iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Drang nach Südwesten 13

2019. augusztus 18. 16:20 - politics&islam

 

Moxica (In memoriam R. H.)

Ő volt a legjobb figura a Scott filmben. Talán még a Sigourney Weaver alakított ugazán emlékezezeset. A francia felejthető; csak a csemmája nem az, amikor cuppog a vízben Hispaniola partjain s megy a Vangelis-zene. Azt szeretem.

De amikor Moxica odaáll Depardieu elé és az asztalra tenyerelve a szemébe vágja, hogy "Signore Colombo!", számomra a film csúcsa. Arról beszél, ami a lényeg: Kolumbusz mindig is outsider senkiházi talján maradt az egész ibér explorer-biznizben. (Mindamellett, hogy - miként ma is látjuk - a homo novusokhoz hasonlóan tehetségtelen és korrupt vezető volt.)

Mindegy.

Signore Colombo ebben a városban is járt; az itteni egyetemen bizonygatta a tudós elméknek, hogy az arab geográfusok szerint a gömbölyű Föld elég kicsiny ahhoz, hogy egy korabeli lélekvesztőn Nyugat felé hajózva emberi léptékben rövid úton elérhető Ázsia.

Tudjuk, e számításokban a nagy muszlim földrajztudósok mellélőttek, de a genovai végül csak összetarhálta a pénzt az útra. Az igazán nagy utazók ma is így teszik.

Egyébként hozzá kell tenni: Michael Wincott-nak Moxica volt - eddig - az egyetlen valóban értékelhető szerepe. Miként - engedtessék meg egy kissé kegyeletgyalázón hozzátennem - Rutger Hauernek a Blade Runner-ben nyújtott alakítása az android Roy Batty-ként.

Bár az esős zárójelenete kitörölhetetlen.

Ps. Adrian de Moxica egyébként történelmi személyiség volt. 1498-ban részt vett a Francisco Roldán-fele felkelésben, amelynek célja a korrupt és a vezetéshez nem értő Colombo-testvérek (Cristoforo és Bartolomew) eltávolítása volt. A történeti Moxica élete persze prózaibb véget ért. Szó sem volt drámai mélységbe ugrásról, egyszerűen felakasztották.

Alant: képek a salamancai katedrálisról.

67661551_2301385799910508_1116879526333251584_n.jpg

67575301_2301386136577141_570553845126529024_n.jpg

67273239_2301386369910451_7255544250916405248_n.jpg

67276833_2301386846577070_8529626284727205888_n.jpg

67210936_2301387299910358_751909053948493824_n.jpg

67322155_2301386576577097_4194587463546568704_n.jpg

67402824_2301388629910225_4350148722286395392_n.jpg

67597606_2301387989910289_2751811166027120640_n.jpg

67066528_2301388869910201_8450662301672931328_n.jpg

67250759_2301387489910339_6865159301695012864_n.jpg

67318755_2301388243243597_3566650295544971264_n.jpg

67457515_2301385493243872_8224493666077507584_n.jpg

Teri néni lebeg

Én nyolc éve a hőségtől éreztem, menten elválok az anyaföldtől s bolygónk szökesi sebességét felvéve felszállok Ávila fölé.

Ma nem volt oly meleg, de a város nem változott. (Miért is változott volna?) A kasztíliai puszta közepen nyolcvannyolc tornyokkal övezett kőtenger - aki itt nem misztifikálódik, nincs affinitása a spiritualizmusra.

Így volt evvel Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada az 16. században. Egzaltált egy nőszemély lehetett, fiatalkorában valami idegi alapú betegségtől három évig lebénult, s ahogy azt akkor - és ahogy a dolgok manapság folynak, nemsokára megint - orvosolni gondolták, legott zárdába utalták a nemesleányt. Teréz nővér a karmelitáknál tett-vett, s bár a bénulásból kigyógyult, jöttek a látomások, az elhivatottság.

Tudjuk, a 16-17. század késő reneszánsz és barokk világa a szellemi táplálkozás terén is gargantuai méretű és sűrűségű volt. Mondjuk így: a szárba szökkenő kapitalizmushoz az évszázadokig leszedált és szellemi-lelki gúzsba kötött társadalom csak gyökeres szellemi reformokkal tudott adoptálódni.

