iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Szalafita helyezkedés Libanonban

2012. november 14. 00:06 - politics&islam

Tripoli után immár az ország déli részén is fegyveres összetűzésekig fajult a szíriai polgárháború begyűrűzéseként kialakult politikai feszültség. A Szajdában kirobbant harcok azonban minőségileg más szintjét jelentik ennek az ellentétnek. Észak-Libanon „fővárosa”, Tripoli Báb al-Tabbána és Dzsabal Muhszin-negyedei közötti összecsapásokban – szír-barát oldalról – a szomszédos országhoz rokoni szálakkal kötődő alaviták vesznek részt, így a konfliktus félig-meddig a szomszédban zajló háború egyik mellékfrontjának is tekinthető. A múlt hét végi szajdai eseményekben azonban már „tisztán libanoni” politikai erők feszültek egymásnak. (Igaz – mint minden libanoni konfliktusnak – ennek is bőséges nemzetközi elágazásai vannak.)

A Szajda/Szidón déli bejáratánál fekvő al-Taamír-negyedben csaptak össze a szalafiták helyi fegyveresei és a Hezbollah biztonsági erői. Az előzmények: a zömében síiták lakta településrészen néhány nappal az események előtt a helyi szalafita sejk, Ahmad al-Aszír megtiltotta, hogy a síiták közelgő Ásúrá-ünnepére feldíszítsék az utcákat. A felszólítás ellenére a Hezbollah aktivistái megkezdték a negyed feldíszítését, amit a szalafita aktivisták azonmód le is szedtek. A feszült légkörben hamarosan előkerültek a fegyverek és tűzharc alakult ki a szalafiták és a Hezbollah biztonsági erői között. Két libanoni és egy egyiptomi állampolgár meghalt, számosan megsebesültek, köztük a Hezbollah szajdai megbízottja, Zajd Dáhir és testőrei. Az összecsapás alatt és után a szajdai negyedeket szalafita és síita részről is elárasztották a fegyveresek, akiket végül a libanoni hadsereg és belbiztonsági erők csak nagy nehézségek árán tudtak szétválasztani. Sikerült viszont – legalábbis egyelőre – megakadályozni, hogy a síita-szalafita ellentét fegyveres akkumulációja átterjedjen a szomszédos Ajn al-Hava palesztin menekülttáborba.

Az esemény – azon túl, hogy minden politikai erő elítélte és önmérsékletre szólított fel – több veszélyes, Libanon sorsát erősen a szíriai fejleményekhez kötő fejleményre hívja fel a figyelmet.

A szalafiták immár az ország több pontján kiépítették kapcsolati hálóikat. Ez persze nem meglepetés, mivel ennek komoly előtörténte van. A szélsőséges szunnita csoportok eddig az alábbi területeken mutattak és mutattnak jelentős aktivitást, illetve rendelkeznek számottevő társadalmi támogatottsággal:

  • Tripoli egyes negyedei (mindenekelőtt: Báb al-Tabbána, Abú Szamrá, al-Qubba). Itt a hosszú polgárháború óta, a nyolcvanas évektől megvan a társadalmi beágyazottságuk. Itt az Egyistenhit/Tauhíd Mozgalomtól kezdve kisebb csoportokig sok szervezetük aktív.
  • Al-Danníja/Dannijé vidéke. A Tripolitól keletre, a Libanon-hegység 1000-2000 méter magas völgyében húzódó völgy az ezredforduló óta szalafita és dzsihádista csoportok menedéke (ide húzódtak annak idején az országban felbukkanó Afganisztánt megjárt mudzsáhidek). 2000 után a hadsereg több tisztogató akciót is véghez vitt ezen a területen, de a lakosság egy részében továbbra is megmaradt a támogatottságuk – különösen, miután Funajdiq és al-Qammúa falvak számos fiatalja kapott szaúd-arábiai vallástudományi ösztöndíjakat.
  • Bejrút al-Auzáí-negyede. A fővárosból délre induló autópálya melletti negyed igazi közel-keleti szuburbia: a hatóságok által nehezen kontrollált részen minden – akár egy mással is szemben álló – extremitás megél. Így a szélsőséges szúfizmustól kezdve az utóbbi években itt is megjelenő és megerősödő szalafitákig.
  • Szajda-Ajn al-Halva. A város melletti palesztin menekülttábor – az országban a legnagyobb – hagyományosan, a kilencvenes évektől kezdődően a szunnita extremizmus egyik libanoni központja. A hatóságok által ugyancsak nehezen ellenőrzött táborban született az Aszbat al-Anszár, az Aszbat al-Núr, a Dzsund al-Sám, a Fatah al-Iszlám és számos kisebb, egy-egy sejkhez kötődő csoport. A Danníjé-i, majd a 2007-ben totális háborúval lerombolt Nahr al-Bárid-i tábor szalafita/dzsihádista csoportjainak maradékéai is ide menekültek. Újabb fejlemény azonban, hogy – főként a Jövő/Musztaqbal-kormányok (Fuád al-Szinjúra, Szaad al-Harírí) megengedő politikája következtében megerősödő szaúd-arábiai befolyás következtében ezek, az addig a táborban izolált csoportok egyre nyíltabban jelentkeztek a szomszdos nagyváros, Szajda negyedeiben. E szaúdi térfoglalás az egyébként Nyugat-barátnak elkönyvelt szunnita erők kiemelten fontos érdeke: ezt látják egyetlen hatékony eszköznek az egyre erősödő síita demográfiai, gazdasági és politikai nyomás visszaszorítására.

