A kilállítók továbbra sem tanultak semmit. Amit látunk: mit hoztak át a sejk nappalijából.

Apró haladás (?): egy-egy vitrinben három-három "tematikus" műtárgy. Pld. "Anyaság"; "Halotti tárgyak", "Imádkozó alakok";, "Kőbalták". S ezen belül időben, térben és stílusban - esetlegesen teljesen más funkcióval  odavetett tárgyak. Afrikai szoptató nőalak meg 13. századi francia Mária a deddel-szobor. Ilyenek.

Nagy birodalmak-terem. El lehet képzelni. Múmiák, fáraók kínai sárkányok, római szobrok, a "teljesség kedvéért" némi azték maszk, görög szarkofágok, amiket korábban a libanoni nemzeti múzeumban láttam, mindenféle összevissza. (De darabonként biztos jó drágák lehettek.)

Vallások. Ökumenikus összevisszaság. Kúfi írásos Korán, 14. századi Tóra-tekercs Szíriából, tibeti buddhista szövegek.

Egy 1520-as Dániel és Nabu-kudurri-uszur (lásd még: Nabukodonozor=Ne bolondozzon az úr!) esetét taglaló dél-holland falikárpit előtt suttogó vita: a képen látható fátylas-fejkendős nők muszlimok-e.

Másutt: Jelentem, Bounaparte Napoleone első konzul tavaly óta továbbra sem kelt át a Szent Bernát-hágón.

Modern világ? Így, kérdőjellel. Na, ez már legalább valami pluszz a kiállítók szándéka részéről.

Whistler ülő nős képét legalább mindenki felismeri: ez vót a Mr. Bean-es filmben.

Aztán a végén a Pollock meg sznoboknak Ai Weiwei.

Roger.

Vegyünk könyvet!

Időszakos

Van egy másik kiállítás is. Arábiai útjai; a preiszlám kori félsziget kultúráiról. Elsősorban a mai Szaúd-Arábia területén. A rijádi Nemzeti Múzeum vendégjátéka.