iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

DKA 30 - Kota Bharu, falak

2017. augusztus 22. 15:56 - politics&islam

 

1) Távol-keleti dizájn

20768125_1406654472716983_8357070248912129722_n.jpg

20728247_1406654556050308_1259123502791495760_n.jpg

20664097_1406654672716963_6587644890924119443_n.jpg

20708180_1406654776050286_7871161382494646564_n.jpg

20708406_1406654902716940_6408230841848381517_n.jpg

20770103_1406654849383612_3674750457807498361_n.jpg

20767927_1406654962716934_5401998437711592996_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 29 - A Jótétemény háza

2017. augusztus 22. 09:49 - politics&islam

 

Kelantan, Darul Naim.

Az északeleti nagy szultanátus, amely sokáig volt Sziám látóterében és ellenőrzése alatt. Ez a Délkínai-tengerre néző állam nem részesült a gyarmatosítás éveinek "nagy jótéteményeiből", azaz a kaucsuktermesztés és az ónbányányat bizniszeből. Itt, a széles tengerparti síkságon mindig is s rizstermesztés és a halászat ment.

Az északról érkező birodalmak mind megkóstolták ezt a vidéket, a Funan királyság (Kr.sz. 1-6. század), a Khmer birodalom (9-15.sz.), a Srivijaya állam (8-12. sz.) és Majapahit (14-15. sz.) valamennyien megkóstolták a mai Kelantan vidékét. Aztán történelmének vége felé, a 15. század utolsó évében a Melakai szultanátus is elfoglalta, hogy a nagy kereskedőállam portugálok általi megdöntése (1511) után helyi családok vegyék át az uralmat. Ezek közül végül a pattani szultán lett a nyerő; Kelantan vidéke a Pattani szultanátus része lett.

A 17-18. századtól az északi Sziám minduntalan ki akarta terjeszteni a hatalmát Kelantanra is, és az itteni vezetők folyamatos kollaborálásra kényszerültek a hódítóval. Végül az 1835-ben hatalomra kerülő II. Muhammad szultán elszakadt Sziámtól és 1845-ben a Kelantan folyó torkolatának déli oldalán erődítményt, majd e köré új fővárost alapított. Ez lett Kota Bharu.

A város sokáig kikötő, az itt termelt rizs behajózásának színtere volt s 1909 után került ki végleg Thaiföld befolyása aló. Az úgynevezett Nemföderatív Maláj Államok tagjaként került brit ellenőrzés alá.

Nevezetes még, hogy 1941 december 8-án 12:25-kor itt szálltak partra az első japán egységek, s kezdődött az ország számára a 2VH - azaz a japán megszállás. (Mindez 90 perccel azelőtt történt, hogy az első bombák hullani kezdtek Pearl Harbour-ra. Ha lett volna akkor fészbúk, ugye! Vagy egy gyors összeköttetéssel rendelkező kém! Vagy akinek hisznek...)

Ma félmillió lakos, adminisztratív-szultáni székhely, különösebb látnivalók nélkül

Nem kell ismételnem, ez mit jelent a számomra.

20727862_1406491939399903_8739540244952434635_n.jpg

20708317_1406492026066561_1917106976709403714_n.jpg

20664696_1406492049399892_76812008254722882_n.jpg

20708245_1406492076066556_8090537419569792734_n.jpg

20664736_1406492252733205_334218560521687320_n.jpg

 

Szólj hozzá!

DKA 28 - Selamat datang ke Malaysia

2017. augusztus 22. 03:48 - politics&islam

 

(Az elmúlt napokban utamat folytatva nem volt lehetőségem az eredetileg FB-posztokat ide másolni. A félsziget út második feléről és Borneóról szóló írásokat most megpróbálom sűrítve, a képeket megválogatva ide illeszteni. Egy kicsit fújva a Gunung Kinabalu oldalában.)

A Bang Nara és Golok folyók éppen Tak Bai-nál futnak össze, hogy együtt ömöljenek bele a Délkínai-tengerbe. Tak Bai decens kis település, egyszintes házak, olcsó ruha boltok, nem túl szofisztikált vendéglátóipari egységek, halászkikötő kicsiny csónakokkal.

Valaha ez a falu a Pattani szultanátus része volt, csakúgy mint a déli part, ahol Telaga Lanas falu terül el. Bő egy évszázada (1909-óta) a Bang Nara Golok határfolyó, kettévágva azt, ami évszázadok óta összetartozott. A vidék muszlim (és kis számú thai budhista) közösségét és családjait szakították szét, s roszabb időkben pedig komppal sem tudtak átmenni egymáshoz.

Hanem, mint ahogy az ilyes helyeken szok, az egymástól pár száz méterre élő kerülhettek dél felé 60 kilométert a megosztott város Su-Ngai Kolok/Sungai Golok felé.

De most jár a ferry.

A komp igazi időutazás. Az ember - életkorától függően - beleképzelheti magát a John Rambo (Rambo 4?) című filmetűdbe, tekintve ilyen figurákat is látni a fedélzeten, és a folyó meg a part pedig kitűnő díszletet biztosít.

A másik opció, tekintve a komp állagát és stíljét a Le a cipővel miliője. Minthogy a kompos itt tényleg úgy néz ki, mint abban a kompos, vagy még inkább Kenderice Ákos.

És ha már a Le a cipővel, akkor vészmadárként - a képzavar és a poén kedvéért - vicceskednék is. "G-g-gazsi bácsi! Há-há-háború lesz! A többit majd szo-szo-szo-szo-szo-szo....ban".

Vagy nem.

De végre újra: Isten hozta/hozott (engem) Malajziában!

20708191_1406225576093206_7467087864295617180_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Az iszlám Dél-Thaiföldön

2017. augusztus 11. 16:52 - politics&islam

 

(FB-posztok összefoglalása.)

Az iszlám a második legnagyobb vallás az országban. Ez még akkor is így van, ha a lakosság legnagyobb része (80-85%-a) buddhista. A muszlim közösség pontos arányát megmondani nehéz, az állam lefelé hajló statisztikái szerint 4-5, a muszlimok számításai alapján 15%. A valóság valahol a kettő középértéke körül lehet.

Ma a fővárosban és környékén is élnek - főként bevándorló - muszlim közösségek, de a többség egybefüggő tömböt alkot az ország déli, Malajziával határos tartományaiban (Pattani, Yala, Narathiwat, Satun).

Az országban élő muszlimok négyötöde maláj (erről mindjárt bővebben is), a többiek kínaiak, indiaiak, pakisztániak, s kevesen arab, illetve perzsa gyökerekkel bírnak.

A thai közbeszédben a "khaek" terminussal illetik őket, ami jócskán túl megy a ma sokszor nem divatos, de akkor is szükséges pc beszéden. Annyit tesz ugyanis: idegen, gyütt-ment, vendég. Mindjárt látni fogjuk, hogy ezek az idegenek minimum hatszáz, de egyesek több, mint ezer éve "vendégeskednek" a thai rögön. (Sőt némelyikük ősei akkor érkeztek, amikor ez a rög még nem is volt thai.)

A másik, közösségüket megnevező kifejezés a thai iszlám. Ezzel csak annyi szemantikai probléma van, hogy a közbeszédben -különösen az állam által meghirdetett nacionalista nemzetépítés programja óta - a thai a buddhista szinonimája, míg a muszlim szó ekvivalens a malájjal.

Valahol itt rejlik az államhatalom számára a fő probléma. Mert az ország muszlim közösségét két nagy csoportba sorolják.

Az úgynevezett "asszimilálódott muszlimok" körébe tartoznak a "kevésbé renitens" muszlim kínaiak, thaiok (ilyenek is vannak), arabok, bengáliak, vietnamiak, pandzsábiak, irániak és más kisebb csoportok. Ezek - úgymond - elismerik az állam buddhista jellegét, thai nacionalista dominanciáját, egyszóval lojális állampolgárai a királyságnak.

Ezen felosztás szerint a "nem asszimilálódott muszlimok" a malájok. Velük a vallásukon túl etnikai szempontból is kételyek vannak az államhatalom berkeiben. A túlnyomórészt malájok lakta déli tartományok mindössze száz éve tartoznak Thaiföldhöz.

A történelem sok mindent megmagyaráz a thai államhatalom félelmeivel kapcsolatban.

XXX

A thaiföldi iszlám kétarcú, minthogy gyökerei is két irányba mutatnak. (Ebből a szempontból van valami igazság-magv az előző posztban említett "hivatalos" thai felosztásban...asszimiláns-disszimiláns csoport

Elsőként a muszlimok többségét adó Délről. Ez terület, amiről szó van, mindig déli irányba orientálódott. Vagy más szóval: mindig a Maláj-félsziget északi része volt. Etnikai, kulturális és vallási értelemben egyaránt.

A területen, ahol hosszú ideje a hinduizmus, a buddhizmus és - kereskedőtelepek révén - a kínai hitek domináltak, ugyancsak kereskedelmi missziók megjelenésével már a 9. század elejétől kimutatható az iszlám jelenléte. Aztán, ahogy az egész Maláj-félszigeten, a 15. századi Melaka szultanátus kora volt a társadalom nagy része iszlamizációjának az ideje. Ekkor lett muszlim a Pattani környéki maláj paraszti lakosság.

A Pattani szultanátus mellett Kedah, Kelantan, Perlis és Terengganu (ezek valamennyien észak-maláj állami formációk) ugyancsak ütköző zónát jelentettek az időközben megerősödő thai állammal szemben.

A 19. század elejéig a thai monarchia igyekezett ellenőrzés alá venni ezeket az államokat, s leginkább a Pattani szultanátusból sikerült időnként kvázi-vazallus vagy Puffertstaat-ot csinálnia. Ekkoriban - a prenacionalista thai korszakban (modern nacionalizmusról ekkor még világviszonylatban sem beszélhetünk) nem a többségtől eltérő vallással vagy etnicitással lehetett probléma - csakis az alattvalói volt közös nevezőjével: a dinasztia iránti lojalitással.

S volt is gond. A Pattani szultanátusban élő malájok, túl saját, külön bejáratú uralkodóikhoz való ragaszkodásán - mint már nem egyszer írtam - gazdasági, kulturális értelemben délnek vetették tekintetüket. A maláj kultúra körébe tartozónak gondolták magukat, gazdasági értelemben pedig erősen odatartoztak. Pattani kikötője, a Délkínai-tenger, azaz már a Csendes-óceán régiójának fontos port-of-trade-je volt, része a melakai szorosban zajló világkereskedelmi útvonalhálózatnak.

