iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Önkéntesség, fokozatosság, társadalmi támogatás

2012. június 27. 01:05 - politics&islam

Végre tudjuk ki az elnök. Muhammad Murszí hivatalosan is Egyiptom köztársasági elnöke. Ezzel – mondhatnánk – a Muszlim Testvériség révbe ért. A választások útján megszerezhető politikai pozíciók immár a legsikeresebbnek nevezhető legrégebbinek számító iszlamista szervezet kezében vannak. Többséget birtokolnak a parlament mindkét házában, övék a köztársasági elnöki cím és évtizedek óta birtokolják a szakszervezeteket is.

És ha hozzá vesszük, hogy az elmúlt fél évszázad során kiépítettek egy gyakorlatilag az államival párhuzamos szociális, egészségügyi és nevelési intézményrendszert, elgondolkozhatunk. Mindenekelőtt arról, hogy miért is várta bárki, hogy a Mubárak-rezsim bukása/buktatása után más erők is labdába rúghatnak az egyiptomi politikai életben. A szekulárisok, a liberálisok – amellett, hogy egy rendkívül vékony városi rétegre korlátozódik társadalmi háttér-bázisuk – valójában haszonélvezői voltak a hadsereg által kontrolált előbbi rendszernek. Persze a szabadság köreit ők is tágították volna Nem volt viszont befolyásuk sem a városi alsó-középosztály és a nincstelenek egyre növekvő tömegében, sem pedig a lakosság nagy többségét kitevő vidéki Egyiptom fellahjai körében.  Az elnökválasztás eredményei is erre mutattak. (Az e heti Mancsban lesz erről egy írásom, ha majd elérhető lesz a neten, idelinkelem.)

A reiszlamizáció az iszlám társadalmak reformjának alapvető útja. Különösen például a Nílus-völgyi országban, ahol Haszan al-Banná, az alapító nyolcvan éve lefektetett elvei alapján vetették meg a társadalom helyes (iszlám) útra visszaterelésének lépcsőzetes programját. Ennek végeredményét láthatjuk most.

Banná, a pedagógus, aki családja révén a szunnita iszlám legszigorúbb vallásjogi iskolájának, a hanbalitának a szocializáltja volt, úgy látta: az iszlám országainak – így saját kora Egyiptomának – lakossága eltávolodott az iszlám tiszta forrásaitól. Ez a tévelygés nem csak a kolonializáció révén egyre inkább jelen lévő nyugati kulturális hatásnak tudta be, hanem az iszlám belső változásainak is. Így kerültek célkeresztjébe a népi iszlám lépten-nyomon jelen lévő megnyilvánulásai is.

Banná nem volt nagy teoretikus, sokkal inkább gyakorlatias ember. Nem mélyült el mély társadalmi elemzésekben, vagy az okok tudományos feltárásában. (Megtette ezt egy generációval később harcostársa, Szajjid Qutub, akit ma is a Muszlim Testvériség nagy teoretikusának tartanak.) Gyakorlatiassága már a mozgalom kezdetén, 1928-ban, a Szuezi-csatorna partján fekvő városban, Iszmáílijában megmutatkozott. Kidolgozta a mozgalom egyszerűnek tűnő – de mint a jelen események is bizonyítják – végül is eredményes metodikáját.

Ennek lényege, hogy a mozgalmi tevékenységet három fázisra osztotta. Elsőnek a titkos igehirdetést és a mozgalom szimpatizánsi és propagátori hálózatának kiépítését tartotta. Ennek során minden településre, minden közösségbe el kellett juttatni a mozgalom ügynökeit.

Második lépésként – még szintén a fél-illegalitás talaján állva – meg kellett kezdeni a tiszta iszlám alapelvein működő intézményi hálózat kiépítését. Ez mindenekelőtt – Banná szakmájából adódóan és annak társadalom-nevelési stratégiai jelentősége – oktatási intézményeket jelentett, illetve a létező intézmények befolyás alá vételét. Azt követte a továbbiakban a korrupt állam állam által felügyelt/elhanyagolt egészségügy és szociális intézményrendszerek alternatíváját kellett megteremteni. Ez volt a Testvériség munkának leghosszabb és legsikeresebb fázisa, aminek következtében a hivatalossal párhuzamos – és attól többnyire jobban működő – intézményi hálózatuk jött létre; az e téren gyenge és korrupt állam félig-meddig támogatásával.

Banná szerint a társadalom ilyen módon történő megtisztítása/megnyerése után kellett, hogy következzen a politikai hatalomért vívott fázis. Ez hosszú – üldöztetésekkel, kivégzésekkel és kompromisszumokkal végigkísért – időszak ért el mára a csúcspontjára, a parlamenti és elnöki pozíciók megszerzéséhez. Kérés persze mindig akad. Például: engedi-e a Testvériség valós politikai hatalomgyakorlását az ahhoz hatvan év alatt igencsak hozzászokott hadsereg és csatolt részei. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr354613752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.