iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Szakáll és csúszda

2017. április 07. 06:44 - politics&islam

 

Az elmúlt négy évben többször is megfordultam Kirgizisztánban. Túl a Tien-san csúcsain-hágóin, a jurtákon, lovakon, jakokon és a persze az irodalmon, az iszlám ottani arcának megismeréséért utaztam. Nem hiába; írtam is róla.

Most, hogy a szentpétervári metrórobbantás kapcsán felmerült a kirgiz szál, ismét idevetek pár (ön)ismétlő gondolatot.

Akbarzson Dzsalilov – az eddigi média-információk szerint – üzbég származásúként a kirgizisztáni Os-ban született. A város – a közeli Özgennel és Dzsalalabaddal együtt – a Fergána-medencében található. A Tien-san nyugati nyúlványai által körülölelt termékeny völgykatlan, amelyet Sztálin Józsi bácsi a divide et impera (vagy ahogy az arabok is szeretik idézni: farriq, taszud) alapján az itteni három vezető népcsoport tudatos megosztása érdekében szeletelt fel a tádzsik, az üzbég és a kirgiz szoc. szöv. közt. között, a régió városi kultúrájának egyik évezredes központja. Manapság pedig az iszlamista extremizmusé.

Az üzbegisztáni Bukhara Mír-i Arab Medreszé-jében, amely a második világháború után a taskenti Bukhári Iszlám Intézet 1971-es megnyitásáig az egyetlenként végzett a Szovjetunióban iszlám vallási oktatást, sokat beszélgettem helyi tanárokkal és diákokkal. Elemeztük az iszlám közép-ázsiai helyzetét, múltját és elmélkedtünk a jövőjéről. Meg elemeztük azoknak a nyugati tudományos munkáknak – elsősorban Martha Brill Olcott műveinek – az alapvető hibáit, amelyek ezek ellenére máig megkérdőjelezhetetlen forrásai a térségről folytatott kutatásoknak. (Ez is érdekes, de hosszú téma, most nem mennék bele.) Szó volt a Babakhan-családról, meg Muhammad Rusztamov Hindusztániról, de még inkább a mai családi kapcsolatokról. Mert ezek – a Szovjetunió afganisztáni kalandja óta – alapvetően meghatározzák a radikális iszlám közép-ázsiai hálózatának működését. Mindhárom érintett köztársaságban.

Ezek fókusza pedig a Fergána-medence. Volt szerencsém mindhárom fertályában járni. Tádzsikisztánban Kokand/Qoqon rusztikus hely, a tádzsik hatóságok a hegyi hágókon igyekeznek izolálni az ország többi részétől. Az üzbegisztáni Andidzsán/Andijon és Namagán ipari központok. Itt az az unikális helyzet állt elő, hogy a radikális iszlám legfőbb társadalmi bázisa a szalag-proletariátus. A kirgizisztáni Os pedig.

Egy igazi több ezer éves város a Selyemúton. Az ország legnagyobb lélekszámú, itt többségben lévő kisebbségével: az üzbég közösséggel. Amelyből Dzalilov is érkezett, lett légyen már orosz állampolgár. Osban az elmúlt három évtizedben már többször voltak etnikai zavargások (a késő-szovjet korban lezajlott összetűzések egyike is itt kezdődött). Közben erősödött az afgán kapcsolat. Részben – mondjuk így – gazdasági téren: a város lett az afgán ópium első nagy északi elosztóhelye, részben – az előző szegmenssel nem kis részben összekapcsolódva – ideológiailag: Os a dzsihádizmus egyik, ha nem a legfőbb bázisa a posztszovjet Belső-Ázsiában.

A városban lépten-nyomon találkozni vahhabita prédikátorokkal, akik ugyan nem direktben hirdetik a dzsihádizmust, de az ideológiai megalapozáshoz tetszik, nem tetszik erősen hozzájárulnak. Voltak a bazárban, a mecsetek környékén és a szállásomon.

Ugyanők más kirgiz városban is felbukkantak. A Tien-san és az Isten háta mögötti Narinban vígan kerekeztek a főúton a szaúdi pénzből felújított mecset irányába; egy sejtelmes sejkjük pedig fotografálásomat nehezményezte a távoli, keleti decens Karakol dungan-stílusú mecsetének udvarán.

Ezzel együtt Os még – a vahabizmus által felszámolandónak tekintett – a közép-ázsiai népi, a szúfizmussal átitatott iszlám központja. A város közepén emelkedő sziklatömböt Szulejmán-hegyének nevezik, hol nevezett próféta és maga Muhammad is imádkozott – a helyi tradíció szerint. Lépcsők vezetnek a zarándoklat különböző stációihoz (gyertyagyújtás, cetlidugdosás, szuvenírvásárlás), melynek legmagasabb pontján, az Indiát innen kamaszként indulva meghódító és a Nagymogul birodalmat megalapító Bábúr-emelte mecset oldalában van a fő attrakció: a sziklacsúszda, hol nők siklanak alá – spirituális céllal.

Addig siklanak, amíg lehet.

 (Alant néhány helyben készített kép: a narini és a karakoli mecset valamint egy sikló.)

s4300044.JPG

s4300101.JPG

sam_9849.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr1112405279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.