódik továbbá a belső-ománi alapvetöen törzsi alapokon szerveződött arabok és az említett, sokszínű, de az állam által is - kényszerűen - támogatott tribalizációval mit kezdeni nem tudó idegen eredetű közösségek (elsősorban az afrikaiak és indiaiak) között.

A Szohár környéki beludzs és iráni gyökerű közösségek pedig nagyobb politikai-gazdasági befolyást akarnak. Nem hiába itt voltak az "arab tavasz" helyi, halálos áldozatokkal is járó megmozdulásai.

Majd meglátjuk.

Addig meg : Hajrá Omán, hajrá omániak.

2

Ománi oddsok (2016. november 6.)

Qábúsz bin Szaíd szultán a héten fogadta a brit trónörököst, Károly herceget. Az ománi szultán megjelenése a nyilvánosság előtt eseményszámba megy Maszqatban, miután az évek óta súlyos betegséggel küzdő uralkodó hónapokat tölt németországi gyógykezelésen. Legutóbbi jelenésekor, idén januárban éppen megint az országban jártam, testközelből figyelhettem az ilyenkor szokásos média-körítést és -ködösítést. Szultánjukat azóta, majd tíz hónapig voltak kénytelenek nélkülözni az omániak.

Az igazi kérdés azonban az, ki jön a jelenlegi arab rekorder, a negyvenhat éve trónján ülő uralkodó után. Miután sem gyermeke, sem testvére nincs. Az alkotmány ez irányú passzusairól kettővel ezelőtti ománi kerékpáros terepgyakorlatomon irogattam (elhalálozás esetén felnyitandó szultáni boríték, esetleges névvel, nevekkel), közelebb azonban még nem jutottak a megoldáshoz. Most a legtöbb oddsot a szultán nagybátyjának három gyermeke kapja. (Ez a nagybácsi, Táriq bin Tajmúr egyébiránt - a mindenre figyelő britek mellett - fontos szerepet játszott annak idején, 1970-ben apja hatalomból való eltávolításában)

Az első számú jelölt Aszad bin Táriq bin Tajmúr Ál Szaíd. Az 1954-ben született herceg a nagybácsi elsőszülöttje, anyja szintén a család tagja: Umm Talál bint Nászir Ál Szaíd. Aszad ráadásul Navál bin Táriq testvére, aki rövid ideig Qábúsz egyetlen neje volt volt. Aszad herceg - a jelenleg regnáló uralkodóhoz hasonlóan - szintén a sandhursti katonai akadémián tanult (tehát megfelelően be van ágyazva a posztbirodalmi brit szövetséges uralkodói hálózatba - nézzünk csak körül Jordániától Bruneiig), majd unokatestvér-házassággal a jelenlegi uralkodó testvérét, Badr bint Szaíd-ot vette feleségül. Így mint unokaöcs és sógor a legesélyesebb személy az utódlásban. Ennek megfelelően 2003 óta a szultán személyes képviselője és helyettesítője számos protokolláris eseményen. Ezalatt pedig széleskörű politikai és gazdasági személyi kapcsolati hálót épített ki a térségben, elsősorban a GCC-országokban; több uralkodóval - így például a katari emírrel - szoros barátságban van.

A második befutó helyen most Haitham bin Táriq bin Tajmúr Ál Szaíd áll. Ő ugyancsak 1954-ben született - Táriq nagybácsi egy másik feleségétől, Umm Qajsztól. Dolgozott mint külügyminiszter, majd a kulturális tárca felügyelője. Ő is képviselte már a betegeskedő uralkodót - igaz neki csak Vilmos herceg lagzija jutott. Jelentős gazdasági kapcsolati hálóval (és tőkével...) rendelkezik, ugyanakkor - média-információk szerint - meglehetősen öntörvényű személyiség, amit a kötelezően végletesen kimért viselkedés hazájának tekinthető Ománban nem jó ajánlólevél.

Siháb bin Táriq bin Tajmúr Ál Szaíd Haitham három évvel fiatalabb édestestvére (anya apa ugyanaz). 1994 és 2004 között az ománi haditengerészet parancsnoka volt, jelenleg pedig a szultán tanácsadója. Esélyét valamelyest csökkentheti, hogy az utóbbi időszakban ellentétek mutatkoztak közte és a szultán között.

A további jelöltek közül az első helyen említett Aszad fia, a nyolcvanas években született Tajmúr bin Aszad bin Táriq Ál Szaíd is befuthat. A fiatal herceg 2004-ben - Qábúsz szultán személyes közvetítésével - feleségül vette Zufárí bint Musztahajl bin Ahmad al-Masanít, a szultán unokahúgát. Ománi szakértők szerint a fiatal családtagot azért preferálja az uralkodó, mert korából adódóan a sajátjához hasonlóan hosszú uralkodással tovább stabilizálhatná az országot (és persze a család uralmát). A Wikileaks-iratokból kiderült: az amerikai és nyugati diplomáciai képviseletek is "uralkodásra megfelelő személyként" jellemezték.

