iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Mons Sacer 2

2019. augusztus 29. 11:44 - politics&islam

 

Miért a 13-14. század?

Mármint miért ebben az időben született meg számos, máig élő szúfi irányzat. Mert az iszlám keleten (Masriq - mondjuk így: a Nílus-völgytől jobbra) ekkor indult útjára a bektasi, a mevlevi s kis spéttel a ma legelterjedtebb naqsbandi taríqa (arabul: طريقة, törökül-perzsául: طريقت, többesszáma turuq/turuqát طرق/طرقات), szúfi rend/irányzat/iskola. (S volt egy ekkor felpörgő szúfi mozgolódás Nyugat-Afrikában és Jemen irányából hindusztáni közvetítéssel Délkelet-Ázsiában is.) Nem véletlenül.

xxx

Közép/Belső-Ázsia (azaz a Szir-Darján túli szyteppevidék) két alkalommal nyomult be szignifikánsan az iszlám földrajzilag "központi" zónáiba, vagy tágabban értelmezve, az iszlám történelembe. (Írtam már róla, innét saját; kissé átszerkesztett vendégszöveg jön.)

Az egyik ilyen a 11-12. század fordulója volt, amikor a belső-ázsiai sztyeppevidékről beözönlő török szeldzsukok iszlamizáltak és a szunnita (sáfiita) irányzat kemény védelmezőiként megtörték a különböző síita felekezetek 10. századi nagy fellendülését, amikor a dár al-iszlám hatalmas területei felett regnáltak ilyen-olyan síita irányzatok követői. 12. századi bukásuk máig ható történelmi következményekkel járt.

A másik - és most ide tartozó - nagy változás volt a mongolok 13. századi megjelenése. Ők először átrendezték a csúcs-politikai viszonyokat (megszüntetve az amúgy vegetáló bagdadi kalifátust), s úgy a harmadik generáció vette fel a vallást. Részben ez a kései iszlamizáció, részben a mongolokra - és a velük érkező különböző sztyeppei népekre - jellemző vallási tolerancia/nyitottság/semlegesség következtében rendkívüli mértékben felerősödtek az ortodox iszlámon kívüli vallási-kulturális hatások; köztük a magukkal hozott sámánizmus és buddhizmus. Ennek egyik látványos jele volt, hogy ekkor újult fel teljesedett ki az évszázadok óta meglévő szúfizmus.

A korai mongol kor zűrzavarában sokan fordultak a miszticizmus felé. Számos új irányzat született ekkor. Nagy formátumú figurák feszegették az iszlám kereteit.

Jobban mondva: lépték át azokat. Kezdetben a mongolok által felforgatott Irán és Kisázsia voltak e férfiak kibocsátói, kis spéttel azonban fellendült a szúfizmus Észak- és Nyugat-Afrikában, majd Dél-Ázsiában. E két utóbbi helyen e szúfi irányzatok/tariqák lettek egy újabb iszlamizációs hullám vezérhajói.

De vissza a gyökerekhez. Ekkor élt a minden valamirevaló filosz által hivatkozott és általában nagyon nem olvasott szúfi szuperköltő, Dzsalaluddín al-Rumí. A Konyából induló mevlevi rend (Rúmít: "Mesterünk"-nek - Mauláná/مولانا - nevezték a tanítványai, innen a rend elnevezése) a Kelet-Mediterráneum vezető taríqája lett hosszú ideig.

Kortársként bukkant fel mellette a szintén kelet-iráni családi háttérrel bíró perzsa Hadzsi Bektás Veli (1209-1271).

Meglehetőse erőteljesen csapott bele a lecsóba.

69044399_2346541678728253_6468074989470875648_n.jpg

Számokba fojtva

Hadzsi Bektás Veli élete

A bektasi hagyomány szerint a Mester életét a számok misztikájával jellemezhetjük. Röviden.

Bektasi szentenciák és számmisztikai feloldásuk:

1. Hezret-i pírin veládeti mürüvvet. (حضرتِ بيرن ولادتِ مروّة) - A Szent Mester születése a nemesség (bizonyítéka)..A mondatban szereplő kulcsszó, a mürüvvet arabul negy betűből áll s ha e betűk számértéket - a sémi betűk mindenkor számértékkel is bírtak - összeadjuk (mím 40+rá 200+váv 6+tá 400), 646-ot kapunk, ami (a.H.646) megegyezik Bektas Veli születesi évével (a.D. 1248).

2. Khoraszándan Rúma tesríf eder reft. (خراساندن رومَ تشريف ادر رفت) - Khoraszánból Bizánc/Kisázsiába jött, hogy ismert legyen. A reft/jött szó számerteke: ra 200+fá 80+ tá 400= 680. A Hidzsra szerint 680-ban (1281) hagyta el szülőhelyét és érkezett meg Kisázsiába.

3. Müddeti ömrü Muhammad dir dzsrmáli. (مدت عمر محمددر جمالِ) - Életenek hossza muhammadi teljességű. E mondat kulcsszava a Próféta neve: mím 40+há 8+mím 40+dál 4=92. Na, a Mester éppen ennyi évet élt.

4. Bektasíje táríkh aszvábi rihlet. (بكتاشيه تاريخ اصواب.ِ رحلت) - A bektasiknak fontos halála dátuma. Ebben kétszer is szerepel a kívánatos szám: 738 (a.D.1337). A bektasíje (ba 2+káf 20+tá 400+alif 1+sín 300+já 10+há 5) és az aszvábi rihlet (alif 1+szad 90+váv +alif1+ba 2+rá 200+há 8+lam 30+tá 400) egyaránt 738.

Ez kérem a kódolt hagiográfia. S hol volt még akkor Alan Turing meg az Enigma!

Ps. Én manapság imádom matekot (nem tudom, szeretem). Nem mindig volt így. Úgy hetedik általános magasságában egyszer az általam különösképp rühellt szöveges feladatokat oldottunk meg. Mondta a tanár: "Ha egy autó indul A városból B városba ennyi meg ennyi sebességgel, közben B városból egy másik A városba ennyivel.. stb...mikor találkoznak." Vagy valami ilyesmi. Én jelentkeztem: "Mi van, ha az egyik defektet kap?" A tanár (?) rám nézett; válasza: "Akkor hülye vagy!"

Ehhez tartottam magam.

68642640_2343753372340417_5067594396011069440_n.jpg

(Talán) valós élet

Mert - ahogy az egy misztikustól elvátható - Hadzsi Bektás Veli (HBV)életéről vajmi keveset tudunk. Az előzőkben bemutatott rendi tradíció tanította számzsonglőrködés ugyanis sehol nem stimmel. HBV nem 1248-ban született, hanem 1207 körül. 1271-ben halt meg s nem 1336-ban. Meg egyébként ha a számmisztikusoknak hiszünk, akkor a születési és halálozási éve között sem 92 év van. 1281-ben pedig bajosan utazhatott Khorászánból Kisázsiába, tekintve, hogy ekkor már tíz éve halott volt.

Persze egy misztikustól minden kitelhet.

De ettől most tekintsünk el. A - nagyon kevés - tények.

HBV Nísápúrban született. (Hogy az micsoda jó hely, tizenéve egy azeri vallásjogtudóssal jártam végig, tanulságos beszélgetés volt.) Jónevű felmenőkkel bírt, minthogy szajjid/sejjed/seyit/سيد volt. A Próféta lányán, Fátimán keresztül fiági leszármazottja, tizenkilenc iziglen. Családfája a hetedik síita imám, Múszá al-Kázim második fiánál "tért le" az imámi főágról.

Annyit tudunk rola, hogy fiatalon az akkor az anarchiába zuhant Kelet-Iránban elterjedt vándordervisek hatása alatt áll. Tanítványa (muríd/مريد) volt Lokman Baba Sarakhszínak, egy nagy nevű perzsa mesternek, ki pedig a 12-13. század fordulója első számú vándordervisétől, Baba Iljász al-Khorászánítól tanult. Aki meg... Ez is szép történet, de vissza Bektás bácsihoz.

A mongol betörés (az 1250-es évek) idején Kisázsiában bukkant fel, már mint ismert dervis, aki körül tanítványok serege gyülekezett. Akik halála után továbbvitték az igét.

Illetve a könyvét, a Velájetnámét (ولايتنامه). Majd erről is.

69603353_2351309078251513_2006772814211710976_n.jpg

A Második Mester

Ez volt a neve Balim Szultánnak. Aki a 16. század elején megújította a bektasi rendet. A születése pedig - a helyi hagyományok szerint - így esett.

Két bektasi mester, Seyit Ali Szultán és Mürszel Baba Thrákiában lófráltak. Nevezetesen Demotika közelében, mely ma a török-görög-bolgár hámashatár közelebe esik. Betértek egy udvarházba, hol - mit ad Isten - egy bolgár királyi hercegnő éldegélt szigorú felügywlet alatt, miután nem jutott férjhez. Estefelé a kisasszony odasomfordált a vendégekhez és mézet kért. Ekkor Mürszel Baba belemártotta a kezét a mézesköcsögbe, majd méztől csöpögő ujját a fiatalasszony szájába tette, mit az leszopogatott. A - természetesen - szűz leány ekkor teherbe esett s a születendő gyermeke a Balım (bal - méz) nevet kapta. Így született tehát Balim Szultán.

Ez a pikáns, szoftpornóba illő sztori rém érdekes. Mutatja, hogy a híres emberek mindenkor igyekeztek valami nemesi elődöket kreálni maguknak. (Ma a közepszer divatja, hogy például családfakutatással "visszavezetteti magát" mondjuk Bocskai Istvánig. Hiába, a középszerből lesz olyik borzalom, mint manapság kishazánkban.)

A másik tanulság: a szexussal nagyon nem tud mit kezdeni az ember. Legalábbis a valamennyire nyugati. Azt hihetné az ember, hogy az immakuláció világméretű jelenség.

Mindegy.

Balim Szultán a bektasi taríqat "második alapítója" volt (megh. 1516) A muszlim bolgárok (pomákok) lakta északkelet-görögországi hegyi faluban, Roussában (Ruşenler), a fenti kvázi-erotikus eseménysorozat színhelyéről, a Şehit Ali Sultan (vagy Kızıl Deli) tekkéből indította útnak híveit, akik hamarosan rendházak tucatjait hozták létre az egész Balkánon.

Ekkor a rend már az "új sereg" (yeni çeri) szellemi hátországát jelentette. Meglehetős szinkretista felhanggal.

Hogy finoman fogalmazzak.

Ps. Vigyázzunk a mézzel!

69006427_2351309478251473_6698984598946185216_n.jpg 

Bektasik a Balkánon

A bektasi rend kezdettől fogva kapcsolódott az oszmán hadszervezethez, minthogy a janicsárok fontos koordináló erejét, életszervezeti kereteit adta. Ennek megfelelően hamar (15-16.sz.) megjelent a Balkánon is, első jelentős központjuk az Edirnétől nem messze jöt létre. (Lásd fentebb a mézes sztorit.)

A 16. században három fontos bektasi központ alakult még: a Sersem Ali Baba, a macedóniai Tetovóban, a bulgáriai Razgradban a Demir Baba tekke és egy rendház az albániai Krujëban.

Albániában egyébként már a 15. században megjelentek; vagy II. Murád (1442-1444/1446-1451) idején Hajdar Baba, vagy II. Mehmed (1444-1446/1451-1481) idején Kászim Baba volt az első tekke-alapító. Mindegy is; a 16. századtól virágzó tekkék tucatjai működtek az - akkor még alapvetően keresztény, északon katolikus, délen ortodox - albán lakosságú területeken.

(Innen részben kicsit magamtól átvett vendégszöveg következik.)

A rend rendkívüli helyet foglalt el az oszmán államban. A janicsárok "ideológiájaként" nagy hatalomra tett szert, miközben tanításai miatt szinte mindmáig folyamatos támadásnak volt/van kitéve a szunnita ortodoxia részéről... A vahhabizmusról és szellemi társairól nem is beszélve.

Első bejrúti mesterem maga naqsbandí sejk volt, erősen átitatva bizonyos síita princípiumokkal. Tanításának központjában éppen az állt, ami a bektasiknál is: a "létezés egysége"; (وحدة الوجود). Ez, bár mindig veszélyes formula volt, önmagában még nem lóg ki a szunnita ortodoxia teológiájából, ha azonban ezt a totális egységet panteisztikusan Istenre is terjesszük, a transzcendencia és az anyagi világ közötti áthághatatlan szakadék fölé kezdünk hidat építeni. Az ezen való "közlekedéssel" a neoplatonista emanáció (azaz az világ Istenből való kiáramlása) útján visszafelé (lásd még: unio mistica) - s a legtöbb szúfi irányzat ezt a gyakorlatot követi - már alapdogmák elhagyásának határvidékéhez érünk. Közel az eretnekséghez.

Vagy oda.

Ps. Olvasok itt a nagy forgatagban egy arab nyelvű munkát. Az a címe: Az Isagoge magyarázata ( شرج كتاب إيساغوجي/Sarah kitáb Íszágúdzsí). Szerzette volt bizonyos Athír al-Dín al-Abharí. Ő is - hogy-hogynem - a 13. században élt (1264-ben halt meg). Munkássága mutatja, hogy a "nagy átrendeződés századában" - tovább inspirálva az iszlám misztikát - vallástudományi oldalról is új megközelítésbe került a filozófia - így kedvencünk, a neoplatonizmus is.

Kedvencünk?

68676379_2343753972340357_2311885783386030080_n.jpg

Tanítások

A bektasíja számos, a szunnita mainstreamtől eltérő tanítást épített a praxisába.

Ilyen elemek, például:

1. Az Isten-Muhammad-Ali (szent)háromság.

2. A négy alapdogma, vagy a hit megismerésének Négy Kapuja (dört kapı):
- a jog/saría (شريعة‎/شريعت‎),
- a szúfi gyakorlat/taríqa (طَرِيفَة/طريقت),
- a spirituális/ezoterikus tudás (معرفة‎/معرفت),
- az isteni igazság/heqíqet (حقيقة/حقيقت) kizárólagossága..

A kereszténységből átemelt elemek:

1. A közösségvezető (baba/dede) képességeihez sorolt "közvetített bűnbocsánat" (مغفرة الذنوب),

2. A - csak tíz napos - Ramadán havi böjt húsfogyasztására való redukálása.

Mindezek ugyancsak permanensen kiverték a biztosítékot a szunnita vallástudósoknál.

Az alkoholtilalom feloldásáról nem is szólva. (Egyszer éppen itt, Krujëben láttam egy bektasi összejövetelt, mit rakifogyasztással zártak.)

Vagy maga tekke, mint intézmény. A bektasik nem emelnek mecsetet, helyette itt vannak a néhol derviskolostorrá fejlesztett, néhol egyszerű kápolnaként működő szentélyek, ahol leginkább a gyertyagyújtogatás folyik, az ünnepnapokat pedig valszeg a birkák nem preferálják: körülöttük zajlik a nagy sütögetéssel egybekötött kert parti.

Köztük itt, a Tomorr hegyen. Ez mondjuk már teljesen pogány elem. A bektasik számára jelenleg a haddzs nem a mekkai rituális látogatást jelenti, hanem a Tomorr hegy tetején 2400 méteres magassagban álló tekkéhez és Abbász bin Alí kenotáfiumhoz/emlékhelyhez.

Ez van most.

69472321_2351623261553428_7879400723245432832_n.jpg

Szólj hozzá!

Mons Sacer 1

2019. augusztus 28. 11:44 - politics&islam

 

(Albániában a múlt héten részt vettem a bektasi szúfi rend rendes éves Tomorr-hegyi zarándoklatán; kisebb macedóniai és montenegrói kitérőkkel. Néhány fészbúk-poszt összegzése.)

Philosophia ancilla theologiae

Vagy nem.

Van Bejrútban egy történész. Kedvemre való, csendes, szerény, doktorátusait Libanon mellett a Sorbonne-on is szerzette volt. A tanítványain kívül jóformán nem ismeri senki. Illetve úgy érzem, még a tanítványainak egy része is kitörölte őt az emlékezetéből, de erről kicsit később..A Libanonról meglévő nyugati sztereotípiáknak - természetesen - zsigerileg ellentmondva, máig egyszerre tanít az - elvileg - szekuláris állami Libanoni Egyetemen, a jezsuita Szent Józsefen és az én első bejrúti alma materemben, egy szunnita vallási egyetemen. Többek között.

Bírtam őt. (Azt hiszem ő is engem, talán, de ez teljes mértékben lényegtelen.) Az iszlám történelem mellett ő tartotta az iszlám filozófiai kurzusokat is. Na, ott volt a baj.

A szunnita iszlám viszonya a filozófiához - finoman fogalmazva - meglehetősen ambivalens. A muszlim filozófus a későantik/koraközépkori iszlám virágkorában a különutas, a mainstream teológiától kiszorított par excellence "értelmiségi" pálya volt. (A harmadik út a korai szúfizmus volt - majd visszatérünk rea.) A görög/hellén világból áthagyományozódott filozófia - hát még a logika - mindig is minimum gyanús maradt a teológia számára; az istenérveket nem szerették logikai derivátumokként hallgatni. Bizonyítéknak ott volt a Szöveg.

A síiták azonban a legkorábbi időktől nyitottan fordultak a görög hagyományhoz. Ez már az imámok korából (632-870k.) kimutatható. Aztán, amikor a perzsa hagyomány elegyedett a síizmussal, a filozófia és annak oldalhajtásai virágzásnak indultak síita vonalon. A vallásoktatás egyik alappillére lett. Abban a hauzában is, ahol én tanultam.

