Húsz éve Libanonban csak az Asrafíjétől keletre és északra látszottak a Mikulás-őrület nyomai. A Doura-környéki keresztény negyedekben több felfújható kaucsuktélapó volt, mint annak idején egész Magyarországon. Az inkább muszlimok lakta Nyugat-Bejrútban csak a posztháborús kényszerhelyzet szülte átmeneti Downtown szerepet játszó Hamra környékén fordult elő hébe-hóba egy.
Aztán ott is megbolondult mindenki: mára mondjuk a síkszunnita Taríq al-Dzsadída-, vagy Mal'ab-negyedekben december táján ugyanúgy ott virít a piros ruhás túlsúlyos öregember, mint Dél-Libanon síita falvaiban. És ugyanezt a folyamatot lehetett látni Marokkótól Egyiptomon át Indonéziáig mindenütt - még (szigorúan befejezett múlt időben) Szíria településein is.
Ez járt az eszemben, amikor meglátogattuk az igazi Télapó/Mikulás/Père Noël/Božiček/Święty Mikołaj/Дед Моро́з-ot usw. Szóval Joulupukkit, Rovaniemi környékén. Gyönyörű turista- és parasztvakító környezetben, giccsparádés palotájában bennfenteskedett. Csípőből említette az általa meglátogatott Budapestet, Miskolcot és "azt a déli várost, hogyishívják, Pecset". Olyan érzésem volt, nyugdíjas földrajztanárral állok szemben. Vagy mellett. Az volt a legszebb, amikor a míting végeztével piros sapkás hölgy segítői, a tonttuk egyike "ide a pengőt, oszt gyerünk"-stílusban akarta ránk sózni az öreggel készült közös fotót. Nem sokban különbözött mindez mondjuk Bánhidi László "Matyó babát tessék!"-alakításától a Pogány madonná-ban.
És akkor a becsípődés: mit mondanak az iszlám vallásjog tudósai a Télapóról. A saría alapvető forrásaiban (a Korán és a prófétai hagyomány, Szunna) értelemszerűen nem szerepel a célszemély, minthogy a hetedik század környékén, bár a archetípus Miklós püspök addigra már megjárta földi pályáját, még nyoma sem volt a "nemzetközi kultusznak".
A mai vallástudósok azonban sűrűn foglalkoznak a Télapó-biznisszel. Természetesen mint az iszlámtól idegen kultuszt, erősen elítélik. Hivatkoznak néhány régebbi tekintélyre is. Most - tanulmányaim folytán - kettő jut eszembe: a mérsékelt hanafita vallásjogi iskola ulamá'-i idézik az egyik 12. századi elődjüket. Abú Hafsz Nadzsm al-Dín Umar al-Naszfí (1068-1142) szamarkandi vallástudós szerint minden, ami az úgynevezett tévelygő (bátil) kereszténységhez köthető ünnep és kultusz, elvetendő és kerülendő az igazhívő számára.
A vahhabiták is hasonló érveket hoznak az irányzatukat időben jócskán megelőző, de előkészítésében - idősebb kortársával, Ibn Tajmíjával (1263-1328) együtt - fontos szerepet játszó Ibn Qajjim al-Dzsauzíjától (1292-1349). Ő szintén keményen támadja a keresztény karácsony körüli vallási kultuszokat, szertartásokat és szokásokat.
Ezek az érvek tudományos diszciplínákon alapuló érveket hoznak fel. Érdekesebbek azonban a mai - főként a médiában, de a mecsetek szószékein is aktív - interpretátorok és magyarázók történetei. Szerintük például a Télapó - kötődve Jézus születéshez - nem más, mint a pogány kori Napisten megtestesített figurája. Vagy egy még érdekesebb interpretáció: a Télapó maga a perzsa Mithra/Mithrász isten perszonalifikációja. (Szinte látom magam előtt a Mikulást, amint rozsdás bökőjével nyiszálja egy bika - természetesen rénszarvas-bika - nyakát.) És e nézet mögött máris ott van a szunnita körökben mainstraemnek tekinthető összeesküvés-elmélet Irán itt is megragadható mesterkedéseiről.
S hogy még könnyedebbé tegyem a végét: hallottam már olyan vallástudósi (!) véleményt, miszerint a Télapó a Coca Cola Company kreálmánya (lásd az ismert reklámban a kamion hátlapján kacsingató, iddogáló figurát), aki a az igazhívők tömegeit csábítja a kokakólamámorban fürdőzés kapitalista hedonizmusába.
Mindenesetre Joulupukki postahivatalába érkeznek levelek - ha nem is túl sok - az iszlám világból. Még Szaúd-Arábiából is. Vagy hogy kiegyensúlyozzam a képet: a rivális Iránból is.
Az igazi Joulupukki háza
Az igazi Joulupukki postahivatala
Levelek SA-ból
Levelek I-ból