iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

A prédikátor látogatása

2012. március 07. 09:13 - politics&islam

 

Az elmúlt napokban Tunéziában járt Vadzsdí Ganím, egyiptomi szalafita prédikátor és végigturnézta az országot. Előadótermekben lépett fel, mecsetekben prédikált. Olyan mecsetekben, amelyek a mérsékelt iszlamista al-Nahda kormány felügyelete alá tartoznak. További érdekesség, hogy fellépései során többször mutatkozott a prédikátor társaságában al-Habíb al-Lauz, a kormánypárt egyik alapítója és parlamenti képviselője. Amikor a sajtó az al-Nahda vezetőjének intézte a kérdést: mit a szándéka Tunéziában (is) népszerű valláspropagátor előadáskörútjának kvázi-támogatásával, Rasíd al-Gannúsí kijelentette, hogy semmi veszélyt nem lát ebben és csak a média fújja fel az ügyet.
 
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ganím előadásai során számos olyan témát érintett, amelyek az Habíb Burgiba és Zajn al-Ábidín ben Alí nevével fémjelzett szekularizált tunéziai állam berendezkedésének és társadalma jövőjének leglényegébe vágnak. Ben Alít ugyan elrepítette az arab tavaszi szellő, a hatalomra került mérsékelt iszalmisták (al-Nahda Párt) azonban mind választási retorikájukban mind hatalomra kerülésük óta a gyakorlatban nem tettek konkrét lépéseket a szekuláris rendszer alapjainak megváltoztatásra. A vándorprédikátor eszméi, illetve az utcákon, közintézményekben tapasztalható szalafita mozgolódás azonban más irányba mutat.
 
Ganím a népszuverenitást, a személyi szabadságjogokat vagy például a nemek közötti jogi egyenlőséget a Sátántól valónak bélyegezte, s közvetetten ennek megszüntetésére szólított fel. Ugyancsak kiverhetné a biztosítékot a szekulárisok, de még a mérsékelten vallásosak között is a nők testi fenyítésének engedélyezésére vagy kísérő nélküli mozgásuk korlátozására, illetve az alkoholárusítás teljes beszüntetésére szóló felhívása. Az államot mindazonáltal hitetlennek bélyegző Ganím eszméinek növekvő számú követője van a korábban a szekularizáció arab bajnokának nevezhető észak-afrikai országban.
 
Az államelnök, valamint a kormányban lévő két kisebb párt, a szekuláris balközép Köztársaságért Kongresszus (CPR) és a szociáldemokraták (FDTL) keményen bírálták a vezető kormányerőt jelentő al-Nahdát a Ganím-turné engedélyezése és le nem tagadható támogatása miatt. Az ügy kapcsán Számos kérdés felmerült az al-Nahda valóságos politikai szándékai felől.
 
A szalafiták erősödése az tunéziai társadalomban ugyanis kétségbe vonhatatlan tény. A felülről erőltetett szekularizáció évei után várhatóan kilengett az inga az iszlamista irányba, Ennek jele volt az al-Nahda kétségbevonhatatlan választási győzelme, de a városokban is növekvő vallásosság külsődleges jegyeinek (a férfiak öklömnyi szakáll- illetve a nők niqáb-viselésének) széles körű elterjedése.  
 
Az al-Nahda Párt a kormányalakítás után a politikai struktúrában jelentős pozíciókat engedett át ellenfeleinek. Így lett államfő a CPR vezetője, Munszef Marzúqí, a parlament elnöke pedig a szocdemek főtitkára Musztafa ben Dzsa’far. Társadalmi támogatottságának szélesítéséhez azonban szüksége van az iszlamista bázis kiszélesítésére. Ennek oka, hogy a szalafiták különböző csoportjai egyre mozgékonyabbak lehetnek; még a hivatalosan a legtöbb iszlám országban – így Tunéziában is – betiltott, iszlám kalifátus létrehozásáért küzdő Felszabadítási Párt (Hizb al-Tahrír) is aktivizálódott. A Ganím-látogatás után felforrósodott belpolitikai légkörben egy pénteki ima után a főváros Fath-mecsetéből kiözönlő hívek a Tahrír Párt fekete zászlajával tüntettek a szekularizmus és a kormány ellen ellen. Szadzsnán faluban pedig felizgatott szalafita fiatalok néhány napra a rendőrség által természetesen gyorsan levert iszlám emirátust kiáltottak ki.
 
A felerősödő szalafizmus két irányzatra látszik osztódni: az úgynevezett „tudományos szalafizmus” a tudomány és a jog segítségével, békés eszközökkel igyekszik fellépni a szekularizmussal szemben. Ezt az irányzatot igyekszik a maga oldalára állítani az al-Nahda. A Szajf al-Iszlám ben Huszajn Abú ’Ajád-vezette „dzsihádista szalafizmus” szerint azonban a hatalom birtokosai megsértik a vallást, így az ellenük való erőszakos fellépés a hívők kötelessége. (A két irányzat közötti különbség az iszlám és politika viszony kettősségének alapvetése.) A dzsihádisták véleménye szerint az új kormány még a bukottnál is rosszabb: míg az előbbi nyíltan szekuláris és vallásellenes volt, a mostani a vallás nevében lép fel ugyancsak az iszlám tanításai ellen.
 
Az egyiptomi Muszlim Testvériség-Fény együttműködés jövőjét árgus szemekkel figyelik a tunéziai mérsékelt iszlamisták. Ennek bármilyen pozitív kimenetele tovább erősítheti az al-Nahda nyitását a szalafiták irányába. Hogy ez mennyire játék a tűzzel, még egyetlen „tavaszi” országban sem lehet megmondani.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr634294801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.