De a szunnitáknál kiverte a biztosítékot, amikor a prof a platoni ideális állam elméletét (المدينة الفاضلة) taglalta. Még hogy a filozófusok mondják meg a tutit! Pedig micsoda mesterek voltak: al-Kindí, al-Fárábí, Ibn Sziná, Ibn Rusd, Ibn Bádzsa... A profnak sehogy sem sikerült megkedveltetnie e porladó óriásokat.

Mindenesetre az iszlám filozófiájában Platón (أفلاطون) volt a No.1. De a neoplatonista Plótinosz (أفلوطين) is alap.

A szúfiknak mindenképpen.

69143428_2343752782340476_4339690541345144832_n.jpg

(Az Arabati Baba tekke Tetovóban. A mester/tanító/pír lakótornya.)

Íszágúdzsí

Plótinosz - mondhatni - az utolsó pillanatban élt. Abban az évszázadban, amikor az antikvitás még - bár valamelyest mélyrepülésben - szárnyalhatott. Összegezhetett, sőt új irányok lehetőségét lebbentette fel.

Izgalmas kor volt, a "világpolitikában" viszonylagos stabilitást alakított ki a négy antik nagyhatalom (Róma, Parthia, Ashoka Indiája és a lassan halódó Han-dinasztia Kínája). Termékeny szellemi verseny folyt a késő antik szellemi áramlatok (gnoszticizmus, arisztoteliánus és püthagoreus hagyomány, neoplatonizmus) és különféle keleti gondolati rendszerek (Mithra-kultusz, káldeus mágikus tradició, orákulumok stb.) között.

Aztán - legalábbis Nyugaton (értsd: római birodalom) az egészet elvitte a kiscica. Jött a nagy ponyva- és köpönyegforgató tarszuszi mesemondó Pál és az ő gondolatvilága. Egy antik szellemi ember bizton tragédiaként élte meg ezt. Például, hogy a testiség diabolizálása keretében megszűnt a közösségi széklet- és vizeletürítés.

(Efeszoszban például anno 2008 forró júniusában leültem egy ilyes közösségi vécésorra s eltűnődtem a a világ mulandóságán.)

Késő/vég-antik útirány-fellebbentő volt Plótinosz. I. sz. 204-ben született és amikor 271-ben meghalt, már élt Constantinus, aki majd meghozza a végzetes döntést. A közép-platonikusok toporgása után után ő valóban tovább fejleszette a Mester tanait.

A részletek is izgalmasak. Most csak annyit, hogy a három metasztázis elmélete több szellemi irányzatnak adott évszázadokra muníciót. A teremtő Egy, a megismerő Értelem és a megismerés tárgya, a Lélek három gondolati metódus magvát rejtette: az első a metafizikust, a második az exegézist, a harmadik a vallási/hitelvi közelítést.

Plótinos gondolatvilágának másik pillére, hogy a világ az Egyből kiáramlás (emanáció) által keletkezik. Ez egy nagyon érzékeny és bonyolult téma. Az iszlám filozófusai ezzel kapcsolatban nem is a Szövegben szereplő teremtés megerősítését keresték, hanem leginkább azzal vitáztak, hogy ha az emanáció határoz meg minden teremtett dolgot és lényt, akkor mit kezdünk a szabad akarat kérdésével. (Plótinosz tagadta ezt.)

A három metasztázis és az emanáció, a felülről lefelé történő teremtés azonban "visszafordítható" folyamat. Pontosabban az életben elérhető boldogság útja éppen az emanáció vonalán való visszatérés lehet az Egyhez - mondotta Plótinosz. S ez a gondolat - mondani sem kell - máris misztikus irányzatok fő csapásiránya lett.

Leginkább a muszlim szúfizmusé. A bektasiaké is.

Mindezen csodálatosan bonyolult gondolatrendszernek valamennyi fogalmát ismerik és tanítják a síita hauzákban. (A szunnita oktatási rendszerben - miként említettem volt - ez már problematikusabb.) Plótinosz alapműve, az Isagogé ugyanis a 7. században Niszibiszi Anasztáziusz (Anastasius Baldoyo), Antiochia és a Kelet Szír Ortodox Egyházának pátriárkája (683-696) által lefordíttatott a Közel-Kelet akkori tudományos nyelvére, szírre.

Ötven évvel később pedig erről arabra. Ez lett a "szúfi teológiák" egyik - ha nem: az - alapműve. A bektasiké is.

Ezt a fordítást (Īszāgūdzsī/ إيساغوجي) a korai arab tudományosság és irodalom nagyágyúja, az indiai és perzsa irodalmat is az iszlám világába lopó perzsa származású, eredetileg zoroasztriánus Ibn al-Muqaffa'a végezte el 750 körül.

Nem bírom ki: ő meg úgy végezte - 756/757-ben harmincöt évesen, talán titkos manicheusként -, hogy a friss abbászida kalifa bászrai helytartója levágatta a végtagjait és a szeme láttára elégettette azokat, mely műveletet az életben tartott Ibn al-Muqaffa'ának végig kellett néznie. Aztán hagyták elvérezni.

"Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb."

Ps. Plótinosz első számú tanítványa, életrajzírója, kvázi (ezt a felesleges és hangzatos töltelékszót kivált szeretem) Porphüriosz volt. Türoszi születésű vala. Ergo: libanoni. S eredetileg sémi neve volt: Malkhosz. Azt jelenti: király.

Hát ez király!

68967827_2343753475673740_7506452361993256960_n.jpg

 (Felirat a tekkében: "Ó kapuk megnyitója, tárd ki előttünk a Legjobb Kaput!")

 

 

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 15

2019. augusztus 19. 20:38 - politics&islam

 

Két hagyomány (H.B. nyomán.)

Harmadszor jövök vissza Ibériából Provance-on keresztül, Spanyolország és Portugália után ez az csodavilág igencsak kopottnak hat. Hát még Marokkóból nézvést - tehetném hozzá.

De most még a spanyol földről.

Olvas az ember. Ha otthon van, ha utazik. Ibériában ibériai történelmet. Kicsit az Annales-iskola nyomán az itteni longe durée-ről.

A hosszan tartó történelmi folyamatok hallatán mindig felrémlik kedvenc szerkesztőm többször hangoztatott mondata, miszerint ő idegrohamot kap, amikor valaki a mai szerb-albán ellentétet úgy kezdi, hogy az illírek meg a Nemanják.

Pedig mindent messziről kell(ene) kezdeni.

(Helyi nyelvismerettel - teszem hozzá sokadszor, kissé nagyon hazabeszélve a Közel-Kelettel kapcsolatban is.)

Mindegy.

A modern kori - értsd: egységes késő középkori - Spanyolországot a Leon-Kasztíliai valamint az Aragóniai királyság együttesen hozta létre. Ennek szimbolikus kiinduló éve Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd (Los Reyes Católicos) 1479-es házasságkötése volt. Ezzel két egymástól erősen eltérő hatalmi-államszervezési hagyomány került egy államba s megindult a verseny, melyik lesz az egységes Spanyolország legfőbb formálója.

Aragónia, amely a 15. század folyamán Barcelona uralkodóháza alatt egy multietnikus, a tengeri és hegyvidéki történelmi hagyományokat egyesítő állammá vált, különleges hatalmi struktúrát alakított ki. A számos regionális (Aragón, Navarra, Katalónia, Baleárok, Dél-Itália), etnikai (baszk, aragón, katalán) és szociális érdekek kiegyenlítésére kialakult a "practismo" rendszere. Ennek lényege, hogy a király legfőbb feladata az említett társadalmi rétegek és csoportok szerződésekben rögzített privilégiumainak védelme volt, amelynek ellentételezéseként az uralkodó elvárhatta a feltétlen lojalitást. Ez a királyi kötelezettség folyamatosan felülvizsgálatra került, és az ezt a felügyeleti jogot birtokló tanács (corts) az állami bevételek feletti diszponálással gyakorolhatott nyomást az uralkodóra.

Ilyes fajta hatalmi megosztás, vagy ellenőrző mechanizmusnak nyoma sincs Kasztíliaban. Az ottani uralkodó, mint a reconquista első számú vezetője, a legfőbb hadúrként teljes lojalitást várhatott el az alattvalóitól. A kialakuló tanács (cortes) elsődleges feladata az uralkodó támogatása lett. Az először 1188-ban összehívott testület a monarcha támogatására szolgált. A király így abszolút uralkodónak volt tekinthető (absolut emperador en su imperio).

Multietnikus állam balanszírozó állami struktúrája versus etnikailag (és erőszakkal vallásilag is homogenizált) társadalom abszolút tekintélyen alapuló hierarchikus berendezkedése. Amikor ilyes versengés van - tudjuk -, legtöbbször a rosszabb nyer. Talán ilyes az ember - von Hause aus.

Egyes értelmezése szerint - s egy kicsit én is hajlok erre - ez a kettős hagyomány végigkíséri a spanyol történelmet. Mondhatni, máig érezhetően kettéhasadt Spanyolország a kasztíliai-aragón északnyugat-délkeleti határ mentén.

Ez a törésvonal mutatkozott meg - persze módosulásokkal - a polgárháborúban, vagy ma a katalán szeparatista törekvések problémájában.

Vagy nem.

Két hagyomány, két hagyomány - hallom a felidegelt hangot a Pireneusok nyugati völgyei felől. - Anyád a két hagyomány! Hát mi baszkok, már sz@rt sem érünk?

És a galíciai óceáni ködből felsejlenek a bárdot lengető gallok (is).

Ps. Provance kopottas volt. Mit mondjak akkor a csodálatos, korábban keresztül-kasul bejárt Szlovéniáról, melynek hegyei között most pötyögök.

Nekem a hőség ölte természet az igazi.

Kár, hogy nem leszek ott négy milliárd év múlva, amikor a Nap...

67835394_2308856472496774_2118881231687909376_n_1.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 14

2019. augusztus 19. 11:21 - politics&islam

 

Aragón

A mítikus Pelayoról Oviedoban írtam. Az iszlám ibériai megjelenése után három ellenállási magv jelent meg az északi, pireneusi zónában. A bemutatott Pelayo-féle Asztúria, majd ehhez kapcsolt/csatolt León, amely végül Kasztíliai királyság néven lett a formálódó spanyol egység egyik pillére.

Az északkeleti partvidék a 8. században kialakult karoling frank állam akciórádiuszába esett. Itt Barcelona központtal határgrófság alakult, amely Nagy Károly halála (814) után önállósodott s lett a reconquista keleti frontjának élharcosa.

A Pireneusok középső - legmagasabb -vonulata tövében is szervezkedtek a keresztény erők. Ez a vidék is frank, majd francia befolyási terület volt; az északi szomszéd többször is betekintett ide, mígnem aztán a sztori végén a navarrai király IV. Henrik 1589-ben pragmatikusan hitet váltva misére ment Párizsba s a - feledhetetlen bon mot-jellemezte - tanulatlan Bourbonok vették át a hatalmat - Franciaországban.

De ez nem tartozik ide. A Pamplona központú Navarra 922-ben foglalta el az aragón hercegséget s ez az állam a 11. század elejére erősödött meg annyira a helyi feudális hatalom, hogy bekapcsolódhasson az iszlám elleni küzdelmekbe. Aragón első jelentős uralkodója III. Sancho el Mayor (1000-1035) lett, aki átmenetileg egyesíteni tudta Kasztília-Leónt, Aragóniát és Navarrát.

Messze vagyunk azonban meg a Los Reyes Católicos (Ferdinánd és Izabella) 15. század végi nagy spanyol egyesítésétől. Nagy Sancho után I. Sancho Ramirez (1035-1063) már újra csak a középső területek ura maradt.

A 12. században aztán Aragón bekeményített: I. Alfonso el Batallador (1104-1134) meghódította Zaragozát, Tudelát s jóformán az egész Ebro-völgyet. Átmenetileg még Kasztília-León is a kezébe került, az igazán nagy ugrás azonban utódja, II. Ramirez el Monje (1134-1137) rövid uralkodása alatt következett be. Ramiro nővére, Petronila ugyanis IV. Berenguer Ramón barcelónai herceg felesége lett (1137) s az aragóniai asszonynak sikerült Ramóntól született fiát, II. Alfonsot (1162-1196) Aragónia és Katalónia közös uralkodójává tennie (1164). Ettől kezdve a két állam "egy a tábor, egy a zászlót" játszott.

I. Jakob el Conqueridor (1213-1276) uralkodása alatt Aragónia regionális hatalom lett. Meghódította Valenciát, Mallorcát, Menorcát, Ibizát, utódja, III. Peter el Grande (1276-1285) pedig Szicíliáig terjesztette ki az állam Földközi-tengeri hatalmát. A 14-15. század az Ibériai-félszigeten immár arról szólt, hogy a keresztény fertályon Kasztília vagy Aragónia-e a jani (vagy: Jani?).

Ps. A loarrei várkastély a Huesca feletti Pireneusokban a 11. században III. Sancho és fia uralma alatt az iszlám-keresztény frontvonalon épült.

Meglehetős.

67316974_2304492016266553_7919943479352885248_n.jpg

67271740_2305669662815455_3587805062472138752_n.jpg

67680349_2305669786148776_8278805361486462976_n.jpg

67796633_2305670082815413_217599127867883520_n.jpg

67228337_2305670886148666_3763863863653564416_n.jpg

67384064_2305671196148635_6345576891486830592_n.jpg

67909166_2305671559481932_1590073205958115328_n.jpg

67507956_2305671752815246_1109957576650391552_n.jpg

67530239_2305672536148501_4461909191577042944_n.jpg

67319878_2305673159481772_3944683511528554496_n.jpg

67403143_2305675099481578_3201067691536285696_n.jpg

67468605_2305674232814998_8591676227008331776_n.jpg

67314648_2305670569482031_1160078393295765504_n.jpg

Colegiata Bolea

67369375_2306982726017482_2724408269656293376_n.jpg

67800787_2306982916017463_939724649497886720_n.jpg

67419093_2306983176017437_6506172448898023424_n.jpg

67605149_2306983319350756_257659490428518400_n.jpg

67553406_2306983472684074_694234940312649728_n.jpg

67771692_2306984239350664_3303555330729836544_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 13

2019. augusztus 18. 16:20 - politics&islam

 

Moxica (In memoriam R. H.)

Ő volt a legjobb figura a Scott filmben. Talán még a Sigourney Weaver alakított ugazán emlékezezeset. A francia felejthető; csak a csemmája nem az, amikor cuppog a vízben Hispaniola partjain s megy a Vangelis-zene. Azt szeretem.

De amikor Moxica odaáll Depardieu elé és az asztalra tenyerelve a szemébe vágja, hogy "Signore Colombo!", számomra a film csúcsa. Arról beszél, ami a lényeg: Kolumbusz mindig is outsider senkiházi talján maradt az egész ibér explorer-biznizben. (Mindamellett, hogy - miként ma is látjuk - a homo novusokhoz hasonlóan tehetségtelen és korrupt vezető volt.)

Mindegy.

Signore Colombo ebben a városban is járt; az itteni egyetemen bizonygatta a tudós elméknek, hogy az arab geográfusok szerint a gömbölyű Föld elég kicsiny ahhoz, hogy egy korabeli lélekvesztőn Nyugat felé hajózva emberi léptékben rövid úton elérhető Ázsia.

Tudjuk, e számításokban a nagy muszlim földrajztudósok mellélőttek, de a genovai végül csak összetarhálta a pénzt az útra. Az igazán nagy utazók ma is így teszik.

Egyébként hozzá kell tenni: Michael Wincott-nak Moxica volt - eddig - az egyetlen valóban értékelhető szerepe. Miként - engedtessék meg egy kissé kegyeletgyalázón hozzátennem - Rutger Hauernek a Blade Runner-ben nyújtott alakítása az android Roy Batty-ként.

Bár az esős zárójelenete kitörölhetetlen.

Ps. Adrian de Moxica egyébként történelmi személyiség volt. 1498-ban részt vett a Francisco Roldán-fele felkelésben, amelynek célja a korrupt és a vezetéshez nem értő Colombo-testvérek (Cristoforo és Bartolomew) eltávolítása volt. A történeti Moxica élete persze prózaibb véget ért. Szó sem volt drámai mélységbe ugrásról, egyszerűen felakasztották.

Alant: képek a salamancai katedrálisról.

67661551_2301385799910508_1116879526333251584_n.jpg

67575301_2301386136577141_570553845126529024_n.jpg

67273239_2301386369910451_7255544250916405248_n.jpg

67276833_2301386846577070_8529626284727205888_n.jpg

67210936_2301387299910358_751909053948493824_n.jpg

67322155_2301386576577097_4194587463546568704_n.jpg

67402824_2301388629910225_4350148722286395392_n.jpg

67597606_2301387989910289_2751811166027120640_n.jpg

67066528_2301388869910201_8450662301672931328_n.jpg

67250759_2301387489910339_6865159301695012864_n.jpg

67318755_2301388243243597_3566650295544971264_n.jpg

67457515_2301385493243872_8224493666077507584_n.jpg

Teri néni lebeg

Én nyolc éve a hőségtől éreztem, menten elválok az anyaföldtől s bolygónk szökesi sebességét felvéve felszállok Ávila fölé.

Ma nem volt oly meleg, de a város nem változott. (Miért is változott volna?) A kasztíliai puszta közepen nyolcvannyolc tornyokkal övezett kőtenger - aki itt nem misztifikálódik, nincs affinitása a spiritualizmusra.

Így volt evvel Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada az 16. században. Egzaltált egy nőszemély lehetett, fiatalkorában valami idegi alapú betegségtől három évig lebénult, s ahogy azt akkor - és ahogy a dolgok manapság folynak, nemsokára megint - orvosolni gondolták, legott zárdába utalták a nemesleányt. Teréz nővér a karmelitáknál tett-vett, s bár a bénulásból kigyógyult, jöttek a látomások, az elhivatottság.