Jelenleg a szalafiták szerveződése egy-egy általuk megszerzett ecset köré szerveződik. Ezek közül Szajdában a legjelentősebb a Bilál bin Rabbáh-mecset, amelynek imámja, a fent említett Ahmad al-Aszír al-Huszajní. Az 1969-ben Szajdában született sejk a bejrúti Dár al-Fatva Iszlám Egyetemén (كلية الشريعة التابعة لدار الفتوى) folytatott vallástudományi tanulmányokat. A szíriai polgárháború kirobbanása óta minden eszközt megragadott a felkelők támogatására, tüntetéseket szervezett, útlezárásokkal tiltakozott. Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban fordult a szíriai kormány libanoni szövetségesei ellen. Mindenekelőtt a Hezbollahot és főtitkárát bírálta – a libanoni politikai nyelvezettől idegen kemény kirohanásokkal s lefegyverzését követelte. Libanoni politológus szakértők szerint aktivitása erősen összekapcsolható az egyre erősebb és nyíltabb szaúd-arábiai alapítványi támogatásokhoz.

Szajda prioritása a mérsékelt és szélsőséges szunnita erők szempontjából is érthető: a város Dél-Libanon legjelentősebb települése, politikai birtoklása kulcsfontosságú az ország egésze feletti hatalom biztosítása érdekében. A kilencvenes évektől a Hezbollah és szövetségesei befolyása folyamatosan növekedett Szajdában. Ennek hátterében a demográfiai folyamatok mellett többek között az állt, hogy a városban hagyományosan erős a baloldali világi pártok befolyása is – akiket viszont az Izrael elleni közös küzdelem egy zászló alá terelt a Hezbollahhal. A 2005-ig még jelen lévő szír erők kiemelten támogatták ezt a szövetséget. Kivonulásuk után e világi pártok befolyása meggyengült, a keletkező vákuumot gyorsan betöltötték a szaúd-arábiai hátterű szalafita sejkek szervezte  csoportok. A mérsékeltek (Jövő/Musztaqbal) pedig szemet hunytak efölött. (Elgondolkodtató, hogy a szajdai összecsapások áldozatainak temetésére a legnagyobb koszorúk Bahía Harírítől (Rafíq húga, parlamenti képviselő a Jövő/Musztaqbal színeiben) és Ahmad Harírí-től, a szervezet főtitkárától érkeztek.)

Amennyiben Szíriában iszlamista színezetű vagy részvételű kormány kerülne hatalomra, várhatóan még inkább megnő majd libanoni hittestéveik politikai mozgástere. A mérsékeltek azonban veszélyes játszmát űznek. Amennyiben a síitákkal való konfrontációt választják – és egyelőre nem látszik más irány a politikájukban – szükségük lesz a szélsőségesek latens vagy nyílt támogatására. A szalafiták politikai koncepciója azonban gyökeresen eltér a mérsékeltek elképzeléseitől. Ha hagyják megerősödni őket – netán a Szíriából esetleg kiszorított szalafitákkal is kiegészülnek –, az súlyos fenyegetést jelent majd nemcsak a rivális síitákra/Hezbollahra, hanem magukra mérsékeltekre is. S ezáltal Libanon stabilitására is. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr104906219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása