Meg mondott mást is. Az árnyékszék-adó ürügyén azt a híres korrelációt a pénz és a szag viszonyáról.

Na, annak itt is van realitása.

Az Emirátusok - csakúgy, mint a Nagy Testvér Sz-A. és további toldalékai - a kezdetektől fogva bojkottálja s nem ismeri el Izraelt. A közelmúltban például nemzetközi sportversenyre (dzsúdó) beengedték ugyan a zsidó állam sportolóit, de lépten-nyomon megalázták őket s amikor az egyikük a dobogó tetejére állhatott, a sportág nemzeti szövetségének indulója és a szakág zászlaját húzták fel. Persze az aranyérmes a Hatikvát énekelte, azt nem tudták betiltani.

A Lúvr Abú Dzabíban is büszkén, a deklarált "új művészeti koncepció" jegyében, a kiállított tárgyak összevisszaságában az egyik - sötét - teremben gyönyörű jemeni Tóra látható, a vallások - talán egyetlen valódi tematikus - termében pedig egymás mellé helyeztek egy korai iszlám-kori és gy középkori zsidó sírkövet valamint egy templomfelirat-töredéket.

Persze erre lehet mondani, hogy az adott kormányok Izrael és nem zsidó-ellenesek. De hát akkor hova tegyük azt, hogy öbölbeli üzletemberek hosszú évek óta (legalább Fahd szaúdi király uralkodása (1982-2005) idejétől -persze megfelelő inkognitóban - a globális gazdasági térben együttműködnek izraeli üzletemberekkel. Ez a mostani svung ezen a téren nem más, csak a kulisszák mögül való előlépés.

Ciprus és Libanon az ezredfordulón fontos fókusza volt ezeknek az ügyleteknek. Broummana és Beit Merri szállodái mesélhetnének erről.

Ahogy nekem meséltek is.

A Rijádban luxushotelban lesittelt, majd egy meglehetős összeg kipréselése után a minap szabadon bocsátott al-Valíd bin Talál herceg vagy a Harírí-család is bizniszelt akkoriban az izraeliekkel. Hogy a legkiemelkedőbb emirátusokbeli vezetőkről ne is beszéljünk.

Bizony, nincs szaga.