Tudjuk, a 16-17. század késő reneszánsz és barokk világa a szellemi táplálkozás terén is gargantuai méretű és sűrűségű volt. Mondjuk így: a szárba szökkenő kapitalizmushoz az évszázadokig leszedált és szellemi-lelki gúzsba kötött társadalom csak gyökeres szellemi reformokkal tudott adoptálódni.

Ávilai Teréz nem bújt ugyan ki a katolicizmus már akkor is korszerűtlen strukturális kereteiből, de azon belül mindenképpen elment a szellemi határokig. Művei ma is élvezhetőek; teszem hozzá: síita hauzákban is tanulmányozzák. Városbéli kollégájával, Juan de la Cruzzal (Keresztes Szent Jánossal) együtt nemzetközileg is jelentős misztikus tevékenység színterévé tették Ávilát.

Teréz - ahogy írja - elhivatottsága csúcspillanataiban meg levitálni is tudott.

Na, ezt megnéztem volna.

Egyébként meg, a nagy kortárs reformerek között mégiscsak a Marci gyerek volt a legtalpraesettebb. Ő tudta - túl a szellemi-teológiai mélységeken -, mi a legjobb egyéni életstratégia. Szólt a Bora Katinak, s lazultak.

Alant: Ávila ma, katedrálissal, Teréz és János kolostoraival.

67483724_2302961816419573_1059370382391246848_n.jpg

67729536_2302962039752884_125584813670268928_n.jpg

67244777_2302962899752798_2747568812080496640_n.jpg

67374217_2302963059752782_5033335482000343040_n.jpg

67495753_2302963956419359_6995916986861486080_n.jpg

67552586_2302963276419427_4203532969891069952_n.jpg

67353782_2302963483086073_3190033010019794944_n.jpg

67173916_2302964176419337_491760282079592448_n.jpg

67797630_2302965123085909_4693958225811210240_n.jpg

67342848_2302962703086151_5238012925880303616_n.jpg

67563728_2302965743085847_2631391394127675392_n.jpg

67275341_2302107319838356_8036293778329305088_n.jpg

Tomás bátya szeretett itt

Azért Kasztília (esetlegesen Extremadura) az "igazi" Spanyolország. Nem a "franciásra" kultúrfinomodott Katalónia, az iszlám örökséggel lágyan meghintett Andalúzia vagy a morc kelta Asztúria-Galícia, hát még a "kérem mi voltunk itt legelőbb, bee"-Baszkföld. A sárgára égett semmi, a mezeta az igazi.

Nos, innen jöttek az igazi személyiségek. Most visszafogom súlyos sznobériámat és csak egyről.

Van itt egy városi háromszög, az igazi spanyolföld keménymagja. Valladolid, Ávila és Segovia. S van egy csodálatos elme, kinek élete e háromszögben formálódék.

Tomás de Torquemada 1420-ban Valladolidban született s hosszú szorgos munka után 1498-ban Ávilában hunyt el. Élete nagy részét pedig itt, Segoviában, a domonkos kolostor perjeleként töltötte. Innen hívatott el: volt Kasztília, Arragónia, majd egész Spanyolország főinkvizítora.

Nagy munkát végzett.

Hozzávetőlegesen 8000 embert, muszlimot, zsidót, gyanús keresztényt, gyanúsan kereszténnye vált muszlimot és zsidót (ilyen családból származott enmaga is) égettetett meg.

Egyes források szerint öregkorában rosszul aludt. Szerintem nem. A Gonosz mindig fitten, kipihenten ébred.

Az volt a jelszava: "Egy ország, egy nép, egy vallás!" Láthatjuk, hová vezet/mit eredményez az efféle gondolkodás.

Alant: Ismét Segovia utcáin; elmúlt nyóc év.

67285382_2303601109688977_7753774098068537344_n.jpg

67391416_2303601333022288_6391384319721472000_n.jpg

67462394_2303601503022271_8542655325717659648_n.jpg

67830485_2303601749688913_95325493464662016_n_1.jpg

67543050_2303601839688904_1545239519823921152_n.jpg

67294938_2303602279688860_665340337375412224_n.jpg

67177556_2303602539688834_7111565651390496768_n.jpg

67192294_2303602689688819_2291222712904843264_n.jpg

67378623_2303602996355455_8696990616107614208_n.jpg

67596213_2303603179688770_5680120899232071680_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 12

2019. augusztus 18. 08:39 - politics&islam

 

Vandálföldtől nyugatra

Amikor '11-ben átkeltem a Guadiana folyó felett és megérkeztem Portugáliába, Tavira volt az első város, ahol beültem egy kávézóba és szemeztem III. Alfonz bronzszobrával. A fizetésnél legott becsaptak, ami korábbi hosszadalmas szomszédos spanyol tekergésem során egyszer sem fordult elő, így igencsak megmérgedtem. Aztán magasabbra került az ingerküszöböm: Portugáliában ez számtalanszor megesett velem.

Az a baj, hogy nem felejtek. (Legfeljebb interpretálva emlékezem.)

Mindegy.

Dél-Portugália földrajzilag, éghajlatilag és történelmi hagyományát illetően is eltér az ország középső és északi vidékeitől. Amikor 711-ben Táriq bin Zijád partot ért a Sziklájánál s kezdődőtt az iszlám korszaka, ezt a vidéket úgy nevezték: Vandálföldtől nyugatra/Garb al-Andalusz/غرب الأندلس. Ebből a Nyugat/Garbból lett az Algarve.

Itt tartott ki a legtovább az iszlám: egyes vidékeit a fent említett III. Alfonz szerezte volt vissza 1249-51-ben.

Fővárosa a ma is helyre kis hely, Silves/Silb/شلب volt.

Nyolc év után újra itt.

67131037_2297712370277851_6708418116654727168_n.jpg

67584248_2297712593611162_9183911213073956864_n.jpg

67152753_2297712930277795_5233462412325158912_n.jpg

67397590_2297713176944437_8038269669443895296_n.jpg

67160485_2297713896944365_5462888492851789824_n.jpg

67098345_2297713603611061_8022328821015379968_n.jpg

67069103_2297713373611084_1302323032919900160_n.jpg

67375549_2297714110277677_8203935156575141888_n.jpg

67171032_2297712510277837_8737199477162508288_n.jpg

Alentejo (Portugália alsó/hátsó fertálya, hol nincs más csak dombok, olajfák, szőlő és hőség. Nekem való hely. Ja, és elképesztő városok.)

Beja/Pax Iulia

67294724_2299467513435670_4324185473183383552_n.jpg

67290784_2299467930102295_1627093414572982272_n.jpg

67098079_2299468193435602_2516429683847856128_n.jpg

67451436_2299469530102135_4713618326939500544_n.jpg

67415431_2299468663435555_8351952399748825088_n.jpg

67241597_2299468983435523_4752640965271879680_n.jpg

67403423_2299469820102106_4341266618249117696_n.jpg

Évora/Liberalitas Iulia/Ebora Cerealis

67309510_2299973800051708_8372960789895577600_n.jpg

67183155_2299974213385000_7624262108036726784_n.jpg

67900297_2299974403384981_4649708217142607872_n.jpg

67231908_2299974656718289_6522317883798716416_n.jpg

67368721_2299975150051573_3061679986848038912_n.jpg

67204191_2299975313384890_4220539438360428544_n.jpg

67263174_2299975506718204_4424371340618760192_n.jpg

67404111_2299975703384851_3236655116241076224_n.jpg

67683440_2299975953384826_806031431494008832_n.jpg

67346214_2299977830051305_2923042582881632256_n.jpg

67319665_2299976880051400_4450037425229529088_n.jpg

67277884_2299977146718040_3752169251822108672_n.jpg

67408669_2299975783384843_1357897302684991488_n.jpg

Elvas

67402084_2300406850008403_8112768424108621824_n.jpg

67546266_2300407113341710_7528468862568759296_n.jpg

67403755_2300413653341056_864706268214853632_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 11

2019. augusztus 17. 16:27 - politics&islam

 

Négy emberélet

A portugál történelem (miként a spanyol) szűk egy évszázadig szárnyalt a csúcsok közelében, hogy aztán viharos gyorsasággal zuhanjon a - majdnem semmibe. Ez idő alatt a tudomány is csúcsra járatódott, a hosszú távú utazások számos vezető elmét vonzottak a lisszaboni udvarba, illetve Tengerész Henrik déli akcióközpontjába. A 16. században a kor négy nemzetközi viszonylatban is jelentős tudósa dolgozott itt. Életpályáik tanulságosak; egy kicsit róluk.

Korban az első még a 15. században kezdte a pályáját. Duarte Pacheco Pereira (1466-1533) mint delegátusi tag aláírója volt a világot felosztó, a komoly erkölcsi defektusokkal bíró VI. (Borja/Borgia) Sándor pápa által nyélbe ütött tordesillasi szerződésnek. A kiváló diplomata tengerész és navigátor is volt egyben, aki Afrikában (Ghana) és Indiában (Chocin) is tevékenykedett. Mint efféle világot látott figura hamarosan szemet szúrt az inkvizíciónál, amely több alkalommal is perbe fogta őt.

Nem mellesleg: az inkvizíció és az ellenreformáció - élén a jezsuita renddel - bő nyállal benne volt azokban a társadalmi-politikai folyamatokban, amelyek lebuktatták Portugáliát az első osztályú hatalmak sorából a futottak még kategóriába. Ha most a mindig fontos gazdasági okokat elhagyjuk, a szocio-kauzális tényezők közül megemlíthetjük még a korábban említett keleti álom (fumos da Índia) társadalmi szintű összeomlását és az állami függetlenség 1580-as elvesztésének traumáját.

Pereira 1508-ban fejezte be élete főművét, a "Esmeraldo de Situ Orbis" című könyvet. Ez gyakorlatilag valamennyi portugálok által birtokolt földterület, valamint kereskedelmi/hadi útvonal részletes koordinátáit és leírását tartalmazta. Nem véletlen, hogy megszerzéséért komoly nemzetközi hírszerzési akciók indultak. Amikor II. Fülöp spanyol (1556-1598) és portugál (1580-1598) király végül 1572-ben hozzájutott, a könyvet megkaparintó spanyol hírszerző - tudjuk a korabeli iratokból - megdicsőült.

A 16. század legnagyobb mediterrán geográfusa Pedro Nunes (1502-1578) is Portugáliában tevékenykedett. A lisszaboni és a coimbrai egyetemek matematika-, logika-, etika- és filozófiaprofesszora volt. Ahogy az elvárható egy későreneszánsz tudóstól. Földrajzi és térképészeti munkái alapvetések voltak; nagy valószínűséggel hatott a kései kortársra, a modern kartográfia németalföldi atyjára, Gerhard Mercatorra is. 1537-es műve, a "Tratado da Shpera" Ptolemaiosz egyik munkájának ismertetése mellett kiváló tengeri térképeket is tartalmazott. Ezek már túlléptek a korábban általános portolántérképeken és a modern méretarányok felé tendáltak.

Dom João de Castro (1500-1548) nemesi származással a háta mögött katonai vezetőként kezdte. Afrikába vezett - nem tudományos célú - expedíciókat, majd az indiai gyarmatok kormányzója lett. Jó megfigyelő volt; írt három olyan könyvet (Roteiro de Lisboa a Goa, 1538; Roteiro de Goa a Diu, 1539; Roteiro do Mar Roxo, 1541), amelyek amellet, hogy ma is élvezhető útleírások, elképesztően pontos információkkal szolgálnak a természetről, időjárásról és csillagászatról.

Végül a negyedik, Garcia de Orta (1501-1568). A salamancai és alcalái egyetem tanult orvosprofesszor a lisszaboni unuversitáson tanított. 1534-ben Martim Alfonso de Sousas-sal Indiába utazott, ahol a mindenkori alkirály háziorvosa lett. Goában labiratóriumot hozott létre, ahol a trópusi betegségek vizsgálatába kezdett. Főműve, a "Colóquios dos simples e drogas he cousas medicinais da Índia" a kor legteljesebb tudástára lett a trópusi betegségeknek (és botanikai ismereteknek). A művet évszázadokon át használták a nyugati világban.

Őt személyesen nem annyira ünnepelték. Az ibériai társadalom szemében ugyanis volt egy kis fekete folt a múltjában. Illetve a jelenében is. Doktor Orta ugyanis kikeresztelkedett zsidó családból származott, ami a zsidók 1492-es ibériai kiűzetése után nem számított életbiztosításnak. Különösen úgy, hogy titokban az eredeti vallásán maradt. Először Portugáliában maradt családtagjait vegzálták, majd az inkvizíció Indiában őt magát is utolérte. Bár az alkirály is közbenjárt az érdekében, 1565-ben hosszas vizsgálat indult ellene, aminek eredményeképpen,illetve pontosabban fogalmazva, a kihallgatási tortúrában meghalt.

És hogy igazán ütős legyen a történet lezárása, 1580-ban holttestét az inkvizíció exhumáltatta, majd egy autodafé keretében, Te Deum-dallamra, Szűz Máriához való könyörgés közepette elégette.

A hit hatalmas.

És elborzasztó.

Ps. Alant Pedro Nunes alcáceri szobra.

67112883_2294733523909069_2313015931015528448_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 10

2019. augusztus 17. 05:17 - politics&islam

 

Egy ember élete

Tavalyelőtt Madeirán feltettem egy képet egy funchali szoborról. Egy zöldre oxidálódott ürge ült rajta fekete kőboltív alatt, s nézett a messzeségbe elfele. A messzeségek ura volt ő. Most is sok szobrát, képét láttam, meg is tekinthetők alant.

Dom Infante Henrique o Navegador a nagynevű Avis-ház alapító király, I. João (1385-1433) harmadik fia volt.

Apropó, János és az ő fiai. A nagy királyt középkori léptékkel irigyelhetően hat felnőtt kort megérő fiúval áldotta meg a sors. Dom Duarte király (1433-1438), Dom Pedro régens lett (1438-1446), Dom Henrique, Tengerész Henrikké avanzsált, a legkisebb, Dom Fernando annyit tudott felmutatni, hogy 1443-ban mór fogságban meghalt. Mindezen fiak anyja nemes angol vér volt, Lancesteri Phipippa. S volt János királynak egy korábbi alomból származó fia, Alfonso, Bragança hercege. Neki életében nem sok jutott ki, viszont amikor 1578-ban fiágon kihalt az Avis-dinasztia, Alfonso leszármazottai, a Bragança ház tagjai üldögéltek a portugál trónon 1910-ig.

De vissza a Tengerészhez. Ő bizton fura figurának számított a korában. Élete végéig nőtlen maradt, egyes források szerint aszexuális, mások szerint meleg volt. Bárhogy is lett légyen, a középkorban nehezen kezelhető társadalmi hendikeppel bírt. Mindemellett absztinens is volt, ami miatt szimplán hülyének nézhette a környezete.

Volt azonban egy hasznos mániája: a mehetnék és a meneszthetnék. Húsz évesen az egyik fő ösztönzője volt János király afrikai reconquista-expedíciójának. Ceuta 1414-es portugál bevétele volt az egyetlen tényleges utazása az ifjú Henriknek. Ezután, 1415 és 1460 között felfedező és kereskedelmi expedíciókat szervezett - elsősorban Afrikába. Ő volt az, aki előkészítette a portugál gyarmatosítást.

2011 júliusában a Huelva (E) és Tavira (P) közötti óceáni partszakaszon, a Guadiana folyó által kialakított széles homokpadon a reggeli órákban sétálgatva olvastam ki egy könyvet. Témába vágott, bár értelmetlen címe volt: Tengerek tengelye. Rákóczi István könyve alapvetően Tengerész Henrikről szól, sokat feltár a portugál gyarmatosítas sajátosságaiból.

(Rákóczi professzornak van egy előadás-sorozata az eperelte-honlapon is Portugália történetéről. Nemrég a Balkánon - erre az útra készülvén - biciklizés közben újrahallgattam; megunhatatlan.)

Szóval a Tengerész. Miután az öröklési rendből kitetszett: neki nem osztanak lappot, a dél-portugáliai Sagresben hozott létre magának külön udvart s emellett egy tengerészeti akadémiát, ahol a legénység képzése mellett tudósok tanulmányozták a régi, főként arab iratokat, új kereskedelmi útvonalak után kutatva. E célból hozatta ide Mallorca szigetéről kora leghíresebb geográfusát, Jehuda Cresquest. Mestre Jacome, az egykor zsidó tudós sokat tett Henrik expedícióinak sikeréért.

Kezdetben a Viseu hercegi címmel járó apanázst használta fel az utak finanszírozására, 1420-tol pedig, miután a tomari ex-templomos Krisztus-rend nagymestere lett, onnan csatornázott át pénzeket magán hobbijának. A legvégére pedig önellátó lett a felfedezés-biznisz.

Az expedíciókat kezdetben - kalandor - lovagok vezették. 1418-ban igy fedezte fel Porto Santót, majd egy évvel később Madeirát João Gonçalves Zarco, kinek funchali szobra alatt tavalyelőtt sokat elmélkedtem az idők hiábavalóságán. 1427-ben Henrik megbízásából egy ugyancsak konkvisztádor jellemű úriember, Gonçalo Velho szállt partra az Azori-szigeteken. Az Atlanti-óceán ezen szigetein már lázas kereskedést folytatott az expedíciós irodavezető, saját projektjeibe forgatva a nyereséget.

Az 1440-es években indultak Nyugat-Afrika partvonalának felfedezésére. Ebben az évben érték el a Cabo Blanco/Fehér-fokot, 1440-ben pedig a Cabo Verde/Zöld-fokot. 1455-ben Luigi de Cadamosto elérte a Zöld-foki szigeteket, Szenegált és a Gambia-folyót. Rá egy évre mar Bissau-Guinea környékén kóricált. (Ezt a szót még sohasem írtam le, asszem.) Aztán 1459-ben Diego Gomes partra szállt a Pálma-foknál. Ezt a hírt még vehette Henrik, aztán 1460-ban már a Sztüx vizén szervezett saját expedíxiót.

