iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

A Szandzsákból 2

2012. március 29. 07:12 - politics&islam

 

Lépten-nyomon hallom errefelé: hja, a dédnagymamám/dédnagyapám még tudott magyarul/németül. Az adott dédnagymama ugyanis általában a magyart magolta bakfis korában, hogy kommunikálni tudjon a neki szelet csapó nyalka magyar bakákkal. A dédnagypapi meg inkább a német nyelvvel viaskodott, hogy kapjon egy kis állást valamely oszták-magyar garnizonban. A szandzsáki muszlimok számára ez volt az „ezüstkor”.

Az az uszkve negyven év, ami az 1878-as berlini kongresszust követte. Amely Bismarck kancellár vezényletével okkupáltatta a monarchiával Bosznia-Hercegovinát, amely ugyan1908-ig hivatalosan még az oszmán állam része maradt és egy keskeny, túlnyomórészt bosnyák muszlimok lakta folyosóval kapcsolódott a de jure és de facto is török területekhez. Ez az északnyugat-délkelet irányú kis oszmán közigazgatási egység, a Novi Pazar-i szandzsák volt. Itt is állomásoztak a k.u.k.-hadsereg alakulatai jó négy évtizeden keresztül. (Persze a monarchia itteni kontingenseinek alapvető szerepe az volt, hogy elválasztották a két alakuló nemzeti testvérrégiót, a szerbet és a montenegróit. Így került mára az egykori Novi Pazar-i szandzsák északi része Szerbiába, míg a déli területei az újjáalakult Montenegróba.)

És hogy tovább vigyük a képzavart: a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a titói Jugoszlávia lép fel – a szandzsáki muszlimok történelmi emlékezetében. Amikor sor került a legutóbbi, belülről jövő regionális egyesítési kísérletre a Balkánon. Josip Broz a két világháború közötti Szerb-Horvát-Szlovén Királyság/Jugoszlávia örökét tovább víve kezdetben még a bolgár Dimitrovval is tárgyalt egy össz-jugoszláv állam létrehozásáról. Ez az ötlet ugyan Sztálin akaratának megfelelően hamvába holt, de a titói Jugoszlávia – a vallási kérdés elhanyagolása és az utazás szabadságának biztosítása miatt – egyfajta sikeres regionális egységesülést jelentett a szandzsáki muszlimok számára. Helyzetükön a vallási különbözőség ellenére az is segített, hogy szlávok révén nem terhelte viszonyukat a domináns szerbekkel és részben horvátokkal fennálló etnikai-nacionalista törésvonal, ami az albánok helyzetét súlyosbította.

A Szandzsák ugyan a titói Jugoszlávia legszegényebb vidékei közé tartozott, és Belgrád azért ügyelt arra, hogy nagy infrastrukturális beruházások ne is történjenek ezen a területen, földrajzi elhelyezkedése azonban kedvező volt: viszonylag az állam közepén feküdt, így ezt kihasználva részesülhetett valamelyest a belső tranzitkereskedelem áldásaiból.

Annak ellenére, hogy a boszniai háború katonai eseményei elkerülték s „csak” a menekültek beözönlése jelentett közvetett hatást a Szandzsák lakosságára, Jugoszlávia felbomlása rémálommá vált számukra. Fokozatosan egy közepes nagyságú állam középső területeiről egy csonka állam (a szerb-montenegrói Kis-Jugoszlávia) perifériáján, majd egy még kisebb ország (Szerbia) legvégső szegletében találták magukat. A szerb-montenegrói-boszniai s mára a koszovói határ vidékére.

S ez utóbbi átjárhatóságával – kereskedelmi értelemben – igencsak súlyos gondok vannak. A szerb-montenegrói-koszovói hármas határhoz legközelebb fekvő szandzsáki város, Tutin legnagyobb munkaadó ipari és szállítmányozási cége csaknem mind az ötszáz alkalmazottjától meg kellett váljon az utóbbi fél évben a koszovói üzleti kapcsolatok megszakadása miatt.

Így marad a nosztalgia. Mindenkinek a dicső oszmán múlt, az időseknek a monarchia kora, a középkorúaknak a jugoszláv éra. S fiatalok meg kapkodják a fejüket. Körükben legerősebb az identitáskeresés legújabb válasza: a reiszlamizáció. Az iszlám, mint identitásképző erő soha nem szűnt meg a Szandzsákban, de a múlt században kétségtelenül visszaszorult. Most indult újra útnak: részben belső gyökereire támaszkodva, részben külső – török és arab – behatás segítségével. A múlt-jelen és a remélt jövő szépen összekapcsolódik a szandzsáki lakások falain, ahonnan két dolog nem hiányozhat: egy Korán-idézetet tartalmazó reprodukció valamint Josip Broz Tito portréja szinte minden kiadásban: szemüvegben, szemüveg nélkül, egyenruhában, egyenruha nélkül, sapkában, sapka nélkül, profilból, szemből, alulról, felülről. Lelke lebeg a szandzsáki vizek felett.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr244337867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.