iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Bardo

2015. március 20. 12:05 - politics&islam

 

Amikor három éve nyáron ebben az elképesztő gazdagságú múzeumban jártam, percenként ájuldoztam. A Tunisz nyugati szuburbiájában fekvő intézményben a magamfajta antik-mozaik-kedvelő utazó elalél. Ennél sűrűbben ez talán csak Antakyában történt meg velem, nem egyszer Isztambulból Damaszkusz felé félúton, az ottani sokkal kisebb, de háziasabb múzeumban. Vagy még inkább kedvenc dél-szíriai városkámban, Sahbában, Philippus Arabs római császár szülőhelyén. Ma már persze Antiochia sem biztonságos - tekintve, hogy negyven kilométerre van a szíriai határtól. Nem is beszélve Sahbáról, ahol meg... tudjuk.

A Bardohoz kerékpáron érkeztem. A Báb Szaadún környékén még az arrafelé megszokott gyorsurbanizáció brutális zsúfoltságán kellett átverekednem magam, aztán kvázi-kertváros kezdődött, villákkal, kormányzati épületekkel. Körülöttük meg szögesdrót, PSZH-k, megannyi katona, No photo!-tábla, tébláboló, a döglesztő melegben légszomjazó civil ruhás biztonságiak, miegymás.

A múzeum közvetlen környékén aztán mindebből semmi. A nyugati fekvésű főbejáraton ki-bebiciklizhettem, mindenféle ellenőrzés nélkül, mindenféle alakok mozgolódtak ide-oda - a turisták buszokból kihányt tömegein kívül. Pedig Tunéziában már akkor sem volt rózsás a biztonsági helyzet.

Igaz, az Iszlám Államnak és líbiai szatellitáinak még nyomuk sem volt, de az ország belső részein már mozgolódtak az ideológiai testvérek. Az algériai határral párhuzamosan futó al-Káf-Gafsza úton fel-alá mozogtak a katonai konvojok, és amikor al-Qaszreinba érkeztem, láthattam, arrafelé már komoly katonai kontingensek állomásoztak a város határában. Nem véletlenül. A település mellett fekvő Sambí-hegység volt akkor (is) a fegyveres szalafita csoportok központja. A régióban mindenütt érzékelhető volt a feszültség; talán nem véletlen, hogy csak itt ért engem is enyhe testi inzultus, vagy erősebben fogalmazva kvázi agyonütés. (Helyi morcos fiatalok gyermekfej nagyságú kövekkel igyekeztek megállítani - ez sikerült, majd kirabolni - ez, köszönhetően néhány satufékkel megálló pick upból kipattanó helyi birkapásztorembernek, nem.)

Ugyanez a biztonsági bizonytalanság fogadott az ország déli részén is, a líbiai határ közelében, bár akkor még a szomszédos országban zajló széthullás nem jutott el a mai szintnek még a közelébe sem. Ma azonban a radikális szalafizmus befogadására hajlamos fiatalok - amennyiben nem sikerült eljutniuk a dzsihád fő hadszínterének számító Levantéba, líbiai kiképzőtáborokban alapozzák meg tudásukat. Így történt ez - a tunéziai hatóságok szerint - azokkal is, akik a mostani tuniszi támadást végrehajtották.

Az államelnök a biztonsági erők kudarcáról beszél. Valóban, az ország délkeleti határán teljes a káosz; líbiai és a tunéziai dzsihádisták között immár folyamatos az együttműködés. A legaktívabb csoportot mindkét országban a Saría Segítőinek/Anszár al-Saría (أنصار الشريعة) nevezik, s mindkét szervezet csatlakozott az Iszlám Állam (الدولة الإسلامية) laza (?) nemzetközi hálózatához. A líbiai csoport, amelynek vezetője, Szajf al-Iszlám bin Huszajn Abú Ajád Válidí hűségesküt tett Abú Bakr al-Bagdádínak, személyesen felügyeli a Tunéziából érkező dzsihádisták líbiai kiképzését. A tunéziai biztonsági erők szerint eddig 500-700 fiatal kapott fegyveres kiképzést emígyen a szomszédos országban.

A veszélyt tovább fokozza, hogy az Iszlám Állam egységeiben a legnagyobb létszámú külföldi kontingenst (3-4000 fő) kitevő tunéziai dzsihádisták közül mindeddig legalább ötszázan már hazatértek, nem csökkentve a biztonsági kockázatot a Földközi-tenger partján. Ráadásul Tunézia az Iszlám Állam legfelső vezetésének is fókuszába került: az országra, mint Tuniszi Vilajetre tekintenek, így a dzsihádisták tevékenységének még további erősödése várható - errefelé is.