Miért volt mindez?

A portugál történetírás szeret ezen rugózni. Hogy aszongya, a keltibér virtus, meg a reconquista szelleme, meg a nemzeti küldetéstudat. Ez utóbbi a kedvencem, a nemzeti küldetéstudat. Ez a bebukott népek mindenkori önbizonygató történelemigazoló magamentegető múltértelemzése. Mintha valami transzendens irányitotta volna a portugál népszellemet a hódítás irányába.

Pedig volt itt más is. A geográfia például. Merthogy a luzitán mindig is elgondolkodhatott azon, merről fúj a szél. Az óceán felől, uccu, nézzünk utána.

Társadalom-szociológiailag, a történelmi valós térbe ágyazva pedig: szinte minden társadalmi réteg érdekelt volt in situ és in tempi a felfedezések indukálta kereskedelem-bővítésben - hogy eufemizáljuk a a gyarmatosítást.

A 14. században elkezdődött a mindeddig legutolsó, háromszáz éves "kis jégkorszak", aminek eredménye a mezőgazdasági termelés drasztikus visszaesése (legalábbis a kenyérgabona-fronton Európában), de ugyanakkor a kereskedelem szerepének felértékelődése lett. (Lásd ehhez ifjúkorom egyik izgalmas, magyarul is olvasható - bár ma baloldali elhajlása miatt bizton marhára nem trendi - művét, Barbara W. Tuchman: Távoli tükör című alapvetését.). Ez a törekvés a portugál gazdaságban is jelentkezett.

Emellett a társadalom szinte minden rétege érdekelt volt a felfedezésekben/gyarmatosításban. A politikai elit, a főnemesség és a klérus - bár a reconquista portugál földön a 13. század közepén véget ért - továbbra is a keresztesháborúk ideológiai világában élt. A lassan izmosodó polgárság a piacok kiterjesztésében volt érdekelt. A lakosság nem kis részét kitevő alsó nemesség, a deklasszáltak és a hivatalnoki réteg pedig a 15. századtól kezdve a politikai illúziók s egyéni vágyálmok világában élt, amelyet legjobban az "indiai álom" (fumos da Índia) kifejezést testesített meg leginkább.

Megvolt tehát az össznépi igény az "élettér kitágítására".

Az már más kérdés, mindez mennyire sikerült. Brazíliában portugálul beszélnek- de ezen kívül, mondhatni, sehogy.(Olvassunk portugál irodalmat. A Lusiadáktól Pessoán át Saramangoig. Vagy a vackot, Dos Santost például. Sokat tanulhatunk belőle.)

Szegény Henrik! Itt a sok szobor, és sehol az eredmény.

Ne baj! Itt van nekünk az isteni hetes!

67192296_2293086817407073_4409120083549356032_n.jpg

67225001_2293086990740389_7596251164555870208_n.jpg

67160204_2293087167407038_923302408249933824_n.jpg

67345484_2293087377407017_3413813729697988608_n.jpg

 

 

 

3 komment

Drang nach Südwesten 9

2019. augusztus 16. 16:06 - politics&islam

 

Algarve

Vince

Amikor '11-ben letudtam a Lagos-C. de São Vincente-Lagos etapot, odafelé végig ki kellett állnom a nyeregből az intenzív ellenszél miatt.

Most a kocsit volt nehéz egyensúlyban tartani.

Szeretem ezt a helyet; a természet itt is mutatja, ki az úr.

Vince, a szent meg nincs is itt. Miután 304-ben Diocletianus császar nagy keresztényüldözése alkalmával Valencia közelében kinyírták, úgy háromszáz éven keresztül másfele bolygott s hosszan hányódott. 700 körül testét idehozták - a vallási turizmus fellendítése céljából, sikerrel. A 12. század közepén az első portugal király, Dom Alfonso Henriques a csontokat Lisszabonba vitte. Ma is ott vannak.

Vagy nem.

67571372_2290629224319499_8093367283738476544_n.jpg

67168823_2290629764319445_5914647859013091328_n.jpg

67373945_2290629314319490_4076445102350794752_n.jpg

Partok

67235273_2291953254187096_4762456168134082560_n.jpg

67562378_2291574837558271_5484470793708503040_n.jpg

67414569_2291951310853957_5109986698180165632_n.jpg

67404012_2291951077520647_5845183798156722176_n.jpg

67402406_2291575444224877_5953481815137189888_n.jpg

67357401_2293867943995627_283513114786267136_n.jpg

67344118_2291575057558249_3913004494178222080_n.jpg

67308009_2291575554224866_849175735191994368_n.jpg

67244258_2293869413995480_8072751608221401088_n.jpg

67104479_2293867187329036_3053542600075116544_n.jpg

67142649_2293867663995655_6498175932757442560_n.jpg

67104479_2293867187329036_3053542600075116544_n.jpg

67154668_2293868983995523_8914292566598352896_n.jpg

67087883_2293869917328763_7573863836504031232_n.jpg

67141905_2293870367328718_2858164378866286592_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 8

2019. augusztus 16. 09:35 - politics&islam

 

Aljubarrota

Nagy csata volt. 1385 augusztus 14-én az újonnan megválasztott portugál király, I. Joāo (1385-1433) csapatai megállították a kasztíliai herceg seregeit. Portugália nem lett az időközben felemelkedő león-kasztíliai-aragóniai (später spanyol) állam része. (1580 és 1640 között átmenetileg igen, de ez egy másik történet.)

Ezzel az 1383-ban kihalt Burgundi-hazat felváltotta az Avis. I. Joāo egyébként érdekes figura: nőágon a kihalt Burgundi-házhoz is kapcsolódik, ráadásul egyik törvénytelen fiának leszármazottjai adták később, 1640 után a 20. századiig regnáló Bragança-dinasztiát.

Rendes gyerek volt ez a János!

Milyen szép épületet emeltetett a győztes csata emlékére, Batalhában. (A városka neve azt jelenti: csata.)

66893160_2286307781418310_8620126438269386752_n.jpg

66716451_2286307058085049_882977750581772288_n.jpg

67404432_2286306924751729_5597671949649051648_n.jpg

67141044_2286308421418246_4365028812577046528_n.jpg

67356358_2286309071418181_4766609633437548544_n.jpg

Fatima (A portugál közállapotok fejlődéséről)

Nyolc éve is voltam itt. Akkor a nagy téren áthúzódó "vezeklő-csík" kezdőpontján 1 euróért lehetett matracból random kivágott szivacsdarabot venni, hogy ne fájjon má' annyira a csúszkálás. Mostanra szintet ugrottak: szalagos kék térdpárna lifeg az indulóponton, gratisz. Megtisztult lélekkel vissza lehet/kell hozni.

Nyolc éve egy tizenhat éves lány csúszott végig rózsafüzérvel 40 fokban a kövön, mellette feketébe öltözött apa-anya, szigorú tekintetvel, mérgesen.

Olyan történeteket gondoltam mögé, hogy még.

Fellinis jelenet volt.

Ps. Tudjuk, 1917-ben itt is megjelent a názáreti zsidó nő s titkokat közölt. Mondják, újabb felbukkanása várható.

Pps. A település nevéről. Fátima bin Muhammad a Próféta leánya, Alí bin Abí Tálib felesége, Haszan és Huszajn imámok anyja volt.

Megint összeér a három monoteista vallás.

67310261_2286684341380654_7428956360106049536_n.jpg

66856960_2286685734713848_6941369721086279680_n.jpg

67203826_2286686074713814_8046679747985408000_n.jpg

67051549_2286686744713747_923054275104342016_n.jpg

Alcácer

A vár, a kastely, az erőd.

Ezt jelenti a neve. Már a föniciai/karthágóiak, a rómaiak, az "arabok". Az ő elnevezésükből maradt meg a városka neve.

Közeledünk Algarvéhoz.

Hangulatképek Alcácerből.

67291000_2290053541043734_4354914993523654656_n.jpg

67092455_2290053981043690_8166687907399073792_n.jpg

67325779_2290053727710382_7187232065929084928_n.jpg

67340715_2290054154377006_8287693865025011712_n.jpg

67081608_2290054467710308_2297809573534236672_n.jpg

67037563_2290054997710255_5303300788171309056_n.jpg

67291422_2290055771043511_3971836247529226240_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 7

2019. augusztus 15. 15:48 - politics&islam

 

Tomar

Az MN4730, nem kód-nevén, nagykanizsai Dózsa György laktanya tornatermében volt egy svédszekrény. '88 augusztus közepére pontosan 70 darab könyv volt benne. Úgynevezett "tornateremügyeletes-helyettesként" (TTÜH) éppen ennyit olvastam ki ugyanis a Néphadsereg soraiban, részben a tornateremben lakva, részben földesi (H-Bihar megye) mezőgazdasági munkán, részben nemzetközi hadgyakorlaton (Дружба '88), részben Reziben, hegyi kiképzésen, mindeközben védelmezvén a Varsói Szerződést, készülődvén Karintia és Veneto lerohanására, egy meg nem engedett, de lehetséges atomtámadás esetén pedig az úgynevezett Cé-körletbe való távozásra - bármit (akár a mennyországot) is jelentsen az.

Egy kanizsai antikváriumban vettem meg egy "kimarcsin" Maurice Druon fergeteges történelmi trilógiáját, "Az elátkozott királyokat" - ahogy azt, azaz az értékes irodalmat és szakkönyveket akkor árulták: szaré-húgyé. Megvan ma is; a svédszekrény tartalmát egy pokrócba öntve batyuztuk ki a laktanyából.

Ez a könyfolyam az Île-de-Citén kezdődik, 1314. március 18-ának hajnalán, amikor hét éves "igazságszolgáltatási procedúra" után népünnepély keretében kivégezték Jacques de Molayt, a Templomos Rend nagymesterét és Geoffroi de Charney normadiai preaceptort. A történeti források egyöntetűen említik, hogy a nagymester utolsó szavaival megátkozta az ellene összeesküvőket: a jelen lévő IV. Szép Fülöp királyt, Enguerrand de Marigny, főminisztert és V. Kelemen pápát.

Az átok fogott: egy éven belül mindhárman halottak voltak.

De az állami célkeresztbe került Templomos Rend nem. Bár Philippe le Bel koordinálásával - saját eladósodottságának kiváltására és a rend birtokában lévő vagyon egyszerű elkonfiskálására - 1307. október 13-án Európa-szerte letartóztatták a kor leggazdagabb és gazdaságilag legbefolyásosabb keresztény internacionalista szervezetének a tagjait, a perifériák ellenálltak.

Más-más okokból, de Skócia és Portugália a templomosok menedéke maradt. Sőt, Portugáliában vezető szerepre tettek szert. Ez utóbbi helyen Tomar kolostorerődje már a 13. század második felében fontos templomos központ volt. A nagy üldöztetés idején ide menekült számos lovag, s felajánlották szolgálatukat I. Dinis királynak (1279-1325).

Dénes kerál jól számított: amikor a francia udvar által ellenőrzött lyoni konklávé (ez az "avignoni pápák" kora) két éves tökölés után 1316-ban egy - átmenetinek gondolt - jelöltet választott pápának az agg 72 éves Jacques Duèze bíboros személyében, a XXII. János nevet felvevő pontifex maximushoz fordult. A mozgásteret kereső s később kissé önjáró, de mindenképpen jelentős pápává emelkedő, 18 éves pontifikátus után kilencven évesen (!) elhunyt XXII. János 1319-ben engedélyezte a templomosok portugáliai tevékenységét, Krisztus Katonai Rendje (Ordem Militar de Cristo) néven.

Tomar ezután lett a rend központja. A kolostorerőd központja a Salamon jeruzsálemi templomának vélt nyolcszögletű szentélye. E körül ott vannak a kötelező részlegek: a központi fűtéses dormitórium, a konyha, a könyvtár, a kerengők és kápolnák sora. A legnagyobb fejlesztések - valszeg korabeli garantáltan korrupciómentes közbeszerzések alapján - Dom Infante Henriques/Tengerész Henrik nagymesteri idejében (1417-1450) és a "manueli gótika" főszponzora, I. Manuel király (1495-1521) uralkodása alatt történtek.

Mint a híres "manueli ablak", az ornamentális, hiperrealista gótikus ablak. Lásd alant.

Erről olyan sokat írnhatnék. De.

Írás helyett olvassunk!

67087061_2287449374637484_6164459787061821440_n.jpg

67138450_2287449677970787_3189179681622458368_n.jpg

67551509_2287449917970763_3995012573958242304_n.jpg

67260774_2287450071304081_8634457502890590208_n.jpg

66831212_2287450301304058_9042690304674627584_n.jpg

66757821_2287451224637299_5047102763444469760_n.jpg

67168098_2287450811304007_3316483173700861952_n.jpg

66786939_2287451947970560_1818456970936451072_n.jpg

67294724_2287454101303678_3439109648257384448_n.jpg

66747577_2287453564637065_1106627671325933568_n.jpg

67085106_2287454351303653_2526443696451223552_n.jpg

66948826_2287453847970370_7318566861556154368_n.jpg

67238965_2287454791303609_8026097057817165824_n.jpg

66816688_2287456141303474_536325176275501056_n.jpg

67246814_2287457384636683_8441874815765184512_n.jpg

66840939_2287457024636719_5772836817812324352_n.jpg

67569447_2287458017969953_6500209320599224320_n.jpg

67267784_2287458434636578_2376423465214279680_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 6

2019. augusztus 15. 07:53 - politics&islam

 

Lisboa

Kedves öböl

Libanon! Ismét a libanoniak! Mindenki libanoni volt, tudjuk.

Lisszabont a föníciaiak alapították az i.e. 3. évezred magasságában. Úgy nevezték: Alis Ubbo - Kedves Öböl.

Valóban, a Tejo torkolata mögötti tó kiváló kikötőhely, a tavat környező síkság pedig jó termőföld. És akkor még a később kialakított szőlőkultúráról nem is esett említés.

A rómaiak, aki persze mindenhol, az Alis Uppo-ból Olisipo-t csináltak, az arabok Asbuna-t, a portugálok meg Lisboát.

Jó hely, csak a várost leuraló borzalmas turista hordát kéne kipaterolni innét - velünk együtt.

67221276_2288353747880380_6094558159232303104_n.jpg

67365017_2288356387880116_3911148565795176448_n.jpg

63074476_2288357707879984_7069618544056467456_n.jpg

66860137_2288359844546437_6361781846044311552_n.jpg

67283634_2288361821212906_9206295740807118848_n.jpg

67263009_2288361031212985_7169465005996244992_n.jpg

Két épületről

A föníciaiak voltak itt legtovább, legalább ezerötszáz évig. Hiába, Libanon mindenek felett. Aztán a rómaiak és a muszlimok kétszer négy évszázadig. Amikor ez utóbbiakat 1147-ben az első király, Dom Alfonso Henriques kiverte Lisszabonból, a város valamennyi szlám építészeti alkotását megsemmisítették. A központi mecset helyén emelték sebtiben a főszékesegyházat.

A Sé "tájidegen" portugál földön, illetve mondhatni egész Ibériában. A király egy normann papot - s egyben keresztes vitézt - bizonyos Gilbert of Hastings/Gilberto de Hastingsot nevezett ki a város püspökének, azzal a megbízatással, hogy emeljen új templomot a megszabadított városban.

Gilbert püspök otthonról hozott anyaggal dolgozott. Az eredmény: egy fennséges normann erődtemplom, amelynek érett, magasba törő romanikáját csak az egyik oldalhajó gótikus átépítése, no meg az apsis orgonával megspékelt rettenetes barokk bebarmolása töri meg.

De azért összességében győz a román stílus.

A Tejo torkolatvidékén a folyóparton áll egy másik felejthetetlen épület. Amikor '11-ben először jártam keresztül-kasul Portugáliát, itt, Belémben majd' egy napig nézegettem a Mosteiro dos Jerónimos/Jeromos kolostor porticusát.

Ezt az Avis-ház csúcsuralkodója, I. Manuel (1495-1521) építtette, a Jeromos-rendnek. S ami a legfontosabb: az 1501-ben indult s száz év múltán befejezett egyházi komlexum építéséhez Manuel rendeletére az Afrikából és Dél-Ázsiából (értsd: India, Malajzia, Omán) befolyó mindenkori bevételek 5%-át (!) használták fel. Calderón a spanyolokról írta magvas bon mot-ját az arany és a kő viszonylatáról. De hát ez a portugálokra is érvényes. A felesleges presztízsberuházások. S így Vasco da Gama ide, Bartolomé Díaz oda, a nagy felfedezősdiből és gyarmatosítósdiból hosszabb távon nem profitáltak eléggé.

Egyébként Da Gama mester éppen a Jeromos-kolostorban piheni ki az út nagy fáradalmait.

67574626_2289076644474757_7713042367695028224_n.jpg

67122724_2289077091141379_7925072086916136960_n.jpg

67675127_2289077637807991_7227475187938099200_n.jpg

67078424_2289077211141367_5172122483972636672_n.jpg

64839624_2289077837807971_9191825081158860800_n.jpg

67366400_2289078404474581_2897144900749361152_n.jpg

67085746_2289079564474465_9199088150029271040_n.jpg

67377525_2289079024474519_7156349434299678720_n.jpg

A Belém-torony a Tejo torkolataban. Innen indultak portugál barátaink a világ meghódítására.

Nem sikerült.

Nem baj, itt van nekünk Ronaldo.

66817038_2288545974527824_2309691858256658432_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 5

2019. augusztus 14. 12:53 - politics&islam

 

Coimbra

Olvasni mindenhol a portugál mondást: Porto dolgozik, Braga imádkozik, Coimbra tanul, Lisszabon szórakozik.

