iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Szíriai fejlemények 2

2012. június 18. 04:31 - politics&islam

 

A másik jól észlelhető folyamat a Szíriában zajló események kapcsán a Bassár al-Aszad vezette politikai vezetés majdhogynem zavartalan „előremenekülése” (vagy annak kísérlete, majd az események megmutatják). Miközben katonai téren kétségtelenül mérhetetlen túlkapások történnek és a kaotikus helyzetben immár nemcsak a kormányerők/civil tüntetők és az ellenzéki Szabad Szíriai Hadsereg állnak egymással szemben, hanem a harcokba bekapcsolódtak a kormányerők oldalán a Sabíha-milíciák, az államhatalom ellen pedig megmutatkoztak az első dzsihádista iszlamista csoportok is, mindenekelőtt a Nuszra Front (Dzsibhat al-Nuszra li-Ahl al-Sám جبهة النصرة لأهل الشام). De kevesebbszer szerepel a híradásokban másik három szalafita ideológiájú csoport: a Homsz környékén működő al-Fárúq Brigád (Katíbat al-Fárúq/ كتيبة الفاروق) és a Damaszkusz környéki al-Furqán (Katíbat al-Furqán/ الفرقان) és az Abú ’Ubajda al-Dzsarráh Brigádok (Katíbat Abú ’Ubajda al-Dzsarráh/ ابو عبيدة الجراح). A szélsőséges iszlamista csoportok egyre gyakoribb tevékenysége a harmadik új és fontos tényező a szíriai eseményekben.

 

Ez utóbbiak megjelenése nagyban segíti a kormánypropagandát. A szíriai nagy és kisvárosi középosztály – ez az elmúlt évtizedek szocialisztikus és külső kényszerből félig-meddig autark gazdasági berendezkedésének köszönhetően igen széles társadalmi rétegeket jelent – vevő a szíriai kormány a fegyveres- és biztonsági erőket megerősítését igazoló intézkedéseinek elfogadására, miután fél attól, hogy az évtizedes stabilitást és közbiztonságot egy Irakhoz hasonló káosz, vagy ami még rosszabb, egy számára teljesen idegen iszlamista rendszer fogja felváltani.

 

Ezért is maradt elég széles társadalmi bázisa a fennálló rendszernek. A kormány erre építve – a brutális katonai akciókkal párhuzamosan – továbbra is ragaszkodik az alkotmányos reformok folytatásához. A parlamenti választások után letették az esküt az alkotmányozó tanács tagjai. A nemzetközi sajtó – alapvetően szíriai ellenzéki forrásokra támaszkodva – nem vesz tudomást erről a folyamatról vagy ha igen, elbagatelizálja. Kétségtelen, hogy a katonai akciók mellett kételyeket gerjeszt a kormány ez irányú tevékenysége, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a folyamat nem az arab tavasz” szíriai begyűrűzésével indult el, tehát nem egy zsigeri menekülési válasz a rendszer részéről.

 

A reformok Bassár al-Aszad hatalomra kerülése után indultak el, igaz a kétezres évek közepén lelassultak. Ez több tényező következménye volt. Alapvetően a belső okok miatt vettek vissza a reformokból. Annak ellenére, hogy a sajtó és a tudományos elemzők arról cikkeztek, hogy ekkorra – azaz apja 2001-es halála után 4-5 évvel – stabilizálhatta hatalmát a fiatal, politikai pályára egyébként sohasem készült Bassár (utódjelölt bátyja, Bászil 1994-ben halt meg máig tisztázatlan autóbalesetben), a helyzet éppen ellenkezőleg alakult. A kétezres évek közepére vált nyilvánvalóvá, hogy az alavita rendszer kettős pillérét adó befolyásos alavita klánok (al-Qardáhá-ból, Sajkh Badr-ból és környékükről) és a Háfiz al-Aszad kor- és harcostársainak számító vezető katonai, titkosszolgálati vezetők (M. Tlassz, S. al-Turkumání, Á. Saukat) érdekeikkel ellentétesnek találják a meginduló információs, majd a gazdasági és a – nagyon halványan, de nyiladozó – politikai reformokat. Ekkor akadtak el a változások, amit megerősített néhány, a regionális politikában bekövetkező esemény, amely – kezdetben legalábbis – jelentősen csökkentette Szíriai nemzetközi presztízsét. Ilyen volt a Harírí-merénylet utáni katonai kivonulás Libanonból, Izrael 2006-os libanoni vagy 2008-09-es gázai háborúja. És nem elfelejtendő, hogy milyen érveket adott a szíriai héják kezébe Irak 2003-as megszállása és az amerikai erők közvetlen jelenléte Szíria keleti határain.

 

A szíriai kormány által elismert ellenzék közben februárban Haza (al-Vatan/ الوطن) néven platformot hozott létre 14 ellenzéki párt vehetésével, amelyek bírálva a kormányt az SNC-t tárgyalásokra hívják (és a katonai cselekmények beszüntetését). Ugyanezt kérik a FSA-tól is. Hasonlóan vélekednek Szíriában élő régi politikai motorosok (sokan régóta egyfajta passzív ellenállásban vannak), mint Lu’ajj Huaszajn, a Szír Állam Építése (Biná’ al-Daula al-Szúríja/ بناء الدولة السورية) nevű konzultatív szervezet vezetője. Az szalafita előretörés mellett az a félelem is megfogalmazódik a szíriai középosztályban, hogy az FSA-t finanszírozó Szaúd-Arábia, Katar vagy az Egyesült Arab Emirátusok is benyújtják majd a számlát az ellenzék esetleges győzelme után. S ez a számla nem biztos. Hogy csak a gazdasági-pénzügyi szektort fogja érinteni. Joggal félhetnek – a főleg Szaúd-Arábiához köthető – vahabita eszmék térnyerésétől is.

 

Visszatérve a kormány mai politikai lépéseihez, elmondható, hogy éppen ezek kétségtelen reformfolyamok azok, amelyeket nyilatkozataiban még az ellenzék is elismer és a köreikben vitatott szükségességű tárgyalások lehetőségét is felveti a kormánnyal. Ugyancsak ez a folyamat az egyik érve az ENSZ-nek, amikor a tárgyalásos megoldást támogatja (Kofi Anan főtitkár áprilisi látogatása), nem is szólva a Szíriai kényes geostratégiai helyzete miatt a kérdéshez óvatosan közelítő nyugati hatalmaknak, mindenekelőtt az Egyesült Államoknak. Ez utóbbiak véleménye ugyan egyre halványulni látszik, de a nagyhatalmi katonai-gazdasági partnerek, azaz Oroszország és Kína ki fog tartani a rendszer reformtörekvései mellett.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr524588665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wape 2012.06.19. 01:59:31

Na már vannak linkek is :))) Még és még jobb lesz
üdv
wp

almaza 2012.06.30. 18:45:19

Meglepően reális anyag Szíriáról. Így tovább! Annyit tennék még hozzá, hogy az említett szír középosztály finoman szólva is vékonyka. A fegyveres harcok már a nagyobb városokat is súlytják, az emberek reményvesztettek, pesszimisták, megnehezült a napi megélhetés és oda a relatív biztonság érzete is. Bár igazán vidéken kritikus (vagy az alatti) a helyzet, Dam és Aleppó központi negyedeiben még lehet létezni.