iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Bâb-i âli 9 - A forradalom előtt

2017. május 23. 02:03 - politics&islam

 

Az iráni iszlám forradalom az aktivista síita vallástudósok munkája volt. Általában Ruhollah Múszeví Khomeinít tekintik a gondolat fő letéteményesének. Szerepe kétségtelenül megkerülhetetlen, munkája, az Iszlám kormányzás (Hokúmet-é észlámi) máig olvasandó alapvetés.

Teoretikus előzményeit (Níráqí, Náíní, Behbehání) már kevésbé szokták emlegetni, pedig a politikailag aktíz síizmusnak van egy, egészen a mozgalom kezdetekig visszanyúló, néha megerősödő, néha meggyengülő, de kontinuis párhuzamos története.

Én sem effelé mennék. Csak egy rövid reggeli villantás a Khomeinít közvetlenül megelőző időkre.

Illetve nem is előző, mert a röviden bemutatandó személy fiatabb volt, a forradalom vezetője. Igaz, a sah rezsimjének "jóvoltából hamarabb "távozott" az árnyékvilágból, és politikai aktivitása megelőzte Khomeiní aktív éveit.

A síita forradalmi hagyomány/történetírás szerint Khomeiní nem lépett a nyilvánosság elé akcionista gondolataival (miután azok később jegecesedtek ki teljesen) mindaddig, amíg a megkérdőjelezhetetlen vallási tekintélyű és a síizmus pietista ágához tartozó Borúdzserdí ajatollah élt, azaz 1961-ig.

Eddigre viszont már le is zárult egy síita aktivista vallási-politikai mozgalom története. Ez volt a Iszlám Harcosok (Fedáijján-é Észlámí) szervezete, amelynek vezetője volt Modzsteba Navváb Szafaví.

A nemrégiben elhunyt nagy jolly-joker vallástudós-politikus, Hásemí Rafszandzsání, aki a közelmúlt több iráni politikusáról készített inspiráló szempontú monográfiákat, azt írta, hogy Szafaví ellenállási kísérlete nélkül Khomeiní sem teljesíthette volna ki az elképzeléseit.

Szafaví több, mint tíz évvel volt fiatalabb Khomeinínél, 1924-ben született vallásos családban. Kezdetben szakmunkásként dolgozott az ország déli részén, az Abadán melletti olajmezőkön. Innen vetődött aztán az iraki Nedzsefbe, ahol a hauzában Abdulhuszajn al-Amíní tanítványa s a síita vallástudósok politikai aktivitásának híve lett. Időközben léttehozott szervezete, a már említett Fedáijján egyszerre lépett fel a vallástudósokat és általában a vallást kritizáló, Reza Pahlaví rendszerében támogatott entellektüelek (mint például Ahmed Készraví), mind a sah politikai rendszere ellen.

Tüntetések és politikai demonstrációk szervezésétől a politikai gyilkosságokig terjedt a szervezet palettája. Az első nagy visszhangot kiváltó akciójuk az volt, amikor az 1941-ben leváltott ex-uralkodó Pahlavi néhány évvel később bekövetkező halálakor megakadályozták, hogy a temetési menet megtegye hagyományos tiszteletköreit a qomi Fátima-szentély körül. Az esetnek szimbolikus, de mély üzenete volt a rezsim felé.

Amely aztán jól meg is üldözte a szervezetet és vezetőjét, aki 1954-ben az Iszlám Jeruzsálem Konferenciára Egyiptomba utazott. Ott újabb politikai benyomások és hatások érték. Találkozott a Muszlim Testvériség vezetőivel, s szervezet teoretikusának, Szajjid Qutbnak a hatása alá került.

Mindez egy különleges szellemi-vallási közegben: a legtekintélyesebb szunnita és síita vezetők ugyanis ebben az időben igen közel engedték egymást magukhoz. Borúdzserdí ajatollah erős nyitottságot mutatott a szunniták iránt, míg az al-Azhar sejkje, Mahmúd Saltút olyan fatvát adott ki, amelyben a tizenkettes síitákat legitim - ötödik - vallásjogi iskolaként (madzhab) ismerte el. (Ez a fatva egyébiránt ma is érvényes.)

Ennek olyan gyakorlati következményei lettek, hogy Egyiptomban, Szíriában és Irakban (a három kulcsfontosságú arab országban) az ötvenes-hatvanas években több alkalommal is együttműködtek a szunnita és síita vallási és politikai vezetők. (Egy példa: az iraki szunniták akkori politikai formációjukba, az Iraki Iszlám Párt vezetésébe is delegáltak síitákat.)

A Fedáijján - deklaráltan - az erőszakot tartotta a legfőbb eszköznek a sah hatalma ellen. Az iszmáílita Haszan-é Szabbáh-hoz köthető asszaszín hagyományokat emlegette. A rezsim titkosrendőrsége lépett is. Szafavít 1955-ben végezték ki, a szervezetét pedig fokozatosan teljes illegalitásba és emigrációba kényszerítették.
Szafaví akciói és szervezete nélkülözött egy fontos dolgot: kidolgozott ideológiát és komplex politikiai programot. Ezt aztán 1963-ban fellépő Khomeiní tette meg.

(Már megint hosszú lett; reggeli kávéhoz biztosan. Kép.)

18581473_1329587873756977_6533346664273641467_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr312533581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.