Való igaz, Coimbrához mindig is az egyetem kötődött. I. Dénes király 1290-ben alapította, így a legelső európaiak közé tartozik.

Persze a várost már a rómaiak is. Aiminium néven. Aztán a vandálok, a szvébek és a vizigótok. 715 és 868 között a dár al-iszlám része volt, s a római és a mai világ után a harmadik olyik korszak volt, amikor az egyszeri embert nem cseszegették különösebben (persze adófizetés után), miben hisz. (Láthatjuk persze, miként vonatik ki a mi jelenünk e kor-csoportból.).

Van itt aztán minden: középkori és barokk egyetemi épületek, már dél-Portugáliára hajazó hegynek futó lakónegyedek, decens folyópart (Rio Mondego), érseki palota, centro comercial.

Most csak két izmos templomról.

A hegyoldalon áll a színromán stílusú Sé Velha. Az első portugál király - az egyébként burgundi import - Alfonso Henriques (1140-1185) építtette; művezető: Róbert mester Párizsból. Értette a dolgát; a lisszaboni katedrális nyomán emelte az erőd-templomot mudéjar-mór stílusban.

Láttam ilyet az utóbbi években Sevillában és Palermóban is. Meg más helyeken, elsősorban Spanyolország szerte.

Ritkaság, de a hosszú életű megbízó, A. Henriques láthatta a felavatott templomot; 1184-ben fejezték be. 1219-ben pedig egy olyan gótikus kerengővel megspékelt kolostort toldottak mellé, hogy aszittem, ki sem megyünk onnét.

De végül csak kimentünk.

66799553_2285654544816967_8901782417786798080_n_1.jpg

66841614_2285654814816940_3394132737848770560_n.jpg

67037565_2285655078150247_5753212772934483968_n.jpg

67314464_2285655604816861_6931947627990745088_n.jpg

66696874_2285655254816896_507445438220075008_n.jpg

66697682_2285655381483550_1272154946409594880_n.jpg

Van ugyanis egy másik frenetikus katedrális a városban, az Igreja de Santa Cruz. Ez egy gótikus csoda, amely csaknem egy időben épült a Se Velhával. S hozzá egy érett gótikus kerengő, felette reneszánsz erkéllyel. Az osszáriumban annyi szent-csont volt, hogy ha kicsivel több időnk van, bizton kirakunk a fiammal egy teljes emberi csontvázat. Vagy többet.

Ja, és itt nyugszik a már említett Alfonso Henriques és a fia, I. Sancho (1185-1211).

Jó helyet választottak.

67167587_2285655828150172_269492520465989632_n.jpg

67310885_2285656404816781_1194366074997440512_n.jpg

67360256_2285656891483399_2112099963658829824_n.jpg

64861032_2285659941483094_3180829998911062016_n.jpg

67110169_2285657301483358_8123502346245242880_n.jpg

66781535_2285658188149936_9071452790122872832_n.jpgű67175288_2285660758149679_7290378518746103808_n.jpg

 

Braga

66956749_2281337915248630_8531464217197281280_n.jpg

66809442_2281338135248608_2404215202154283008_n.jpg

66615750_2281338651915223_4535292672084017152_n.jpg

66647656_2281339105248511_4752777364843266048_n.jpg

66816445_2281338871915201_3154620283109769216_n.jpg

 

Porto

66722993_2283479698367785_506789506519662592_n.jpg

64861032_2283480545034367_6088496568808243200_n.jpg

66793840_2283477911701297_3875557292799688704_n.jpg

66597890_2283808788334876_5871495008330186752_n.jpg

67164064_2283807355001686_5856993334723084288_n.jpg

Portugál Államvasutak

Két állomás. Porto zseniális pályaudvara és Granja kisvárosi lepukkanata.

Ez utóbbi volt a jobb, sehol senki, lerohadt váróterem, kopott padok, fent függöny lengedez a szolgálati lakás ablakában, vonatérkezéskor zsíros hajú - ez nemzetközi szabvány lehet a nehezebb sorsú országokban - forgalmista búj elő, piros zászlóval legyint és sípol. Mindeközben felesége az ajtón félig kihajolva várja vissza az urát.

Talán félbeszakadt a vacsora.

(Otthon érezhettük magunkat. Mint oly sok mindenben ebben az országban.)

67255659_2284521774930244_3185063354901200896_n.jpg

66860894_2284522174930204_8033413057864531968_n.jpg

66859493_2284522468263508_8807353653363998720_n.jpg

66775598_2284522724930149_4713348899346055168_n.jpg

66643089_2284525901596498_2890230742137176064_n.jpg

66580014_2284523051596783_2944647118784036864_n.jpg

66806391_2284523214930100_4881000748722159616_n.jpg

66701080_2284525458263209_5183527451799584768_n.jpg

66786326_2284524218263333_568294434630795264_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 4

2019. augusztus 12. 08:40 - politics&islam

 

Galícia

Hogy hol húzódnak a mai határok, az történelmi vagy kultúrhistóriai perspektívából annyira mindegy.

S most nem provinciális haza-gondolásról van szó. Azaz, hogy százéves határok ide, százéves határok oda, csak azért is Sonka-Magyarország! Mert hát asse elég, ugye. Csonka-Magyarország nem ország, Sonka-Magyarország sem ország, Hanti- Magyarország mennyország! Akinek kevés, ami van, irány a feltételezett őshaza: az Urálon túli, rokoni Hanti-Manysi Oblaszty több, mint félmillió négyzetkilométer. Tyumen, olaj, gáz, tajga, tundra, nyelvrokonok. (Meg, mondjuk, Cseljabinszk felől sugárszennyezett folyók.) Ott a boldogság!

Szóval. Galícia, azaz az Ibériai-félsziget kelta-hagyományú északnyugati fertálya is két országba is belóg. A portugál Galícia/A Coruña tartomány mellett Észak-Portugália is ebbe a kulturális zónába esik. Sőt, amikor a rómaiak pacifikálták a területet, éppen a helyi kelta törzsről elnevezett Bracara Augusta lett a tartomány székhelye.

A dolmen/mámoa-kultúra évezredeinek (i.e. 5-3.) nyomai mindenütt megtalálhatók. Az i.e. első évezredben megtelepülő kelták városokat (castrum) alapítottak. A punok az i.e. 5. századtól kezdték ellenőrizni a területet, aztán jöttek - ahogy mindenütt a Mediterráneumban - a rómaiak.

Decimus Junius Brutus Gallaecus/Callaecus) már i.e. 138-137-ban megkezdette a "pacifikálást", majd az 1. században C.J.Caesar folytatta. Kis gall mozgolódás ezután is támadt még, de a kantábriai háborúkban (i.e. 26-19.) Octavianus/Augustus mindent lerendezett. Jött a római impérium kora 410-ig.

Akkor jöttek a szvébek, majd fél évtizeddel később a vizigótok. Ők maradtak a 8. századig, amikor Ibériában megjelent az iszlám.

Erről majd külön; immár Portugália vonatkozásában.

S egy kis nüansz. Amikor a 4-5. században az angolszászok partra szálltak Britanniában és a briteket fokozatosan kelet (Wales) felé szorították, a számos kivándorlási hullám egyikeként britek nem jelentéktelen csoportja érkezett a Bretagne-félsziget mellett Galíciába is. Hozták magukkal keresztény hitéleti struktúrájukat is. A Britonensis ecclesia a Bragai Második Konvent (572) döntése alaján önálló közösségként működhetett.

Az egyébként ariánus vizigót állam keretein belül.

66749284_2279202678795487_5798410908518580224_n.jpg

Dolmen

Ez még pre-kelta. I.e. 4000 körül emelt szentély Axeitos mellett.

66511309_2279945932054495_6959319819640373248_n.jpg

Gallfalva

Kelta/gall vár az óceán parton. Városfalak, erőd, kerek ház-alapok. Az i.e.1. századtól az 5. elejéig, a szvébek (411) és a vandálok (416) bejöveteléig ment itt, a római birodalom legperifériáján a kelta halász aranyélet.

S van belőle errefelé, Északnyugat-Spanyolországban és Portugáliában tizenkettő egy tucat.

66816219_2279477282101360_5702939381870886912_n.jpg

66624989_2279478942101194_2298511259521253376_n.jpg

66449129_2279477932101295_8525540482338521088_n.jpg

Mórölő, ki i.sz. 44-ben meghalt

Vagy nem. Vagy ki tudja. De a mese szép.

Ez is annak a bizonyos názáreti illetőségű tanult férfiú (talán rabbi-tanító, de mindenképpen Könyv-ismerő ember) sztorijával kezdődik. Melyről, ha historiográfiai, lingvisztikai, ergo: tudományos irányból közelítünk, azt mondhatjuk, nem sok biztosat tudunk. Elsősorban persze azért, mert amivé ez a személy lett, olyan emberek munkálkodásának eredménye volt, akik egyetlen percet sem töltöttek vele.

Ez a korai kereszténység (pontosabban: zsidó szektarianizmus) rém izgalmas történet. Ekkor bizonyosodott be, hogy a közel-keleti klíma indukálta permanens társadalmi hőguta olyik kényszerképzeteket és látomásokat szül, amelyek vitalitásuk folytán széles körben, a homo sapiens sapiens faj milliárd egyedeinek életének szabhatott keretet. S ha akarjuk, ha nem, ez a napszúrás határozza meg ma is az életünket.

Szóval. Miután a názáreti illetőségű zsidó férfiút kivégezték, tanítványai szétszóródtak. Köztük volt a betszaidai illetőségű - természetesen - ugyancsak zsidó Jakab, ki testvérevel, Jánossal együtt apostolkodott tovább Jeruzsálemben. (A jeruzsálemi csoport a kezdetektől és meg nagyon sokáig zsidó közösségként tekintett magára.) Úgy tíz évvel a Mester halála után, Heródes Agrippa, Júdea királya (valójában Róma babja, Claudius császár Quislingje vagy Pétain-ja) nekiszaladt a heterodoxnak tekintett jeruzsálemi közösségnek (ezt ma keresztényüldözésként szeretik interpretálni), s kivégeztette Jakabot.

Ezzel kezdetét vette a sztori.

A hagyomány szerint (mindig így kezdünk valamit, amiről nem tudunk sokat/semmit) Jakabot, mint eretneket nem lehetett Júdeában eltemetni, ezért hívei koporsóját egy csónakra helyezték, mely úszó alkalmatosságot egy időre felügyelet nélkül hagyták s az elválván a palesztinai partoktól messzre sodródott.

Elhagynám most a geográfiai és tengervízrajzi tényeket. Kurz und gut, a ladik végigmasírozott a Földközi-tengeren, kilebegett az Atlanti-óceánra, megkerülte az Ibériai-félszigetet, felhajózott az Ulla-folyón és kikötött Iria Flaviánál (ma Padrón városa), hol a halott tengerészt (értsd: Jakabot) végül eltemették.

Aztán nyolcszáz évig csönd.

De hát jöttek a muszlimok. Hősök kellettek. Élők és holtak. Ekkor "találták meg" - úgymond - az apostol sírját, amelyet egy csillag jelölt. (Rosszmájúan kérdezném: tán Mágén Dávid?) Mindenesetre a Csillag Helyén (Campus stellae - Compostela) kialakult Sant Iago kultusza. Santiago de Compostela az iszlám hódítás első évszázadának végén, nyolcszáz körül már beindult.

Ezt segítette, hogy 844-ben a clavijoi ütközetben, amikor a keresztény seregek éppen bukóra álltak, fehér lovon maga a Jakab apostol jelent meg és a kettes meccset a végére kihozta egyesre.

Ez biztos így volt.

Azóta így hívják: Santiago Matamoros. Mórölő Szent Jakab.

Rittyentettek is neki egy kis kápolnát a hegyen, amit a század végén templommá bővítettek. S érdekes: amikor Abú Ámir bin Abdulláh al-Manszúr, a córdobai omajjád kalifa nagyvezírje-hadvezére (978-1002) 997-ben elfoglalta es lerombolta a várost, a sírt, mint Jézus/Íszá próféta tanítványáét nem bántotta. Sőt tornyokat emeltetett köré, amelyeket a keresztény uralom visszatérte után, 1075-1128 között máig láthatóan beépítettek a pompázatos román stílusú templom-épületbe. (A rémisztő, leginkább Fellini-film hangulatú barokk homlokzatot most hagyjuk!)

Azóta zavartalanul megy a zarándoklat-biznisz. Hotelek, éttermek, kütyüboltok. Végig az Út mellett. Ez a középkorban is így lehetett. '11-ben végighaladtam rajta. Visszafelé, hogy - mondhatni - despiritualizálódjak.

Most El Camiño-s trikóban háromszáz eurós bakancsát diadalmasan magasba emelő lelki megtisztult nőt látok közvetlenül magam előtt a katedrális előtti téren.

Megcsinálta!

Csak nehogy könyvet írjon róla!

Ps. Egyébként meg, négy milliárd év múlva - a mi kétesen lehetséges fosszíliáinkkal együtt - a Nap leperzseli a Földet.

Ne kínlódjunk!

66624528_2278378955544526_1078357767086931968_n.jpg

66774146_2278380608877694_2886277611288264704_n.jpg

67068591_2278384082210680_7490697288080162816_n.jpg

Padron

Itt ért partot a halott tengerész

Jakab apostolnak bizonyára tetszene a hely. Bétszajdai Jákobnak - talán - kevésbé.

66629608_2280321638683591_4583666321803182080_n.jpg

66533639_2280321942016894_1896924730649214976_n.jpg

66803473_2280322378683517_1462044568781324288_n.jpg

66494080_2280322588683496_1055365673280077824_n.jpg

A Coruña 

A tenger felől érkezett volt Santiago de Compostela-i zarándokok általában itt értek partot. "Nekik" épült a Szent Jakab templom a 12. században. A következőben meg a Colexiata Santa María do Campo.

A 21.-ben meg a Carrefour.

66624362_2277452102303878_6047168151513202688_n.jpg

66588717_2277453455637076_7509222628784078848_n.jpg

64979723_2277453985637023_2571859634121867264_n.jpg

Herkules-torony, i.sz. 2. század

66382422_2277750445607377_706148337778163712_n.jpg

Még Coruña

66462674_2275786022470486_3797040183912693760_n.jpg

66528647_2275909295791492_1949686522684899328_n.jpg

66357329_2275910102458078_2470940431085469696_n.jpg

66463089_2276626312386457_2662051799854219264_n.jpg

Szólj hozzá!

Drang nach Südwesten 3

2019. augusztus 10. 08:21 - politics&islam

 

Az első kantábriai partszakasz.

Baszkföld a hátunk megett.

Ongi ibili!

66422063_2270918909623864_4531256442207862784_n.jpg

Pelayo

Mondhatni egy kora középkori fordított Atatürk. Aki a muszlim arab-berber hódításnak szinte egyedüliként tudott ellenállni. Sőt, aki hosszú távra biztosítani tudta Észak-Ibéria függetlenségét s a vizigót államiság hagyományának továbbélését.

A részletek.

Amikor a Músza bin Nuszajr Ifríqíjá, Észak-Afrika helytartója által küldött muszlim sereg Táriq bin Zijád vezetésével 711-ben átkelt a később a parancsnokról elnevezett tengerszoroson (Dzsabal Táriq/Táriq Sziklája, Gibraltár), s gyorsan végzett az erősen széthúzóban lévő vizigót állammal, majd immár a gyors sikereket megirigyelt Músza koordinálásával néhány év alatt az északi Kantabriai-hegység előteréig elfoglalta majd' az egész Ibériai-félszigetet, úgy tűnt, a Pireneusoktól délre mindenik földterület betagozódik a dár al-iszlám/az iszlám háza-világa akkor a kelet-iráni Khorászántól Barcelonáig húzódó állami-kulturális struktúrájába.

S bár a tengerparton nyíló síkvidéki átjárok révén a muszlim hadak hamarost frank földön nyomultak előre, s a Tour/Poitier-i Martel Károly-féle seggberúgás ellenére maradtak is olyik helyeken akár száz éveket is - lásd Provance - Kantábriai-hegység máig is nehezen járható világa erős kihívás volt a számukra.

Lehet, hogy ennyi elég is volt. A geográfia sok helyen állította meg az iszlám terjedését. Gondoljunk Tibetre, sokáig a Szaharára vagy a kies Szibériára. Itt, Kantábriában azonban az iszlám elleni resistance perszonalifikákódott.

A hagyomány egy 685 körül született férfiúhoz köti az iszlám elleni első fellépés irányítását. Ez a figura volt a legendás Pelayo, aki sertepetzélt már 711-ben a vizigót állam bukásánál. Sőt, a középkorban kijegecesedő tradíció szerint maga is vizigót elit-ivadék volt. Eszerint az utolsó vizigót uralaldó, Roderik apja, Teudofredo és Pelayo apja, Ueremundo testvérek voltak, így Pelayo mint királyi unokatestvér szervezte volna meg északon az ellenállást és vitte volna tovább a vizigót örökséget.

Szép történet. S mint ilyen, szinte biztosan nem igaz.

A legoptimálisabb verzió szerint Pelayo észak-ibérai (asztúriai) nemes volt, apja, Fáfila a tengermellék egyik uracskájaként egzisztált. A legvalószínűbb pedig - s ehhez ragaszkodnak a 2011-es itteni utazásom során bőszen és jókedvvel forgatott hispán történelmi alapmű (Garcia Cortázar-González Vega: Spanyolország története) szerzői is - Pelayo egyszerű "népfelkelő", esetleg helyi kis földesúr volt.

Mindegy. A fontos, mit mond a hagyomány. 711 után Kantábriában szervezte az ellenállást. Nem sokkal ezután Munuza berber helytartó elfogatta s Córdobában sittre vágta. Innen 717-ben megszökött s folytatta az ellenállást. Egy évvel később az ausebai csatában legyőzte a muszlimokat s - a hagyomány szerint - megalapította az Asztúriai királyságot. 722-ben Covadongánál verte el a muszlim hadakat s 737-ben bekövetkező haláláig uralkodott.