Sziám végül a ma is kormányzó Chakri-dinasztia hatalomra kerülésével keményített be. 1785-ben I. Rama király megkezdte a délvidék annektálását. A Pattani szultanátus mellett kiterjesztette befolyását Kedahra, Kelantanra, Terengganura és Perlisre.

Pattani ellenállt. 1789-91-ben, majd 1808-ban fellázadt, de a kiválási kísérlet kudarcba fulladt. A szultanátus a hét részre tagolt déli tartománnyá degradálódott, s hivatalosan Sziám része lett (1832). A hódítást követően egy évszázaddal később, 1909-es angol-sziámi egyezménnyel pedig végleg eldőlt a sora.

Azért ezt a "végleget" nem mindenki gondolja komolyan.

XXX

Amikor Sziám kiterjesztette uralmát a déli maláj/muszlim többségű területekre, kezdetben - részben az erős brit nyomás hatására - még autonómiákkal is kísérleteztek. Az 1902-ben életbe lépett Chulongkorn király (1868-1910) féle reformok alapján egész széles körű jogokat biztosítottak a muszlim közösségnek, elsősorban a belső (személyi jogi) igazságszolgáltatás terén. Ugyanakkor az egész politikai és igazságszolgáltatási struktúra élére bangkoki ki evezetteket ültettek, aki fokozatosan teljesen felszámolták az autonóm területeket. Ez már korán ellenállásba ütközött.

Végül a pattani rádzsát (saját körű politikai vezetőt) Abdul Kadir Kamaroodint is letartóztatták és egy észak-thaiföldi börtönben két és fél évig tartották fogva. Visszatérése után sem volt maradása, végül 1915-ben a hatóságok kiszorították, a brit fennhatóságú (azaz később Malajziához tartozó) Kelantanba menekült.

És onnan folytatta a küzdelmet a sziámi hatóságok ellen, akik hamarosan egyre jobban beleszóltak a mecsetek életébe, illetve a vallási iskolák, a medreszék (itt: pondok) tevékenységébe.

Az új uralkodó, VI. Rama (1910-1925) idején aztán beindult a nacionalista szentháromság (ha lehet ilyen képzavarral élni) programja: thainak lenni annyi, mint buddhistának, thai nemzetiségűnek és a király iránt feltétlen lojalitással lenni. Már írtam: ebbe nehezen szuszakolhatta be magát a dél-sziámi maláj etnikumú muszlim közösség.

1910-11-ben, majd 1922-bem újabb lázadás kezdődött - a kelantani emigrációban élő rádzsa és a maláj gazdasági elit vezetésével - a függetlenség célkitűzésével.

Amire természetesen még erőteljesebb elnyomás következett, különösen a harmincas évektől kezdődően. Erről legközelebb részletesen.

XXX

1932-ben katonai puccs volt az országban, az abszolút monarchiát alkotmányos váltotta fel. Erre máris reagált a déli muszlim közösség: az első és második választásokon (1933, 1937) magas arányban vett részt. Satun kivételével valamennyi muszlim többségű tartomány muszlim küldöttet szavazhatott be a képviselőházba. A kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott. Újra keményebb évek következtek.

A Néppártnak nevezett kormányerő ismét rálépett a nacionalizmus gázpedáljára. Különösen az 1938 és 1944 között kormányzó Plaek Phibunsongkhram, Pibul tábornok idején. Ekkor született meg a már a nevében is elborzasztó Nemzeti Kulturális Törvény, amely a nacionalizmus három alappillérén kívül nem igen engedett teret más kultúráknak, vallásoknak.

Amikor 1944-ben Pibul távozott a hatalomból, átmenetileg javult a helyzet. Az új vezető, Khuan Aphaiwong miniszterelnök két új kihívás előtt állt - a déli muszlim/maláj közösséget illetően. Az egyik a 2VH után rendkívül felerősödött Brit-Malajzia-i nacionalista mozgalom volt (amely végül kivívta az ország függetlenségét), a másik pedig a nemkülönben - elsősorban biztonságpolitikai szempontból - veszélyes Maláj Kommunista Párt fegyveres tevékenysége lett a dél-thaiföldi-maláj határmenti dzsungelekben

Nem csoda, hogy a kormány lavírozott. Először visszaállítottak számos, Pibul előtti időkben alkalmazott szabályt (Islamic Patronage Act, 1946); így újra a közösség ünnepnapja lett a péntek, és életbe lépett a sarí'a családjogi-örökösödés jogi része.

De még ennél is fontosabb volt a közösség első számú vezetőjének posztja és személye. A máshol sejku'l-iszlám-nak, itt chularajmontri-nak nevezett pozíciót még a 17. században hozták létre. A mindenkori uralkodó által kinevezett vezető a fővárosban élő muszlim kereskedő elit tagjai közül került ki. Ez a gazdag csoport perzsa származású volt - és síita. Ez a szinte kizárólagosan szunnita déli muszlimok számára nem volt könnyen emészthető.

A világháború után az 1936 óta - a muszlim közösségre gyakorolt kormányzati nyomás részeként - betöltetlen chularajmontri-pozícióba először került szunnita személy. Igaz, Cham Promjong nem déli volt, hanem Bangkok környékéről származott, de a kairói al-Azharon tanult.

Aztán, mielőtt kifejthette volna közvetítő szerepét a kormány és Dél között, egy újabb katonai puccs után már repült is. 1947-ben nevezték ki Tuan Suwansatot, egy bangkoki vallástudóst erre a posztra. Maradt is egészen 1981-ig.

Az ő utódja Prasert Mahamad aztán már szerepet játszott az ezredforduló körül eszkalálódó s már egyre kevésbé nacionalista, mint inkább iszlamista fegyveres konfliktus idején

A feszültség ugyanis folyamatosan fennmaradt a kormány és a déli muszlim közösségek között. Mert egy valami nem történt a régióan a 20. század második felében.

Fejlesztés.

Miközben a határ túloldalán szépen kirúgta magát a maláj kistigris.

XXX

A harmincas-negyvenes években beállt erőltetett nacionalista politika és gazdasági elhanyagoltság a hatvanas évekre "hozta meg gyümölcsét". Amikorra is felnőtt egy teljesen új nemzedék, amely - elődeivel ellentétben - már nem kereste a kompromisszumokat a központi hatalommal. Ráadásul a kolonializmus-ellenes világpolitikai légkör is kedvezett az úgy nemzedék radikalizálódásának.

Az 1960-tól a kilencvenes évekig számíthatjuk a dél-thaiföldi maláj-muszlim fegyveres ellenállás első korszakának. Ez - az egész időintervallumot tekintve - alacsony intenzitású konfliktus volt, időnként felerősödő aktivitással, ami bombák robbantásában, merényletekben elszigetelt csoportos terrortámadásokban, szabotázs akciókban és emberrablásokban manifesztálódott.

Három fegyveres csoport tevékenysége emelhető ki ebből a korszakból.

1) Barisan Revolusi Nasoinal (BRN). A Haji Abdul Karim Hassan által 1960-ban gründolt szervezet az oktatási hálózaton keresztül igyekezett elérni a társadalmat. Emellett erősen épített a térségben a negyvenes, ötvenes években tevékenykedő illegális Maláj Kommunista Párt káderállományára. Ennek az ideológiának a farvizén a hatvanas években Délkelet-Ázsiában dominánssá váló pán-maláj-muszlim gondolatkör keretében az egykori Pattani szultanátus Thaiföldtől való függetlenségét hirdette. Ez utóbbi gondolat kiverte a biztosítékot a kormányzatban, de a szervezet egészen a '90-es évek elejéig jelentős támogatottsággal bírt, amikor a hidegháború után ott is leáldozott - egy időre legalábbis - a baloldaliság alapján álló ideológiák kora s a BRN eljelentéktelenedett.

2) Pattani United Liberation Organisation (PULO). 1968-ban alapította Tengku Bira Kotanila (Kabir Abdul Rahman). Ez a csoport - amely a tárgyalt időszak legjelentősebb maláj ellenzéki szervezete lett - az ideológiai nevelésen (értsd: iszlamizáció és maláj nacionalizmus) túl a társadalom fegyveres felkészítését is célul tűzte ki. Volt is katonai szárnya, a jól hangzó Pattani United Liberation Army (PULA) néven (vezetője: Hayi Sama Ae Thanam). Gondolhatjuk, milyen volt ehhez a központ viszonyulása mindehhez. A csoport a szomszédos észak-malajziai Kelantan tartományban építette ki - hathatós maláj segítséggel - a (kiképző) bázisait és intenzíven akcióztak a thaiosítást végző adminisztrációs alkalmazottak, tanárok, de buddhista szerzetesek ellen is. Aztán az 1998-as thai-maláj határegyezmény betett a csoportnak, amelynek tagjai - ahogy ilyenkor lenni szok - nem eltűntek, átalakultak.

3) Új PULO. A hanyatlófélben lévő anyaszervezetbőt 1995-ben vált ki, Arrong Moo Reng és Hayi Abdul Rahman Bazo irányításával. Ennek Fegyveres Erők Tanácsa nevű szervezete már több csoport munkáját koordinálta.

Ilyen volt
- Saly Ta-loh Bueyor Csoport , tevékenységi területe Narathiwat,
- Maso Dayeh Csoport, Yala,
- Ma-ae Tohpien Csoport, Pattani, Yala, Narathiwat.

Akcióik ugyancsak maláj földről indultak; egészen az említett '98-az egyezményig, amikor számos vezetőjük a sitten, illetve a temetőben kötött ki.

4) Bersatu. Annyi, mint "szolidaritás". E csoport a nyolcvanas évektől létezett, nekik is a kilencvenes évek hozta a (záró) fordulatot.

A második korszak (1998-2004). Mondjuk így: a rövid átmenet. Egy majdnem kegyelmi állapot.

(Érdekes, a kilencvenes évek, különösen annak második fele egy furcsa pozitív várakozással - és részben progresszív cselekedetekkel - teli korszak volt szerte az iszlám világban. Ebbe az állapotba rontott bele - a hosszú távú fejlemények mutatják - végzetesen szeptember 11. Ez jóval súlyosabb endogén következményeket indukált az iszlám világban, mint ahogy azt saját szférájában a Nyugat érezte. Ennek kifejtése hosszabb helyet igényel; majd egyszer.)

