Bosznia a kezdetektől köztes állam volt - mind a mai napig. A nyugat- és kelet-római világ határvidéke, a nyugati és az ortodox egyház választóvonala volt. Amikor kis vákuum keletkezett a térségben, rögvest a két oldal számára heterodox szekták jelentek meg, köztük a leghíresebbek a bogumilok voltak.
Voltaképpen egy egészen különleges időszakban sikerült egy belső keletkezésű helyi államot megszervezni Bosznia területén. Ez volt a Kotromanićok királysága, aminek létrejöttét nagyban segítette a szerb királyság megrendülése Stefan Dušan halála (1355) után, az Anjou magyar királyok balkáni ambíciói és - paradox módon - a hagyományos balkáni hatalmakat fokozatosan felmorzsoló oszmánok terjeszkedése. Akik aztán végül majd Bosznia népének is befújják a sihtát.
Addig azonban eltelt száz év. I. Kotromanić Trvtko 1377-ben a mai Szandzsákban lévő Mileševa kolostorban magát Bosznia és Szerbia királyává koronáztatja. Állama kiterjedt a mai Boszia-Hercegovina tetületére és magában foglalta Dalmáciát és Montenegró szinte teljes területét, illetve a mai nyugati szerb hegyvidéket, elsősorban a Zlatibort és a Mokra Gorát. Lakossága többségében katolikus volt, de az ország keleti és délkeleti részén élő szerbek zömmel ortodoxok voltak. És továbbra is ott voltak a mindkét oldalról szekált bogumilok.
Trvtko király állama 1391-ben bekövetkező haláláig jól bírta a gyűrődést. Az oszmánok addig még nem értek el, a rivális szerbek pedig egyre-másra gyengültek.
Utána viszont csőstül jött a baj. Trvtko utóda Dabiša (1391-1395) volt, aki magát az elhunyt király öccsének "kiáltotta ki". (Valójában maximum unokatestvère lehetett; vagy az sem.) Neki még nem az oszmánokkal gyűlt meg a baja. A humi területeket a Sanković család happolta el, de nagyobb érvágást jelentett, hogy Dalmáciát és a gazdaságilag legfejlettebb nyugati területek is elszakadtak Hrvoje Vukčić Hrvatinić uralma alatt. Szerintem nem nagyon vigasztalhatta szegény Dabiša királyt, hogy Luxemburgi Zsigmond - akkor még csak - magyar király (1387-1437) kinevezte őt Somogy megyei ispánná. Ez, somogyi első embernek lenni - mondjuk így - űbergáz.
Szegény Dubiša hamarosan meg is hótt. Az utána következő királyokat az unalom elkerülése érdekében hagyjuk is. A lényeg: amíg az oszmánok étvágya nem jött meg s a szerb despotáknak (elsősorban a Brankovićok és a Vukšićok) nem akaródzott Bosznia magasabb hegyvidékei közé betenni a lábukat, a boszniai királyság elvegetálgatott a meredek folyóvölgyekben.
A helyzet akkor változott meg, amikor a szerb állam maradékai is eltűntek (1459). Az utolsó, még valamelyest erősnek tekinthető boszniai király, Stefan Tomaš (1443-1461) halála után fia, II. Stefan Tomašević (1461-1464) következett. Meg a vízözön.
II. Fatih Mehmed szultán (1444-1446 és 1451-1481) ekkor már Boszniára is ránézett. S Konstantinápoly meghódítójáról (1453) tudható: amire tekintetét reávetette, annak annyi volt meg egy bambi.
A kor gyermeke, az erotikus költeményekben is jó, már említett volt Ennea Silvio Piccolomini, II. Piusz pápa (1458-1464) nemzetközi felhívást intézett az újabb oszmán törekvéseket illetően, sikertelenül. Bár a leginkább érdekelt Hunyadi Mátyás még valamelyest felfigyelt, a nemzetközi segítség elmaradt.
1463-ban Bosznia tekintetében a következő politikai tényezők léphettek volna fel az oszmánok ellen: maga a boszniai uralkodó, Stefan Tomašević, Hunyadi Mátyás, Vladislav Hercegović, Hercrgovina ura, Gjergj Kastrioti/Szkander bég, az albán athleta christi és a Velencei köztársaság. Hogy a pápai államot - amely útban volt politikai és erkölcsi tekintélyének mélypontjához - most elhanyagoljuk.
A segítség elmaradt.
1463-ban II. Mehmed 150000 emberrel indult Bosznia meghódítására. Először a hercegovinai központot, Blagajt vette be. Hamarosan pedig az északi főváros, a Vrbas partját magasodó Jajce következett. Stefan Tomaševićet kivégezték.
Kezdődhetett Bosznia oszmán történelme.
Ami meglepően kezdetben igen sikeresnek bizonyult.
Ps. Mindezek után egyébként Hunyadi Mátyás felhorgadt s hamarost - az egyébként nem kizárt: szerb gyökerekkel bíró - Vitéz Kinizsi Pált, a Fekete Sereg parancsnokát, később nemezisét küldte a török ellen. Ki sokat vitézkedett, bidún fá'ida/haszon nélkül, mondja az arab.
Eredmény nélkül.
Kép: Jajce vára.
