iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Frusztrációs konfliktusok

2012. szeptember 12. 09:48 - politics&islam

Ürügy mindig akad. Most például egy film. Az pár poszttal ezelőtt említett frusztráció újra megtalálta kitörési pontjait. Tegnap, a New York/washingtoni terrortámadások évfordulóján két országban is támadások érték az Egyesült Államok közel-keleti külképviseleteit.

A súlyosabb attak a kelet-líbiai Bengáziban érte az ottani amerikai konzulátust, ahol fegyverekkel (géppisztolyokkal és RPG-vel) lőtték az épületet. Az ostrom, illetve az utcai összecsapások során – amelyek alatt a konzulátus alkalmazottjait végül a líbiai különleges erők menekítették ki – a kirendeltség egyik alkalmazottja megsérült, míg egy másik meghalt. Júnusz al-Saríf, a belügyminiszter helyettese szerint az áldozat amerikai, de azt nem közölte, a diplomáciai testület tagjáról van- szó vagy sem. A támadást az önmagát a Saría Segítői-nek ( أنصار الشريعة) nevező dzsihádista csoport vezette, de többen csatlakoztak hozzá más szalafita mozgalmak és radikálisan gondolkodó iszlamisták közül. (A támadók ezzel együtt sem voltak többen 60-70 főnél.)

A Saría Segítői bengázi és kelet-líbiai dzsihádisták csoportja, amely részt vett a Qaddzáfí-rezsim elleni felkelésben. Az iszlamistáknak a parlamenti választásokat követő visszaszorulása után egyre aktívabban és – a jelek szerint – egyre radikálisabban lépnek fel fő célkitűzésük, a saría teles körű alkalmazása érdekében.

A fegyveres fellépésnek csak részben volt kiváltó oka a szeptember 11-i évforduló. A közvetlen előzményt egy új, a korábbi dán karikatúra-botrányhoz hasonló, a napokban kibontakozó tiltakozáshullám jelenti. Ennek egyelőre Líbiában és a közvetlenül „érintett” Egyiptomban csaptak fel az első hullámai, de nincs kizárva egy, a dániaihoz hasonló konfliktussorozat.

Ugyanis Kairóban is támadás érte az amerikai nagykövetséget. Itt iszlamista tüntetők százai rohamozták meg a Garden Cityben álló épületet és a biztonsági erők beavatkozásának késlekedése miatt le tudták tépni a 9/11-es gyásznap miatt félárbocra eresztett csillagos sávos lobogót, amelynek a helyére a szalafiták sahádát tartalmazó fekete zászlaját tűzték ki.

A támadás közvetlen kiváltó oka – miként Líbiában is – egy Nyugaton élő koptok által készített/készítetett film volt, amely koncepciózusan rágalmazza az iszlám prófétáját, sűrűn alapozva a középkorban Európában uralkodó iszlám-képre (eretnekség, agresszió, intolerancia, érzelmi túlfűtöttség). A film mögött valóban emigráns szélsőséges kopt személyiségek állnak, mint például az egyiptomi állampolgárságától megfosztott Múrísz/Maurice Szádiq vagy a magát a „Kopt Állam Legfelső Szerve” (الهيئة العليا للدولة القبطية)elnökeként aposztrofáló Iszmet Zaqalma és mások. A szinte kivétel nélkül Nyugaton élő politikusok, üzletemberek és vallási személyiségek a kopt keresztény kisebbség valóban veszélyeztetett helyzetét kihasználva szítanak konfliktusok a Nílus-völgyi hazában.

Mint láthatjuk, nem sikertelenül. Sőt, elképzelhető, hogy ezúttal újra egy, az egész iszlám világon átsöprő tiltakozás/tüntetés/összecsapás-sorozatot sikerül indukálniuk. Nincs nehéz dolguk. A Próféta és társainak minden muszlim szemében elfogadhatatlan szélsőséges és minden alapot nélkülöző bemutatása nemcsak a radikálisok és szélsőségesek számára vallásgyalázás. A blaszfémia – akár nyugati, liberális szemszögből közelítjük, akár nem – minden iszlám-hívő számára súlyos bűn, amivel azonnal mozgósítható a hívők nagy része.

Ez történt most Egyiptomban és Líbiában. Miután az Emberek Televízió ( قناة الناس)  részleteket mutatott be az ominózus filmből, azonnal lángra kapott az elégedetlenség. A megmozdulásokat Líbiához hasonlóan a szalafiták kezdeményezték, jelesül parlament pártjuk,a Fény/Núr Párt (حزب النور), az Új Muszlimok Koalíciója (ائتلاف المسلمين الجدد) és ez utóbbival egyébiránt rivalizáló, a Muszlim Testvériségből a múlt század hetvenes éveiben kivált al-Dzsamáa al-Iszlámíja szervezet. A Garden City-be érkező szalafitákat azonban – a hírek szerint – hamarosan sokan követték a mérsékeltek/egyszerű járókelők közül. Sőt, a két legkeményebb szurkológárdával rendelkező labdarúgó csapat (al-Ahlí és az al-Zamálik) aktuális rangadója után a béközepek is csatlakoztak. Így kiegészülve már egész ütőképes csapatot tudtak felmutatni a tüntetők, akik a zászlóletépés mellett a változatosság kedvéért Bibliát is égettek.

Természetesen a támadásokat állami és vallási szinteken is elítélték. Az Azhar Egyetem kommünikéje elsőként, kiemelve, hogy a koptok provokációja legalább ugyanolyan elítélendő cselekmény, mint az arra adott erőszakos válaszreakciók. Az emigráns koptok provokatív akcióját pedig a hivatalos kopt vezetők bírálták rendkívül élesen. Ezzel együtt a helyzet nem megnyugtató. A koptok részéről azért, mert vezetőjük, III. Senuda pápa néhány hónappal ezelőtti halála óta nincs valóban fajsúlyos, az egész keresztény közösség által elismert és követett szellemi vezetőjük. Ezáltal pedig megnövekedett és tovább erősödhet az emigráns kopt vezetők befolyása a Nílus-völgyi közösségekben. A muszlimok pedig a film-botránnyal sokáig használható eszközt kaptak sokirányú és mély frusztrációjuk újbóli nem-verbális kifejezésére. Miként a Biblia-égető iszlamista hitszónok és újságíró, az Umma Televízió alapítója, Abú Iszlám Ahmad Abdulláh figyelmezetett: „Mindez csak a kezdet!”

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr334771670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

E.Katolnai 2012.09.13. 16:54:48

„Ürügy mindig akad.” Ez így igaz! Ürügy mindig akad az ökölrázásra, üvöltözésre, gyilkolásra. Már hány évtizede, h mindig ölnek, robbantanak, megsértődnek, megbotránkoznak, az áldozat köntösébe bújva nekimennek buddhistának, hindunak, kereszténynek szekulárisnak? Mikor állnak már le egy kicsit? Az alávaló, goromba viselkedésükért nem érdemelnek semmi tiszteletet: ósdi, elavult ideológiájukat képtelenség az egyre gyorsuló, modernizált világunkba helyezni; csak is terrorral, agresszivitással képesek terjeszkedni. Az európai emberek – főleg a szekulárisok – elfordulnak, megijednek tőlük, és ha így maradnak sosem nyernek tiszteletet, megbecsülést a muzlim vallást nem követők szemében.