iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Balkán újratöltve 1 - Libanonról

2018. május 14. 21:40 - politics&islam

 

(Már egy hónapja a Balkánon. Aki nem követ a FB-on, annak - spéttel - az ottani elmélkedések. Most egy e keddi tűnődés.)

Mindeközben Libanonban - rövid tűnődés a vasárnapi parlamenti választásokról a Balkán hegyei között, jóízűen elfogyasztott čevap, pljeskavica, sajt, saláta és törökkávé elfogyasztása után, bágyadozás közben, illetve helyett

Két fontos dolog történt. Egyrészt, amit rövid távon várni lehetett, illetve ami pontosan illeszkedik az évtizedes társadalmi-politikai trendbe a cédrusok árnyékában. Azok nyertek, akiknek úgymond "készült" az erre a referendumra hosszas vajjúdás után megszülesztett új választási törvény. S azok nyertek, akik - a nagy demográfiai-konfesszionalista átrendezésnek megfelelően három évtizede építik enmagukat és erre alapozva kimondott szándékuk, hogy átszervezik/felszámolják a még a francia mandátum alatt lefektetett felekezeti szövetségen alapuló különleges konfesszionalista rendszert.

S most jöjjön e rébuszok - lehetőség szerint érthetőbb - feloldása.

Az - így nevezem - "keleti blokk", azaz a Március 8.-a Szövetség nyert. Ez - kis túlzással - az Irán-tengelyt jelenti. Ezen belül a Hezbollah (حزب الله) most 13 képviselőt juttatott a parlamentbe a korábbi 12-vel szemben. A Nabíh Berrí-vezette Amal Mozgalom (حركة أمل) frakciója 16 fős lesz (13 fős volt). Ez a 29 tagú síita blokk immár a egyik legerősebb lesz - mondhatni, ez már hűebben tükrözi a valós demográfiai viszonyokat.

Mint látható, a Hezbollah nem úgy "nyert", hogy saját képviselői mandátumát gyarapította jelentősen, hanem a szövetségesek nagy megugrása révén. Mint a most következő kulcs-erő esetén.

A mostani köztársasági elnök, Michel Aún/Aoun-gründolta anti-konfesszionális (és Real-)politikát folytató párt, a Szabad Hazafias Mozgalom (FPM/التيار الوطني الحر), amelynek az élén jelenleg veje, a nagy politikai jövő elé néző Dzsibrán Bászil áll, a választások első számú nyerteseként 19-ről 29-re növelte korábbi képviseletét a parlamentben.

A kisebb szövetségesek, mint az északi maronitákat képviselő Szulajmán Franzsié-féle Marada Irányzat (تيار المردة) 3/3 volt, az Arab Nemzeti Szociális Párt (SSNP/الحزب السوري القومي الاجتماعي) 3/2,vagy a Baath (حزب البعث العربي الاشتراكي ) 2/1 is hozta a formáját. A Március 8.-a Szövetségnek meglesz a stabil többsége.

Vagy még annál is több, ha a "hát-mi-hova-álljunk" drúzok legnagyobb ereje, a közvetlen politizálástól visszavonuló Valíd Dzsumblat-féle Haladó Szocialista Párt (الحزب التقدمي الاشتراكي) 9 (korábban is ennyi volt) képviselője is csatlakozik.

A legnagyobb vesztes az eddigi legnagyobb, 33 fős frakcióval bíró Szaad al-Harírí-vezette szunnita Jövő/Musztaqbal Irányzat ( تيار المستقبل), amely jelenleg úgy áll, hogy csak 21 képviselőt küldhet a parlamentbe. Szaúd-Arábia, Harírí mentora szemmel láthatóan újabb vereséget szenved el a régióban a Teherán-Rijád küzdelemben. (Ennek várhatóan súlyos következményei lesznek: újra beindulhat a szaúdi pénz- és propaganda-pumpa Libanonban is.)

A Harírí-fémjelezte - ismét egy önkényes fogalom - "Nyugat/szaúdi-orientációjú blokk", a Március 14.-e Szövetség többi tagja hozta, amit kellett. Köztük például a Dzsemajel-család mára már zsebpártja, a Falangista/Katáib Párt (حزب الكتائب اللبنانية) (3 képviselő).

Van azon ezen a térfélen is egy különleges fejlemény. A maronita keresztény oldal széle (mondjuk inkább szélsőjobbnak?, ne), a par excellence warlord, a börtönben 11 évet lehúzott Szamír Dzsadzsa/Geagea vezette Libanoni Erők (LF/القوات اللبنانية) eddig egy, az észak-libanoni Bsarré (Dzsadzsa családi birtoka) környékén egzisztált regionális politikai mozgalom volt, mindössze 8 képviselővel. Most 15 fővel kerültek be a parlamentbe, ami arra mutat, a szervezet kitört a karanténból, leszivárgott Bejrútba és a közép-libanoni hegyvidékre; kvázi országos párttá vált.

Nagyon halkan jegyzem meg, nem kizárt, hogy ez a "helyzetbe kerülés" nem függetleníthető attól a ténytől, hogy Dzsadzsa tavaly hosszas alkudozás után támogatta a számára ősellenség, Michel Aoun köztársasági elnökké választását, aminek "ellentételezése" az LF mostani választásokon való megerősítése s hosszabb távon Dzsadzsa utódlása lehet az közt. elnöki poszton. Ez csak első pillantásra lehet meghökkentő, Libanonban megszokott. (S már a Hezbollah részéről is voltak hangok, amelyek nem zárkóztak el az efféle jövőbeli opciótól.)

A választási rendszerben olyan gerrymanderingeket hajtottak végre, amelyek elsősorban a síitáknak és az Aoun-féle FPM-nek kedveztek. S valóban. Ami apró kis tényező, de a Háret Hreik-ben bizonyára nagyban fognak tanácskozni felette az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, az, hogy míg a Hezbollah gyakorlatilag megőrizte parlamenti pozícióit, a korábban számtalanszor leírt, az immár ősöreg, 1992 óta parlamenti elnök warlord, Nabíh Berrí Amalja jelentős növekményt számolhat el. Ez részben arra mutat, hogy a síitákon kívül - újra - az Amalban látják az elfogadhatóbb alternatívát, ezért szavaztak más felekezetekből Berríre, a másik tanulság pedig, hogy a Hezbollahnak további dolga van a libanoni síita közösség további, saját zászló alatti homogenizációja területén.

És még valami: a megválasztott parlamenti képviselők majdnem fele (63) új. Írhatnám, új arc, de ez így nem teljesen helyes. Az újak többsége is ismert. Egy részük a hagyományos klánok, családok, warlordok újabb generációja, miután több politikai ősbölény visszavonult, pontosabban csak visszahúzódott az elmúlt években. Nagyobb hányaduk azonban kiváló libanoni és nyugati egyetemeken képzett fiatal, akik a különböző politikai pártokat - legyenek azok bármily mélyen tradicionalizálva - szemmel láthatóan a modern kor kihívásaihoz igazítják.

Ezen a téren nagyon fontos folyamat zajlik: a Táif-i Egyezmény (1989) után, a hosszú polgárháborút (1975-1991) követően tradicionálisan, klán-alapon vagy a háború hullámait meglovagoló warlordokként évtizedeken keresztül kormányzó generáció kifutni látszik. Helyettük egy új, meglepően modern politikusi gárda érkezik.

Libanon - lehet nosztalgikusan "egykor-a-Közel-Kelet-Svájca-volt"-ozni, vagy "hű-a-Hezbollah-elnyelte-az-államot"-tal diabolizálni, a valóság árnyaltabb. A kis ország mindig is különleges volt a térségben. Ha úgy vesszük nem csak Izrael volt/van/lesz a kakukktojás a Közel-Kelet államai közül. Úgyszólván Libanon is egy különleges hely, amely több szállal kapcsolódik a külvilághoz, mint saját régiójához. Mindig is, s egyre inkább a modern világ része volt/van/lesz.

S az új generáció - legyen bármely politikai irány híve - 21. századi módon, eszközökkel fog érdeket érvényesíteni.

Ps. A részvétel valamivel 50% alatt volt. Ez libanoni viszonyok között egész jó eredménynek mondható. Merthogy a mezze, a tabbúlé, a hummusz és társai mellől elszakadni - még ha csak kis időre is - nem könnyű.

Hát még a zaataros-sajtos manaqís mellől.

A kávéról nem is beszélve.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr3513944330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.