iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

A szúfizmusról 1

2012. március 21. 00:37 - politics&islam

 
 
 

Az iszlám egyik fontos megjelenési formája a szúfimus, amelyet a világ leggyorsabban terjedő vallásával foglalkozó kutatók és elemzők hajlamosak letűntnek, idejétmúltnak, történelmi kuriózumnak tekinteni és ennek következtében túlmisztifikálni. Pedig a szúfizmus, amelynek gyökerei az iszlám első századaiig nyúlnak vissza, s amely folytonosan meghatározó szerepet játszott a muszlimok hitéletének kialakításában, az iszlám mai arculatának is jelentős formálója Nyugat-Afrikától Indonéziáig.

 
Az iszlám birodalom Kr.u. 7. század közepétől történt látványosan gyors kiépülése következtében fellépő gazdagság számos korábban sivatagi körülmények között élt és Mohamed prófétának valamint társainak szerény életvitelét ismerő muszlimot késztetett a világ hiúságairól való lemondásra. Ezek az emberek, akik az Allahnak való teljes odaadást hirdették és gyakorolták, nem vonultak vissza a világtól, nem hirdettek intellektualizmusellenességet, csak az új társadalom visszásságait bírálták. Közülük a leghíresebb a 728-ban meghalt Haszan al-Baszrí volt, akit az első szúfi mesternek tartanak. Az ő személyében még nem vált ketté a teológusok és a szúfik útja. 
 
Egy évszázaddal később, amikor a Koránra és a prófétai hagyományokra (Mohamed kinyilatkoztatásaira, cselekedeteire, véleményeire) épülő iszlám teológia és jogrendszer bonyolultsága, szőrszálhasogatása az egyszerű hívők tömegei számára követhetetlenné vált, egyre többen hirdették, hogy a hit igazi formája nem elsősorban a vallásjog minél tökéletesebb (és egyre kevesebbek számára elérhető) tudásában, hanem a világtól való elfordulásban, a szív odaadásában, az Allah iránti szeretetben nyilvánul meg.  Ezek az igehirdetők durva gyapjúszövetből (arabul: szúf) készült egyszerű ruhát viseltek; innen az iszlám misztikusok elnevezése. (Perzsa megnevezésük a nálunk török hatásra elterjedt dervis.) A szúfik azonban nem a lemondást, a mindennapi élettől való teljes visszavonulást, hanem a szeretetben az Istennel való spirituális egyesülés lehetőségét tanították, és időnként meg is élték. Ez a teológiánál sokkal egyszerűbb tanítás hamarosan nagy népszerűségre tett szert az egyszerű muszlimok körében; különösen az újonnan iszlamizált népek között Iránban, Indiában és Észak-Afrikában.
 
Az "unio mistica", az Istennel való egyesülés gondolata azonban igen veszélyesnek bizonyult a szigorúan monoteista iszlámban: egyes szélsőséges szúfik prófétai tulajdonságokkal ruházták fel magukat, amivel kivívták mind a mainstrean ortodox vonalat képviselő szunniták, mind a kisebbségi síiták haragját, akik szerint csak a Próféta leszármazottjai, az imámok részesülhettek sajátos isteni megvilágosodásban. 922-ben egy perzsa szúfi, al-Halládzs extatikus állapotban tett kijelentését - Én vagyok az Igazság! - egy szunnita-síita közös bíróság blaszfémiaként értelmezte és al-Halládzsot kereszthalálra ítélte. (Az "Igazság" kifejezés ugyanis Allah 99 nevének egyike.)
 
A szélsőségek jelentkezése sürgetővé tette a teológia és a szúfizmus viszonyának rendezését. A 11. század kaotikus politikai viszonyai és bizonytalansága egyre több muszlimot a misztika felé sodort. Kezdetben az ortodox teológia a szúfizmust kívülről származó más vallások átültetésének tartotta, amely az iszlám alapvető tanításaival ellenkezik. Kimutatható például a neoplatonizmus emanáció-tana, amely szerint a világ az Egy (Isten) kiáramlása és a szúfi ezen az úton visszafelé közelít Allahhoz. Számos külső hatást iszlamizált azonban a szúfizmus. A buddhista nirvánában gyökerezik ugyan a szúfi isteni princípiumban való megsemmisülésének (faná) a gondolata, de míg a nirvána után nem jön semmi, a faná után a baqá, az Istennel való örök együttlét következik. Ugyancsak valószínűsíthető a keresztény szerzetesség hatása a szúfik szegénységet, koldulást választó életmódjában és később rendekké szerveződő közösségeiben; a teljes aszkézist és a cölibátust azonban néhány szélsőséges irányzat kivételével a szúfizmus elutasítja.
3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr554329670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edicike-cuka 2012.03.22. 19:25:55

Jákob!( Nagyon ígéretesnek tűnik a szúfizmusról a cikksorozat. Várom a folytatást! Köszönettel:AidaEdit Ferenczik

edicike-cuka 2012.03.22. 19:46:32

Kedves Jákob! Tetszetősnek ígérkezik ez a cikksorozat a szúfizmusról, s hasznosnak. Csak bátorítani, biztatni tudlak a folytatáshoz!