"Die Struktur der ökonomischen Grundelemente der Gesellschaft bleibt von den Stürmen der politischen Wolkenregion unberührt."
(Karl Marx, Das Kapitel 1.4.)
No, ez az, ami Libanonra nem igaz. A cédrusok árnyékában a föníciaiak óta bárki is kormányozzék, az üzlet az üzlet.
Igaz, most éppen avval vannak a bajok, de kvázi-honpolgárként mondom: amíg van mana'ís meg kávé, nagyobb baj nem lehet. (Kisebb lövöldözés, noch dazu polgárháború belefér.)
Lesz viszont új kormány. Átmeneti.
Igaz, Hirám király (i.e. 980-947) óta mindegyik az.
De ez most tényleg. A libanoni politika "erős emberei" híján, csupa másodvonal, igaz ezeket is ugyanazok az erős kezek rajzolták, mint eddig.
Harminchárom nap után Michel Aún/Aoun köztársasági elnök (természetesen maronita, a Szabad Hazafias Mozgalom alapító elnöke/az iráni-szíriai-Hezbollah-tengely egyik oszlopa) aláírta a húsz tagú Hasszán Dijáb-kormány kinevezéséről szóló rendeletet. Lássuk, kik ezek az emberek.
XXX
# Hasszán Dijáb/Hasan Diyab miniszterelnök. Ő az első – valóban – outsider ebben a politikai beosztásban. Eddig ugyanis a francia mandátum 1920-as, majd a függetlenség 1943-as kezdetétől fogva – az egy Szalím al-Hussz/Selim Hoss kivételével – csak valamely hagyományos vezető feudális klán tagjai, később polgárháborús warlordok, majd a polgárháború alatt feltört újgazdag potentátok valamelyike töltötte be a szunnitáknak fenntartott sokáig első számú végrehajtó hatalomnak tekintett pozíciót. Ez még a hozzá hasonlóan átmeneti megoldásnak szánt személyekre (mint az elmúlt évtizedek ilyesféle jolly jokere, Nadzsíb Míqátí/Najib Mikati) is igaz.
Az Amerikai Egyetemen tanult mérnök Dijáb volt ugyan már miniszter – éppen Míqátí egyik kormányában –, de nagy kaliberű politikusnak igazán nem nevezhető. Oktatási miniszterként ő szőtte az ejtőernyőit azoknak a minisztériumi alkalmazottaknak, akiket – a közszféra leépítésének jelszavával – ezrével pottyantottak át állami és nem állami egyetemekbe – nem mondhatni, hogy növelve a felsősoktatás színvonalát. De valaki – na, ki? – biztosan jól járt ezzel is.
Dr. Dijáb azért csinált hasznosat is. Például ő volt az alapító dékánja a Zofári Egyetemnek Ománban. Na, ezért – mármint a helyszínért – már biztosan tudnám szeretni.
Lássuk, kikkel tanácskoz majd Dr. Dijáb egy-egy kormányülés alkalmával. (Mármint a köztársasági elnökön, Michel Aún/Aoun-on kívül, mert az alkotmány szerint ő alapból jelen van ezeken.) Először jöjjenek az elnök politikai szövetségesei által delegált fő-teherviselők. (Hadd tegyem ide: az arab szó, miniszter: vazír – وزير – a v-z-r gyökből származik, annak participium activi alakja, melynek jelentése, terhet visz, cipel. Hagyományosan a kalifa politikai vezetésben előírt terheit. Ma meg a népét. (Ha-ha.)
# Zejna Akar Adra/Zeina akar Adra (Szabad Hazafias Mozgalom/Free Patriotic Movement/FPM delegáltja, görög ortodox). Védelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes. Emlékszem, amikor Libanonban járt az áldott állapotban lévő spanyol védelmi miniszterasszony, milyen menő volt, ahogy nagy pocakjával lazán mosolygott a Dél-Libanonban állomásozó nemzetközi erők gyakorló ruhás, enyhén széthízott, enmaguk fontosságától görcsbe merevedett arcú főtisztjei között. Olyan volt, mint egy érett búzaszál a száraz kaktuszok földjén. Írták is a libanoni lapok, hogy nekünk soha nem lesz ilyenünk.
De lett.
# Marie-Calude Nadzs/Najm (FPM, maronita). Igazságügyi miniszter. A szuper – bár jezsuita – Szent József Egyetem és a Sorbonne jogászprofesszora. Mindemellett civil jogi aktivista. Ezt – ugye – magyar nyelven egymás mellé írni contradictio in adiecto.
(És tegyük hozzá: e két abszolút nyugatos hölgyet – lesz még négy – a Hezbollah első számú keresztény szövetségese delegálta a kormányba. Hogy értsük: Libanonban – sem – fekete-fehér a politika. Meg semmi sem.)
# Nászíf Hittí/Nassef Hitti (FPM, maronita). Kül- és emigrációs ügyi miniszter. Öreg harcos, az Egyesült Államokban képzett egyetemi tanár, aki végigoktatta a világot és számos helyen volt diplomata. Persze, árnyalásként hozzátesszük: többnyire olyan aktív levegőmasszírozó nemzetközi formációknál, mint az Arab Liga, amelynél főtitkári tanácsadóként és a Vatikánba delegált követként dolgozott, vagy a Frankofón Országok Szervezete, melynek pedig állandó követe volt az UNESCO-nál. Good job!
Van egy olyan érzésem, hogy most sem lesz nagyon leterhelve. A libanoni külpolitikát – a baabdai elnöki palota mellett – ugyanis túlnyomórészt a Háret Hreik-ben döntik el. Ott van a Hezbollah központja.
# Raimond Gadzsar/Ghajar (FPM, görög ortodox). Energetikai miniszter. Ez a legjobb állás a cédrusok alatt. Innen csurran a legtöbb. Nem is. Folyik.
Egyszer ültünk dél-libanoni házunkban és a szomszédokkal néztük a tévét. Éppen volt áram. Merthogy akkoriban volt olyan nap, hogy húsz órára sem. Az ország népe forrongott – mint mindig, ez „ádí”/megszokott, mondták – már-már tüntettek, hogy hol a fűtőolaj az erőművekbe. A hírek ment; megjelent az akkori energetikai miniszter – egyébként a mai államelnök veje, Dzsibrán Bászil/Gibran Bassel, aki megérzésem szerint lesz még az ország első embere – jelent meg a képernyőn és így szólott: „Már megvásároltuk a fűtőolaj-utánpótlást Szaúd-Arábiától, a tankerek úton vannak, de sajnos a magas part menti hullámzás miatt nem tudnak kikötni a Deir Amar-i és dzsijjéi hőerőművek kikötőinél.”
Haszan, a szomszédunk rám nézett, intett, kimentünk a teraszra, ahonnan pazar látványt nyújtott a tenger. Láttuk a dzsijjéi erőmű kontúrjait is. Meg a vizet. A Földközi-tenger minimum Ciprusig tükörsima volt. De lehet, hogy Krétáig.
Bászil miniszter azért legalább ötven százalékban igazat mondott. A fujúl-t (gázolaj) valóban megvásárolták. És – miként az megszokott volt/van – részben/teljesen el is adták harmadik félnek. Sok zsebet megtöltve ezzel. Elsősorban persze a miniszterét. Na, ebbe a székbe ült most Gadzsar úr.
Én nem sajnálom.
Közbevetett NB: kinti életem során talán ezért is bombázta le kétszer is a déli szomszéd a nevezett erőműveket. Betartottak a miniszternek.
# Raoul Ni’ma/Nehme (FPM, görög katolikus). Gazdasági miniszter. Unalmas bankár, unalmas pozícióba. Miként a külügyeket nem az illetékes miniszter, úgy a gazdaságot sem a bársonyszékre helyezett ülep tulajdonosa irányítja. Hanem a konfesszionalista oligarchia. Meg a Nemzeti Bank. Figyeljünk mindig; e téren a kulcsfigura a huszonhét (!) éve MNB-enök Rijád Szaláma/Riyadh Salameh.
# Gáda Sarím/Ghada Shreim (FPM, görög katolikus). Menekültügyi miniszter. A francia irodalom doktora. Nőmagazin szerkesztője. Feminista folyóirat tulajdonosa. Szűrjük le ebből, hogyan viszonyulnak Libanonban (is) a menekültügyhöz.