A thai kormány létrehozott egy, a Déllel foglalkozó szervezetet (Southern Border Provinces Administrativ Centre/SBPAC), amely tagjainak meg kellett tanulniuk - többek között - a helyi nyelvet (jawi). Megkezdődött jelentős infrastrukturális beruházások eszközlése az ezen a téren (is) elmaradott Délen, elsősorban a városokban (Yala, Pattani, Narathiwat).

Thaksin miniszterelnökhöz - a történelmi előzmények ellenére - Délen nagy reményeket fűztek.

Amelyek nem tartottak sokáig.

XXX

A harmadik szakasz (2004-től napjainkig).

Már szanat al-kāritha, a katasztrófa évében megkezdődött a dolgok rosszra fordulása. 2001 végén egy jól összehangolt akcióban Pattani, Yala és Narathiwat területén öt rendőr esett áldozatul. 2002-ben már 75 fegyveres összecsapás történt szeparatista iszlamista fegyveresek és a kormányerők között. Egy évre rá 112, a következő évben pedig elszabadult a pokol.

Ekkor esett meg a Krue Se-i incidens is. 2007-ig majdnem nyolcezer összecsapásban két és fél ezren haltak meg. A kormány 24000 fős fegyveres kontingens vezényelt Délre, köztük 10000 a thai királyi rendőrség (RTP) kötelékeiből érkezett.

(Ez a nagyságrend ma is jelen van. Minden település gyakorlatilag megszállt zónának tetszik, százméterenként vannak ellenőrző pontok - a félreeső falvakban is. A települések kivezető útjain néhol harckocsikkal megerősített check pointok vannak. Olyan érzése volt az embernek, mintha egy Latin-Amerikában játszódó B-movie díszletei közé került volna. Azzal együtt, hogy érződik, itt minden vérre megy.)

Emellett 8000 fős paramilitáris erő segítette/segíti a kormányerőket. Meg állandó, 2200 fős úgynevezett falusi őrség (Or Sor) meg 64200 (!) tagú időszakos önkéntesek (Chor Ror Bor) serege.

Ezzel együtt másfél évtizede nem sikerült felszámolni az itteni mozgalmakat. Merthogy a gazdasági mozgatórugók (fejlesztés-hiány), a társadalmi ösztönzők (valós kilépés a meddő nacionalista politikai vonalból) folyamatosan újratermelik a problémát. S ez utóbbi érában már korántsem csak a maláj szeparatizmus kihívásaival kell szembenéznie a kormánynak. A radikális iszlám is fontos szereplőjévé vált a játszmának.

Néhány mai szereplőről.

1) Nemzeti Forradalmi Front (Barisan Revolusi Nasional - BRN). A legerősebb szervezet, több tízezer taggal (vagy inkább: potenciális támogatóval; saját forrásaik 2000000-ről beszélnek, ami kétségtelenül túlzás). Az ezredfordulótól BRN-Coordinasi néven a szecesszió legkeményebb követelője volt. Míg a szervezet kezdetben, az Abdul Karim Hassan-féle időkben erősen a korszellemet jellemző pán-arabizmus helyi változatát, a már említett pán-maláj eszméket vitte, az ezredforduló utánra a BRN-C már szalafita vonalat mutatott. Soraikban immár Afganisztánt megjárt veteránok jelentek meg, ami nem sok jót jelentett. Katonai szárnya, a Pattani Függetlenségi Harcosok ( Pejuang Kemerdekaan Patani), napjainkban is akcióznak.

2) Pattani Iszlám Mudzsáhid Szervezet (Gerakan Mujahidin Islam Patani - GMIP). Ez már nagy pályás radikális iszlamista szereplő, hátterében a Terengganu tartományban aktív Maláj Mudzsáhid Szervezettel ( Kumpulan Mujahidin Malaysia), amely révén a térség fő-iszlamista mumusával, a Jemaat Islamiyah-val is kapcsolatban áll. S ezáltal az al-Qāida-franchise része.

3) A Kis Rohamcsapatok/Járőrök (Runda Kumpulan Kecil - RKK) jámbor nevű dzsihádista csoport néhány ezres tagsága túlnyomórészt Indonéziában treníroztatik és mindhárom muszlim többségű tartományban (Pattani, Yala, Narathiwat) aktív.

4) Pattani Iszlám Felszabadítási Front ( Barisan Islam Pembebasan Patani). Régi motorosok, már a múlt század negyvenes évei óta léteznek - malajziai (Kelantan) háttérrel és bázissal. Maláj politikai pártok támogatását is élvezik, vélhetően nem örömére a bangkoki kormányzatnak.

5) Pattani Egyesült Felszabadítási Szervezet (Pertubuhan Pembebasan Bersatu Patani - PULO). Róluk már az előzőekben volt szó.

A katonai jelenlét nem véletlen. A fegyveres összecsapások folyamatosak. Ide biggyesztem az idén májusi "termést".

6. Útmenti bombatámadás rendőrjárőr ellen. Egy tiszt megsérült.
9. Két bomba robbant Pattani egyik bevásárlóközpontjánál. (Saját szemmel láthattam, itt most minden autót megtükröznek.)
22. Robbantás a bangkoki katonai kórháznál, 20 sebesült.
23. Két katonát merénylők agyonlőttek az ország déli részén.

A végére: amikor anno Bejrútban Pattaniról meg általában Dél-Thaiföldről beszélgettem hallgatótársammal, a probléma még alapvetően "nemzeti jellegű" volt. Az azóta eltelt két évtizedben az addig is létező, de jóval kisebb fontosságú tényező, az iszlamizmus átvette a domináns szerepet a probléma jellegét illetően. Súlyos károkat okozva.

XXX

(A téma régóta foglalkoztatott - mondhatni, amióta sokat beszélgettem idevalósi szobatársammal a libanoni kollégiumban. Úgy gondoltam, a legjobb lesz in situ írni róla. Türelmes voltam, így lett.

Még annyit. Ez a hosszadalmas történet több tanulsággal szolgál. Itt nem is annyira egy másik - domináns "állam" - vallás, hanem a nacionalizmus az, amely radikalizál, de minimum diszkomfortossá tesz egy olyan vallási közösséget, amely a régióban éppen hogy bizonyítékát adta/adja annak, hogy

1) korántsem őskonzervatív és modernizáció-ellenes.
2) Ellenkezőleg: össze tudja kapcsolni a modernitást a vallási törvényekkel és hagyományokkal.
3) Történelmi tapasztalataiból merítve együtt tud élni más vallásokkal.
4) Mindez igaz olyan országokra, ahol elsöprő többségben van (Indonézia, Brunei) és olyanokban is, ahol csak abszolút többségben vagy kisebbségben (Malajzia, Szingapúr).

Természetesen a kép nem ilyen egyszerű, nem fekete-fehér. Konfliktusok léteznek, nem kis számban, s tesznek is a megoldásukért. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az iszlám világ teljes népességének több, mint ötödét (háromszázmillió embert) adó délkelet-ázsiai iszlám - amely maga is heterogén, összetett és bonyolult - általánosságban a legsikeresebb válaszokat adta mindeddig a modernitás kihívásaira.

Valós válaszokat, nem olyanokat, mint a purista vallási háttérrel látványos Potyemkin-gazdaságokat építő, világot ámító és egyre több helyen mainstream szerepre törő öbölbeliek.

Ők még errefelé is rombolhatnak.

1 komment
Címkék: iszlám thaiföld

DKA 27 - Mindeközben Kuvaitban

2017. augusztus 10. 21:40 - politics&islam

 

Hogy ott is történjen valami.

Az Öböl leginkább kifutástalan államában...

(Gondoljunk bele, Kuvait már a hatvanas években a régióban irigyelt monarchia volt, palesztin és egyiptomi vendégmunkások tömegével - kötelező olvasmány: Gasszán Kanafání: Ridzsál fí'-samsz/Lángoló égbolt alatt - s ötven évvel később sem több; ráadásul - az UAE vagy Katar fényében - már nem is irigyelt.)

...szóval ott is áll egy kicsi bál. Ott is a Szalmán szaúdi király által kiadott ukáz alapján a hivatalosságok szerint Teherán a hunyó.

A minap a kuvaiti hatóságok hajtóvadászatot indítottak két személy ellen, akiket a kuvaiti Hezbollah, ottani terminussal: az Abdalí-hálózat tagjainak mondanak. A belügyminisztérium szerint az iráni diplomáciai útlevéllel rendelkező férfiak az iráni nagykövetség segítségével tűntek el.

Természetesen azonnal jött a tagadás Teheránból. Az Abdali-hálózat tevékenysége régóta vádpontja a kuvaiti hatóságoknak Iránnal szemben. Kommunikációjuk szerint több éve szervezkednek, illegális fegyverraktárat foglaltak le az Abdali-negyedben (innen a nem hivatalos elnevezés), a hajtóvadászat folyamatos, s most csütörtök óta az egész országra kiterjedő.

A kuvaiti államnak félelmei vannak saját síita kisebbségével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy Teherán kiemelten figyel erre a közösségre. Ennek oka - többek között - az, hogy a kuvaiti síiták családi kapcsolataik révén kötődnek Iránhoz.

Persze vice versa. Amikor a Khúzesztán/Arabesztán-i Ahvázban jártam, ahol jelentős, több milliós szunnita arab közösség él, éppen az iráni hatóságok aggódtak a kuvaiti/szaúdi támogatással mozgolódó szunniták miatt.

Nincs messze a két régió. Ahvázból naponta járt hajó a Kárún-folyón Kuvaitvárosba.

Szólj hozzá!

DKA 26 - Thaiföld, dél

2017. augusztus 10. 16:37 - politics&islam

 

Lassan két évtizede, hogy a bejrúti kollégiumban emeletes ágyi szobatársam volt, azaz két évig lebegett felettem éjszakánként egy Thaiföldről érkezett hallgató. Szorgalmas fiú volt, mint valamennyien a délkelet-ázsiaiak közül. A libanoniakkal politizálni, a szírekkel barátkozni, az albánokkal gyúrni, a bosnyákokkal - a közös háttérműveltség kapcsán - viccelődni, az afrikaiakkal meséket cserélni lehetett. Az ázsiaiaktól meg bármit kérdezni a tananyagról.

Ez a srác beszélt nekem sokat a dél-thaiföldi muszlim közösségekről. Mondtam neki, egyszer megnézem. S az ígérettel kapcsolatosan az arabban is megvan a közmondás. (Man va'ada, vafā.)

