iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Európa - közel-keleti látószögből

2012. április 13. 23:59 - politics&islam

 

Hosszasan beszélgettem a napokban libanoni barátommal,. Mahmúd Allús újságíróval. Részletesen elemezte a szíria helyzetet, a lakosság mészárlásáról beszélt. Ez ugyan egy nappal a tűzszünet előtt volt, de panaszai most sem szűntek meg. Az események egy még fontosabb vetületéről is szót ejtettünk: a Nyugat, illetve pontosabban Európa közel-keleti megítéléséről. Az Egyesült Államokat most hagyjuk, elfogadása a térségben több mint problematikus. De európáé alakul. És talán nem a legjobb irányba.
 
A Nyugat képe a közel-keleti társadalmakban sok mindennel terhelt: a keresztes hódításoktól a gyarmatosításon át a legutóbbi térségbeli háborúkig sok mindenért neheztelnek a helyiek. Mondhatnánk – s ez a is a nyugati szemléletet támasztja alá –, hogy ugyan már, a keresztes háborúk meg a kolonializáció oly régen volt már, hogy nem kellene ezen lovagolni. Igen, régen volt. Nekünk. De az iszlám világban más az időszemlélet. Most nem arról a szűkagyú „magyarázatról” beszélek, hogy az iszlám világban még csak az 1433. évet tapossák (mert Kr.u. 622-ben kezdődött az időszámítás), hanem arról, hogy a történelmi események szakrális jelentést kapnak, s mint ilyeneket a jelenben újra és újra át/megélnek. A síiták számára a 680-ban megesett kerbelai csata, ahol Mohamed próféta unokáját kis csapatával együtt lemészárolták nem másfél évezrede történt, hanem a szakralitás örökkévalóságaként minden évben hic et nunc élik meg. A kereszteslovagok 1099-es jeruzsálemi véres dzsemborija, ami még a kortárs keresztény krónikásokat is elrettentette, szintúgy naponta megélt esemény. Vég nélkül sorolhatnánk az iszlám világ belső, szakralitást kapott eseményeit, de a más civilizációkkal való interakcióik megszentesülését is. A múlt számukra valóban: velük élő történelem. Hogy visszatérjünk a Közel-Kelet-Európa viszonyra; ez az egyik teher.
 
A másik – sokkal mélyebbre ágazó – probléma a másik civilizáció értelemszerűen torz ismerete. Ez persze ugyanígy vonatkozik Európára is. Az elmúlt ötszáz évben itt zajlott a történelem, így hajlamosak lettünk azt hinni, minden más civilizáció ennek maximum leágazás, rosszabb esetben folytonos kapaszkodása a száguldó európai vonat után. Most ugyan más szelek fújdogálnak, de ez témánk szempontjából irreveláns. Fontos azonban, hogy hogyan tekintett és tekint még ma is a közel-keleti muszlim többség az európai kultúrára.
 
Vallási egyetemekről kerülnek ki a mecsetek közvéleményformáló prédikátorai. Ez még a mai tömegkommunikációs robbanásban is így van. Egyrészt mert ezek a vallási vezetők kiválóan használják a tévéket és az internetes csatornákat tanaik terjesztésére, másrészt mert az internet és a műholdas csatornák révén a globális világszemlélet által megszólított társadalmi réteg – bármennyire is szeretné ezt a nyugati média felnagyítani – egy vékony, főként fiatalokból álló réteghez kötött. A többségnek a vallási vezetők/gondolkodók mondják meg a tutit.
 
Lássuk mit. Az említett vallási főiskolákon első megközelítésben azt tanítják az európai kultúráról, amit mi itt. Azaz, hogy alapvetően hármas/négyes gyökerű. A görög filozófia, a zsidó/keresztény spiritualitás és szabadság-kiterjesztő felvilágosodás. Eddig egyetértenek. Ezután azonban azt emelik ki – hangsúlyozom, az ottani tanrend szerint –, hogy e hármas/négyes gyökerezettségnek egy közös pontja van, amelynek éppen a mások, más civilizációk, kultúrák, esetükben az iszlám a kárvallottjai. Ez a közös pont pedig a kirekesztés, a rasszizmus. Érvelnek a görögök lenéző barbár-elképzeléseivel, a zsidóság gój-fogalmával, a kereszténység sokáig kizárólagos üdvözülés-tanával. A felvilágosodás bűne pedig, hogy szellemi táptalajt adott az individualizmusnak, amellyel egy tradícionális társadalom nem tud mit kezdeni. Különösen akkor nem, ha – értékelése szerint – kárvallottja lesz az abból fakadó felszabadult gazdasági-kulturális offenzívának. 
 
(Persze minden kultúra/civilizáció valamilyen szinten a másokkal szemben határozza meg magát. Viszonyításai pont nélkül nehéz. A Közel-Keleten ennek a gondolatnak szinte pszichiátriai szintű kidolgozása Edward Said agyonünnepelt monomániás könyve, az Orientalizmus. Olvasása ajánlott.)
 
Ez nagyon komoly tehertétel, ha bármiféle közös jövőben gondolkodunk. És ebben kell gondolkodni, mert a Mare Nostrum túloldala sokal közelebb van, mint gondolnánk. (Most nem mennék bele kontinensünk  elöregedésébe, a fiatal déli társadalmakba, a migrációba, a nyersanyag-kérdésbe stb.) Az úgynevezett „arab tavasz” felmutatta azt a társadalmi csoportot – jelesül a modern kommunikációs eszközöket tudatosan használó fiatal értelmiségieket –, akiknek társadalmi súlya most ugyan még kicsi, de idővel gazdasági-társadalmi pozíciókba kerülve átalakíthatják, módosíthatják a közgondolkodást.
 
Például Európáról is. A szíriai események során azonban Európa, az Európai Unió – részben a pénzügyi gondok miatti befelé fordulásából adódóan is – passzív volt az arab közvélemény szemében. Pedig pont erre mutatott rá Mahmúd Allús: az arab középosztály fiatal generációi – múlttal terhelt kolektív emlékezet ide vagy oda – Európát tartják példaképüknek, vele képzelik el a térség jövőjét. Számos jel mutat azonban arra, hogy az Európai Uniónak e térségben sincs külpolitikája. A tavalyi kezdetekkor elsöprő Európa-szimpátia jelentősen alábbhagyott Tunéziában és Egyiptomban és éppen most errodálódik Szíriában.
 
Közben meg a közel-keleti politikai nagy öreg májszterei, az oroszok röhögnek a markukba. No, meg a nemzetközi pária-államokkal való együttműködés bajnokai, a kínaiak.
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr974416889

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Elavult világnézetek 2012.04.23. 12:45:31

A 21. század emberisége önmagához képest le van maradva egy kicsit. Nemcsak a technológia és a tudás kihasználtsága területén, hanem abban is, amit az értelmiség gondolkodásnak szokott nevezni. Miközben a társadalom életmódja több évtizedes hátrányban ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.