Itt vázlatosan egy kicsit déli kontextusba helyezném a most megjárt két országot. (Meg aztán a tavalyi üzbég tour után el is felejtettem egy kis körképet nyújtani a szomszédokról. Na, most!) Nézzünk a Pamír és a Hindukus mögé, mi újság Afganisztánban és Pakisztánban.
Afganisztánban – mondhatni szokásos módon – nem túl rózsás a helyzet. A tálib mozgalmon belül hatalmi izmozás látszik. Az Omar molla halálát (illetve annak bejelentését) követő hűségeskü-versenyben egyelőre Manszúr molla vezet, fut még az elhunyt vezető Jaaqúb nevű fia, de hagyjuk még kis időre a képet tisztulni.
Sok az előremutató fejlemény, elsősorban a tálib-mentes városokban, de - szokás szerint - koncentráljunk a rosszra. Az erőszak azonban nem csitul. Csak idén az első hat hónapban egyik merénylet követte a másikat.
Január 5-én öngyilkos merénylő autóbombát robbantott az EUPOL kabuli főhadiszállása előtt. Az „eredmény”: egy halott, öt sebesült. A merényletet a tálib mozgalom vállalta magára. Aztán a hónap utolsó napjaiban több helyszínen történtek tálib merényletek, az ország több pontján 17 afgán állampolgárt öltek meg. Ugyanekkor a kabuli Hamid Karzai Nemzetközi Repülőtéren három amerikai szakértőt gyilkoltak meg.
Az afgán hatóságok igyekeznek visszavágni; Kabulban letartóztatnak öt embert, akiket a 2014-es pakisztáni Peshawar School-ban elkövetett vérfürdőben való részvétellel gyanúsítanak.
Február 26-án újabb tálib öngyilkos merénylet következett. Ezúttal Kabulban egy török kormányzati gépkocsit robbantottak fel (egy halott). Egy hónappal később az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) huszonkilenc tálib harcost likvidált egy összehangolt, több tartományra kiterjedő akcióban Daikundi, Ghazni és Parwan tartományokban. Az összecsapásokban az ANA három fegyverese esett el.
Április 18-án öngyilkos bombamerénylet történt Dzsalalabad/Jalalabadban (ez afgán város), amelyben több mint harmincan veszítették életüket és több mint százan megsebesültek. A helyi média-információk szerint az esemény mögött már az Iszlám Állam (IS) állt. Májusban pedig – az afganisztáni média információi szerint – a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) koordinálásával a nyugat-kínai (Hszincsiang-Ujgur Terület) Urumcsiban titkos tárgyalások kezdődtek az afgán kormányerők és a tálibok képviselői között
Az egy éve megválasztott afgán elnök Mohammad Ashraf Ghani az utóbbi hónapokban erőteljesen diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy a Tálibán külföldi hátországát gyengítse. Tapogatózása kétirányú.
Elsőként a pakisztáni vezetést igyekszik közvetlenül rábírni a tálib mozgalom támogatásának megszüntetésére, vagy legalábbis csökkentésére. Ennek érdekében utazott 2014. november 14-én – első külföldi látogatásaként – Iszlámábádba. (Ezt a tárgyalásos politikát folytatta elődje, Hamid Karzai is, aki húsz alkalommal látogatott e keleti szomszédhoz – sikertelenül.)
Másfelők erőteljesen nyitott Kína – mint Pakisztán régi régióbeli szövetségese – felé. Ghani már személyesen is vizitált Kínában. Megfigyelők szerint ezen diplomáciai erőfeszítéseknek is köszönhető az előbb említett, a múlt hónapban kezdődő az afgán kormány és a Tálibán közötti tárgyalás Urumcsiban.