# Michel Ibrahime Naddzsár/Najjar (Marada Mozgalom, görög ortodox). Közmunkaügyi és közlekedési miniszter. Egyetemi tanár az észak-libanoni Balamand Egyeteméről. Ez egy príma hely, a campus udvaráról a legtisztább időben Ciprus is látszik, itt olvastam ki Runciman említett könyvének számos fejezetét. Naddzsárról meg annyit, az őt delegáló Marada Szulajmán Frandzsíja/Suleiman Frangie mozgalma, folymatos jelenléte a kormányokban bizonyítéka annak, hogy hatalmas illúzió azt gondolni, hogy Libanon levált a szomszédos Nagy Testvérről. Frangie rokoni szálakkal is kötődik az Aszad-családhoz, s a FPM-tel együtt gyakorlatilag a keresztények nagyobb részét is az iráni-szíriai tengelyhez kötik. És ez mindig így volt.
# Lamia Jamín/Yammine (Marada Mozgalom, maronita). Munkaügyi miniszter. Olvasom a CV-jét, amiben gyakorlatilag a gimnáziumi irodalomdolgozatát is feltűntetik, hogy legyen benne valami, és tűnődöm. Hogy ilyen súlytalan figurákkal meddig lehet eljátszani a végrehajtó hatalmat a valós politikai és gazdasági súlypontokkal szemben. Lehet, hogy egészen sokáig.
Csak legyen mana’ís és kávé.
# Gází Vazní/Ghazi Wazni (Amal Mozgalom, síita). Pénzügyminiszter. Párizsban tanult pénzügyi szakember, aki számos afrikai banknál dolgozott. Ez nem volt nehéz. A libanoni síiták az ötvenes évek óta vannak jelen szignifikánsan az – elsősorban – nyugat-afrikai országok gazdasági életében. Az akkor nagy libanoni gazdasági fellendülésnek és demográfiai hullámhegynek köszönhetően számosan vándoroltak ki a függetlenedő afrikai államokba; s jókor érkeztek. Az új országok gazdaságában a nagy kereskedelmi tapasztalattal bír libanoni üzletemberek hamar fontos pozíciókat szereztek – egy szektorokban monopóliumot is. Így lett már megkerülhetetlen a libanoni közösség az elefántcsontparti kakaó és arany, a nigériai olaj, a ghánai arany és kávé termelésében és kereskedelmében. Ebben a mátrixban mozgott az újdonsült miniszter.
Miniszteri kinevezése a kormányalakítás az egyetlen jól látható koncepciója. A síita közösség (benne a Nabíh Berrí-féle Amal-lal és a Hezbollah-hal) erősíteni igyekszik Libanon afrikai jelenlétét, illetve a gazdasági kapcsolatokat, amelyek – révén az ottani szereplők alapvetően síiták – őket erősíthetik majd a belpolitikai küzdőtéren is.
# Abbász Murtadá/Abbas Murtada (Amal Mozgalom, síita). Mezőgazdasági és kulturális miniszter. Tulajdonképpen egy ilyen minisztériumi kapcsolódásnak – szerintem anno – Torgyán József őrült volna. S kábé a rózsadombi kisgazda mutatott volna úgy e pozícióban, mint a kinevezett Murtadá úr. Ki egyébként az Iszlám Egyetemen szerzett történész diplomát.
Meg vannak benzinkútjai és szállodái.
Nekem meg biciklim.
# Imád Hubballáh/Imad Hoballah (Hezbollah, síita). Iparügyi miniszter. Régi motoros a síita szervezetben.
Megint az általános sztereotípiák árnyalásához. A Hezbollah által delegált mérnök kormánytag először Lausanne-ban végzett, majd MA. És PhD-fokozatát az államokbeli Columbia Egyetemen, majd a Siracuse Universityn szerezte.
# Hamad Alí Haszan/Hamad Ali Hassan (Hezbollah, síita). Kutatóorvos.
Végre valaki, aki a szakmájában marad.
Talán. Láttunk már ellenpéldát.
# Ramzí Musarrafíja/Ramzi Msharrafieh (Libanoni Demokrata Párt, drúz). Idegenforgalmi és szociális ügyekért felelős miniszter. Ez olyan hosszú megnevezés, hogy lehet, amire elolvassa, már nem is lesz pozícióban.
Akkor visszamegy eredeti állásába: csontsebész-specialista a Bejrúti Amerikai Egyetemen.
Ne találkozzunk vele!
# Manál Abdusszamad/Manal Abdel Samad (Libanoni Demokrata Párt, drúz). Információs miniszter. Jogászprofesszor asszony a libanoni NAV-tól. Bármiről is tájékoztasson majd, féljünk.
Egyébként evvel a Libanoni Demokrata Párt delegáltjaival a kormányban kiteljesedik a Hezbollah-szövetségi hálózat. Ez a szervezet ugyanis a drúzok mindenkori Szíria-barát erejét fogja össze, élén a tradicionális drúz klánból származó Talál Arszlán/Talal Arslannal. Feltűnő, hogy az első számú drúz vezető, a politikai szélkakas Valíd Dzsumblat-féle Haladó Szocialista Párt távol maradt a jelenlegi kormánytól.
De Valíd bej olyan, mint a Terminátor. Vagy ha ő nem, akkor a fia, Tejmúr.
# Talál Havát/Talal Hawwat (Párbeszéd Frakció, szunnita). Távközlési miniszter. Ezért a posztért évekkel ezelőtt késhegyre menő küzdelem folyt. Aztán az aktuális minisztere(ek) szépen lenyúlták és elosztották sajátjaik között a mobiltársaságokat.
Így mára ebbe a pozícióba is jelölhetnek színtelen-szagtalan figurákat.
De azért Havát bácsinak jó lesz. Én reménykedem.
Dijáb miniszterelnök kormánytag-delegáltjai:
# Muhammad Fahmí/Muhamed Fahmi (szunnita). Belügyi és önkormányzati miniszter. Nyugalmazott katonatiszt. Kicsit kilóg a sorból. Annyiban, hogy a belügyminiszter általában a köztársasági elnök embere. Dijáb egyik feltétele e pozícióra saját jelöltjének elfogadása volt.
# Táriq Madzsdzúb/Tarek Majzoub (szunnita). Oktatási és felsőoktatási miniszter. Konfekcióöltöny, olcsó fémkeretes szemüveg, kényszeredett mosoly.
Ennyit az oktatásról.
# Demianos Qattár/Kattar (maronita). Környezetvédelmi és közigazgatás-fejlesztési miniszter. Már volt köztársasági elnökjelölt is. A helyi politikai múltat és viszonyokat illetően tipikus képviselője az örök politikai lúzernek. Most pedig egy olyan miniszteri poszt birtokosa, amely minisztérium elnevezésének értelmezése is nehézséget okozhat a teljes libanoni elitnek.
Most már mindenkinek van tárcája, gondolhatnánk. Mire felkiáltanak az örmények: És mi? Csak egy tárcácska? Mi már szart sem érünk? De.
# Vartine Ohanian (Tashnak Párt, örmény ortodox). Ifjúsági és sportminiszter.
Futás!
XXX
Megnyugodhatunk. Ezek a személyek immár életük végéig elrendeztetettek. Túl a kinevezésük alatt kapott horribilis fizetésen és beneficiumokon, mandátumuk lejárta után a sírig tartóan havi 10-15 ezer dolláros juttatást kapnak majd, szolgálati autót, sofőrt, szolgát, ilyen-olyan sine curat, egyéb javakat. (Bár, ha belegondolunk, a miniszteri poszt is egyfajta zsíros szinekúra.) S ha a bársonyszékben elég ügyesek voltak, a gazdaság (főként mondjuk az említett energiaszektor) különböző részeiből is csurran-cseppen nekik. S ha igazán fineszesek voltak, a gyerekük-unokájuk is megél majdan a mandátumukból.
Tulajdonképpen a libanoni társadalom öszves gondjainak megoldása volna ez. Idővel mindenki eltöltene egy kis időt valamely miniszteri székben és máris itt a Kánaán. Ami egyébként is itt/ott volt; a cédrusok földje volt a bibliai Kanaán északi fertálya.
Addig meg marad a mana'ís meg a kávé.
Az sem kevés.
