iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Kulluná Szaad!

2017. november 18. 08:34 - politics&islam

 

Most Libanon a soros. Illetve Libanon mindig az. Csak most egy kicsit jobban.

Ádil al-Dzsubajr, szaúdi külügyminiszter kibukkantotta a szöget a zsákból. Az elmúlt napokban már bőszen ment a libanoni belpolitika közvetlen beemelése a standard szaúdi-iráni játszmába; Szaad(uddín) al-Harírí libanoni miniszterelnök a rijádi családi tűzhely mellől jelentette be, hogy lemond. Érvelése szerint azért, mert életét immár nem látja biztosítottnak a cédrusok árnyékában. Ennél többet nem mondott, de a megfelelő oldalról támogatott sajtó kiegészítette: arra utalt, hogy legfőbb belpolitikai riválisa, a Hezbollah tör az életére.

A síita szervezet szövetségese, a libanoni elnök Michel Aún/Aoun erre kijelentette: nem fogadja el a táv-lemondást; maximum akkor, ha személyesen teszi a baabdai elnöki palotában. Erre Harírí: oké, akkor nemsokára hazamegyek. Ma meg Párizsba, Macronnal konzultálni.

Annyira libanoni történet ez. Egy országban, ahol az állam, mint olyan azért egzisztál, hogy az egymás mellett élő felekezeti közösségek vezetői között szétosztható pozíciókat biztosítson (megfelelő apanázzsal s a korrupció hátországát biztosító hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel), s az alapesetben reá mért igazgatási, redisztributív funkcióinak szinte tökéletesen nem tud megfelelni, minden közösség maga szervezi az életét. Ki hogy tudja, valamely külső támogató segedelmével.

A most megvádolt síitákat – való igaz – Irán hozta helyzetbe az elmúlt fél évszázadban. Kis késéssel a többiekhez képest, miután a szunnitákat az oszmánok évszázadai után már egy évszázada támogatják kívülről. Egyiptomból, Irakból s az utóbbi harminc évben egyre inkább és kizárólagosan Szaúd-Arábiából. (Törökországnak például – s ez érdekes – itt nem nagyon osztanak lapot.) A keresztényeknek is megvan a maguk hátországa. Róma, majd Franciaország már az 1500-as években kinézte magának a maronitákat, Oroszország a 18. században az ortodoxokat. Az örményeket… Hát, tudjuk, az örményeket sokáig senki sem nézte ki. Meg is lett az „eredménye”. De ma Franciaország és Kanada azért ott áll mögöttük.

Tulajdonképpen ez a libanoni csoda. Ennek a szétfutó vallási-kulturális mozaiknak az immár évszázada fennálló egyben maradása. Hiába, jó a klíma, jó a koszt. És ha nagyon gáz van, közel van Ciprus.

A szaúdi külügyér azt mondotta: a megoldás csak az lehet, ha a Hezbollahot lefegyverzik és szimplán politikai párttá alakul. Hát ez ami nehezen elképzelhető. Nevezett síita szervezet – politikai pártjával, katonai szárnyával együtt – maga a síita közösség önszerveződése, állama. Központi hatalom híján egyébként – kisebb hálózattal talán – mindez elmondható valamennyi felekezet organizációjáról. A szunnita Jövő/al-Musztaqbal Irányzat is több mint egy politikai párt, a maronita Dzsemajel/Gemajel-féle Falangról vagy Dzsadzsa/Geagea-féle Libanoni Erők/Lebanese Forcesról nem is beszélve. Vagy a drúz Haladó Szocialista Pártról. Mindegyiknek van – igaz, több nagyságrenddel kisebb – fegyveres szárnya. Meg szociális, meg egészségügyi, meg oktatási hálózata. Azaz valamennyi igyekszik pótolni az államot. Több-kevesebb sikerrel. (Nekem még megvan a Harírí-SZTK-ban kapott gyermek-hőmérőm. Meg a síita Raszúl Kórházas betegkártyám. S voltam kommunista proktológusnál. Próbáltam átjárni a határokat.)

Parafrazálva a címet, amely a Harírí-pártiak jelszava (kb: Mindannyian Szaad-dal vagyunk!) a szó alapjelentésével: Mindannyian boldogok vagyunk!

Talán.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr6613293015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.