A kormány ez irányú elképzeléseinek megvalósítása azonban erősen függ a regionális vezetők hozzáállásától. Ilyen például az üzbég Abdul Rashid Dostum (Junbush Melli Islami Afghanistan/National Islamic Movement of Afghanistan), jelenlegi első elnökhelyettes. Ő a tálibok ősi ellensége, de a Ghani-féle közeledési tervet támogatja. Az egykori főiskolai tanár (innen a "Tanár"-beceneve), majd modzsáhed harcos, Atta Mohammed Nur, Balkh tartomány irányítója ugyancsak befolyásos vezető. A Tálibán ellenfelének és Ghani támogatójának számít. Mohammed Mohaqqiq (Egység Párt/Hezb-e-Wahdat) a síita kisebbségi hazarák egyik jelentős vezetője Bamján-tartományban. A tálibokkal való kiegyezés támogatója, de az országban még a szárnyát bontogató IS-ben nagyobb veszélyt lát. Az egyik legbefolyásosabb hadúr, a tádzsik Ismail Khan (korábban Herat tartomány kormányzója, jelenleg Ghanit csak feltételekkel támogatja. A neveket még sorolhatnánk; az elnök helyzete az ország törzsi/etnikai megosztottsága miatt nem egyszerű. S még nehezebb lesz, ha az Iszlám Állam mocorgása mozgolódássá erősödik. Az komoly biztonsági kihívást jelet majd úgy a szomszédos posztszovjet belső-ázsiai országokra nézve, mint Pakisztán számára – nem kis szólva az IS által kiszemelt északi afganisztáni tartományokat és a síita hazara kisebbséget.
A posztszovjetek másik déli szomszédja, Pakisztán előtt jelenleg a régióban tapasztalható iszlamista szélsőségesek részéről az alábbi fő kihívások állnak:
Az Észak-Vazirisztán-i militáns csoportok, elsősorban a pakisztáni Tálibán. Az ezek elleni katonai fellépés legutóbbi felvonása volt a Zarb-e-Azb akció.
A hagyományos regionális militáns iszlamista csoportok tevékenységének felélénkülése az utóbbi évben (ami mögött a közel-keleti dzsihádista mozgalmak – IS, Nuszra Front – megerősödése és sikerei állnak.) Ilyen regionális szervezetek az al-Qáida mellett: az Islamic Movement of Uzbekistan (IMU), amelynek elsődleges tevékenységi területe: Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Északkelet-Afganisztán (Wakhan-korridor) és az afgán-pakisztáni határvidék. A másik ilyen csoport az East Turkestan Islamic Movement (ETIM)/Turkestan Islamic Movement (TIM)/Turkestan Islamic Party (TIP). Ennek tevékenységi területe Északkelet-Kína, Észak-Vazirisztán és a kínai-pakisztáni határvidék.
A közel-keleti események folytán létrejött/megerősödött új dzsihádista csoportok új kihívást jelentenek Islamabad számára. Ilyen mindenekelőtt az Iszlám Állam (IS), amely az al-Qáida riválisaként megjelent a Közép- és Dél-ázsiai térségben is. Az IS több pakisztáni iszlamista csoportban talált szimpatizánsokra, követőkre, sőt szövetségesekre (akik hűségesküt tettek az IS vezetőjének). Ilynek baj’a-t tett csoportok voltak a következők: voltak az alábbi csoportok: a Tehrik-e-Khilafat (Caliphat Movement), a Jundallah (Soldiers of God) és az Al Tawhid Bataillon in Khorasan. Ez utóbbi Sheikh Maqbool/Shahidullah Said csoportja, amely a Pakisztáni Tálib Mozgalom/Tehrik-e-Taliban Pakistan (TTP)-ból vált ki.
Ebben a biztonságpolitikai helyzetben a pakisztáni kormány törekvése, elsősorban az hogy visszaszorítsa és gyengítse legszorosabb iszlamista szövetségesét, a Tálibánt saját területén (Észak-Vazirisztánban, a Swat-völgyben). Ez a szándéka igen megerősödött a 2014-es pesavari iskola-támadás következtében. Ezzel párhuzamosan pedig azon igyekszik, hogy minél jobb pozíciókkal bejuttassa a tálibokat az afganisztáni állami vezetésbe. A tálibokkal szembeni kettős hozzáállása (az afgán tálibok támogatása, a pakisztániak elleni katonai fellépés) tehát továbbra is erőteljes maradt.
Egyébiránt a pakisztáni tálibok mozgalma az utóbbi évben jelenősen fragmentálódott. A főbb csoportjai a Mullah Fazlullah TTP-vezetővel (Swat tartomány tálib vezetője) szemben álló frakciók, köztük a Hakimullah Mehsud-frakció (az alapítót dróntámadásban likvidálták, jelenlegi vezetője Shehriyar Mehsud) és a Waliur Rehman-frakció. Ugyanakkor Mullah Fazlullah TTP-vezetőt támogatja a Punjabi Taliban. A pakisztáni kormány és TTP között 2014 januárjában kezdődő béketárgyalások miatt újabb csoportok fordultak szembe a tálib súra-tanáccsal. Ilyen volt a Mohmand-frakció (vezetője Umar Khalid Khurasani), amely ezt követően az India Szabadjai/Ahrar-ul-Hind majd a Szabadok Szervezete/Jamaat-ul-Ahrar nevet vette fel.
Az Iszlám Állam (IS) megjelenése a kormányok mellett hatalmas fenyegetést jelent az Afganisztánban és a régióban működő iszlamista csoportok számára is.
Az IS deklarálta Khorasan vilajet létrehozását, amivel a Kelet-Iránt, Afganisztán és Pakisztánt magában foglaló régiót tevékenysége célterületévé tette. Ez az aktus hivatalosan 2015. január 26-án történt. Ezt követően aztán az év első felében több helyen tartóztattak le IS-tagokat és számoltak fel IS-sejteket Nyugat-Vazirisztánban, a Törzsi Területeken és Iszlámábádban. Ugyanebben az időben már dróntámadások is likvidáltak IS-hez csatlakozó egykori tálib vezetőket (például Mullah Abdul Rauf Khadimot).
Az IS szíriai és iraki sikerei magához vonzza a tálibok egy részét, illetve új tagokat a helyi iszlamista fiatalok köreiből. A jelenlegi folyamatok arra mutatnak, hogy az IS toborzása leginkább a jól képzett városi középrétegek fiataljait érik el, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, megfelelő affinitással rendelkeznek a radikális iszlamista ideológia befogadására és az IS modern telekommunikációs eszközöket alkalmazó globális propagandájára fogékonyak. További vonzerő e réteg számára, hogy a tálibok befelé forduló retrográd ideológiájával szemben az IS a „modern”, a globális dzsihád eszméjét meghirdető szervezet képében tűnik fel.
A Tálibán körében már megkezdődött a fluktuáció az IS helyi sejtjei irányába. A helyi tálib vezetők közül is egyre több az átlépők aránya, főként Helmand, Herat és Kandahar tartományokban. Köztük Helmad tartomány különösen fontos szerepet játszhat az IS előretörésében. Innen származott Mulla Abdul Rauf Khadim, korábbi tálib vezető.
Pakisztánban az IS szubtilis jelenléte az alábbi régiókban mutatható ki: Törzsi Területek (FATA), Nyugat-Vazirisztán, Punjab. (Ez utóbbi tartományból az elmúlt években több száz fiatal ment Szíriába és Iarkba harcolni különböző dzsihádista szervezetek – de elsősorban az IS – soraiba harcolni.)
2015 márciusában már Karachiban robbantott egy olyan fegyveres csoport (Lashkar-i-Janghvi/Jamaat Askar Janqwi/ جماعة عسكر جنقوي), amely pénzügyi támogatást kap az IS-től. A támadás célpontja egy síitákat szállító autóbusz volt és 45 halottat követelt. A szervezetnek saját kiképzőtábora működött Irak területén.
Az IS megerősödése mind Afganisztánban, mind Pakisztánban nagy kihívást jelent mind a Tálibán, mind a politikai vezetés számára. Míg az al-Qáida első számú ellenségeként a Nyugatot (az Egyesült Államokat, Izraelt) jelölte meg, addig az IS Nyugat mellett az iszlám országok aktuális és vallásilag illegitimnek tartott vezetői ellen lépnek fel. Ez komoly veszélyt jelent az afgán és a pakisztáni vezetés számára is. Az IS regionális megerősödésének következménye lehet állami szinten: a két ország vezetésének közeledése, közös fellépésük az IS ellen és esetleg a Tálibán beemelése a központi és regionális hatalmi szervezetekbe. Az IS erősödése a tálibok részéről az alábbi következményekkel járhat: konfrontáció az IS erőkkel, valamint közeledés a afgán kormányhoz, tárgyalások, a hatalomba való beágyazódás.
Szóval, nagy a gebasz. Délen és a belső-ázsiai posztszovjetek számára is.
