iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Egy más(od)ik tavasz - Szíria

2012. február 15. 21:07 - politics&islam

 

A napi hírek szerint meglehetősen pulzáló a küzdelem a szíriai kormányerők illetve az ellenzék egyes csoportjai között. Most éppen kormánypárti offenzíva zajlik a főváros északi külvárosaiban illetve az ország középső régiójában, a legfeszültebb homszi és hamái tartományokban. A magyar sajtó – ha említi egyátalán az eseményeket – szokása szerint itt meg is áll. A nyugati pedig általában tunéziai vagy egyiptomi szcenáriót vár, mondván, hogy Szíria az említett észak-afrikai országokhoz hasonlóan katonai rendszeren alapuló alapvetően világi állam, így egy lehetséges hatalmi váltás akár hasonlóan is lejátszódhat Damaszkuszban.

 

A szíriai belpolitika azonban sok szegmensében különbözik akár az egyiptomi, akár a tunéziai, és különösen a líbiai helyzettő. Igaz ugyan, hogy a szír katonai-politikai elit felemelkedése – az egyiptomhoz hasonlóan – a gyarmati múltban gyökerezik és ugyanolyan, alapvetően világias középosztálybeli társadalmi háttérrel rendelkezik, Szíriaban azonban ez az elit különleges vallási hátterű és ez a jelenlegi helyzet kifutását is bonyolíthatja.

 

A Szíria feletti mandátumot birtokló franciák – miután 1936-ban egyesítették a kezdetben négy részre osztott országot – a többségi szunnitákkal és a folytonosan lázadozó, de kiváló katonáknak számító drúzokkal szemben a tengerparti hegyvidéki alapvetően síita szektának tartott alavitákat preferálták a katonai kiképzés terén. Így a függetlenség elnyerése után belőlük került ki a  tisztikar jelentős része, akik vezető szerepet játszottak a negyvenes és ötvenes évek permanens katonai puccsaiban.

 

Hogy elkerüljük a fárasztó részleteket, a lényeget említjük: a csaknem ötven éve hatalomra kerülő Baath-párt katonai hátterét egy, már szinte csak alavitákból álló katonai elit adta. Hatalmuk megszilárdulása pedig akkor vált teljessé, amikor a katonai-politikai pozíciók megszerzését követően kiegyeztek a gazdaság jelentős részét – és főleg a nemzetközi gazdasági szálakat családi kapcsolataik révén – kezükben tartő keresztény kisebbségi csoportokkal (örményekkel, ortodoxokkal, maronitákkal és másokkal). Így durván a lakosság egynegyedét kitevő két csoport kiegyezése az alapja a fennálló politikai rendszernek.

 

Nem véletlen, hogy az ebből kimaradó, a lakosság háromnegyedes többségét adó szunniták már a hetvenes-nyolcvanas években lázadoztak; iszlamista köntösben jelentkező mozgalmukat akkoriban keményen leverték. Ugyancsak jobban érthető, hogy a jelenlegi feszültséggócok is a politikai és gazdasági tortából nagyobb részesedést kívánó (és a gazdasági neházségeket súlyosabban megélő) szunnita társadalmi bázisnak tekinthető Közép-Szíriában (Homsz és Hama vidéke) alakultak ki,. valamint a déli, drúzok lakta területeken jelentkeznek.  A tengerparti városokban pedig a tősgyökeres és az elmúlt évtizedekben a hegyvidékről betelepülő alavita közösségek ellen irányul a népharag.

 

Így egy esetleges elitváltás súlyos következnményekkel járhat – és necsak a politikai hatalommal azonosított alaviták számára. Egy egyiptomi forgatókönyv, azaz az elnöki család leváltása az erőszakszervezetek irányításával és hatalmuk eképpeni prolongálásával semmiképpen nem elégítheti ki a szunnita többséget. Szíriában elképzelhetetlen, hogy a szunniták úgy kapjanak akár szinte teljesen demokratikus választásokon parlamenti többséget és jelentős rész a végrehajtó hatalomból, hogy az erőszakszervezetek teljes struktúrája az alaviták kezében maradjon. Amennyiben azonban a hadsereget és leányvállalatait alavitátlanítani kívánnak, az nem fog menni nagy véráldozat, noch dazu polgárháború nélkül.

 

Mindezeket fejleményeket rettegve szemlélik az keresztény közösségek. Számukra a politikai elitcsere súlyos következményekkel járhat. Egy esetleges polgárháborús kimenetel esetén felmerül bennük, hogy kollaboránsként tekint majd rájuk a szunnita közösség (tapasztalataim szerint nemcsak a szélsőségesen vallásosak!), és ez iraki hittársaik elmúlt évekbeli véres tragédiáját vetítheti előre. Bennfentes szakértők szerint amennyiben a helyzet a polgárháború felé eszkalálódna, a keresztények számára az egyetlen kiút, hogy most a többségi és felmelekedő szunnitkal kössék meg a maguk kiegyezését – gazdasági pozíciók és esetleg az életük biztosítása érdekében.

 

Persze a helyzet ennél is bonyoltabb. Nem beszéltünk még a kényes helyzetben lévő drúzokról, akik a fennálló rendszerben amolyan kint is vagyok, bent is vagyok helyzetben vannak, vagy még inkább a több mint egymilliós kurd kisebbségről, akik többévtizedes elnyomás után éppen az elmúlt évtizedben kaptak politikai gesztusokat a szír államtól, nem beszélve arról, hogy egyre inkább haszonélvezői voltak Szíria és Törökország a damaszkuszi kormány által is támogatott közeledésének vagy az észak-iraki kurd kvázi-állam megerősödésének. Bármilyen káosz számukra is negatív következményekkel járna.

 

És mindez csak a belpolitikai vetület egy darabja. Még érzékenyebbek lehetnek egy esetleges szír rendszerváltás külpolitikai következményei. Az ország Izraellel határos, a megszállt és annektált Golán-fennsík visszaszerzése minden szunnita mecsetben a pénteki prédikációk része. Damaszkusz – 2005-ös katonai kivonulása ellenére –hagyományosan fontos belpolitikát befolyásoló tényező a szomszédos Libanonban, fő szövetségese többek között az Izrael ellen küzdő síita Hezbollah. Ez utóbbi és az al-Aszad-kormány legfőbb szövetségesének számító Irán sem nézné ölbe tett kézzel egy esetleges szíriai rendszerváltást.

 

Talán ez a sok szinte felmérhetetlen következmény tántorította vissza (eddig) a Nyugat keményebb fellépéset. A kérdés: miért nem látunk ugyanakkor konstruktív gazdasági, politikai megoldásjavaslatokat a részéről. Mert a helyzet eszkalálódása még az iraki „tanulóévektől” is súlyosabb helyzetet teremthet Szíriában.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: szíria

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr364115322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.