Vagy nem.

De a történet szép.

S itt, a kantábriai partvidéken rögvest beleszaladtunk egy kis asturio-cantabrico történelmi városkába. Castro Urdiales. Kikötő, kávézók, templomos donjon és katedrális.

Ez utóbbi ütős. 13. század, úgy, ahogy van.

Télleg. Duby írt egy nagyszerű könyvet a katedrálisokról. Ebben - és más alapművekben - ott a szentencia: a kora középkori feudális anarchia nevelte a nyugati emberbe a kiscsoportos szolidaritás elvét, a katedrálisépítés pedig a generációkon való időszemlélet vitalitását.

Na, ez az, ami mogyeri földön sosem volt. Ma sem.

Pedig enélkül csak a bugyosgatyás, kilenclyukú, árvalányhajas, tükörbehazudott faszagyerekeskedés marad.

Bár úgy látom, ma ennyi is elég.

66055886_2271483472900741_2796344097076412416_n.jpg

66615761_2271483882900700_5518464154186285056_n.jpg

66464399_2271483979567357_7263783720472018944_n.jpg

66405147_2271485302900558_8805673135740289024_n.jpg

66480390_2271484329567322_3162351941502107648_n.jpg

66437014_2271484756233946_7031061437229301760_n.jpg

66396109_2271485026233919_4052893924061085696_n.jpg

Santillana del Mar

Van itt egy mondás: ez a Három Hazugság Városa. Minthogy nem szent hely, semmi - valós - köze nincs Nikomédiai Júliához, akiről a nevét kapta és nem a tengerparton fekszik.

De micsoda jó hely!

Tiszta középkor, közepén egy 9. századi alapítású és mai állapotában az 1100-as években épült érett román stílusú bencés kerengős kolostorral-templommal. A szentélyben hispán-flamand szárnyasoltár, a spanyol csúcskorszakból, 1505-ből.

Ez utóbbiról néhány friss kép.

Ps. Itt van a város mellett az Altamira-barlang azokkal a híres-nevezetes graffitikkel.

Amik - tudjuk az amerikai neoprotestáns prédikátoroktól - egytől egyig darwinista kvázi-tudományos kóklerek hamisítványai. A világ - számolta ki volt Mysterium Cosmographicum című művében Johannes Kepler udvari csillagász - Kr. e. 4977 április 27-én délelőtt 11 órakor teremtetett.

Jó lett volna ott lenni.

66172310_2272568472792241_489020702830100480_n.jpg

66268440_2272585622790526_4596011406431617024_n.jpg

66802038_2272573249458430_4875075154142560256_n.jpg

66427687_2272577112791377_341769196490719232_n.jpg

66650933_2272582816124140_2863409934094041088_n.jpg

Asztúria

Itten volt "uralkodó" a korábban bemutatott Pelayo. Ha volt.

De előtte már a neandervölgyiek elveszett történelmének is voltak errefelé felvonásai. Aztán meg a korai homo sap. sap. Azaz mink.

xxx

Oviedo már a római korban is.

Így kezdődik minden valamire való város históriája a Mare Nostrum vonzáskörzetében. Na jó, vannak kivételek. Oroszlány, mondjuk. Vagy lehet, hogy az nem "valamire való város". De Dunaújváros cumbájpíl Intercisa néven már a rómaiak korában is... (Egyébként meg marhajó múzeuma van erről a korról. Mindegy.)

Bár az Ibér-félsziget keleti partvidékét már a "dicsőséges" pun (figyelem: föníciai, azaz libanoni) háborúkban megszerezték a római légiók, a középső fennsíkot pedig az i.e. 1. században Pompeius és Julius Caesar "csatolta" a birodalomhoz, a keleti (a mai Portugália) és északi hegyvidékek (a mai észak-spanyolorszagi tartományok) csak az augustusi kortól tagozódtak be az impériumba.

Bár teljesen akkor sem. Hiába a jól kiépített közigazgatás, infrastruktúra, gazdasági hálózat és katonai rendszer, az itt élő kelták nem mindig bírtak magukkal. Autentikus forrásból tudhatjuk: a kelták rettenthetetlen, szabadságszerető népek voltak. "Csak attól féltek, hogy egyszer fejükre rogy az ég" - mondotta az Asterixben Hasarengazfix gall törzsfőnök.

Igazából ami nem sikerült a csúcstechnológiás rómaiaknak, csuklóból megcsinálták a népvándorló barbárok. Először a 4. században szvébek, majd az 5.-ben a vizigótok billentették ülepen a nagyhírű keltákat, akik a félsziget északkeleti csücskébe szorultak, hol nyomaik máig megőrződtek a tartomány elnevezésében (Galícia) és az itt beszélt nyelvi dialektusban. Szokták is mondani az önjelölt kelta-nacionalista historiografusok (a világon minden hülyeség megtalálható, ez is), hogy Galícia olyas kultúrtörténeti unikuma spanyol földnek, mint Bretagne Franciaországnak vagy Wales Nagy-Britanniának.

Biztosan.

Aztán jöttek a muszlimok, jött (vagy nem) Pelayo, s Oviedo a 8. század közepén egy önálló hegyi hercegség központjává avanzsált. (Ezt a szót kivált szeretem, erősen sznob.)

A város egy korábban itt alapított bencés kolostor köré épült, közepén egy ekkoriban emelt román templommal. Asztúria két évszázadon át volt a formálódóban lévő reconquista zászlóvivője.

Végül az tett be neki, hogy a félsziget közepén megerősödött León, amely a 10. szazádtól átvette a muszlimok elleni háborúskodás irányítását és fokozatosan erősödve - Arragónia mellett - nemcsak dél felé, hanem északi irányban is terjeszkedett. A 13-14. században aztán csengettek Asztúriának. Hercegséggé degradálódott a León-Kasztília&Arragónia, majd a 16. századtól Spanyol királyság részeként.

A kelta hagyományok azonban még a 19. és a 20. században is felemlegettek. A napoleoni invázió idején az asztúriaiak kezdették a felkelést a franciák ellen. A polgárháborúban pedig a köztársaságiak legelszántabb híveiként az oviedoi anarcho-szindikalisták keményen ellenálltak Francisco Franco Bahamonde puccsistáival szemben. A Caudillo értékelte ezt: Oviedo szépen széjjel lett lőve.

xxx

De ma igencsak baro hely.

Különöst a katedrális, amelyet az eredeti román templom helyére rittyentettek a 14-16. században. Amikor spanyolhon élen járt a katedrális-építésben.

Az Újvilágból beözönlő nemesfém nagy része - tudjuk, a kiirtott-elűzött muszlim-zsidó iparosréteg híján - Németalföldre szivárgott, a maradékból meg mentek a vallásos presztízsberuházások. A katedrálisok felhúzása minden városnak mondott helyen.

Az akkori kortárs író, Calderon mondotta erről: "A spanyolok a világ legokosabb népe. Tudják, hogyan kell az aranyból követ csinálni."

Miért is érzek nemzeti áthallást ebben a kijelentésben?

67101759_2275055129210242_6755906869966929920_n.jpg

66522689_2275056045876817_2308018749451534336_n.jpg

66251727_2275056525876769_4450352242037358592_n.jpg

66307946_2275055439210211_6667521794544500736_n.jpg

66475669_2275055612543527_8660782332405350400_n.jpg

66275837_2275057269210028_4037958390037610496_n.jpg

66821031_2274254672623621_6122194680349196288_n.jpg

66473493_2274255592623529_4940388090452639744_n.jpg

66530741_2274257562623332_5078850461616832512_n.jpg

 

3 komment

Drang nach Südwesten 2

2019. augusztus 06. 09:17 - politics&islam

 

Jolly Joker

Lovag minden időkre. Ez volt Roland, az ének, Charlemagne vitéze.

Tudjuk, Nagy Károly mindenkinek ellátta a baját. Úgy mondták ezt akkor, krisztianizált a Római Birodalom renovációja érdekében. Frank reneszánsz, ahogy most szeretik interpretálni az angolszász Alcuin irányította szellemi életet.

S mint minden megújulás, ez is vérrel járt. Ennek hőse volt Roland, a Rettenthetetlen. Odatett a szászoknak, a bretonoknak, az araboknak.

778-ban éppen Hispániából volt visszatérendő, amikor augusztus 15-én, pontban itt, Roncesvallesnél rajtaütöttek a hegyi népek, akikbe már a rómaiak rövid szablyája is belecsorbult.

A baszkok azóta is.

Euskadi ta Askatasuna!/Baszkföld és Szabadság!

Szorgos népünk győzni fog!

Ps. És itt, a Real Collegiata templomban nyugszik VII. Erős Sancho, Navarra királya (1194-1234), a Las Navas de Tolosa-i ütközet (1212) egyik hőse. A reconquista fontos eseménye volt ez. Az ibériai iszlám szempontjából fekete nap.

Közeledünk.

66513035_2268137043235384_7907834759659651072_n.jpg

66217494_2268137379902017_6738992867848486912_n.jpg

66264645_2268137623235326_479796534712467456_n.jpg

65897710_2268137876568634_155714855360266240_n.jpg

65887118_2268138173235271_2260775281721606144_n.jpg

Mocsári János

Megint a happy eighties...

Ment vasárnap délután a Jean Marais-sorozat. Szerettem. Ez volt ugyanis a legutálatosabb napszak egész héten (ekkor állt az ember előtt az egész hét); így a filmézés ürügy lehetett a tanulás elbliccelésére.

Az "Örök visszatérés"-től ma is kiráz a hideg. A "Fantomas"-tól meg hánynom kell. De a hatvanas évek romantikusai... A "Ruy Blas", a "Púpos"! Lagardere lovag! Ah! Meg a "Csoda a farkasokkal". És a mindenüber: a "Gaston Phébus, a Piréneusok oroszlánja".

Jean Marais! Az a fej! Az az állberendezés! Az a nyolcvanas években már vicces ódivatúság!

Nem hiába volt szerelmes belé Jean Cocteau.

Ps. Gaston Phébus itt oroszlánkodott. Képek a határpatakról. Jobbra spanyol, balra francia közigazgatás.

Egy fenét, szólnak az őslakók. Baszkföld!

66397099_2268707253178363_5816110129442979840_n.jpg

66474181_2268707459845009_820002865618616320_n.jpg

66011740_2268708363178252_5540241738616012800_n.jpg

66457208_2268707843178304_8063279109389680640_n.jpg

66381927_2268708016511620_7856268948512178176_n.jpg

66415414_2268708243178264_2649718363177091072_n.jpg

Pamplona/Pampelune

(Iruña az - szól az egyszeri baszk.)

65955940_2269415963107492_1697730276379066368_n.jpg

66446963_2269418086440613_8723165946400735232_n.jpg

66402772_2269425636439858_4711670602220437504_n.jpg

66355426_2269420776440344_2487451788609847296_n.jpg

66297176_2269427983106290_4018431243916935168_n.jpg

66272103_2269424666439955_3089380146495356928_n.jpgű66214164_2269426709773084_9114355038053990400_n.jpg

66190016_2269419149773840_461661623715627008_n.jpg

66100712_2269423273106761_2580196071154122752_n.jpg

66348182_2269416856440736_5267353221868814336_n.jpg

Bikafos

San Fermin-fesztivál, második nap. Most már vígan el lehet képzelni, milyen lehetett egy középkori város közhigiéniai viszonylata.

(Plusz több tonna korszerű műanyag szemét.)

Ma cadizi bikákat futtattak, esvefelé viadal.

Mindaddig, amíg a pandamackós világszervezet be nem rág.

66095210_2270345679681187_8755780253009313792_n.jpg

1 komment

Drang nach Südwesten 1

2019. augusztus 04. 11:43 - politics&islam

 

(Az elmúlt öt hétben Délnyugat-Európában jártam. Zanzásítva néhány FB-bejegyzés újraközlése. Egy kevés iszlámmal.)

Szárnyakat ad

"Keresd őket a leprások völgyében!" - ezek Messala utolsó szavai Júda ben Hurhoz. S ez a film csúcspontja. Ami ezután történik - tulajdonképpen az, amiért a borzalmas neoprotestáns kurzus prédikátor-író, Új-Mexikó kormányzója és isztambuli nagykövet (!), Lewis Wallace az egész fárasztó regényét szerzette volt - a hókusz-pókusz a nordikus názáreti rabbival, a csudálatos gyógyulás, a mama, Tirzah usw, említésre sem méltó.

De ahogy Charlton Heston felmegy a három lépcsőfokon, bőrtunikában, görbedt háttal, a babérkoszorút a kisasztalon hagyva... Azt szeretem.

Ma már nem lehet úgy ütni a lovat, ahogy Júda és Messala csapatták. Nem kúl.

Helyette itt van ez.

2019. Összvegyűlik egy csomó ember - köztük mi -, tízezer gépjárművel idepöfög, s nézi, amint húszegynéhány ürge légkört szennyez, gázol, gumit éget. Plus Luftparade. Spitzenspaß.

Und das ist Österreich. Steiermark. Lederhosen. Umweltschutz.

Ugyan már!

Inkább jöjjenek a hangyák meg a skorpiók.

Meg az egerek.

65392189_2257256500990105_600905189301420032_n.jpg

Kolbászos tojásrántotta - magyaros reggeli Manccsal a Garda-tó partján

Aztán Lombardia, Liguria, Provance.

Ps. Úgy tudom, jegybankelnökünk mondotta volt nemrég: hamarosan lehagyjuk mindezeket a régiókat is.

De jó lesz! Akkor 40 km autópályahasználatért lehet majd uszkve 10 eurót perkálni. Illetve annak megfelelő mogyeri forintot.

(Egyébként meg: miben?)

65517497_2261276413921447_7180966992839442432_n.jpg

65955305_2261278873921201_4244885421823098880_n.jpg

St. Tropez-ba költözünk

"Látod, Kiki, ez volt a bokréta!" - Így hangzott a film zárómondata. Michel Serrault karján ülő kiskutyájának mondotta ezt, aztán bezárta háza spalettáját. Azé a házét, amelyért a főszereplő háziorvosa, Dr. Galipeau és családja eltartási szerződést köt vele fél évszázaddal korábban. Aztán az elején meglehetősen rozogának tűnő M. Martinet - bár többször is megpróbáljak eltenni láb alól - simán túléli az egész haszonleső famíliát. Az utolsó sarj, miközben ugyancsak az öreg likvidálásán ügyködik, felrobbantja magát. Ez látszik az ablakból tűzijátéknak. Erre vonatkozik az utolsó mondat.

A franciák mely társadalmi problémákat elemző filmeket is kiválóan tudtak komédiába öltöztetni. Mondjuk, ha nem volt benne Funes ripacsoskodása, Bourvil bárgyú mosolya, no, meg Fernandel idiotizmusa. Serrault nagy színész volt.

Olyba tűnik, nem változik itt semmi. Provance ma is ilyen.

S volt régen, Septimania idején. Tavaly írtam róla. Ezt.

xxx

1986-ban végzős gimnazistákként úgy döntöttünk, KISZ osztály-alapszervezetünket átnevezzük. Az új név így hangzott: 4. bé Kis Pippin-alapszervezet.

Aztán úgy látszott ez a korafeudál - ergo: valszeg népnyúzó - frank majordomus, ki végül elzavarta az egymást immár századok óta gyilkolászó meroving dinasztiát s megágyazott Károlynak, a Nagynak, sok volt az oskolavezetésnek. Pedig ez egy akkoriban menő gimi volt; csak eléggé bolseviki. Nem értették a viccet sem.

Így lettünk egy kurta, nagyon késő (agg) kádárista évre Martin Luther King alapszervezet. Penig King Jr. tiszteletes sem volt komcsi. Bár J.E. Hoover szerint biztos az volt. Ő aztán mindenkiben észre vette a kommunistát. Lehet, hogy reggelente borotválkozás közben a tükörképében is.

Be szép, daliás idők voltak ezek!

(Ezen agg-korból lásd még ezt a legendás mondatot az akkori - s azóta sem változott - állami médiából: "Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkárának egészsége rendben van. Az utóbbi napokban a kezén mikrosebészeti beavatkozást végeztek el." Sic! Emlékszem. Pedig akkor már javában érhetett abban a koponyában, ami - ugye - már meg sincs, a híres-neves last-speech.)

Szóval Pippin, a Kisnek az apja volt Charles Martel, magyar tankönyvekben: Martelkároly, aki - mint tudjuk (?) - 732-ben Poitiers-nál megállította a muszlim hadakat s így nem lett Frankónia iszlám föld. Ezzel együtt a muszlim hadak akkoriban Párizsban is megfordultak, de ami még érdekesebb, hogy délen egészen sokáig bevacolták magukat Occitania és Provance idilli világába. (Bizonyára nem a borgazdaságok miatt. Vagy ki tudja.)

719-ben az "eredeti", azaz damaszkuszi omajjád kalifa andalúziai helytartója, Szamh bin Malik kitört a félszigetről s az egykori római provinciát, a Rhone és a Pirreneusok között húzódó Septimaniát gyorsan elfoglalta. Ekkor került muszlim fennhatóság alá Narbonne (Arbúna, 720), Beziers, Nîmes, Perpignan és Montpellier. A hódítás aztán a Rhone keleti oldalára is átterjedt, a Provance-i partvidékkel egyetemben.

Aztán, a 750-es években nevezett Pippin kiszorította a muszlimokat Septimania területéről. Provance-ra azonban egy másfél évszázados muszlim uralom várt.

Nyomai máig megvannak. Például annak a csodálatos hegyvidéknek a nevében, ahol ma átverekedtük magunkat.