A Bardoban történt akció a turisták jelenléte miatt váltott ki erős médiaérdeklődést. A dzsihádisták aktivitása ugyanis az elmúlt hetekben-hónapokban is folyamatos volt Tunéziában. A líbiai határ vidéjén, Medenine és Tataouine térségében állandóak az összecsapások a dzsihádisták és a hadsereg egységei között. Ben Gardane város környékén a múlt héten számolták fel a szélsőségesek három óriási fegyverraktárát, amelyeket Líbiából töltöttek fel. A Sambí-hegység környékén tevékenykedő dzsihádisták (a Saría Segítőihez tartozó Uqba bin Náfi' Brigád - كتيبة عقبة ابن نافع, ennek tagjai voltak a Bardo-támadás elkövetői is) al-Qaszrajn környékén öltek meg négy köztársasági gárdistát.

A szélsőségesek tevékenysége tehát folyamatos és láthatóan egyre intenzívebb. Ennek fényében megdöbbentő a Bardo Muzeum eddig tapasztalt látványos védtelensége. Tipp-adás nélkül: ugyanilyen semmilyen volt Kartágó és környékének a védelme is. Pedig a tunéziai állami szervek folyamatosan azt hangoztatják, hogy a tengerpart Tunisztól Sfaxig a turisták számára is biztonságos - a Tataouine környéki kaptárfalvakig és a Medenine melletti Star Wars-veremházakig. No, meg Dzserba szigetéig. Ha elfelejtjük mi történt az Al-Ghriba zsinagógánál 2002-ben. (Itt az őrök azért három éve belenéztek a bicikliváz-csőbe is.)

A veszély tehát folymatos és a jelek szerint növekvő. A turisztikai célpontok pedig mindig kedvelt célpontjai lesznek a dzsihádistáknak. Az iszlamista alternatíva a Nahda Párt kormányzati bukása után is széles körű társadalmi támogatást élvez. A városi alsó-közép és a nincstelenek körében a radikális alternatívák, a szalafita gondolatok is.  Miként egy szakértő írja: a tunéziai dzsihádisták helyi mecsetekben kapják meg az ideológiai alapismereteket, amit aztán követ a szíriai/iraki vagy líbiai fegyveres továbbképzés.

 A tunéziai vezetés nemzeti konzultációt kezdett az terrorizmusról. Úgy tűnik, megint csak a felszíni kezelés került szóba. A dzsihádisták média-jelenlétének visszaszorítása és a potenciális célobjektumok védelme. Küldhetnek egy cohorsot Kartágóba is.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr737286187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Uttoro 2015.03.20. 23:46:29

Egyszerűen nem értem miért nincs a blogodnak nagyobb visszhangja, pedig kiváló a tartalom, gördülékeny a stílus és érdekes a mondanivaló.

Szóval gratulálok, és kitartást kívánok. Kb. szökőévente egyszer szoktam egy blog első bejegyzésére visszalépni, és elolvasni az egészet kronológiai sorrendben. Ez valamikor ősszel megtörtént azóta szorgalmasan olvaslak. Valami reklámféle is elkelne, egyszerűen nem hiszem el, hogy a téma csak ilyen kevés kommentelőt érdekel.

almaza 2015.03.25. 06:04:04

Egyetertek Uttorovel. En is rendszeresen kovetem a blogot egy tavoli de annal nagyobb iszlam allambol. Az, hogy a blognak nincs magyar visszhangja, nem lep meg. A mainstream magyar mediaban inkabb megjelennek foallasu megmondo ujsagirok irasai az iszlam vilagrol. Altalaban egy-egy angol nyelvu cikket probalnak leforditani tobb-kevesebb sikerrel.

A blog szerzojet viszont csak biztatni tudom, mert ebben a mufajban magyar nyelven ez valami egeszen ritka ertek.

Uttoro 2015.04.01. 03:47:58

@almaza: Nekem iszonyú bonyolult volt az elején, hogy legalább a fő társadalmi és politikai tengelyek szerepét megértsem, különös tekintettel a vallási mozgalmakra. Teljesen kívülálló és civil vagyok, szóval nagyon szeretem az ismeretterjesztés ama ritka fajtáját amit a szerző mesterien gyakorol - érdekesen és érthetően.
A narancsos cikkeit szoktam még olvasni, onnan guglizam ide anno, de hogy mások miért nem találnak ide, azt tényleg nem értem.