iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Líb dzsihád-káosz (fejlemények)

2015. december 08. 16:10 - politics&islam

 

Líbiában izmosodik az Iszlám Állam/DÁIS/IS/IÁ (الدولة الإسلامية). Szkeccs az által ellenőrzött területekről.

Közvetlenül az IÁ ellenőrzése alatt álló összefüggő területek közé tartozik Miszráta-tartomány, a keleti részén lévő Vádi Zamzam/Wadi Zamzam-tól a Szirt/Sirt-tartomány keleti határvidékéig terjedő terület. (Szirt-tartomány területének 80%-a az IÁ kezén van.) Ugyancsak az IÁ kezelése alatt álló terület Líbia Dél-Tunéziával és Algériával határos sivatagos nyugati vidéke Gadámesz-től Gát-oázisig. Az itt élő zömmel berber lakosság nagy része támogatja és/vagy eltűri az Iszlám Állam fegyvereseinek és kiképzőtáborainak jelenlétét.

Az Iszlám Állam fegyvereseinek szórványos aktivitása az következő régiókban tapasztalható: Szabráta/Sabratah (Zawiya-tartomány), Adzsdábija/Ajdabiyah (Al-Wahat-tartomány), Bengázi/Benghazi (Bengázi-tartomány), Derna/Dernah (Derna-tartomány).

Szirt-tartomány birtoklása az Iszlám Állam líbiai jelenlétének kulcsa – mondják az okosok. A stratégiai fontosságú terület szétválasztja az ország hagyományosan és jelenleg is szemben álló két régióját, Bengázi/Barqa-t és Tripolitániát. Az IÁ célja, hogy innen kiindulva két irányú offenzívákkal növelje befolyási zónáját.

Az események követése során a kiterjesztés metodikája is követhető. Egyes stratégiailag fontos városokban gerillaharcot indítanak a helyi stabilitást felborítandó, majd igyekeznek összekötni az összefüggő központi területet az újonnan meghódítandó településsel, illetve környékével. Mindeközben pedig igyekeznek meggyőzni az ezeken a településeken működő szalafita imámokat/vezetőket, hogy szólítsanak fel az IÁ támogatására a lakosság körében. Bár a szalafita imámok a legtöbb helyen ellenállnak a nyomásnak, így is kulcsszereplői maradnak az IÁ terjeszkedési módszerének Líbiában (is).

Az ellenséges területek a stabilitás megbontására öngyilkos terrorakciókat hajtanak végre (szállodák, rendőrségi, erőszakszervezeti központok és egységek ellen)

Az IÁ offenzíváinak másik fontos motivációja, hogy minél több stratégiailag fontos közlekedési csomópontot vegyenek ellenőrzésük alá. Ebbe beletartoznak az ország északi, tengerparti régiójában húzódó országutak, illetve a nagyobb repülőterek. Ez utóbbiak azért fontosak az IÁ számára, mert ellenőrzésükkel nehezíthetik az ellenséges csoportok/kormány(ok) fegyverutánpótlását.

A harmadik motivációs cél: az ország szénhidrogén-iparának minél nagyobb szegmense feletti ellenőrzés megszerzése, ami a csempészettel jelentős folyamatos pénzügyi bevételt jelent a szervezet számára. (Lásd szíriai és iraki tapasztalatok.)

A legerőteljesebb nyomulást a keleti régióban fejti ki a dzsihádista szervezet, ami elsősorban a három megcélzott nagyvárost jelenti: Adzsdábíja– Bengázi – Derna. Az IÁ számára ez az irány tenné lehetővé, hogy a szervezet Egyiptommal határos területekre jusson és a Sínai-félszigeti szövetséges (Jeruzsálem Segítői/ أنصار بيت المقدس) időközbeni dél-líbiai táborokban való továbbképzése után – hosszú távú stratégiai terv keretében – összehangolják tevékenységüket az egyiptomi kormány ellen.

A jelenlegi másodlagos cél a nyugati terjeszkedés Tripoli és a tunéziai határvidék irányába. Ugyanakkor a déli kiképzőtáborokban folyó munka eredményeképpen tunéziai fiatalok nagy számban kapnak katonai felkészítést, így a jövőben akár koordinált egységes dzsihádista fellépés várható a líbiai-tunéziai határvidéken – egyszerre líbiai és tunéziai oldalról. A határon túl dzsihádista sejteket igyekeznek kiépíteni Ben Gardane város környékén, illetve dél-Tunézia más városaiban (Tataouine, Medenine, Gabes, Jerba szigete).