A futnak még kategóriából kiemelkedik a miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő Fahd bin Mahmúd Ál Szaíd. Több tényező szól ellene: 72 éves kora, valamint az a tény, hogy az uralkodói család mellékágából származik, ráadásul a felesége francia, ami elzárná utódai elől a hatalom-továbbvitel lehetőségét. Továbbá ez utóbbi testvére, Turkí bin Mahmúd Ál Szaíd, valamint fia, Marván bin Fahd Ál Szaíd, a korrupció elleni harc ománi bajnoka. S ott vannak még az uralkodói család egyik másik ágának képviselői: Thaubán bin Siháb bin Fajszal Ál Szaíd leszármazottjai. Ez utóbbiak külön válogatottat alkotnak a versenyben.

Egyszóval a sor - mint minden gigaméretűre hízott dinasztia esetében - folytatható. Tétre, helyre, befutóra egyelőre nem érdemes tenni.

3

Haitham bin Táriq kuzin lett a nyertes. Mondjuk: az íly hosszúra nyúlt uralkodások után szinte menetrendszerű az efféle átmeneti időre választott utód. Az új szultán hatvanöt éves. Ő nem fog fél évszázadig uralkodni.

De azt hozzátenném; bármilyen kételyeink is legyenek az ománi rendszer "hiányosságairól", a térségben - értsd: az Öböl déli partvidéke - messze Maszqat sáfárkodott eddig legjobban a föld adta javval. S amikor az egész borzalmas környezet- és jövőromboló Abu dzabi, dubaji, qatari stb projektek helyén Mad Max-díszletek rohadnak a sivatagba sűllyedten, Ománban vígan szürcsölgetik majd az - egyébként rém borzalmas - domestic kávét a helyiek.

Ps. Nézegessünk inkább jajcai verebeket.

82189007_2669350419780709_7777467581509664768_o.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: exit omán qábúsz

Évforduló a Balkánon 2

2020. január 04. 05:52 - politics&islam

 

Herzliche Grüße aus Taubenburg!

Galambóc/Golubac mindenre jó. Ugyanis mindenki elfoglalta és elveszítette, viszonylag rövid időn belül. A magyar, a szerb, a török. 1428-ban hatalmas csata folyt érte, Zawisza Czarny, lengyel nemes főszereplésével. Ez a "Fekete Lovag" kora hőse volt, harcolt mindenfelé, a grünwaldi csatában is.

Itt aztán megfogta a sósperecet.

Miként a végén mindenki.

De szép volt a kiállítóteremben adott két dokfilm. Az egyik a szerb királyi család első világháborús kálváriájáról, a másik meg Koszovóról.

Mi másról?

81003596_2647122662003485_4322468435452755968_o.jpg

80861302_2646376762078075_7835080186918862848_o.jpg

81337289_2646377048744713_755879665314299904_o.jpg

81762617_2646377325411352_6628603541097283584_o.jpg

80799925_2646379212077830_8295940666089799680_o.jpg

81346218_2646377845411300_1373986533643649024_o.jpg

80882333_2646378968744521_2192887761625677824_o.jpg

 

Szólj hozzá!

Évforduló a Balkánon 1

2020. január 03. 13:52 - politics&islam

 

Zimonyi hajnal

81084498_2642908912424860_2373846197073870848_o.jpg

Zimonyi reggel, hattyúkval

80591969_2643151772400574_8962579024186441728_o.jpg

81310009_2643152159067202_8521023422283644928_o.jpg

81339770_2643152639067154_6750330267249934336_o.jpg

80674882_2643152349067183_2088230300659220480_o.jpg

80834627_2643152952400456_5381309879736598528_o.jpg

81396838_2643153305733754_2568355761147084800_o.jpg

Év- és világvége Belgrádban

81306447_2644197065629378_6524492915366952960_o.jpg

81182443_2644198072295944_5664816290078916608_o.jpg

81765686_2644197568962661_1666434387291406336_o.jpg481565869_2644199405629144_4765331721753198592_o.jpg

81120916_2644198505629234_7246700814469693440_o.jpg

82007638_2644198918962526_2850795456231899136_o.jpg

81659428_2644200308962387_2396323006474354688_o.jpg

80787180_2644200738962344_162976309322973184_o.jpg

Évforduló a Balkánon 4

Anyai nagyatyám - ág. hitv. ev. esperes - nagy filmfogyasztó volt. Külön széket biztosítottak neki a falu filmszínházában. Kisgyermekkoromban úgy mesélte el - vagy hússzor - a Félelem bérét, hogy gyakorlatilag az Ives Montand atlétája alól előáramló izzadságszagot is éreztem; s amikor évekkel később saját szememel láttam a filmet, untam.

Miként a tévében nagyatyám a Colombo-t. Meg a Derricket.

Viszont a San Francisco utcáint bírta. Én is.

Főcímzene és a hang: Karl Malden, Szabó Sándor...

Illetve, Младен Секуловић. Itt a Jugoszláv Filmszínházból néz ki éppen.

82318176_2643531492362602_7328409676763103232_o.jpg

Evvel a gyönyörűséges, a zimonyi Duna-parton immár tavaly felavatott Hunyadi-szoborral kívánok új évet mindenkinek.

Az óév olyan volt, mint e műalkotás. Ha minden jól megy, az új is ilyen lesz.

Vagy nem.

81014701_2644923658890052_1837076152380817408_o.jpg

 

Szólj hozzá!