Itt vagyok, Dél-Thaiföld, most Hat Yai.

A 2VH után Thaiföldön a nacionalista katonai rezsim meghirdette az "egységes nemzet megteremtésének programját". Ez azért egy etnikailag és vallásilag is megosztott országban minimum érdekes vállalkozás volt. Úgy különösen, hogy az elképzelt egységes nemzetállam a következő három pilléren állt (volna): az egységes nemzeten (értsd: thaiok), a (thai) monarchián és az egységes valláson, azaz a buddhizmuson.

Az elsősorban az ország déli részén élő muszlimok (akik közül a többség ráadásul maláj), ebbe az unifikációba nehezen soroltattak be. Illetve csak erőszakkal. Vagy sehogyan.

Sokáig a tanárokat Bangkokból küldték a déli iskolákba (vagy a központ jóváhagyása kellett valamennyi tanár kinevezéséhez), és a buddhizmust kötelező tárgyként oktatták a muszlim többségű közösségek iskoláiban is.

Ahogy aztán az ilyenkor lenni szok(ott), a muszlim közösségekben párhuzamos, alternatív oktatási rendszer alakult ki - a saját hagyományokra/vallásra alapozva

A központ akkor kicsit meghátrált, engedett a gyeplőn..Annyira azonban nem, hogy ne legyen teőtalaj a iszlamizmus szélsőséges irányzatainak.

A továbbiakban majd erről és a régió iszlámjának több évszázados történelméről.

P.s. Amikor átléptem a határt Padang Besarnál, minden falucskában mecsetek mutatták, milyen közösség földjén járok.

Az egyik település központjában meg az alábbi szoborral a központ üzent: hogy tudjam, melyik országban vagyok.

20596948_1400333046682459_9125473991727216821_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 25 - Perlis

2017. augusztus 10. 12:24 - politics&islam

 

A legkisebb maláj állam. Csoda, hogy van; beszorulva Kedah és Thaiföld közé.

Kangar, ahonnan ezeket pötyögöm, az adminisztratív főváros, az uralkodó pedig Arauban... tudjuk, székel.

Tulajdonképpen eredetileg a déli Kedahhoz tartozott, mígnem a Langkawi mesében emlegetett sziámi (thai) invázió során, 1821-ben elfoglalta az északi szomszéd. Brit közvetítéssel (Burney Egyezmény, 1826) aztán maradt is sziámi fennhatóság alatt, s emellett az északi hatalom kifejezte különleges érdeklődését a többi északi maláj szultanátusra (Kedah, Terengganu, Kelantan) is. Ez a sziámi befolyás fenn is maradt a mai határvonalat meghúzó 1909-es angol-sziámi egyezményig.

Ez alatt a szűk száz év alatt a sziámi kontroll teljes volt Perlis felett. A külső hatalom választott uralkodót a kedahi szultán-családból származó Sayyid Hussain Jamalulail személyében, aki Perlis első rádzsája (raja) lett. Az északi miniállam uralkodója mind a mai napig s a maláj tagállamok közül egyedüli kivételként a rádzsa címet viseli.

Azért Thaiföld még egyszer kinyújtotta a kezét Perlis felé. Amikor a 2VH-ban Japán lerohanta Délkelet-Ázsiát, a vele szövetséges Sziám ismét annektálta a miniállamot. Persze az ilyen nagyhatalmi szövetségesek farvizén végrehajtott annexiók sorsát ismerjük. Itt is az történt: a háború után visszaállt a brit befolyás. Majd jött a maláj függetlenség.

A lakosság négyötöde maláj, az állam erősen muszlim többséget mutat. Mellettük még a kínaiak vannak nagyobb számban. A tamil közösség már szinte elenyésző. S vannak thaiok is.

Kedvemre való hely. Nincsen agyonfejlesztve, a vidék még dzsungeles, és úgy összességében nincs itt semmi látnivaló.

Tehát: nézelődöm.

18555882_1399463153436115_1237979082151817553_n.jpg

20525557_1399463203436110_8421837544299001689_n.jpg

20525250_1399463243436106_2949997149961566181_n.jpg

20525416_1399463346769429_4126409157237016443_n.jpg

20479710_1399463440102753_6719211479878495434_n.jpg

18557037_1399463506769413_2341170875386150862_n.jpg

20604606_1399463300102767_7265293290602233024_n.jpg

20526103_1399463593436071_4784486033861679318_n.jpg

20479877_1399463666769397_2087848021853864619_n.jpg

20526152_1399463713436059_5200440014870161850_n.jpg

20604588_1399463750102722_5603612502684695528_n.jpg

 

Szólj hozzá!

DKA 24 - Mahsuri, langkawi legenda

2017. augusztus 10. 07:20 - politics&islam

 

A sziget hősnője. Vagy: arca.

A 18. század vége felé élt, egy Phuketről származó, frissen betelepült családból. (Itt Langkawin egyébként mindenki immigráns volt.) A legenda szerint ő volt a sziget legszebb lánya. Ennek megfelelően a legnagyobb itteni harcoshoz, Wan Darushoz adták. (Vagy modernebb verzióban: ...ment feleségül.)

A harcos aztán, ahogy az a legendákban lenni szok, csatába szállt, elment küzdeni a sziget főmumusai, a sziámiak ellen.

Amikor a férj nincs otthon, a népi dramaturgia íratlan szabályai szerint mindig jön a bonyodalom. Különösen akkor, ha van egy rosszakaró is a faluban (a szigeten). Ez utóbbi volt a falufőnök felesége, Wan Mahura. Aki - ahogy az kell - féltékeny volt az egyébként is új betelepülő (lásd még: gyütt-ment) Mahsuri szépségére. Meg is kezdte az aknamunkát ellene.

Volt is alkalom: a szigeten felbukkant egy művelt utazó (még egy idegen!), Deraman, aki sok időt töltött a világszép Mahsurival. Wan Mahura asszony rögvest akcióba lépett: bevádolta a szépasszonyt, hogy összeszűrte a levet a gyanús alakkal.

Mahsuri hiába bizonygatta az ártatlanságát, a falu szigorú döntése borítékolható volt. A halálos ítéletet mindenféle eszközökkel igyekeztek végrehajtani, de a szívós Mahsuri még mindig élt. Ekkor azt kérte, hogy a Délkelet-Ázsiában mindenütt elterjedt hullámos pengéjű tőrrel, a keris-szel végezzenek vele. Ezzel tudták végül a vérét venni.

Amely azonban fehéren folyt. A sziget népe ekkor érthette meg - ahogy az egy jó drámában dukál -, hogy Mahsuri ártatlan volt.

És még egy dráma-toposz. A haldokló nő utolsó szavaival hét generációra szerencsétlenné átkozta a szigetet.

A kortársak bizton berezeltek: Mahsuri halála után nem sokkal jött a sziámi invázió.

Ps. Ha utánaszámolok, ez a hét generációnyi idő úgy a 20. század végén ért véget. Amikor Mahathir Muhamad beindíttatta a sziget "felfejlesztését". Ez volna hát a szerencsétlenség korának a vége?

Alant Mahsuri mauzóleuma. Ide jár a nép, Mahsuri Phuketben élő rokoni leszármazottjai (!) - no, meg a turisták 17 ringgitért -, hogy emlékezzenek . És a szépasszony közbenjárását kérjék.

20476156_1398554863526944_4899223633534313092_n.jpg

20525257_1398554796860284_5886593144755248284_n.jpg

20476156_1398554673526963_2756273201256261137_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 23 - Langkawi

2017. augusztus 09. 21:07 - politics&islam

 

A sas szigete. Ez az egyik -maláj - etimológiai magyarázata a sziget nevének. A másik meg indiai (szankszrit): szép sziget. Hát igen, nagyon szép. Van miért aggódni.

És jó helyen van - kereskedelmi szempontból. Az Andamán-tenger délkeleti csücskében, a Melakai-szoros bejáratánál. Pályázott is rá sok mindenki a történelem folyamán. A kínaiak például. A Jüan-dinasztia egyik utazója, Wang Ta Jüan a 14. században írt róla, Long Ja Pu-ti néven. Aztán a nagy admirális, Cseng Ho, a 15. század első évtizedeiben járt erre többször is. Az ő munkájában a sziget Long Ja Zsiao-li néven szerepel.

Része volt a Srivijaya államnak, aztán a Melakai szultánság korában (15. század) a szoros keresledelmének egyik tranzithelye lett, majd a Kedahi szultanátus gyakorolt felette fennhatóságot.

Éppen jó földrajzi elhelyezkedése miatt Burma és Sziám is régóta kipécézte magának ezt a szigetet. Az itteni lakosok többsége amúgy 80%-a maláj, s mellettük itt van a szokásos malajziai felhozatal: kínaiak, tamilok és igazán kis számban thaiok.

Végül 1822-ben Sziám véres attakkal foglalta el a szigetet és bár 1837-ben a kedahiak vissafoglalták az északi fennhatóság egészen az 1909-es úgy nevezett angol-sziámi egyezményig fennmaradt. Utána jött a tényleges brit uralom - névleges kedahi autoritással. Ekkor lett a sziget északi szomszédja, Tarutao sziámi fennhatóságú s a köztük húzódó szoros ma a maláj-thajföldi tengeri határ.

A japánok itt sem népszerűek - az 1941-45-ös megszállás mián.

Aztán a kis szigetre a nyolcvanas évektől nagy korszak köszöntött. 1986-ban Mahathir Mohamad miniszterelnök kiadta az ukázt: turistaparadicsomot kell csinálni Langkawiból. (Egy kissé az északra lévő thaiföldi Pukhet növekvő ázsióját irigyelhette meg.)

Azóta megy minden ezerrel. Pusztul az erdő, ömlik a beton, a sziget északi oldalán gyönyörű cementgyár emelkedik. Útépítés, sitt, parasztvakítás. Jönnek a turisták.

Ha minden ebben a tempóban halad tovább, akkor még egy-két évtized.

Oszt kalap.

