Muszlimok Szerbiában
Az elmúlt napokban errefelé is volt egy választás. Boszniában, amely azért az iszlám nézőpontjából mégiscsak a térség súlypont-országa, az ottani muszlim álladalom, a Bosznia-Hercegovinai Iszlám Közösség (Islamska zajednica Bosne i Hercegovine, IZ BiH) vezetőt választott. A szarajevói főmufti, a reis-ul-ulema hagyományosan a legtekintélyesebb vallási vezető az egész Balkánon.
Na jó - engedményt teszek az albánoknak - legalább a szláv muszlimok számára.
A szerbiai muszlimok számára sem mindegy, ki a reis-ul-ulema. Olyannyira nem, hogy innen is rendszeresen vannak kandidálók. Nem véletlenül.
A balkáni tradícióknak megfelelően a szerbiai muszlimok között is összeköthetetlen lövészárkok húzódnak. Az etnikai törésvonalak mentén is persze. Arról már többször megemlékeztem, mennyivel erősebb a nacionalizmus a vallási szolidaritásnál, ergo a bosnyák és albán muszlimok nagyobb fashében/fasírtban vannak egymással, mint az őket fenyegető (?) egyéb többségi nemzetekkel (elsősorban a szerbekkel persze).
A szerbiai muszlimok az ország két részén alkotnak relatív vagy – egyes opštinákban – abszolút többséget. A magukat bosnyákoknak tartó szandzsákiak az ország délkeleti történelmi régiójában laknak, jó negyedmillióan. A Szandzsák – Bosznia-Hercegovinával – a legtovább maradt tényleges majd névleges oszmán fennhatóság és befolyás alatt a Nyugat-Balkánon. A terület ma – köszönhetően az utóbbi évtizedek „megszokott” balkáni határszakadásoknak – ma két országban található; déli fertálya Montenegróban van. A szerbiai rész hat opštinájából háromban (Tutin, Novi Pazar és Sjenica) abszolút a muszlimok többsége, de Prijepoljében is a lakosság egyharmadát teszik ki. Csupán Pribojban (14%) és Nova Varošban (5%) alacsony az arányuk.
A régió tradicionálisan Boszniához kötődik. Az oszmán hódítást követően a 15. század közepétől a boszniai vilajethez tartozott, egészen 1878-ig, amikor – mint később kiderült – röpke harmincöt évig a Koszovói vilajetbe soroltatott. Most nem térek ki arra, hogy ezen időszakban – a berlini kongresszusnak hála – az OMM csapatai állomásoztak errefelé. A lényeg, hogy a vidék lakossága mindig is Szarajevó felé vetette tekintetét.
Erre a hagyományra támaszkodik a szerbiai (bosnyák) muszlimok egyik vezetője, Muammer Zukorlić sejk, akinek szervezete a Szerbiai Iszlám Közösség (Islamska zajednica u Srbiji – IZUS) az egész országban igyekszik befolyása alá vonni a muszlim közösségeket. Zukorlic sejk, aki vallási tanulmányait a szarajevói Gázi Hüszrev bég Medreszében, majd Algériában és Libanonban folytatta alapvetően a pánbalkáni iszlám szerveződés híve: koordinálni igyekszik az iszlám szervezeteinek munkáját Bihaćtól Tiranáig és Silistráig. A balkáni iszlám központjának pedig a hagyományos centrumot, Szarajevót tekinti. Ő már 2012-ben indult a boszniai főmufti posztjáért, de a tuzlai mufti, Husein Kavazović beelőzte. (Nem kis részben Zukorlić szerbiai és boszniai ellenfeleinek köszönhetően.)
Az IZUS központja Novi Pazarban van, de a szervezet vallási közösségek sorát befolyás alatt tartja a Szandzsáktól Újvidékig. Miután Zukorlić pozíciói – jelentős, arab országokból érkező támogatásoknak köszönhetően – az ezredforduló után megerősödtek az ország szinte valamennyi iszlám közösségében, Belgrád eleinte titkolt, majd egyre nyilvánvalóbb támogatásával új vallási vezető jelentkezett. Adem Zilkić saját szervezetén, a Szerbia Iszlám Közösségén (Islamska zajednica Srbije – IZS) keresztül hamarosan minden szerbiai iszlám közösségben befolyásra tett szert.