Az IÁ tagjainak száma Líbiában hozzávetőlegesen 1000-3000 fő, ebből 800 Derna térségében harcolnak. A létszám azonban folyamatosan változik. (Nem csökken…)

A dzsihádisták társadalmi összetétele is specifikálható. Általában vidéki és/vagy kisvárosi fiatalok (20-30 évesek); nagy részük képzetlen vagy középfokú képzettséggel rendelkezik. Nem elhanyagolható számban vannak közöttük falusi, mezőgazdasági területekről származó, munkanélküli fiatalok és ugyancsak magas a déli és közép-líbiai területekről származó törzsi viszonyok közül kikerült fiatal.

A szervezet magas személyi fluktuációt mutat – összehasonlítva a többi, a térségből induló iszlamistával –, azaz ez a csoport nagy mozgást mutat a szíriai/iraki küzdőtér és a líbiai/észak-afrikai frontok között. Sokan közülük már Líbiában megkapják a katonai/fegyveres kiképzést. Ennek következtében számosan maradnak az országban, jelenleg líbiaiak ezrei harcolnak az IS líbiai csoportjaiban és szövetséges szervezeteiben.

Az IÁ céljai Líbiában és a régióban a következőképpen foglalható össze: Elsődleges lépésként katonai offenzívák várhatók a tengerpart teljes hosszának elfoglalására. Itt – miként már szó volt róla – két irányba összpontosítanak: Tripoli és Bengázi irányába.

További fontos stratégiai cél a Gadámesz és térsége feletti teljes uralom. Az itt működnek azok a kiképzőtáborok, ahonnan már eddig is 4500 tunéziai és algériai fegyveres került ki belföldi használatra és exportra.

Az IÁ továbbra is törekszik az ország szénhidrogén-ipari létesítményei feletti uralom megszerzése – a jövőbeli anyagi bevételi források biztosítása érdekében, a szíriai/iraki példát követve.

Emellett – nemzetközi hatást gyakorolva – az IÁ szándéka az Európa felé irányuló migráció engedélyezése/támogatása, dzsihádista ügynökök átjuttatása a Földközi-tengeren, Európa destabilizálása.

Regionális stratégiájaként pedig várhatóan megerősödik az IÁ regionális tevékenysége a líbiai bázisokról indított offenzívák indításával a szomszédos és környező országokban: Tunéziában (Ben Gardane, Medenine, Jerba, Tatuoine és Douz irányába), Algériában (Hassi Mesaoud, Touggourt, Tebessa irányába), Egyiptomban (Siwa-oázis, Marsa Matruh, Kairó irányába; itt cél a kapcsolatfelvétel a Bajt al-Maqdisz csoporttal), Marokkóban (Zagora, Ouarzazate, al-Rashidiya irányába) és általában a Szahara-övezeteben.

Ez utóbbi elgondolás miatt (is) jelentpősen növekexdett a regionális dzsihádisták jelenléte a líbiai IÁ-ban. A helyi dzsihádista csoportban (a Saría Őrzői) nagyobb számban (százas nagyságrend) harcolnak fegyveresek a környező régióból, elsősorban Maliból, Nigerből és Csádból. A szervezet vezetői igyekeznek kapcsolataikat kiterjeszteni a három legfontosabb észak-afrikai dzsihádista csoport irányába. Ezek a Boko Haram (Nigéria), a Shabab Mozgalom (Szomália) és a rivális AQIM. Dzsihádista website-okon folyó kommunikáció szerint szomáliai és nigériai dzsihádisták szervezett kiképzésre folynak előkészületek a dél-líbiai dzsihádista táborokban.

Az al-Qáida helyi formációjának (az Iszlám Magrib Országainak al-Qáida Szervezete/ تنظيم القاعدة في بلاد المغرب الإسلامي‎ /AQIM) tevékenysége jelenleg erősen korlátozott, rivalizálása az IÁ-mal Líbiában meglehetősen egyenlőtlen. Az AQIM egyik szárnya (Murabitun/جماعة المرابطون) vezetője Abú’l-Valíd al-Szahráví hűségesküt fogadott IÁ-vezetőnek. Mellettük várható, hogy az úgynevezett törzsi dzsihádista sejtekből (الجهاديين القوميين/الجهاديين القبليين/الجهاديين المحليين) is csatlakoznak egységek az IÁ-hoz.

Mindennek eredményeként az IÁ egyre aktívabb a környező országokban. Az ország határain átnyúlva Tunézia irányban legerőteljesebb a mozgolódás. A tunéziai hatóságok hetente számolnak be újabb és újabb terrorista sejtek felszámolásáról, s olyan adatokat közölnek, mint például: „augusztusban a katonaság, a rendőrség és a terrorelhárítás egységei felszámolták a kelet-tunéziai Sambi-hegyvidéken (جبال الشعانبي) koncentrálódó dzsihádista Uqba bin Náfi Brigád (كتيبة عقبة بن نافع) sejtjeinek 90%-át”. Aztán kiderül, ez csak a 10% volt. Vagy annyi sem. Folyamatos az utánpótlás, amely egyrészt a Líbiában működő táborokból (ezekből háromban speciálisan tunéziaiak kiképzése zajlik) érkezik, részben pedig belső toborzás eredménye.