20479647_1397910820258015_6211981029480827587_n.jpg

20476112_1397910876924676_4660989533047677903_n.jpg

20604610_1397910906924673_8361243161845403811_n.jpg

20526301_1397910993591331_7904375582083797883_n.jpg

20597318_1397911290257968_8629067859866082621_n.jpg

20431609_1397911203591310_7056557934607527172_n.jpg

20479899_1397911093591321_2016850083962922258_n.jpg

20431434_1397911696924594_1555018112115261021_n.jpg

20621009_1397911653591265_5705719965380973399_n.jpg

20525946_1397910953591335_5026956031656695841_n.jpg

20479615_1397911746924589_5462086987899719378_n.jpg

20479471_1397912090257888_4180173828986293648_n.jpg

20476440_1397911790257918_396905019015479048_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 22 - A Békesség Háza

2017. augusztus 09. 15:00 - politics&islam

 

Kedah epitheton ornansa ez. Az észak-maláj tartományé, amely kábé akkora, mint Libanon, de a jelentősége, a múltja jóval többet mutat, mint kicsiny területe.

Ez a vidék ugyanis - túl azon, hogy mind a kínai, mind az indiai kultúrkör érdekszférájába esik - a félszigettől északra húzódó két államalakulatnak, Sziámnak (Thaiföld) és Burmának (Mianmar) is időről-időre felkeltette az étvágyát.

Ennrk elsődleges oka, hogy a Bengáli-öböl irányába mindig is kitűnő kikötővel bírt a Kedah-folyó torkolatában, ugyanakkor északkelet felé innen indultak a régi kereskedelmi utakba félsziget másik oldalára, a Délkínai-tengernél található kikötőkbe, Songkhlába és Pataniba.

Addig nem mennék vissza, hogy mit csinált itt az ősember (nem fázott, ez biztos és kajája is volt, igaz ő is gyakran megkajulhatott), az első államalakulatnál kezdeném.

Ez pedig a Srivijaya birodalom volt, amely jávai központtal tereti pulzációval a 7. századtól egészen a 14. -ig fennállt; tulajdonképpen Melaka felemelkedéséig. (Tavaly írtam ott róla.) A Srivijaya-évszázadokban több konfliktus volt a Penangban emlegetett Chola-dinasztia államával, amely a Bengáli-öböl irányából ellenőrizte a dél-ázsiai kereskedelmet. I. Rajendra Chola király idején (1014-1044) a Chola állam nagyszabású hadjáratot vezetett ide s ettől kezdve megerősödött az indiai (tamil) befolyás.

Ezután egy rövidebb sziámi befolyást követően, a maláj Melaka szultanátus idején Kedah fontos tranzitkereskedelmi szerepet játszott északon. Felfigyeltek a jó kikötői adottságokkal bíró területre a portgálok is, a 15. századtól több kísérletet tettek a vidék elfoglalására. A sziámi befolyás azonban csak az angolok érkezésével szűnt meg: a 19. századtól egyre inkább az európaiak befolyása érvényesült.

Aztán jött a japán megszállás és a függetlenség.

Most meg én. Megérkeztem a Kedahhoz tartozó Langkawi-szigetre. (július 31.)

20479919_1396924860356611_6600422914592727996_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 21 - A penangi zsidó közösség nyomai

2017. augusztus 09. 10:47 - politics&islam

 

A sokszínű és gazdag penangi multikulturális kavalkádnak a kezdetektől fogva részesei voltak a 18. század végén letelepedő zsidó kereskedők. A közösség másfél évszázadon át virágzott, mára bezárt zsinagógáján kívül csak a temetője maradt, egyetlenként Malajziában.

A temetőt magába foglaló telket Shoshan Levi vásárolta, a helyiek emiatt Levi-temetőnek is nevezték. Az első sírkövet 1805-ben állították fel, az utolsót pedig 2011-ben, amikor a szállodaipari vállalkozó, David Mordechai 90 éves korában elhunyt. Ő volt az utolsó zsidó lakos a szigeten. (Itteni sajtó információk szerint Mordechai unokahúga az ausztráliai Sidneyben élő Tefa Efraim az utolsó maláj útlevéllel rendelkező zsidó.)

A Mordechai családról még annyit: David apja, 1895-ben Bagdadból vándorolt ki Penangba és az ónkereskedelemben dolgozott.

A penangi közösség tagjai szinte teljes egészében szefárdok voltak, számosan egykori portugáliai gyökerekkel. (Már megint úgy érzem, kicsi a világ. Madeira és Gonçalves Zarco jár az eszemben.) A sírok között azonban romániai születésű személyt is találhatunk; ami nem zárja ki a szefárd gyökereket.

A 19. század végére megerősödött a közösség: az 1899-es népszámlálás 172 zsidó élt a szigeten.

A hanyatlás a japán megszâllással kezdődött; az egész közösség Szingapúrba menekült. A hâború után aztán kevesen tértek haza, a többség a hatvanas években az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Izraelbe vándorolt. 1963-ban Penangban már csak 20 zsidó élt. 1976-ban zárták be a város 1896-ban épült zsinagógáját, amely ma nyomda és üzlet.

A temetőre felügyelő tamil férfi rendkívül segítőkész volt.

20374606_1396147217101042_4804264642017526816_n.jpg

20476397_1396151407100623_5623668923037930927_n.jpg

20479525_1396147697100994_6149230678256316592_n.jpg

20479665_1396148993767531_1158090119450692481_n.jpg

20375838_1396148677100896_5367909136445283016_n.jpg

20376208_1396150970434000_6726738328615673976_n.jpg

20429662_1396150097100754_8548142337421355137_n.jpg

20429684_1396149923767438_853634366753721344_n.jpg

20429947_1396150417100722_7190838840292893685_n.jpg

20431411_1396148303767600_6271653925276078136_n.jpg

20431574_1396149563767474_308292291186436322_n.jpg

20431590_1396150240434073_6595600213481439246_n.jpg

20476088_1396150803767350_3342496912981290083_n.jpg

20476517_1396150583767372_4550633983877130851_n.jpg

20476566_1396149307100833_925492603811682266_n.jpg

20479658_1396149710434126_7541173259635438210_n.jpg

20476565_1396151203767310_2594660807667066999_n.jpg

20375757_1396151283767302_7327337643374009410_n.jpg

1 komment

DKA 20 - Little India

2017. augusztus 08. 22:43 - politics&islam

 

Egy időben busszal ingáztam Teherán és Qom között. Élvezetes utazások voltak, százhúsz kilométer, két óra, pont át lehetett nézni az aktuális leckét.

Vagy bámulni a tévét. Egy ilyen útba pont belefért egy hősies iráni háborús társadalmi dráma. Emlékszem, egyszer egy velem egykorú hauza-hallgató ült mellettem s nézte meredten a tanmesét. Amely főhősei teheráni kisstílű külvárosi bűnözők voltak, akiket besoroznak az iráni-iraki háborúba katonának. S a fronton megtörténik a csodálatos jellemfejlődés: valamennyien hősök, a fő-főszereplő sármos fiatalember pedig az életét katartikus viszonyok között a hazájáért adó mártír lesz.

Nem mondom, hogy az én hátamon nem állt fel a szőr.

A mellett ülő kezdetben merev arcú, szigorú, fúrtlencsés szemüvegű, már-már trockiji figura a film felénél kezdett könnyezni. A végén zokogott.

A másik opció: indiai film volt. Illetve - tekintve a bollivoodi opuszok rétegzettségét, hogy így mondjam - annak egyharmada-fele. Ennyi fért bele az időbe. De ezek - miként a film elején állóképben bemutatott dokumentum igazolta - mind hatóságilag engedélyezettek voltak, tekintve, hogy általában nem esik testi érintkezés a különböző nemek tagjai között.

Akár a hauzákba igyekeztek az utazók, akár "világi" kereskedők voltak, valamennyien elmerültek ezekben is. (S ha a főhős egy karate-viadal és egy lovaskaland között virágszóró lányok körében dalra fakadt s táncra perdült, mindenki lábbal-vállal verte a ritmust.)

Ez jár az eszemben a George Town-i indiai negyedben, hol folyamatosan üvölt a bollivoodi filmzene.

Úgy táncra perdülnék a kereszteződésben! Két opció lehet: jönnek a virágszirmot szóró lányok. Vagy a penangi pszichiáterek.

20374675_1395767953805635_2441850769638591819_n.jpg

20375803_1395767277139036_4402431927537339263_n.jpg

20376072_1395766617139102_3992123571162999787_n.jpg

20430035_1395767037139060_7586488912118390010_n.jpg

20374670_1395766870472410_145702632983289344_n.jpg

20375633_1395767437139020_2053548264842761284_n.jpg

20374658_1395767607139003_3708501713240244933_n.jpg

20374444_1395768270472270_9102518902223871452_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 18 - Az indiai mecset

2017. augusztus 08. 17:43 - politics&islam

 

Pinang szigete nem csak a kínai gazdasági-kulturális akciórádiuszába esik bele. Ugyanez elmondható az indiai szubkontinens irányából érkező hatásokra, kapcsolatokra és migrációra.

A Bengáli-öböl mindkét oldalára kiterjedt a tamil Chola dinasztia birodalmának fenhatósága. Hol közvetlenül (mint a dél-indiai partvidéken és Ceylon szigetén), hol pedig befolyási övezetként (mint a Gangesz-Brahmaputra torkolatvidékén, az Andamán-szigeteken, a Maláj-félsziget nyugati és Szumátra északi és keleti partvidékén). Így Pinang szigetei része volt a Chola-univerzumnak - igencsak hosszú ideig: a Kr.u. 3. századtól 1279-ig. Indiai közösségek tehát már akkor élhettek ezen a szigeten.

A mai indiai (tamil) közösség első telepesei a 18-19. század fordulóján érkeztek, éppen Francis Light expedíciójával, illetve később az ő ösztönzésére. Miután az egykori Chola-uralom vidékéről érkeztek, a közösséget chuliknak, illetve chuliasnak nevezték s nevezik ma is.

A főként fűszer és szövetkereskefelemben nyomuló csoport vezetőjét, Cauder Mohudeen-t 1801-ben kérte fel Sir George Leith kormányzó, hogy építsen mecsetet az egyre nagyobb létszámú muszlim indiai közösségnek.

Mohudeen, aki egy dél-indiai Mahmudbandarból való hajós volt, megbízta Kader Mydin Mericant, aki viszonylag gyorsan végzett a munkával. Az eredmény egy arab, mogul és mór stusjegyeket magán viselő impizáns épület. (A ma látható egy száz éve történt jelentő átalakítás eredménye.)

Mohudeen lett a chuli-közösség vezetője (kapitan), miután a malájok a dél-indiaiakat így nevezték, ő lett Kapitan Keling.