Úgy hívják: Massif des Maures.

65640750_2262463057136116_4191194555346845696_n.jpg

Roquefavour

Nem Nîmes. És nem római.

De aqueduct. És elkészültekor (1847) világelső volt.

65629278_2263048713744217_7050795755392466944_n.jpg

 

Carcassonne

A gimnáziumi biológia órák nékem egy dologra voltak jók. Bár a tárgyat máig szeretem s szerettem akkor is, a tanárnő által gerjesztett dögunalom más utakra ösztökélt. Például versírásra.

Harmadikban hat biosz órán sikerült megszüleszteni egy hat, egyenként tizenkét versszakos énekből felépített "elbeszélő költeményt". Az volt a címe: Szent Bertalan éjszakája. Az Epignal-i Jacques Vitry csizmás-kardozós-szerelmes története. Jacques és Marion. Übergáz. Folyt benne a könny. Meg a vér.

Mint a művet "inspiráló", a vallás igazi, alapvetően kirekesztő mozgatórugóit oly plasztikusan elénk táró, általam máig imádott, azonos című regényben.

Akkor éppen "romantikus korszakomat" éltem. Orrvérzésig ment az öszves Hugo és Dumas. Meg a "szentbertalanos" Prosper Mérimée.

Neki "köszönhetjük" Carcassonne mai kinézetét. Amikor a kelta-vandál-vizigót alapokra épített helyre kis középkori kathar városka éppen lerohadóban volt és a 19. században azon tanakodtak, hogy falait lerombolván "modernizálják", az éppen irodalmi csúcs-celeb szerepet játszó Mérimée szólalt fel az érdekében. Mint a Notre Dame-ért Hugo kolléga.

S a "megmentő" is ugyanaz volt. Az autodidakta építész, Eugène Viollet-le-Duc.

Itt az eredmény. Azt mondják, így középkoribb lett az eredetinél.

Hát, nem tudom. Nékem inkább a csomorkányi templomrom.

Meg a részecskefizika.

66485773_2266521513396937_6610268110962294784_n.jpg

65847445_2266521776730244_1511591831199023104_n.jpg

66318721_2266522223396866_7422024854120955904_n.jpg

66004820_2266522000063555_4870516097897463808_n.jpg

64525186_2266522466730175_8176899084771131392_n.jpg

Sárga csekk, nemzeti konzultáció

Ex-kathar falucska. Coueilles-i éjszakázás a temető mellett. Amelynek falán postaládák, szép rendben. Akár odaátra is lehet izenni.

Hazabeszélek: lehetne ilyet, post mortem sárga csekk-befizetesi felszólításra. No, meg nemzeti konzultációra. Az öszves sokmillió, már elhalálozott mogyerinek. Vissza Árpádig. S rajta is túl.

66277402_2267195716662850_8451030333125558272_n.jpg

Szólj hozzá!

Likvidátorok a Wakhan-völgyben

2019. június 19. 13:53 - politics&islam

 

Csernobil-hívő vagyok. Azaz olyasvalaki, aki bizonyos abban, hogy akkor jól megkaptuk a magunkét.

Okkal írom ezt, közeli rokonom dolgozott az élelmiszer-vizsgálatnál. '86 tavaszától nem lett volna szabad magyar tejet inni minimum fél évig. A következő évben meg magyar húst fogyasztani. Kussoltak, nehogy a nép... Mit is csinált volna egyébként?

De azt is tudom, hogy bizonyos körök meg a május elsejei langyos esők előtt jódtablettákat kaptak. Mindegy.

Ne higgyük, hogy ma - ezek - többet mondanának.

Akkor, május legelején temetésen voltunk a Dunántúlon; akit búcsúztattunk - az a rokonom, aki belém ültette a permanens mehetnéket - éppen a reaktor felrobbanásának az éjjelén aludta ki magát a világból. A családi ebéden (hogy mi a fenének hívjak ezt tor-nak, sosem értettem) osztrák rokonunk elhűlve látta, ahogy szervírozzák fel a friss zöldségeket. Amikor a fejessali is megjelent, elhangzott a zum Donnerwetter. Poszthabsburg és gyakorló FPÖ-s rokonunk mondotta, hogy ezt inkább ne. Náluk szigorúan kiadták: Es'st verbot'n!

Befehl! - vágtak rá a rendkedvelő Anschluß-nosztalgikusok.

Nálunk meg: végre olcsó a primőr.

Zum Wohl!

Eszembe jutott ez négy éve a tádzsik-afgán határon. A Pandzs- és a Pamír-folyók mellett több, mint hétszáz kilométeres szakaszon tekerve - várazva, kolostorozva, kirándulva - folytonosan iszmáilita családoknál szálltam meg. Mindenütt a szokásos egyszerű téglalap alaprajzú földszintes ház, középen a szalonnal, afelett a négyszögletű tetőnyílásokkal (a zoroaszteri négy őselem, a föld, a víz, a tűz és a levegő szimbólumaival, legfölül pedig a szabad nyílás, maga a Nap) és az öt faoszloppal (amely zoroasztriánus értelmezésben Szurús, Mehr, Anahita, Zamjád és Ozar istenek jelképei, míg iszmáílita interpretációban a szűk prófétai családot jelképezik: Muhammad, Alí, Fátima, Haszan, Huszajn). - Egyszer majd ezekről részletesen, fotókkal illusztálva.

Szóval, majdnem minden ilyen házban lógott a falon egy fiatal katonát/civil férfit ábrázoló kép, s több helyen a keresztgerendában (ez is szimbólum!) az 1986 vagy 1987-es évszám. Mondom, Csernobil-hívő/fóbias vagyok; a '86-ról mindig AZ jut az eszembe.

Az egyik helyen aztán, hol vízért folyamodtam s kikerülve a ház előtt téglabakon álló kereketlen Zaporozsec-roncsot (ez is több helyen volt, már-már kedvem lett volna megkérdezni, ez vajon milyen iszmáílita/zoroasztriánus szimbólumot rejt) rögvest leültettek s kellemesen megvendégeltek, a bábuska szépen el is mondta.

A férje, mint sokan a völgyből arrafelé - értsd Ukrajnában vagy Belorussziában - katonáskodtak/dolgoztak anno s odavezényelték őket likvidátornak. Kaptak egy emléklapot meg pár száz rubelt.

Abból a pénzből (is) építették ezeket a házakat.

Aztán meg - ha maradt belőle - abból finanszírozták a hősök temetését is.

Ps. Ma a tádzsikisztáni élelmiszerboltokban a legolcsóbb tej a belarusz. Megnéztem: a maziri tejkombinát terméke. Ennek egyes legelői légvonalban nyolcvan kilométerre vannak Csernobiltól. Biztos szép nagyok a tehenek. Vagy minimum a tőgyük.

Emlékszem a belarusz tej nevére is. Радуга вкуса. Egészen biztosan megéri; fele annyiba kerül, mint a tádzsik nemzeti tej.

На здоровье!

2015-07-31_06_54_35.jpg

2015-08-03_04_07_15.jpg

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 22

2019. június 09. 16:34 - politics&islam

 

Bektasíja

Ez egy két hónapja Irakban kezdődött történet. Ott írtam volt Abbász bin Alíról, Mohamed próféta unokájáról, akit testvérével és hetven társával együtt lemészároltak 680-ban. Ő vitte a vizet a kislánynak, az ő kezét vágták le, megpróbáltatásai egy korábbi posztban.

Van azonban egy irányzat, mondhatni szúfí/turuqí csoport, amely szigorúan, dogmatikailag és vallásjogilag véve az iszlámhoz igencsak szőrmentén kapcsolódik, bár e kijelentést ők maguk szelíden elutasítanák, akik tovább fűzték e folytatásos regényt. A bektasik szerint Abbász tett még egy kört.

Itt, a Tomor hegységben.

62462783_2218183794897376_1418673709853442048_n.jpg

62075079_2218183981564024_8472203486807719936_n.jpg

62164214_2218184161564006_4815566303492308992_n.jpg

Volt az iszlám történelmében két hasonló következményekkel járó évszázad. Mindkét alkalommal alapvetően változtak meg az erőviszonyok a különböző dogmatikai, ideológiai és némileg a politikai irányzatok és szemléletmódok között.

Az egyik ilyen a 11-12. század fordulója volt, amikor a belső-ázsiai sztyeppevidékről beözönlő török szeldzsukok iszlamizáltak és a szunnita (sáfiita) irányzat kemény védelmezőiként megtörték a különböző síita felekezetek 10. századi nagy fellendülését, amikor a dár al-iszlám hatalmas területei felett regnáltak ilyen-olyan síita irányzatok követői. Sokszor írtam erről; 12. századi bukásuk máig ható történelmi következményekkel járt.

A másik - és most ide tartozó - nagy változás volt a mongolok 13. századi megjelenése. Ők először átrendezték a politikai viszonyokat (megszüntetve az amúgy vegetáló bagdadi kalifátust), s úgy a harmadik generáció vette fel a vallást. Részben ez a kései iszlamizáció, részben a mongolokra - és a velük érkező különböző sztyeppei népekre - jellemző vallási tolerancia/nyitottság/semlegesség következtében rendkívüli mértékben felerősödtek az ortodox iszlámon kívüli vallási-kulturális hatások. Ennek egyik látványos jele volt, hogy ekkor újult fel teljesedett ki az évszázadok óta meglévő szúfizmus.

A korai mongol kor zűrzavarában sokan fordultak a miszticizmus felé. Számos új irányzat született ekkor. Nagy formátumú figurák feszegették az iszlám kereteit.

Jobban mondva: lépték át azokat. Kezdetben a mongolok által felforgatott Irán es Kisázsia voltak e férfiak kibocsátói, kis spéttel azonban fellendült a szúfizmus Észak- és Nyugat-Afrikában, majd Dél-Ázsiában. E két utóbbi helyen e szúfi irányzatok/tariqák lettek egy újabb iszlamizációs hullám vezérhajói.

De vissza a gyökerekhez. Ekkor élt a minden valamirevaló filosz által hivatkozott es általaban nagyon nem olvasott szufi szuperköltő, Dzsalaluddín al-Rumí vagy a szinten kelet-iráni családi háttérrel bíró Hadzsi Bektás Veli (1209-1271). A tizenkettes síiták hetedik imámjának egyenesági leszármazottjaként - s meglehetősen szabad elme lévén - az inspiráló politikai-társadalmi káoszban igencsak belecsapott a lecsóba. Művében, a Vilajetnámé-ben igen nagy gondolatai spektrumból gereblyézte össze a mondanivalóját.

Aminek - bár magának a kelet-iráni Nísápúrból Anatóliáig kellett futnia - sok követője volt; elsősorban a különböző, az iszlám megmerevedett dogmatikájától húzódozó nomád török törzsek körében.

Így kerültek képbe az oszmánok.

62407299_2218184681563954_1664894955048402944_n.jpg

62088829_2218184468230642_1136422619667496960_n.jpg

A bektasi rend kezdettől fogva kapcsolódott az oszmán hadszervezethez, minthogy a janicsárok fontos koordináló erejét, életszervezeti kereteit adta. Ennek megfelelően hamar (15-16.sz.) megjelent a Balkánon is, első jelentős központjuk az Edirnétől nem messze, a ma túlnyomórészt muszlim bolgárok (pomákok) lakta északkelet-görögországi hegyi faluban, Roussában (Ruşenler) jött létre. A Şehit Ali Sultan (vagy Kızıl Deli) tekke arról is nevezetes, hogy egyike a két, görög földön ma is működő szúfi rendháznak. A tarikat "második alapítója", megújítója, Balim Sultan (megh. 1516) innen indította útnak híveit, akik hamarosan rendházak tucatjait hozták létre az egész Balkánon.

A 16. században három fontos bektasi központ jött létre még: a Sersem Ali Baba, a macedóniai Tetovóban és a bulgáriai Razgradban a Demir Baba tekke és egy rendház az albániai Krujëban.

A rend rendkívüli helyet foglalt el az oszmán államban. Nagy hatalomra tett szert, miközben tanításai miatt szinte mindmáig folyamatos támadásnak volt/van kitéve a szunnita ortodoxia részéről..(A vahhabizmusról és szellemi társairól nem is beszélve.)

Első bejrúti mesterem maga naqsbandí sejk volt, erősen átitatva bizonyos síita princípiumokkal. Tanításának központjában éppen az állt, ami a bektasiknál is: a "létezés egysége" (وحدة الوجود). Ez, bár mindig veszélyes formula volt, önmagában még nem lóg ki a szunnita ortodoxia teológiájából, ha azonban ezt a totális egységet panteisztikusan Istenre is terjesszük, a transzcendencia és az anyagi világ közötti áthághatatlan szakadék fölé kezdünk hidat építeni. Az ezen való "közlekedéssel" a neoplatonista emanáció (azaz az világ Istenből való kiáramlása) útján visszafelé (lásd még: unio mistica) - s a legtöbb szúfi irányzat ezt a gyakorlatot követi - már alapdogmák elhagyásának határvidékéhez érünk. Közel az eretnekséghez.

Vagy oda.

A bektasíja mindemellett más, a szunnita mainstreamtől eltérő tanítást épített a praxisába. Nem részletezném most, csak annyit, bizonyos elemek, mint az Isten-Muhammad-Ali (szent)háromság, a négy alapdogma: a jog/saría (شريعة‎‎), a szúfi gyakorlat/taríqa (طَرِيفَة), a spirituális/ezoterikus tudás (معرفة‎), az igazság (حقيقة) kizárólagossága, vagy a kereszténységből átemelt elemek: a közösségvezető (baba) képességeihez sorolt  "közvetített bűnbocsánat" (مغفرة الذنوب), a - csak tíz napos - Ramadán havi böjt húsfogyasztására való redukálása ugyancsak permanensen kiverte a biztosítékot a szunnita vallástudósoknál.

Az alkoholtilalom feloldásárol nem is szólva.

Vagy maga tekke, mint intézmény. A bektasik nem emelnek mecsetet, helyette itt vannak a néhol derviskolostorrá fejlesztett, néhol egyszerű kápolnaként működő szentélyek, ahol leginkább a gyertyagyújtogatás folyik, az ünnepnapokat pedig valszeg a birkák nem preferálják: körülöttük zajlik a nagy sütögetéssel egybekötött kert parti.

Az iszlám ortodoxia támadták is őket nem egyszer. A fő vádpontok mindig is a síizmushoz fűződő gyökerek voltak. A mainstream vallástudósok - máig - egyszerűen síitának tartották őket. Az 1600-as évek elején az oszmán állam központjából indult egy erős anti-szúfi/sía mozgalom. Ennek élén Mehmed Kadızade, egy anatóliai purifikátor volt, akinek mestere, Birgili Mehmed bin Pir Ali a 16. század vége egyik fő fundamentalista vallástudósának számított. (Kettejük munkásságát azért is lenne érdemes tanulmányozni, mert az Ibn Tajmíja (1263-1328) -- Muhammad bin Abdulvahháb (1703-1792) gondolati láncolatban méltatlanul elfelejtett szereplői és alakítói az iszlám purifikátori, szalafita irányzatának.)

A kadızadeli mozgalom az 1600-as évek második felében erőteljes támadást intézett az akkor már birodalom szerte ezer virágként virágzó szúfi irányzatok ellen. Értek is el némi sikert, de a tarikák állva maradtak.

A bektasíja - a janicsárokhoz kötődve - különösen. Ahol komolyabb janicsár-garnizon volt, máris tekkék épültek szerte a Balkánon (mint például Belgrádban és a boszniai Banja Lukában), a magyar hódoltság területén többek között Budán Gül Baba türbesi) és Egerben.

Amikor 1826-ban felszámolták a janicsári intézményt, számos bektasi sejk és követő a Balkánra menekült. Azóta - s különösen a rernd 1860-as hivatalos betiltása után - jogilag illegálisan de valójában nyíltan Albánia déli része lett a bektasíja központi területe. A 19. század végén nyugati utazók leírásából tudjuk, hogy a Tiranától délre élő albánok közül tízből kilenc állt kapcsolatba a bektasi renddel. Amikor az oszmán állam kivonult a frissen alakuló Albánia területéről, ott több, mint száz bektasi tekke volt működésben.

Köztük itt, a Tomorr hegyen. Ez mondjuk már pogány elem. A bektasik számára jelenleg a haddzs nem a mekkai rituális látogatást jelenti, hanem a Tomor hegy tetején 2400 meteres magassagban álló tekkéhez és Abbász bin Alí kenotáfiumhoz/emlékhelyhez. (Ahova ilyenkor a rend vezetője - dede/baba - spirituálisan helikopterrel érkezik.)

És az igazi unikumokhoz. A bektasi hagyomány értelmében a Tomor tetején és oldalában több szentély őrzi Abbász bin Alí lábnyomát. Merthogy Kerbelá - és a halála - után ide vágtatott, kvázi-Csaba királyfiként, csillagösvényen. Biztos.

De mindenütt más a lábmérete.

Minden lehetséges.

Ps. Ezeken a helyeken jártam, hallgattam a tanítást és a csendet.

Na, ez az amiről nem írok.

62160112_2218184891563933_5564040302727004160_n.jpg

62367227_2218185068230582_5260546888410595328_n.jpg

62085743_2218185301563892_1891098895274999808_n.jpg

62050598_2218185548230534_4443077233157865472_n.jpg

62009138_2218185771563845_8811379583908577280_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 20

2019. június 08. 22:27 - politics&islam

 

Mons Sacer

Minden valamire való népnek van szent hegye.

Erre a kijelentésre mondjuk hallom, ahogy kopognak a fapapucsok: a hollandok húznak el szégyenükben. Mert még a dánok is felmutathatnak valamit. Nem az ország legmagasabb pontját, a 171 méter magas Møllehøyt, hanem a jellingi "királysír-hantot", hol Öreg Gorm (az ilyes nevek miatt lehet szeretni a dán történelmet) és neje ezer éve húzzák a ló/fókabőrt. Írtam onnan is, megfelelően deszakralizálva az egész sztorit.