Egész komplex dzsihádista hálózatok épültek már ki. A mecsetjáró fiatalokra koncentráló munka egy nagyobb hálózat részeként működik. Az IÁ Tunéziában (is) működő PR-szervezete, a Propaganda Szárny (الجناح الدعوي) az egész országban fiatalok ezreit célozta meg a dzsihádista eszmékkel; már eddig sem sikertelenül.

A belügyminisztérium adatai szerint tunéziai fiatalok ezrei jutottak el eddig líbiai és szíriai/iraki menekülttáborokba, annak ellenére, hogy a hatóságok mindeddig 15000 (!) fiataltól tagadták meg a külföldre utazást, amely utazások célja vélelmezhetően valamely dzsihádista csoporthoz való csatlakozás volt.

Ugyancsak a sikeresnek nevezhető dzsihádista propaganda eredményeként augusztusban tért vissza Tunéziába az a több mint 100 fiatal, akik a líbiai táborokban a legmagasabb szintű katonai kiképzést kapták, köztük robbantási, csoportos támadási és efféle ismereteket. Ezt a csoportot ugyan lekapcsolták a tunéziai biztonsági szervek, de szakértők szerint ez a szám csak a jéghegy csúcsa.

Algériában hálózatát igyekszik kiterjeszteni. Jelenleg azonban az ország Tunézia után másodlagos jelentőséggel bír az IÁ vezetőinek szemében. Ugyanakkor a dél- és délkelet-algériai régióban – együttműködve a tunéziai csoportokkal (elsősorban az Ansar al-Saría - Uqba bin Náfi Brigádok) – sejteket szervez és akciókat készít elő.

Az egyiptomi határ közelében 200-300 kilométeres mélységben az IS bázisokat és kiképzőtábort hozott létre abból a célból, hogy tevékenységét kiterjessze Egyiptomra is, illetve összekösse akcióit a Sínai-félszigeten működő Jeruzsálem Segítőivel( أنصار بيت المقدس)

Az IÁ kiképzőtáborokat tart fenn Szabhá/Sabha-ban (Sabha-tartomány), a középső szaharai régióban és Gát/Ghat-ban (Gát-tartomány), a délnyugati szaharai régióban, az algériai határ közelében. A kiképzésben résztvevők részben líbiai állampolgárok a tengerparti városokból és környékükről, részben internacionalista harcosok. Ez utóbbiak egyiptomi állampolgárok Kairóból, a Szuezi-övezetből és a Sínai-félszigetről, tunéziai fiatalok a szomszédos ország nagyvárosaiból (itt komoly szervezet épült ki a toborzásukra és ideológiai felkészítésükre), valamint dzsihádisták a Szahara országaiból (Mali, Csád, Niger, Szudán) érkezettek, és Nigéria északi részéről – kooperációban a Boko Haram-mal (korlátozott számban).

A kiképzőtáborokban a legnagyobb számú kontingenst a líbiaiak és a tunéziaiak alkotják. Tunéziából jelenleg 1500 főt képeznek ki a Gát környéki táborokban. Tunéziai média források és dzsihádista weboldalak szerint külön kiképzőtábor létesült a tunéziai fiatal dzsihádisták katonai kiképzésére.

Az Iszlám Állam ellen fellépő csoportok pedig megosztottak. Az iszlamisták (Derna Mudzsáhidjainak Konzultatív Tanácsa/مجلس شورى مجاهدي درنة), illetve ennek alegysége: Bú Szalím Mártírjai Brigád (كتيبة "شهداء بوسليم") és a szekulárisok (a Líbia Hajnala Mozgalom (فجر ليبيا) és a Tisztelet Mozgalom (عملية الكرامة) együtt talán erősebbek lennének a dzsihádistáknál, de az együttműködésre – a folyamatosan meghirdetett, aztán meg nem valósított kiegyezések ellenére – nem sok esély mutatkozik. A Szíriából/Irakból hazafluktuáló harcosok már működő fegyveres szervezetekbe léphetnek be: gyakorlatilag csatlakoznak az IÁ ottani struktúrájába, vagy korporálódnak a szövetséges csoportokba, esetleg az IÁ-val ellenséges viszonyban álló csoportok tevékenységébe kapcsolódnak be. Mindenesetre a „harmadik erőt” erősítik.

Erős központi kormányzat híján pedig a dzsihádisták további térnyerése várható. Ennek a környező országok biztonságára (elsősorban Tunéziára és Egyiptomra) és a Földközi-tenger teljes régiójának stabilitására lehet hatása. Nemcsak az Etna tört ki a térségben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr958149224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.