iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Tunézia 4 - Szalafita osztályozás

2012. szeptember 01. 20:30 - politics&islam

Az előző posztot azzal egészíteném ki, hogy a szalafiták korántsem egységesek Tunéziában (sem). Három irányzat, csoportosulás látszik kirajzolódni az utóbbi hónapokban. Ezek – bár alapvető céljai azonosak a saríán alapuló tisztán iszlám állam megteremtése Tunézáiban és majdan a régió egészében) – eltérő eszközökkel és módszerekkel küzdenek. A három irányzatot ilyen formában rajzolható körbe:

  1. Tudományos szalafizmus” (السلفية العلمية), amely alapvetően a Zejtúníja Egyetem radikálisabban gondolkodó tanárai-hallgatói körében gyökerezik. Ibn Tajmíja és Muhammad bin Abdulvahháb és mai elméleti gondolkodók munkáit tanulmányozva a „megszerzett” mecsetelöljáró pozíciók segítségével folytatnák a lakosság „tiszta iszlámhoz” visszatérő reiszlamizációját. Jelek utalnak arra, hogy ez az irányzat a Nahda Mozgalom és a kormány hallgatólagos támogatást élvezi.
  2. Takfírista szalafizmus” (السلفية تكفيرية ). Politikai téren látja megvalósíthatónak az elképzeléseit. A jelenlegi – mérsékelt iszlamista vezetésű – kormányt folyamatosan hitetlennek bélyegzi (takfír), az ellene való vallási alapú fellépést sürgeti. Ennek az irányzatnak van a legjobban kiépített társadalmi hálózata, de beágyazódásuk a lakosság körében nem erős. Ők szervezik a legtöbb tiltakozó megmozdulást, tüntetést, a Ramadán alatti bojkottokat. Ugyancsak fontosnak tartják, hogy a mecsetelöljárói posztok újraosztásában minél több pozíciót szerezzenek. Jelentős Öböl-menti támogatásban részesülnek.
  3. Dzsihádista szalafizmus” (السلفية الجهادية). A célok elérése érdekében a fegyveres küzdelmet tartja a legcélravezetőbb eszköznek. A városokban – a jelek szerint – nincsenek jelen, de az ország déli, sivatagos, nehezen ellenőrizhető részén napi rendszerességgel támadnak katonai célpontokat. Hátterüket a Szaharán keresztül a térségben működő hasonszőrű szervezetek laza szövetsége adja (Magrebi al-Kaida). A líbiai rezsim összeomlása és a mali fejlemények óta tevékenységük megerősödött Dél-Tunézában. (A régió ezáltal vált szint zárt katonai zónává.)
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr634743918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Traubisoda 2012.09.01. 02:16:38

Nagyon érdekesek voltak ezek az új bejegyzéseid Tunéziáról. Meglátásom szerint általános arab probléma, hogy az iszlám hitgyakorlásban a belső, vallási, egyéni lelki folyamatok helyett visszatérően egy átfogó, a társadalom minden tagjára vonatkozó, kötelező iszlámértékrendet akarnak akár erőszakkal is kiterjeszteni. Lehet furcsa lesz amit mondok, de néha kicsit olyan érzésem van,mintha az iszlám vallásgyakorlás még mindig érettlen korszakában lenne. Ha belegondolunk a kereszténység is végigment anno hasonló korszakokon, amikor eretnekséggel vádolva gyilkoltak embereket adott társadalmak és önnön kereszténységüket akarták akár erőszakkal is terjeszteni,de míg a kereszténység tovább tudott haladni, fejlődni,addig az iszlám még mindig itt tart. Hogy tovább vigyem a párhuzamot, úgy érzem csak akkor lehet majd békesség az arab világban, ha ráébrednek arra,hogy külön kell választania politikai és a vallási hatalmakat. Örök igazság,hogy a vallásosság egy éltető erő tud lenni mely lelki megnyugvást, boldogságot tud adni a hívőknek, de ugyanakkor a vallási vezetők, egyházak politikai hatalommal feljogosítva a legnagyobb zsarnokok tudnak lenni. Hagyni kell a szabad vallásgyakorlást a társadalom minden tagjának, de sosem szabad mindenkire ráerőszakolni vallási értékrendünket. Ez a fajta kettéválás (politikai és egyházi hatalom) a jellemzően keresztény gyökerű országokban már végbement a múltban, az iszlám világban (leszámítva talán Törökországot) ez még nem természetes állapot. Márpedig addig nem lesz nyugalom ezekben az országokban ameddig vallási alapon akarják irányítani a társadalom egészét.