Az albánok szent hegy(ség)e a Tomorr, itt Berat felett. Mondjuk formás példány, két és félezer méter magas, s alatta olyan a miliő, hogy ha lenne itt tengerpart is, olybá érezném magam, otthon - Libanonban - vagyok.

A letűnt Aranykor egyszerű embere bizonyára félelemmel tekintett fel rá. (Miért is? Hiszen minden tudás birtokában volt. Mindegy.) S szőtte köré a legendákat.

Egy oszták-német - hát milyen legyen - etnográfus, Lambertz szerint a legismertebb egy illír mítosz.

"Illirisch, illirisch, Scheiße, ALBANISCH!" - tenné hozzá a Münchenben húsz éve kifőzdét üzemeltető berati származású Gastarbeiter.

Szóval, e szerint egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Baba Tomor, egy nagy szakállú ősz öregember. Egy szép (naná) nő volt a felesége, Szépséges Földanya. Az asszony valszeg járhatott volna analízisbe, miutan nehezen szakadt el a családjától: minden nap nővérével, a Szépséges Tengeranyával játszadozott, de az esti szellő mindig visszavitte őt az urához. Baba Tomor mindeközben kedvenc városat, Beratot őrizgette.

Egyszer éppen - mondjuk így - munkás este után aludtak az ágyban, amikor megjelent Sphirag, a szemközti hegy, hogy elragadja Beratot. Baba Tomort azonban időben értesítette a biztonsági szolgálata: négy sasmadár ébresztette. Az öreg azonnal intézkedett: a keleti szellővel nővéréhez küldte asszonyát, majd birokra kelt Sphiraggal.

Nagy küzdelem volt. Baba Tomor össze-vissza karistolta Sphirag oldalát - ettől lett olyan barázdás, ahogy azt ma is láthatjuk. Sphirag viszont jól megtépte Tomor papát, mitől girbegurba csipkés lett az orma. Végül aztán mindketten belehaltak a csatározásba, s lerogytak Berat keleti és nyugati oldalán. A Földanya meg legott sírni kezdett: ebből fakadt az Osum folyó.

Összefoglalva: két kapuzárás előtti (vagy jócskán utáni) vén kéjenc addig marta egymást a nőért, amíg belerokkantak.

Már megint a nő. Vagy a DNS-ek.

Ez van.

Ps. Az Osum kanyonjai figyelemre méltóak. Miként a Tomorr oldalában a Bogova-vízesés.

61949902_2214656078583481_827067614374133760_n.jpg

62384459_2214656685250087_6470913022255693824_n.jpg

62355880_2214656991916723_6661946974238932992_n.jpg

62306295_2214657311916691_6922495044922376192_n.jpg

62016930_2214658038583285_219370011603501056_n.jpg

62137982_2214658598583229_2505053986223030272_n.jpg

62180864_2214658891916533_5346518389781168128_n.jpg

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 19

2019. június 05. 08:43 - politics&islam

 

Egy város élete (Berati régiségek 1)

Már a réz- és a vaskorban is.

Így kezdődik minden valamirevaló várostörténet. A csudálatos vaskorban, ami - tudhatjuk a süppedt orcájú, egykoron erdélyi tarisznyás most kerékpárostáskás, egykoron Lennon- most hipszter-szemüveges szuper-bölcsészektől, röviden: a fárasztó és semmitmondó sznoboktól - Aranykor volt, amikor az ember, mint olyan, birtokában volt az univerzális tudásnak.

Ami - mondjuk - a rét szélétől a patak partjáig tartott s maximum tíz évig volt hasznosítható, mert az emberfaj egyede jó esetben negyven évesen elaggva hunyt el, vagy ette meg őt korábban valami állattárs. S ha egyet tüsszentett, kihalt a fél törzs. Egy masszív kólikás hasmenés össz-törzsi hatásáról nem is szólva. A gyermekhalandósági rátákat meg most hagyjuk.

Mindegy, írták a nagyok - a legeslegolvasottabb tiszapalkonyai segédmunkás vagy az elfeledett pécsi univerzalista megnemértettzseni - az akkori Aranykor óta hanyatlás van.

Akkor biztos ezért rohad lefelé a mi hazánk is.

Tehát: itt Berat környékén már a rézkorban is. Meg a vasban. Hiába: ivóvíz, folyóvíz, vadállatok, művelhető földek, príma éghajlat. Szereti az ember az ilyet.

Aztán, amikor Sándor, a Nagy éppen Perzsiában ügyködött Nyugat és Kelet összekapcsolásán (s bármilyen fura; neki IS sikerült), az őshazában, Makedóniában hagyott helytartó, Antipatrosz fia, Kasszander megalapította a várost: Antipatrae-t.

Kezdődtek a boldog évszázadok, először makedón, majd illír (albán, kérem, albán, kiált körülöttem mindenki), végül római fennhatóság alatt. Fontos része volt a Via Egnatianak; járt erre Pompeius meg Caesar is.

Amikor aztán túl jó volt már minden s hiányzott a populusnak a természetes állapot, azaz a káosz és a háború, s a birodalom megreccsent, úgy az mogyeri hagyománynak oly kedves, bar meglehetősen vérengző Attila idején a várost immár II. Theodosius császár (408-450) nővéréről Pulcheriopolisznak hívták. Ami egyébklnt azt jelenti alapból, hogy "gazdag város".

Mert az volt - a bizánci kor első évszázadaiban is. 860-ban foglalta el először a bolgár állam, majd egy 927 és 976 közötti bizánci provizóriumot követően 1018-ig ismét bolgár fennhatóság alatt volt. (De tudjuk: mindegy ki volt az úr, itten albánok éltek, slusszpassz.)

II. Bolgárölő Baszileosz - egyébiránt I. Sokakatölő István mogyeri királlyal együtt - takarította el a bolgár államot - egy időre. S hogy mindeközben errefelé is történt szláv/szerb betelelülés, mi sem bizonyítja jobban, hogy a forrásokban Pulcheriopolisz ekkortól már Beli Grad/Belgrád neven szerepelt.

Amikor meg a keleti hittestvéreknek címzett nagy nyugati katólikus segítségnyújtás nyomán (lásd még: negyedik keresztes hadjárat 1202-1204) a bizánci császárságnak pucolnia kellett, az egyik bizánci utódállam, az Épeiroszi Despotia része lett. Maga az uralkodó, Komnénosz Mihály kétfrontos háborút víva a konstantinápolyi latin császárral és az albán partvidékre pályázó dél-itáliai hercegekkel, éppen Beratban lett volt meggyilkolva.

Aztán, amikor 1261-ben helyreállt a Bizanci császárság, a nápolyi Anjouk egészen Beratig birtokoltak a vidéket. Ennek az 1345-46-ban években a szerbek nagy királya, Stefan Dušan vetett véget: Berat a szerb cárság nyugat-görögországi központja lett. Ezt nem nagyon emlegetik az albán törikönyvek.

Azt annál inkább, hogy ekkoriban a városban egy, Lavdar városából származó albán család, a Muzaka volt a jani. Vagy voltak a janik. Vagy a Janik. Ez az 1274 óta itt tevékenykedő família már a szerb uralom alatt is morgolódott. (Jobb híján, mondjuk.) Aztán hamarosan nagyobb, neki való kihívás következett.

Jöttek az oszmánok.

De az albánok voltak, maradtak, lettek.

Ps. Annyi itt a Jehova Tanuja, hogy hirtelen olyas érzésem van, tán Jehova is albán volt.

Vagy minimum illír.

61917687_2211850565530699_6622944689756569600_n.jpg

62068287_2211851208863968_4047754484590313472_n.jpg

Egy város élete (Berati régiségek 2)

Gjergj Kastrioti, Szkander bég tulajdonképpen a Fényes Porta éppen futó HR-projektjének nagy kudarca volt. Az köztudott a lezhi nemesfiúról, hogy egyfajta túszként nevelkedett a szultán - akkor meg - edirnei udvarában. Az oszmán állam részéről ez nemcsak egyfajta túszpolitika volt - sokkal inkább egy több évtizedes, hosszú távra tervezett tudatos elitcsere része.

A nyugat-kisázsiai Bursa melletti Söğüt környékéről a szeldzsukok határ menti szolgálónépeként induló oszmánok amint ráéreztek az állam/birodalomépítés ízére, azaz mondjuk miután átkeltek a Dardanellákon és megvetették lábukat a Balkánon, rádöbbentek arra, hogy ami félnomád katonanépekként működött, nem alkalmazható letelepedett és központosított államvezetési módszerként. Azaz: a nomád hagyományban gyökerező törzsi-nemzetségi vezető-egyenlőséget a centralizált államban fel kell, hogy váltsa egy, az uralkodóházhoz feltétlenül lojális, totálisan függő helyzetű elit kialakítása.

A 15. század eleji figyelmeztető katasztrófa, jelesül az ankarai csata (1402), ahol Yıldırım/Villám Bajezid szultánt ketrecbe zárta a nemzetközi mozgássérült igazolvánnyal és hihetetlen nemi potenciállal rendelkező Timur Lenk és a még csak emelkedőben lévő oszmán állam csaknem elbukott, szóval ez az esemény is rámutatott az oszmánok számára az elitcsere szükségességére.

Az 1413-tól újra magához térő oszmán uralkodók felgyorsították a projektet. A cél egy teljesen idegen elemekből új elit kialalítása lett.

Ez az oka annak, hogy a 15. század közepétől kezdve ha valamilyen politikai, katonai vezetőről, városalapítóról, közigazgatási beosztottról van szó, szinte valamennyien kezdetben balkáni - elsősorban szerb, kisebb számban albán és más - népek nemesi családból származó fiai. Igy kerülnek képbe a sokat emlegetett Hranušićok, Vukanovićok, Kosačák, majd később mondjuk a Sokolovićok.

Egy idő múltán a gyermekadóval (devşirme) a Portára kerülő egyszerű parasztgyerekek is felkapaszkodhattak a legmagasabb méltóságokba. Persze ennek ára mindig is nagy volt. A vezíri díványon sűrűn meg lehett kapni a selyemzsinórt.

No, ennek a nagyszerű projektnek tett keresztbe Kasztrióta György, amikor jól kiképzett oszmán pasaként fordult szembe Sztambullal. Itt is nyomatta, a helyi családdal (a Muzakákkal) együttműködve 1450-ig ellenálltak; abban az évben került végül Berat török kézre. S igaz ugyan, hogy 1455-ben a nagy albán szabadságharcos csapatai - nápolyi segéderőkkel - visszavették a várost, a 15. század utolsó évtizedeiben az már oszmán paşalik központjaként működött.

Épültek, amik ilyenkor szoktak: mecsetek, medreszék, hammámok, bazárok. És ami albán földön hitéletileg a társadalom legnagyobb szegmensét - máig ható erővel - magához vonzotta: a szúfi rendházak.

Miután oszmán katonai garnizon volt a városban, magától értetődött, hogy a birodalmi haderőhöz ezer szállal kapcsolódó mevleviknek volt tekkéje a városban. De mellettük az albánok körében máig (leg)népszerűbb bektasik is üzemelettek itt központot. Miként a város központjába megtelepedő (k)halvetik is.

S ki írt mindezekről alapos részletezéssel? Az ember, aki - mindenütt - ott volt, a par excellence oszmán utazó, Evliya Çelebi. (Çelebi talán csak Salgótarjánban nem járt... Vagy az a fejezet elveszett a munkájából.)

Aztán jött a nemzeti ébredés kora. A 19. század végi nagy albán nemzettudat-képzés fő intézménye, a Prizreni Liga (1878) alelnöke, Ömer Paşa Vrioni e város szülötte volt. A Vrioni- család Albánia 1912-es függetlensége óta is fontos (köz)szereplője Berat és az ország politikai életének.

A K.u.K hadsereg egységei ide is bevonultak az 1VH során, de ezt már elfelejtették nekünk az albánok, különösen, miután az önjelölt albán király, I. Zog (1928-1939) feleségül vette a kor nemzetközi bombanőjét, Apponyi Geraldine úrasszonyt. (Egyébként a hallatlanul népszerű ex-királyné - néhány, sanyarúnak egyáltalán nem mondható dél-afrikai évtized után - alig tizenegynéhány éve úsztatott át a Styxen a tiranai katonai kórházban.)

A 2VH-ban, miután a Duce operett-hadseregét az albánok és görögök kiűzzék, jöttek a németek.

Meg a partizánok. Enver Hoxha csapatai 1944 derekán szabadították fel a várost s november 22. és 27. között itt ülésezett az Antifasiszta Nemzeti Felszabadítási Tanács, a kormány mondhatni.

Hoxha elvtárs később - tudjuk - bepipult. Ment a kultúra és vallás pusztítása, de éppen a vezetőnek köszönhetően menekült meg a város. 1961-ben ugyanis így szólott Hoxha ets: "Legyen Berat múzeum-város!"

S az lett.

Köszi, Enver! Albánia mindörökké!

Ps. Mindörökké. Az utolsó albán úgy jelenik meg lelki szemeim előtt, mint aki az emberi faj egyetlen életben maradt sarjaként enmaga próbálja majd elfújni a Nap hevét, mialatt az nekilát a Föld felperzselésének.

Négy és fél milliárd év múlva.

61976635_2212963892086033_774304039927021568_n.jpg

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 18

2019. június 04. 17:08 - politics&islam

 

Fehérvár

2007 áprilisában Ioannina felől hatoltam be Albánia lágy altestébe. Gjirokastër (Enver Hoxha szüliháza), Tepelenë (Ali pasa bölcsője) után vígan autóztam az éppen építés alatt álló délkeleti főútvonalon és az akkor még komoly erkölcsi és szellemi rombolást nem okozó Kossuth Rádiót hallgattam (itt is bejött). Éppen bemondták, hogy nem mi kapjuk a 2012-es foci EB rendezési jogát. Örültem kicsinyt, bár hol volt még a mai vállalhatatlan parvenü őrület.

Éppen emésztettem a hírt, amikor felbukkant az Osum-folyó völgyében Berat. Akkor még az újváros elég romosan-gyártelepesen nézett ki.

De az óváros már akkor is ütős volt.A hófehér házakkal megszórt hegyoldal, tetején a várral. Nekem találták ki.

Volt itt már macedón-római város is (Antipatrae). S akkor is bizton pangeai halászok (s.n. illírek/albánok) lakták.

A mai elnevezése azonban kissé gáz errefele. A Berat szó ugyanis bizonyíthatóan a "Beli Grad/Belgrad"-ból származik. Ez kínos. Ráadásul az oszmán forrásokban és leíró földrajzi-történeti munkákban úgy szerepelt: بلغراد ارناوود/Belgrad-i Arnavud, "Albán Belgrád", megkülönböztetendő a szerb Nándorfehérvártól.

Hagyjuk is!

Fehér vár... Amikor nem esik ez a mocsok eső.

Ps. Fehérvár az óvárosi szobámból.

61695982_2210399512342471_9068492230511034368_n.jpg

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 17

2019. június 04. 07:08 - politics&islam

 

2016 tavaszán Burszában jártam. Isztambulból hajóval keltem át a Marvány-tengeren, lágyan integetten Imrali szigete felé, ahol Apo (Abdullah Öcalan) elmélkedik immár húsz éve az élet nagy kérdésein. Felkerestem ismerőseimet, aztán jártam a várost. Maradt még egy konkrét célom: a Bursaspor hivatalos boltja.

Akkoriban a világ minden pontjáról szállítottam a fiamnak a futballmezeket. Főként hírességekért. Burszában betértem a csapat régi stadionja melletti üzletbe. Kérdeztem is rögtön: Dzsudzsák mez van? Minthogy nevezett személy akkoriban ott "játszott";. Jellemzően halvány lila gőzük srm volt, kiről beszélek.

Mez végül lett, egy török játékos nevével.

Idén januárban jártam az emírségekbeli Kalbában. De már eszembe sem jutott, hogy ott is érdeklődjem a magyarfutball nevezett celeb-majma után. Pedig a Hadzsar/Sziklás-hegységből az Indiai-óceán felé bringával lezúgva láttam a stadiont.

Most meg ülök itt az Ohridi-tó partján, a kávézóban mindenki megőrül, kézilabda béel döntő. Horgad a nacionalizmus.

Én is szurkolhatnék. De inkább a part.

Meg amúgy nézegessünk ohridi büfé-falakat.

61764708_2208731319175957_1889982019094446080_n.jpg

61559440_2208731979175891_5171002201883017216_n.jpg

61755954_2208732792509143_3684189029152063488_n.jpg

Szólj hozzá!

Ramadán a Balkánon 16

2019. június 03. 18:41 - politics&islam

 

Resen/Resne/Reşani/Resnjë

Ismét egy meglátogatandó "itten-semmi-látnivaló" városka.

Na jó, 16. századi oszmán mecset, kőhattyú a városháza előtt, partizán-emlékmű. És kávézó-túltengés.

Meg Észak-Macedónia legnagyobb muszlim török, roma és aromun közössége. (Délről egy hang: meg albán!)

És hát az Ohrid-i és Prespa-tó közötti hágó. Mondjuk, nyári és téli időben jobban szeretem.

Az esőt meg vigye el az ördög.

61547476_2208380079211081_6713162543688318976_n.jpg

61772859_2208380552544367_5945204163322314752_n.jpg

61736569_2208381019210987_7573455509668233216_n.jpg

62131183_2208381369210952_1004957776725671936_n.jpg

61706866_2208381692544253_1587545609114484736_n.jpg

61796356_2208382062544216_7737286667806965760_n.jpg

Szólj hozzá!