Zilkić a Novi Pazar-i mufti belgrádi riválisának, a jelenleg Szerbia rijádi nagyköveti posztját betöltő karizmatikus Muhamed Jusufspahić sejknek a farvizén hajózott/zik. A szerb kormány által favorizált Zilkic hamarosan az IZUS-sal párhuzamos intézményhálózatot állított fel, majd miután elfogyott a két szervezet mozgástere, megkezdődött az egymás elleni izmozás. 2010-re ez komoly összetűzésekben akkumulálódott, így az állam igyekezett minél erőteljesebben beavatkozni a rivalizálásba. Egészen a tízes évek elejéig Zukorlić pozíciói erősebbek voltak, ugyanis a 2012-ig a szarajevói reisu-l-ulema poszton lévő, nemzetközi tekintélynek örvendő Mustafa Cerić sejk egyértelműen őt támogatta. Cerić mandátumának lejárta, majd Jordániába (egyetemi tanári poszt elfogadása) távozása után azonban Zilkić látszik lépéselőnybe kerülni.
A két szervezet közötti küzdelembe külföldi tényezők is beleszólnak. Törökország, amely az utóbbi évtizedben erősen közelített a belgrádi kormány felé, 2011-ben ugyancsak kompromisszumos javaslatra törekedve azt javasolta, hogy vonják össze a két szervezet, válasszanak új vezetőket – azzal feltétellel, hogy Zukorlić és Zilkić nem indulnak ezekért a posztokért.
A javaslat hamvába holt ugyan, Zukorlić azonban a törökök kezét látja a szarajevói mufti cím elbukásában is. Azóta már többször is azzal vádolta meg a török kormányt s annak Szerbiában dolgozó vallásügyi ügynökeit (akik egyébként kétségtelenül jelen vannak), hogy havi több száz eurós fizetéssel kecsegtetve elszipkázni igyekszik az IZUS alkalmazottjait.
Az ország déli csücskében élő albán muszlimok száma is százezren felüli (saját adataik szerint 200000). A Preševo, Bujanovac és Medveđa környéki albánokat családi és tradicionális kapcsolataik Koszovóhoz kötik, ezért helyzetük és jövőük különösen érzékeny a szerb kormány számára. Belgrád támogatásával az utóbbi évtizedben itt is Zilkić (IZS) nyomult és nyomul a legintenzívebben. Az állami iskolák feletti ellenőrzés megszerzésével Belgrád pozíciói erősítettnek meg. Ugyanakkor a Naim Tërnava vezette Koszovói Iszlám Közösség (Bashkësia Islame e Kosovës – BIK) is egyre több hívet szerez, ami az esetleges újabb elszakadási gondolatok szárba szökkenésétől való félelem miatt aggodalmat okoz a szerb államvezetés számára.
Közben itt is létrejött egy új szervezet, amely elutasítja a „kívülről érkező megoldásokat”. A kripto-zilkicista szervezetnek mondható Presevo-Bujanovac-Medveđa-i Iszlám Közösség (Bashkesia Islame per Presheve Bujanoc dhe Medvegje – BIPBM) nevet viselő organizáció vezetője Nexhmedin Saqipi.
A lényeg: Belgrád mindenütt figyel.
A boszniai főmuftiválasztás nagy kampánnyal folyt, amely még a nyugaton élő bosnyákok szervezeteit is megmozgatta. Zukorlić, aki egyébiránt akadémikus és képviselő is a belgrádi skupštinában, végül veszített. Oda a pánbalkán vonal. Kavazović még hét évig újrázhat.
Belgrádban, Szarajevóban, Banja Lukában felsóhajtottak.
Ankarában, Rijádban, Kairóban meg - szerintem - ötletelés kezdődött.