20375626_1395068673875563_8019892853315507870_n_1.jpg

20525465_1395306837185080_5026772312073729501_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 17 - Az utca

2017. augusztus 04. 09:41 - politics&islam

 

Bejrútban, a régi/új városközpontban (azért írom így, mert a hosszú háború után volt másfél évtized, hogy a pusztítások miatt a Hamra környéke volt a "city") van egy utca (Al-Amír Bashir). Ezen pár száz méteren belül van egy tucat templom és mecset. Szunnita, örmény ortodox, maronita, görög ortodox, római katolikus stb. S ha ehhez hozzávesszük a nem túl messzi Vádí al-Amíq-ot, akkor ide sorolhatjuk a Maghen Abraham zsinagógát vagy az amíqi síita mecsetet is.

És bár a libanoni konfesszionalizmus nagy bírálója és szkeptikusa vagyok, tény, hogy súrlódásokkal ugyan, de működik az együttélés. A véres konfliktusok fő gerjesztője nem az ideológiai/vallási ellentét, hanem a politikai mezbe bújtatott felekezetiség. De nem is erről akartam.

Itt, George Townban is van egy utca, a Jalan Masjid Kapitan Keling. Itt egy kilométeten belül - többek között - az alábbi szentélyek sorakoznak, valamennyi működésben, emberekkel teli.

1. Church of Assumption. A római katolikus templomot 1802-ben Kuala Kedah-i telepesek építették. Mai formáját 1860-ban kapta.

2. St. George's Church. Anglikán templom, 1818-ban fejezték be. A japán bombázásban súlyosan megsérült, a 2VH után renovâlták.

3. Kuan Im templom. Az első, 1800-ban emelt kínai szentély. Ma a legnépszerűbb a penangi kínai közösség körében.

4. Sri Mahamariamman templom. Hindu szentély az indiai negyedben, 1833-ból dravida stílusban.

5. Han Jiang templom. Kantoni bevándorlók szentélye 1870-ből.

6. Kapitan Keling mecset 1801-ből. (Erről később bővebben.)

7. Yap Kongsi. A dêl-kínai Yap-klán szentélye 1924-ben épült.

8. Hock Teik Cheng Sin templom. Kínai szentély 1850-ből.

9. Melayu mecset. 1808-ban építtette egy Acehből ide települt herceg. Hagyományosan, a légi közlekedés elterjedéséig itt várakoztak behajózásra a Mekkába induló maláj zarándokok.

Az utcát nemrég átnevezték: Jalan Harmony-ra. Úgy legyen!

20431301_1395068427208921_8821268429141082651_n.jpg

20479972_1395068460542251_7864874071994801835_n.jpg

20375962_1395068493875581_6389628683888527008_n.jpg

20294582_1395068550542242_1911792200713724367_n.jpg

20375655_1395068620542235_8319643017810623910_n.jpg

20375626_1395068673875563_8019892853315507870_n.jpg

20476045_1395068727208891_4343369229528242344_n.jpg

20294218_1395068787208885_187192861987678127_n.jpg

20429998_1395068813875549_7275578673891915437_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 16 - Végállomás

2017. augusztus 03. 16:21 - politics&islam

 

Temető napnyugtakor

Egy új helyen az utazó - amennyiben lehetséges - három intézményt feltétlenül keressen fel. A kocsmát, vagy kulturális feltéleteinek hiányában annak megfeleltethető helyiek által látogatott vendéglátóipari egységet, a vasútállomást (ha nincs, kiváltható buszpályaudvarral, bár az csökkenti a szociológiai forrásértékét) és a temetőt.

Mondhatni, hogy ez a három hely a társadalom viszonyrendszerének három alapirányáról árul el sokat. A kocsmában megérezhetünk valamit (vagy sokat) az emberek egymás közötti intererakcióikról, verbális (meg néha fizikális) kommunikációjáról.

A vasútállomás adhat mélységi képet arról, miként viszonyul a társadalom a környezet irányába. Én nem tudom, miért, de a vasút az az épített környezet, amelynek tisztán- és karbantartása a legnagyobb kihívás és szervezeti erőpróba minden társadalom számára. (Mindig a Koppenhága-alsó Rákosrendezőt idéző viszonyaival szoktam ilyenkor jönni.)

A temető pedig többet elmond az emberek transzcendenciához való viszonyáról (s nem csak arról), mint bármely templom vagy szentély.

Ilyen ez a George Town-i protestáns temető is. A visszafogottságot szétfeszítő birodalmi öntudat, a halállal szembeni cinizmusba fordított félelem, honvágyas melankólia.

És az adatokat böngészve egy - nem meglepő - egészségföldrajzi felismerés: igaza volt az itt nyugvó Francis Lightnak. Penang a miazmás levegő miatt a fehér ember temetője.

Ő már csak tudta. Maláriában hunyt el.

20476422_1394960260553071_7254704847684407591_n.jpg

20479931_1394962963886134_207286178100798892_n.jpg

20476059_1394963110552786_997257115384387238_n.jpg

20431615_1394963347219429_3869971882058768054_n.jpg

20431484_1394961760552921_6511033255872086834_n.jpg

20430008_1394964250552672_653546395736206488_n.jpg

 20429853_1394960660553031_1357995288432061779_n.jpg

20376004_1394963553886075_3098788282715283055_n.jpg

20375975_1394960453886385_2193822667904097296_n.jpg

20375678_1394960307219733_5967868966042119154_n.jpg

20374779_1394963867219377_8701940378341278986_n.jpg

20374536_1394963923886038_6900684136731469770_n.jpg

20374536_1394962810552816_7996120511448414207_n.jpg

20294102_1394962913886139_4760783158394849549_n.jpg

20294320_1394964280552669_3335856050612683599_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 15 - Kínaiak

2017. augusztus 02. 13:50 - politics&islam

 

A sziget évszázadokon át az északi maláj Kedah Szultanátushoz tartozott, egészen az angol jelenlétig. Mindezen idő alatt fontos állomáda maradt a Melakai-szorosbeli (világ) kereskedelemnek -Melaka mellett. Így nem véletlen, hogy a kínai kereskedőkolóniák már régóta jelen voltak. Megfordult itt s a szigetet térképén rögzítette Cseng Ho admirális is.

A kínaiak, akik a malájokkal együtt Penang tartomány lakosságának (ez több, mint kétmillió ember) többségét alkotják. George Townnak meg ők adnak domináns arculatot.

20429991_1394472313935199_8326817272553594731_n.jpg20431641_1394471690601928_1169975652307092237_n.jpg

20293042_1394472060601891_711001178954343671_n.jpg

20374231_1394471967268567_8227919286496880692_n.jpg

20294236_1394472273935203_3643056579190368121_n.jpg

20374247_1394472147268549_5451960026279541182_n.jpg

20294507_1394472220601875_2780757478209828680_n.jpg

20374588_1394472183935212_8343607816502846096_n.jpg

20476212_1394472377268526_1989735637081107363_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 14 - Penang, a britek

2017. augusztus 02. 08:39 - politics&islam

 

Megvan a The Madness of King George szímű film? Azt hiszem még Oscart is kapott (ha ez számít valamit is)...III. György királyról szólt, akit nagy irígységgel írtam fel az európai uralkodókat összesítő giga-poszteremre '87 kora nyarán, így tanulván uralkodási éveiket, miután nevezett király hatvan évig uralkodott. S milyen hatvan évig: 1760-tól 1820-ig. Gondoljunk bele: ebbe belefért a hétéves háború vége, James Cook kapitány, az Egyesült Államok születése, a komplett francia forradalom, Napoleon majd' teljes élete, James Watt meg Fulton meg ezernyi dolog.

György király azonban hézagosan vitte az ügyeket. Porfíriában szenvedett, voltak tisztább és elborultabb periódusai. A filmben pozitív képet kapunk róla (Nigel Hawthorne alakítását máig nem feledem). A fiát, a későbbi IV. Györgyöt gennyes kis figurának ábrázolták. Valószínűleg ez így is volt, mindenesetre ő koordinálta a 18. század végén és a 19. elején azokat az expedíciókat, amelyek során a Union Jack felhúzatott a Maláj-félsziget számos részén.

Amikor Francis Light, a Brit Kelet Indiai Társaság (BKIT) munkatársa 1786 nyarán partra szállt Penang szigetén, megkezdődött a másfél évszázados közvetlen brit jelenlét Malájföldön. Máig nem egyértelmű, hogy az itt kereskedelmi lerakatként szerepló kis település a furcsa király vagy a divatmajom walesi herceg után kapta s nevét: George Town.

Ahol Light a lábát először a partra tette (s nem sokáig tapodta, nyolc évvel később a malária a helyi protestáns temetőbe utalra) 1800 és 1810 között erőd épült, amelyet az indiai brit "főkormányzóról", azaz a BKIT akkori vezetőjéről, Charles Cornwallisról neveztek el. Cornwallis is sokfelé megfordult, 1781-ben például ott v

20292583_1394266660622431_1226787534243866703_n.jpg

20293024_1394266860622411_6618452342958194598_n.jpg

20374362_1394267303955700_1814645932108879396_n.jpg

20294330_1394267060622391_8674041442921474236_n.jpg

20430119_1394267437289020_5412596560123549023_n.jpg

20293076_1394267690622328_8324519360851257161_n.jpg

20431411_1394267763955654_4404257713516919789_n.jpg

20294563_1394267003955730_6591645836797137959_n.jpg

20376132_1394267880622309_7303991023004629431_n.jpg

20374439_1394267967288967_2866722688202398015_n.jpgolt a királyi hadsereg parancsnokságában, amikor Washington vezetésével a lázadó gyarmatiak meg a franciák Yorktown-nál jól megruházták az angolokat.

Aztán a Cornwallis-erőd igazából kétszer támadtatott meg: először az IVH-ban, amikor egy német császári romboló lőtte. (A Nagy Háború Európán kívüli hadszínteteiről oly keveset tanítanak, pedig. S nem csak a szintén izgalmas közel-keleti hadszíntérről beszélek, amelyről már egész kis könyvtárat gyűjtöttem össze, hanem a gyarmati (afrikai) háborúkról és az Indiai- és Csendes-óceáni hadszínterekről.)

Másodszor - természetesen, mondaná egy maláj - a japán megszálláskor volt munkában az erőd. No, nem sokáig. Négy nappal a Pearl Harbour-i heppening után már itt is voltak a császár inváziós seregei. Jól megbombázták a várost, aztán az erőd lett a katonai igazgatás központja. Kezdődött a rémálom.

A két VH és más emberirtó cselekedetsorozatok áldozatainak emlékműve itt áll a parton. A brit-negyedben. Kormányzósági épületek, iskolák, templomok és pénzintézetek társaságában. S itt áll Viktória király- és császárnő gyémántjubileumára emelt óratorony.

Azért a buddhista, hindi szentélyek, mecsetek már itt is be-beköszönnek. Hamarosan jön a többi városnegyed. 

20374342_1394266570622440_8087306741748288826_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 13 - Taiping-Penang

2017. augusztus 01. 21:14 - politics&islam

 

Jó viszonylat volt, a szigetre átjutni kerékpárral meg izgalmas. Miután a hídról visszafordítottak, a kompot keresvén egy igazi ázsiai giga-acélkohóhoz jutottam, mely mentén, érc-, sitt-, meddő- s mocsokhegyek mellett, szmogban, porban, retekben kilométereket tekerve újólag csak az öreg (?) Fejér-megyei zakkant poéta jutott az eszembe: "Nincsen remény! Nincsen remény!"

A Földnek s vele az emberiségnek biztosan.

Aztán a komp áthozott Pinang szigetére, Georgetown-ba. Úgy a tartományról (Penang), mint a városról majd holnap, most csak egy röpke benyomás.

Ékszedoboz a város. (Copyright: középkorú magyar átlagturista sóhaja Hurghada esti fényei láttán, a levegőből.) Gyakorlatilag - nekem legalábbis - elviselhetetlen mennyiségű fehér turistával. Itt vannak a Délkelet-Ázsiában őshonos speciesek: bakkancsos, minden valószínűség szerint TIBETet megjárt, immár megvilágosodott nagyszakállú posztmodern hippik, lazuló (értsd: permanensen ittas) ausztrálok, némi német középosztálybeli családok és a zöm: a delelőntúli férfiak hármas, négyes osztóval fiatalabb hölgykísérettel. Vagy ennek alfaja: kigyúrt izomagyak csoportosan, egy tizes szorzóval könnyebb hölgy kíséretében.

Fültanúja lehettem egy ilyen utóbbi, verbális úton történő csoportképződésnek. A kigyúrt úriemberek közül a - gondolom én - alfa harminc centiméteről üvöltötte hölgy arcába: "Háomács?"

Hirtelen arra gondoltam, akkor inkább a kohó. De aztán győzött a józan ész. Nem engedünk a kultúrából.

Ps. A végére még néhány reggeli kép mai kiindulóhelyemről, Taipingből. Az 1887-ben egy ausztrál építész által tervezett Mindenszentek temploma az első angol imaház volt Malájföldön.

20264931_1393781787337585_751249003807648864_n.jpg

20294385_1393781994004231_1270968127653337682_n.jpg

20294083_1393782577337506_3005072257884471492_n.jpg

20374356_1393782920670805_8079414489629748295_n.jpg

20375625_1393782757337488_8036885138980673823_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 12- Mindeközben a Bekaa-ban

2017. augusztus 01. 15:07 - politics&islam

 

Innen nézvést, otthon.

A napokban megint keménykedett a Libanoni Hadsereg. Az állami. Vezetője, Joseph Aún/Aoun bejelentette: az elmúlt hetekben a bekaa-völgyi szíriai menekülttáborokban tartott razziákon 350 dzsihádista-gyanús személyt tartóztattak le.

(Megint egy Aoun...a cédrusok alatt nincs kilépés a politikus-dinasztiák előbb-utóbb kontraproduktív rendszeréből. Néha megjelenik egy új család - általában valamelyik hagyományos klán fedezékében, s maga is az eshtablishment része lesz, de ez nagyon ritka. Van szerencsém most végig élni egy ilyen rise of familyt. Közel állnak hozzám, figyelem, nem kibeszélem őket.)

Vissza témához. E harmadfélszáz emberből ötvenet a Baalbektől keletre található Arszál melletti, egyébként ugyancsak több tízezer menekültnek helyet adó táborokban fogtak le.

Nem először és nem véletlenül. Arszál 2014 óta "problémás régió", hogy finoman fogalmazzak. Itt jelent meg először fegyveresen akciózva, s azóta sem tűnt el a szomszédos polgárháborúban szereplő dzsihádista szervezet, a Dzsibhat al-Nuszra (új nevén: Tahrír al-Sám). A helyi vezetőinek ráadásul kiváló családi kapcsolataik vannak az észak-libanoni Tripoli hegyi negyedeiben évtizedek óta erős szalafita/vahhábita csoportokkal. Megvolt a kijárat a tengerhez.

Aztán az Iszlám Állam is belengette itt a zászlaját, s innen igyekeztek "összekötni" a libanoni akcióterületeket a Damaszkusztól északkeletre húzódó Felső-Barada-völgyben lévő bázisaikkal. Al-Zabadáni és Bludaán ('92-ben voltam ott először, micsoda csendes hely volt!) mára a szír kormányerők és a Hezbollah ellenőrzése alatt áll. Érdekesség, hogy a dzsihádisták inneni kivonulásáról szóló tárgyalásokon Katar volt a sikeres közvetítő...

Most már két irányból igyekesznek felszámolni a libanoni területen még aktív dzsihádista enklávét: szír oldalról az Aszad-hadsereg támogatja a Hezbollahot. A libanoni térfélen meg valójában szólózik a síita szervezet.

A Libanoni Hadsereg, amely az utóbbi két évben dollármilliárdos támogatást kapott az Egyesült Államoktól, Franciaországtól és Szaúd-Arábiától, a fejlesztést továbbra is arra költi, mint eddig: önmaga egységének (vagy annak látszatának) a fenntartásához.

Időnként azonban keménykedik. Most a letartóztatások során, bosszúból, miután a katonák és rendőrök elrablása a dzsihádisták kedvenc sportja, négy delikvenst úgy megvertek, hogy meghaltak.

A hivatalos kommuniké szerint egészségügyi problémáik voltak.

Lehet az is.

Írám mindezt Perak és Penang határán, Bandar Baharuban, erősen megfáradva, jegeskávét kortyolgatva. Egészen lemerültem a magas páratartalmú hőségben való tekeréstől. Aztán ránéztem az itteni kis szentélyben alább látható figurára. Ha ő bírja, nekem is kell. Fizetek, indulok.

20374668_1393556094026821_7791553551765782225_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 11 - Larut

2017. augusztus 01. 08:56 - politics&islam

 

Ez Taiping másik - maláj - neve. De a város akkor is kínai. Olyannyira, hogy a szinte csak kínai étterem/kifőzde mellett alig találtam a kedvemre való tamil vendéglátóipari egységet. (Mert ebben a nagy konyhai - és más aspektusú - multikultiban én a dél-indiai kaját prefrálom. Persze a többi is jöhet, egészen addig, amíg el nem megyek Lumpurban a szír sávarmáshoz.)e

Itt már Ipoh előtt megkezdődött az ónbányászat, így a város volt előbb Perak közigazgatási központja. Itt épült meg 1885-ben - természetesen brit felügyelettel - az ország első vasútvonala Kuala Sepetang/Port Weldig - hogy a lehető leggyorsabban leszállíthassák az ónércet a tengerig.

A britek 1883-ban itt hozták létre első malájföldi angol nyelvű iskolájukat, a VII. Edward Schoolt. Ma estefelé a kikiabáló gyerekek beleillettek volna egy Sherlock Holmes-filmbe. A mádik nagy angol suli, az 1915-ben alapított St. George's School előtt rozoga kocsikban várták eszes (és szerencsés) gyermeküket a nörszök (vagy a szülők).

Érdekes, hogy ez a keleti (egyesek szerint kappadókiai, mások szerint szír, a libanoniak szerint meg természetesen libanoni) krapek, a Gyuri, milyen népszerű volt/van sokfelé. Volt, amikor a keleti népek még magas polcra is kerülhettek a nyugati birodalomban. Még akkor is, ha vallásilag nem voltak kompatibilisak az aktuális mainstreammel. (Az más kérdés, hogy a végén - "nyugati" módon - meglehetősen sokat likvidálták közülük. De így pattanhatott fel nevezett Györgyünk Jurassic Park-védőszentnek szerte a világon, meg iskolatáblának.)

Aztán itt adták ki az első malajziai napilapot, hetilapot (Seri Perak), de még az első tamil újságot (Perak Varhamani) is.

Ami régi épület maradt (szép számmal) vagy a Középső Birodalom városait idézi, száz évvel ezelőtti állapotukban, vagy a brit kolonializmust. Ilyen a kormányzói palota viktoriánus tömbje, amelyet 1897-ben F. Caulfield, a helyi Közmunkatanács (itt is volt ilyen) főépítésze tervezett. Vagy az angol-indiai stílusú, egykor helyi kereskedő tulajdonában lévő, majd a japán megszállás alatt a Kempeitai, a rettegett katonai rendőrség központjaként üzemelő mostani Hotel Peking.

S végül vissza a tamil étteremhez. Kiváló volt.

20228584_1392709677444796_4691058982284343311_n.jpg

20264816_1392709727444791_564635633417314025_n.jpg

20264688_1392709860778111_6801694904962149835_n.jpg

20258387_1392709914111439_7373421607198182441_n.jpg

20258148_1392709984111432_7571449254368536335_n.jpg

20374594_1392709760778121_3221539730046249064_n.jpg

20374639_1392710264111404_9154509037612069918_n.jpg

20294498_1392710100778087_6677764335635829511_n.jpg

20429629_1392710030778094_8536015551773787746_n.jpg

20429872_1392710384111392_6578339212251096288_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 10 - A kínaiak kirajzása

2017. július 31. 15:53 - politics&islam

 

Most érkeztem Taipingbe. Egy igazán kínai malajziai városba. Amikor útközben többször is megálltam levegőt venni, tanulmányokat olvasgattam és jegyzetelgettem ki a kínaiak itteni jelenlétéről. Mielőtt a városról lenne szó, olvassunk a kínaiakról általában.

A Középső Birodalomról (Csung-kuo) az az általános hiedelem, hogy miként öndefiníciója is mutatja, magát pozícionálja a világ közepébe (ez még nem volna annyira különleges, a szíriuszista hun-párthus-Jézus-is-magyar-volt honfitársainkkal ugyanez a helyzet), s mindig is zárt világot alkotott. Holott a kínai kutúra horizontja szinte mindig túlmutatott a Jangce és a Huangho medencéjén. A tenger irányába különösen.

