iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

DKA 59 - Labuan

2017. szeptember 03. 15:24 - politics&islam

 

Az elfuserált Szingapúr - mondhatni.

A Brunei-jel szemközti sziget mindig is különleges szerepet vitt a régióban. Sokan dolgoztak rá, aztán valahogy hoppon maradt

Vettem itt egy kis monográfiát a szigetről s most, hogy itt tranzitálok, írok róla egy keveset

Ma "Borneó gyöngyszeme" nem tartozik sem Sarawakhoz, sem Sabahhoz (és természetesen a Brunei Szultánsághoz sem). A maláj központi kormány közvetlen ellenőrzése alá tartozik, szövetségi terület. S történelme során tartozott szinte minden állami formációhoz és hatalomhoz, amely a térségben megjelent.

Az 1400-as évektől kezdve négy évszázadon át a régió erős államának, a Brunei Szultánságnak a része volt. Ez a birtoklás akkor került veszélybe, amikor a 19. század végén megjelentek a britek.

Egyszer arról is kellene, hogy a napoleoni háborúknak miféle hatása volt a gyarmati világban, milyen hatalmi átrendeződéseket hozott az európai küzdelem a (világ)végeken. Mert Délkelet-Ázsiában alapvető változásokat hozott; a Maláj-félsziget hatósugarában például holland-brit őrségváltást.

A sarawaki "fehér rádzsa", James Brooke (a Szandokán-os), aki Borneó északnyugati részéből csinált generációkon át működő családi vállalkozást, hamar szemet vetett a kereskedelmi szempontból kiváló helyen lévő Labuanra, s 1846-ra meg is szerezte azt II. Omar Ali Sayfuddin brunei szultántól (Labuani egyezmény).

Két évvel később már tovább is passzolta: ekkortól koronagyarmat, bár a kormányzót Brooke nevezhette ki. Az első ebben a pozícióban William Napier volt, aki az Eastern Archipelago Company (EAC) keretében meg kívánta ismételni Raffles egy emberöltővel korábbi tettét s egy új Szingapúrt csinálni a valóban kereskedelmi szempontból stratégiai helyen (Szingapúr és Hong Kong között) fekvő szigetből.

A kalózkodás azonban nehezítette a megvalósítást. (Lám, újra csak: Szandokán!) Olyannyira, hogy 1890-ben a szigetet átvette a mai Sabahot igazgató British North Borneo Chartered Company (BNBCC).

De innen is kivették, a 1907-től a malajziai brit befolyás egyik különleges struktúrájába sorolták, a (Malakai) Szoros Települései (Straits Setlements) közé.

Ebben aztán maradt is 1942-ig, amikor megérkeztek a japán megszállók. Abban itt sem volt köszönet; a horrortörténetek miatt a Felkelő Nap országa máig népszerűtlen itt. (Annál könnyebb - és könnyebb lesz - Kína jövőbeli ambícióit adoptáltatni az itteni társadalommal. De ez a téma messzire vezet.)

A japánok jelentős haditengerészeti támaszpontot építettek a fővárosban (amelynek neve természetesen Victoria), ahonnan csak 1945 nyarán sikerült kiűzni őket az ausztrál expedíciós erőknek.

Aztán 1946-ban az észak-borneói koronagyarmat része lett, majd 1963-tól Sabah része.

De innen is kivették. 1984-től szövetségi terület, különleges igazgatással duty free-zónával, ahogy az kell.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr5112799282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.