iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Velájet-é feqíh - velájet-é feqh

2012. február 28. 13:53 - politics&islam

 

Ali Motahhari az iráni politikai élet fontos szereplője fejtette ki véleményét a Londonban megjelenő al-Hayat című lapnak. (A miheztartás végett: az újság szaúd-arábiai érdekeltségű; minden lehetőséget kihasznál az iráni politikai berendezkedés kritikájára, megkérdőjelezésére.) Az interjúalany az iráni iszlám forradalom előkészítésében – és kezdeti időszakában a vezetésében – fontos szerepet játszó Morteza Motahhari ajatollah fia.
 
Morteza Motahhari többek között Rúhollah Khomeini tanítványa és közeli munkatársa volt, aki a forradalmat vezető imám mellett alapvető szerepet játszott az iráni rendszer ideológiai alapjának, a veláyet-é feqíh elméletének kidolgozásában. Várhatóan fontos szerepet játszott volna a kiépülő forradalmi rendszer vezetésében, de még 1979-ben meggyilkolták.
 
Ali Motahhari parlamenti képviselő volt, a konzervatívokhoz sorolják, bár éppen alább kifejtett nézetei miatt egyes iráni politológusok inkább a reformpártiak felé közelítik. Ennek ellenére Motahhari ragaszkodik ahhoz, hogy ő a konzervatívok táborát erősíti. Miután az iráni elnök parlament általi számonkérésére tett javaslatát a parlament elutasította, lemondott mandátumáról és egy új konzervatív irányzatot alapított, a Nép hangja néven. Motahhari azt is kifejti, hogy amennyiben a konzervatívok kiszorítják őt, egyfajta harmadik erőként új pártot hoz létre a következő választásokig – az alább ismertetett gyakorlati és elméleti politikai nézetek alapján. 
 
Motahhari a politikai élet gyakorlatáról kifejtett nézetének alapja, hogy a választásokon alapuló, tehát alapvetően alulról jövő, szekuláris társadalmi hátterű parlamentnek egyik legfontosabb joga kellene hogy legyen a kormány (így annak vezetője,a köztársasági elnök) munkájának ellenőrzése. Ez annak a záloga – mondja az interjúban –, hogy a kormány élén álló, ugyancsak választott vezető ne léphessen az önkény útjára. Ebben a törekvésében Motahhari egy véleményen van a legtöbb reformpárti erővel.
 
Az önkény és zsarnokság elleni fellépés az iráni forradalmi gondolat(ok) központi eleme, Az e gondolatokra támaszkodó forradalom alapvetően a sah rendszerének ilyen irányú elfajzása és az uralkodó nyugati szövetségesei – elsőként az Egyesült Államok és Izrael – a forradalmárok szemében zsarnoki politikája és az iszlámot nem tisztelő fennhéjázó viselkedése ellen lépett fel. Az új rendszer kiépülésével azonban nem csökkent az önkény és zsarnokság elleni küzdelem jelentősége – sem nemzetközi, sem belpolitikai értelemben.
 
Ugyancsak a politikai élet gyakorlatáról kifejtett nézeteihez tartozik, hogy erősen támogatja a teljes véleményszabadságot: vehessenek részt a politikai életben olyan pártok is, amelyek programja nem kötődik az iszlám elveihez – azaz teljesen szekuláris szervezetek. Ezzel a nézetével – deklaráltan – apja e téren kifejtett véleményét hangoztatja. Morteza Motahhari ugyancsak teret adott a nem iszlamista politikai erőknek. (Hozzá kell tenni, hogy amíg részt vehetett a forradalmi rendszer vezetésében – a véres belső párt- és frakcióharcok ellenére – iszlamistáktól a liberálisokon át a kommunistákig mindeki részt vett a politikai életben. Az új rendszer szalámi taktikája csak Motahhari halála után kezdődött igazán.)
 
Érdekesebbek Ali Motahhari politika-elméleti gondolatai. A legfelső vezető (valí-jé feqíh) autentikus követendő jogforrás voltát nagyon finoman a közügyek körére igyekszik korlátozni, míg hétköznapi, személyes témakörben akár a valí-jé feqíh véleményével való szembenállást is megengedi.
Az persze nem világos, hogy ez a „magánvélemény-szabadság” csak az autentikus jogforrásokat/jogértelmezőket, azaz a legképzettebb vallástudósokat illeti (őket biztosan), vagy az egyszerű állampolgárt is.
 
A legfelső vezető – mint a vallási vezető körök legrátermettebbje – és a parlament – mint a népszuverenitás megtestesítője – az iszlám jog alapján dolgozik a közjóért és az önkény/kizsákmányolás ellen. Motahhari ezen a ponton úgy fogalmaz, hogy „a vallástudós hatalma/mandátuma (velájet-é feqíh) nem „egy személy hatalma” (velájet-é sekhsz), hanem „a jog hatalma” (velájet-é feqh).
 
A vallástudós és a népszuverenitást megtestesítő parlament jogosultságának ezirányú közelítése az iráni rendszer kereteinek határait feszegeti. S mindez egy alapvetően konzervatív gondolkodó-politikus részéről.
 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr324220019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.