iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

DKA 42 - Sabah és a Fülöp-szigetek

2017. augusztus 25. 05:33 - politics&islam

 

Ma este, visszatérvén Kudatból Kota Beludba, a hegyvidéki párás-fülledt százharmincas etap után még tisztálkodás előtt betértem egy kínai kifőzdébe. Jól választottam. Evés közben ment a tévé; a malájok aktuális néphülyítő-ámító rendezvényének megnyitóját adták.

A 29. Délkelet-ázsiai Játékok kiválóan alkalmas arra, hogy itt is eljátszanak egy pótolimpiát. (Ilyet is tudnánk rendezni, tudjuk, ez sem focivébé, nem is tudom, miért nem mozdultunk még rá?)

A túlmozgásos, szemmel láthatóan a túlteljesítés lázában égő riporterek szurkolókat interjúvoltak - úgymond - a nagy világeseményről, a környező világ minden tájáról. Egy hihetetlen bájgúnár újságíró (?) nagy nyelvcsapásokkal kérdezett fülöp-szigeteki szurkolókat, akik úgyszintén mérhetetlen boldogságban úszva válaszoltak.

Ez eszembe juttatta a Sabah-kérdést. Az észak-borneói terület Malajziához tartozását ugyanis vitatja Manila. Ennek okáról, röviden.

A 16. századtól alapvetően két állam igyekezett fennhatósága alá venni a mai Sabah területét. Az egyik nyugat felől az 1518-tól létező Brunei szultanátus volt, a másik keleti irányból a mai Fülöp-szigetek déli részét és a környező Sulu-szigeteket ellenőrző, 1380 óta egzisztáló egy ideig brunei protektorátus alatt, majd önállósodó Sulu szultanátus. Az 1700-as évekre - bár Brunei szuverenitása fennmaradt - a Sulu állam tényleges befolyása érvényesült.

Az ekkor érkező britek, akik itt a már említett British North Borneo Chartered Company (BNBCC) keretében gyarmatosítottak, amellett, hogy ez ügyben folyamatosan tárgyaltak a brunei szultánnal és egyeztettek - később, a 19. század közepétől a Sarawakot családi birtokként igazgató - Brooke-okkal, a Sulu állammal is kapcsolatban álltak.

És nem elhanyagolható az a tény sem, hogy 1865-től az Egyesült Államok is kacsingatott a mai Sabah felé. Az American Trading Company of Borneo keményen dolgozott a befolyás növeléséért. (Erről írtam tavaly Bruneiben és Sarawakban.)

Aztán az 1946-ban függetlenné váló Fülöp-szigetek, amely magát a Sulu állam jogutódjának tekintette, akként nézett az egykor Sulu befolyása alatt álló Észak-Borneóra, mint amelyre ennek alapján jogot formálhat.

A japán megszállás alól kemény bombázásokkal felszabadított Észak-Borneó azonban éppen ugyanabban az évben lett angol koronagyarmat. Mint tudhatjuk, már nem sokáig. Sabah és Sarawak 1963-ban csatlakozott Malajziához, Manila hoppon maradt.

Bár ezt megelőzően, majd utána is (Macapagal és Marcos elnökök alatt) izmozott a nemzetközi színtéren ezen vélt joga érvényesítéséért - eredménytelenül. A fő érv: az BNBCC és a Sulu állam közötti 1878-as szerződés, amely a Sibuco-folyónál megosztva egy nyugati, brit befolyású területre és egy keleti Sulu fennhatóságú régióra osztotta Észak-Borneót.

De máig vannak fülöp-szigeteki térképek, amelyeken Sabah keleti fele a filippínó állam színét viseli. (Ezt a metódust mi is ismerhetjük.)

A dél-fülöp-szigeteki Mindanón az utóbbi évtizedekben aktivizálódott radikális iszlamizmus (elsősorban az Abu Sayyaf csoport) jelentős számú menekültet űzött - legálisan és illegálisan egyaránt - Sabahba.

Ez is az oka, hogy Kudatban, Kota Beludban vagy Sandakanban nem elhanyagolható nagyságú filippínó közösség él.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr7812770884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.