Kínaiak hosszú ideje éltek már Délkelet-Ázsiában, általában kereskedelmi lerakatok munkatársaiként, de szignifikánsan a 19. századtól növekedett meg számuk a térségben.

Abban a században, amelynek a második felében felgyorsuló iparosítás globális migrációt hozott. S ne csak Észak-Amerika vagy Ausztrália nyugatiak általi betelepítésére gondoljunk, hanem arra, hogy ázsiaiak is nagy számban vándoroltak az Egyesült Államok területére. A kínaiak például kiemelkedő számarányban vettek részt az ottani vasútépítésekben. (Bár csak mostanában kapnak háttérszerepet a western-filmekben, holott azok nincsenek vasút nélkül.)

S ekkor érkezett a Maláj-félszigetre is jelentős számú kínai. Ennek három alapvető oka volt.

A brit gyarmatosítás mind a bányászatban, mind a feldolgozóiparban külső munkaerőt kívánt. A maláj tartományok brit kormányzói maga kínai migráns kvótákat állapítottak meg. Ez havonta 5000 embert is jelentett, minek következtében például az 1880/90-es években évente 150000 kínai érkezett Malaya-ba, s ez a szám a múlt század harmincas éveire felkúszott 300000-re. 1864 és 1953 között hét szerződés (Chinese Immigration Ordinance 1864, 1877, Labour Ordinance 1912, Labour Contracts Ordinance 1914, Immigration Restrictions Ordinance 1930, Alliens Ordinance 1933 és Immigration Ordinance 1953) köttetett, amely a kínaiak Malájföldre telepedését szabályozta.

Ami mindig segített a kínai kivándorlásnak, az a Középső Birodalmat a 19-20. században permanensen jellemző káosz volt. A Tajping felkelés (1850-1864), majd a muszlimok lázadása (1855-1873) ugyanúgy növelte a migrációs hullámot, mint a boxer lázadás (1901) leverése, illetve a '12-es polgári forradalmat követő elhúzódó polgárháború.

Mindeközben egy súlyos belső gazdasági probléma is támogatta a nagyobb arányú munkás-kivándorlást. Ez a selyemipar 19. századi összeomlása volt, ami erősen köthető a gyarmatosítással és iparosítással egybekapcsolódó globális piac, s azon a rivális nyugat-európai és észak-amerikai termékek megjelenésével. A kínai selyemipar munkásai közül sokan kötöttek ki Délkelet-Ázsiában, azon belül is Malájföldön.

A császárságot elsöprő forradalommal el is érkezünk a nagy kínai kivándorlás harmadik fő okához: a Koumintang-kormány migrációt támogató politikájához. Ez ugyanis gazdasági háttér építéséhez ösztönözte a kínai közösségek megerősítését a Maláj-félszigeten, Szingapúrig. Sikeresen.

Az országnak kevés olyan fertálya van, ahol nem érződne: az ország a kínai civilizációs univerzum része.

2 komment

DKA 8 - Perak

2017. július 26. 21:41 - politics&islam

 

Majd' minden vidék történelme úgy kezdődik, hogy "már az ősember is.." Peraké nemkülönönben. Amin az ember nem is csodálkozik, miután igencsak kellemes hely ez itt. Egész évben állandóan magas hőmérséklet, elegendő édesvíz, táplálék doszt. Amióta a homo sapiens megjelent nem is igen volt ez errefelé másként. Maximum a majmok lopták el alkalmanként a pattintott, majd csiszolt, végül öntött szerszámokat.

A Maláj-félsziget északi része, amihez Perak is tartozik, már az indiai szubkontinens kutúrszférájával érintkezik. Így aztán valahol itt terülhetett el a legendák ködébe vesző Gangga Negara hindi-maláj birodalom is.

Aztán Sziám, a mai Thaiföld előd-államának terjedt eddig a fenhatósága, majd jött a félsziget történelmében megkerülhetetlen Melakai Szultanátus a 15. században. Amikor a portugálok megjelentek, a melakai állam összeomlásakor (1511) az utolsó szultán, Mahmud Syah legidősebb fia, Muzaffer Syah északra menekült és 1528-ban megalapította a Peraki Szultanátust.

Ez aztán el is egzisztált, egészen az új gyarmatosítók, a hollandok megjelenéséig. Ez utóbbiak a 17. század negyvenes éveitől kezdték teljes kontroll alá vonni a Melakai-szorosban zajló ónérc- és fűszerkereskedelmet. Miután Perak az ónbányászat kiemelkedő központja volt, a hollandok igyekeztek elfoglalni a félsziget északnyugati részét is. Kezdetben nehezen bírtak a peraki uralkodóval, ezért az acehi szultánhoz fordultak segítségért, minekutána rávették Perak urát egy, a számára igencsak előnytelen egyezményre. 1650-ben éppen itt, a folyó torkolatában jöhetett létre az első holland telep.

A béke azonban nem tartott sokáig. Egy èvvel később a helyiek szétrombolták a holland telepeket, ami a hollandok katonai mozgósítását és fegyveres erőinek megerősítését hozta magával. És több háborút.

1670-ben a hollandok nagy erődítményt (Kota Kayu) emeltek a folyó torkolatában található Pangkor szigetén. A perakiak 1685-ben megpróbálták lerombolni, sikertelenül. (De jó, mert így a magamfajta filosz utazhat több ezer kilométert, hogy megnézhesse.)

Aztán megjelentek az angolok, a hollandoknak leáldozott. A szumátrai Acehnek és az északi Sziámnak is fájt a foga a vidékre, de végül 1820-ban - miként oly sokszor a történelemben - a sziámi befolyás ellen baráti segítségnyújtásra érkeztek a britek.

Fellendült az ónbányászat, Ipoh fejlődött, tömevével érkeztek a kínai munkások, alaposan átrajzolva a vidék etnikai téképét.

A britek vasutat, infrastruktúrát, oktatási intézményeket építettek; és elvittek mindent, amit lehetett. 1875-ben megmerényelték a peraki brit kormányzót (tavaly Ipohban megemlékeztem róla), az aktuális peraki szultánt a Seychelles-szigetekre deportáltatott, az utodját szorosabb gyeplővel fogták.

Aztán Sir Winston, a legnagyobb és kollégája-utóda, Eden letárgyalták, az utánuk jövő Macmillan meg 1957-ben itt is levonatta az Union Jack-et.

Azóta Perak népe enmagában és együtt építkezik. Ha nem barmolnák szét oly bőszen a természetet, azt mondhatnám, egész jól. Mindenestre a kínai szentély füstje ma sem zavarta a közeli mecset müezzinjét. S viszont.

20246407_1390869470962150_5857542241739717429_n.jpg

20246321_1390869517628812_1450263364040126237_n.jpg

20245963_1390869554295475_2382245047566489839_n.jpg

20294207_1390869707628793_3294369641237481309_n.jpg

20264784_1390869650962132_6542515614696437308_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 7 - Lumut

2017. július 26. 13:29 - politics&islam

 

Olyan, mint Balatonfüred ősszel. (Ha eltekintünk az időjárási paraméterektől.) Szálloda, szálloda hátán, általában üresen, az utcákon alig. És megvolt az első éttermi lenyúlás.

Otthon éreztem magam.

A városka - olyannyira decens, hogy maradok - a Perak torkolatában fekszik; régi kikötő. Innen vitték az ónt (meg mindent) a britek. Üldögéltek is itt kilencszázharmincötig.

Minden a tengerhez kötődik. Ennek megfelelően tele a város vizes, halas, tengeri herkentyűs szoborkonstellációkkal. (Közép-Ázsiában láttam ennyi városi "műalkotást". Meg ha várunk még egy kicsit, majd otthon.)

Egy csokorra való.

20245447_1390484067667357_853994669281676060_n.jpg

20292776_1390484111000686_7364748459469341670_n.jpg

20245714_1390484187667345_1227933611523615942_n.jpg

20245426_1390628437652920_1658317925747201409_n.jpg

20292882_1390628477652916_3171345891257558455_n.jpg

20258157_1390484264334004_2149504854728822342_n.jpg

20292916_1390628510986246_2299921356526947348_n.jpg

20264663_1390484454333985_3703376243168387417_n.jpg

20258111_1390628287652935_2134539169924147384_n.jpg

20246328_1390484231000674_8279298351743247472_n.jpg

20264926_1390484521000645_2532076097050317579_n.jpg

20265088_1390484561000641_2735420175458265580_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 6 - A Kegyelem Háza

2017. július 26. 09:24 - politics&islam

 

Ez Perak állandó jelzője (Perak Darul Ridzuan). Tavaly irogattam róla a közigazgatási központban, Ipohban eltöltvén néhány napot. Nincs ott semmi látnivaló - azért maradtam. Átnézten a szomszédos szultáni székhelyre, Kuala Kangsarba, hol - már amennyire lehetett - körbejártam az uralkodói palotákat, a régit (az megtekinthető) és az újat (az nem) egyaránt. Meg a sok eléggé pénzszórás-jellegű - na jó, reprezentatív - mecsetet. És még egy fontos objektumot: a Malay College fehér épületét. Itt tanított az ötvenes években Anthony Burgess, ezekből született, még a Mechanikus narancs előtt a Malayan trilogy. (Az Amazonon 3,5 fontért jutottam hozzá.) Egyébként a nagy brit író triászt (Burgesst, Conradot és Maughamot) mindenképpen hozzá kell olvasni Malajziához. Meg - mint minden egykori brit gyarmaton - Kiplinget.

Azért írtam ilyen sokat a tavalyi élményekről, mert még csak most léptem be a tartományba, át a névadó Perak-folyón. Ez egyébként mindössze 400 kilométer hosszú, de most, a relatíve szárazabb időszakban is igencsak bővízű.

Ez a mai Kuala Selangor-Lumut viszonylat ismét felvetette a környezetpusztítás kérdését. A másfélszáz kilométeres út több, mint a felén bővítettek, aszfaltoztak, - egyébként ültetvényes - fákat dózeroltak. S mindenütt sitt, szemét, mocsok.

De az emberek nem tettek le a mosolyról. A hidzsábos benzinkutas lány, amint leültem a shop mellé a földre levegőt venni, máris hozott egy palack ásványvizet. Meg ilyenek.

Hamarosan jön a történelem, teszem hozzá fenyegetésként.

20245814_1389920167723747_6061763189994959917_n.jpg

Szólj hozzá!