Ávilai Teréz nem bújt ugyan ki a katolicizmus már akkor is korszerűtlen strukturális kereteiből, de azon belül mindenképpen elment a szellemi határokig. Művei ma is élvezhetőek; teszem hozzá: síita hauzákban is tanulmányozzák. Városbéli kollégájával, Juan de la Cruzzal (Keresztes Szent Jánossal) együtt nemzetközileg is jelentős misztikus tevékenység színterévé tették Ávilát.

Teréz - ahogy írja - elhivatottsága csúcspillanataiban meg levitálni is tudott.

Na, ezt megnéztem volna.

Egyébként meg, a nagy kortárs reformerek között mégiscsak a Marci gyerek volt a legtalpraesettebb. Ő tudta - túl a szellemi-teológiai mélységeken -, mi a legjobb egyéni életstratégia. Szólt a Bora Katinak, s lazultak.

Alant: Ávila ma, katedrálissal, Teréz és János kolostoraival.

67483724_2302961816419573_1059370382391246848_n.jpg

67729536_2302962039752884_125584813670268928_n.jpg

67244777_2302962899752798_2747568812080496640_n.jpg

67374217_2302963059752782_5033335482000343040_n.jpg

67495753_2302963956419359_6995916986861486080_n.jpg

67552586_2302963276419427_4203532969891069952_n.jpg

67353782_2302963483086073_3190033010019794944_n.jpg

67173916_2302964176419337_491760282079592448_n.jpg

67797630_2302965123085909_4693958225811210240_n.jpg

67342848_2302962703086151_5238012925880303616_n.jpg

67563728_2302965743085847_2631391394127675392_n.jpg

67275341_2302107319838356_8036293778329305088_n.jpg

Tomás bátya szeretett itt

Azért Kasztília (esetlegesen Extremadura) az "igazi" Spanyolország. Nem a "franciásra" kultúrfinomodott Katalónia, az iszlám örökséggel lágyan meghintett Andalúzia vagy a morc kelta Asztúria-Galícia, hát még a "kérem mi voltunk itt legelőbb, bee"-Baszkföld. A sárgára égett semmi, a mezeta az igazi.

Nos, innen jöttek az igazi személyiségek. Most visszafogom súlyos sznobériámat és csak egyről.

Van itt egy városi háromszög, az igazi spanyolföld keménymagja. Valladolid, Ávila és Segovia. S van egy csodálatos elme, kinek élete e háromszögben formálódék.

Tomás de Torquemada 1420-ban Valladolidban született s hosszú szorgos munka után 1498-ban Ávilában hunyt el. Élete nagy részét pedig itt, Segoviában, a domonkos kolostor perjeleként töltötte. Innen hívatott el: volt Kasztília, Arragónia, majd egész Spanyolország főinkvizítora.

Nagy munkát végzett.

Hozzávetőlegesen 8000 embert, muszlimot, zsidót, gyanús keresztényt, gyanúsan kereszténnye vált muszlimot és zsidót (ilyen családból származott enmaga is) égettetett meg.

Egyes források szerint öregkorában rosszul aludt. Szerintem nem. A Gonosz mindig fitten, kipihenten ébred.

Az volt a jelszava: "Egy ország, egy nép, egy vallás!" Láthatjuk, hová vezet/mit eredményez az efféle gondolkodás.

Alant: Ismét Segovia utcáin; elmúlt nyóc év.

67285382_2303601109688977_7753774098068537344_n.jpg

67391416_2303601333022288_6391384319721472000_n.jpg

67462394_2303601503022271_8542655325717659648_n.jpg

67830485_2303601749688913_95325493464662016_n_1.jpg

67543050_2303601839688904_1545239519823921152_n.jpg

67294938_2303602279688860_665340337375412224_n.jpg

67177556_2303602539688834_7111565651390496768_n.jpg

67192294_2303602689688819_2291222712904843264_n.jpg

67378623_2303602996355455_8696990616107614208_n.jpg

67596213_2303603179688770_5680120899232071680_n.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr5415009230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása