iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

DKA - 22 A szingapúri zsinagóga

2016. augusztus 03. 19:33 - politics&islam

 

Ezt általában lehagyják, amikor a városállam vallási multikultijáról esik szó. Pedig Szingapúr - kiemelkedő kereskedelmi szerepe folytán - sokakat, köztük elsősorban kínaiakat, de indiai tamilokat, jávai és szumátrai indonézeket, malájokat s számos európait, még k.u.k. állampolgárokat is vonzott s régóta a zsidó kereskedők érdeklődésének is fókuszában állt.


Amikor a 19. században, a brit befolyás kiterjesztésével és megerősödésével a város az ázsiai - de már mondhatni a világ - kereskedelem egyik központjává emelkedett népes, majd kétszázas nagyságú zsidó kolónia alakult ki a városban. (Az első k még a 18. század végén érkeztek.)


1841-re már felmerült egy önálló épületű zsinagóga felépítésének ötlete, amit még abban az évben tett követett. Három helyi notabilitásnak (Joseph Dwek, Ezra Ezra Ezekiel és Nassim Ezra) köszönhetően épült fel az első zsinagóga, a ma is Synagogue Street-nek nevezett utcában - a város kereskedelmi-adminisztratív központjában.
Ez az épület már nincs meg.1871-ben, amikor a zsidó kolónia létszáma elérte a 172 főt (116 férfi és 56 nő), a közösség vezetői (A. Solomon, Joshua M. Joshua, Joseph Dwek Cohen és Manasseh Meyer) új zsinagóga építését határozták el. Különösen ez utóbbi személy, Manasseh Meyer játszott kiemelkedő szerepet a projektben. Az épületet a Waterlo Streeten emelték és a szingapúri zsidó közösség akkor száz éves jelenlétének állítottak emléket vele.
Azóta ez az imaház túllépte már a hundertundwzanzigot is - és sosem szűnt meg zsinagógaként funkcionálni.


A Maghain Aboth zsinagóga jelenleg hászid közösség imaháza.


Egy kis színeset nem állok meg idetenni a végére. Látogatásomkor érkezett a rabbi. Elektromos rolleron szűk ívben véve a kanyart nyaktörő mutatvánnyal száguldott be a kapun.

13886376_1052723138110120_7901639734863817468_n.jpg

13754486_1052723541443413_5265125174230540268_n.jpg

13645185_1052723641443403_6963810511868655140_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 14 - Muar

2016. augusztus 02. 06:51 - politics&islam

 

A most következő képek nem Lev Tolsztoj (vagy hozzá hasonló hasonlott orosz nemes) Jasznaja Poljana-i (vagy más moszkvai-hátsági rokon) kúriájának idekeveredett épülete. Ez a Melakától délre, a hasonló nevű rövid óriásfolyó torkolatánál fekvő Muar városának pénteki nagymecsete. A Masjid Jamek Sultan Ibrahim.


Az épület a folyó és a tenger találkozásánál fekszik s szemközti - hasonszőrű Masjid Sultan Ismaillal együtt dominálják a folyóparti városképet.


S ebben a - modern maláj városokban egyáltalán nem szokatlan - európai stílusban. Amikor felhúzták, azaz 1925 és 1930 között, még erősen a britek voltak az urak. Így nem véletlen, hogy - igaz kis fáziskéséssel - a 19. század második felének neobarokk és neoklasszicista stílusjegyei uralkodnak az épületen. Együtt - az egyébként a gyarmatbirodalom-építő britek által is kedvelt mór beütésekkel.


A mecset félig telt meg egy hétköznapi napnyugtai ima idején.

13707513_1050165175032583_8512821678385375244_n.jpg

 

13754135_1050174701698297_4166791160732007807_n.jpg

13654178_1050176071698160_3784107153377303133_n.jpg

13731527_1050176471698120_5684474721959055517_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 13 - A Kampung Kling mecset

2016. augusztus 01. 14:32 - politics&islam

 

Az iszlám - arab kereskedők révén - a 9. századtól jelen volt a Maláj-félszigeten. Kezdetben inkább átmenetileg és szórványban. A térségben való elterjedésében egyébként fontos szerepet játszottak ezek a kereskedők és a velük érkező, részben közülük való szúfi mesterek, tanítók, aki többnyire Jemenből vagy a mai Omán partvidékéről érkeztek. Tavaly és idén télen ez utóbbi országot járva, megerősíthetem, az ománi tradíciók szerves része az a térítő munka, amit Délkelet-Ázsiában (is!) végeztek. (Erről korábban az egyik bejegyzesben írtam egy szösszenetet, ha megtalálom, átrakom ide.).


1303-ból aztán már vannak olyan feliratok is a Maláj-félszigetről, hogy egyes területek (leginkább északnyugaton) már alkalmazták az iszlám jogot, a saríát.


Az1410-es években alapított Melakkai Szultanátust szokás az iszlám első regionális államalakulatának tekinteni. Ez a kérdés azonban problematikus. Az államalapító - a kínaiak által támogatott - Parameswara hindi herceg, egyébiránt a mai Singapore környékének az ura - egyek források szerint felvette az iszlámot s így lett belőle Iskandar Sah.


Ez azonban - mármint a betérése - egyátalán nem biztos. Más, ugyancsak a Melakkai Szultanátusban született kortárs forrásművek szerint csak az alapító unokája, az 1424-1444 között uralkodó Muhammad Sah vette fel az iszlámot (muszlim tamil hercegnőt feleségül kérve).


A lényeg azonban, hogy az állam lakosságának a történészek mai konszenzusának alapján körülbelül 10%-a lehetett muszlim. Ugyanakkor a 15. század második felére az állami elit teljes mértékben az iszlám hívévé vált.
Most pedig olyan Star Wars-osan ugrok egyet az időben - hagyván a kolonializáció édes éveit -, a mai statisztikát említeném. E szerint ma a lakosság 51, maximum 60%-a muszlim. A politikai elit pedig teljesen. És az iszlám az állam hivalalos vallása.


Ezzel együtt a többiek (hinduk, buddhisták, taoisták, keresztények - azok számos felekezete) megvannak. (Hadd ne menjek le a napi politika szintjére!)


Az iszlám művészet, s azon belül az építészet pedig profitál és átitatódik a többi kultúra, civilizáció, vallás hatásaival. (Ez az építészetben látványosan jelentkező művészeti szinkretizmus valahol a többgyökerűségen alapuló társadalmi frusztráció-oldó sikeresség manifesztálódása is.)


Alant néhány kép következik a melakai Kampung Kling mecsetről. Az épületet az 1700-as évek közepén emelték, majd a 19. végén bővítették-átépítették. Láthatóak rajta a kínai (porticus) a jávai (tetőszerkezet), a hindi (minbar/szószék), a maláj (díszítő elemek), a portugál (csempék, ablakok) és a brit birodalmi (viktoriánus csillár) stílus jegyei.


Így, első megközelítésben.

13775362_1049676588414775_2694468668409670390_n.jpg

13782290_1049677808414653_6319895596449552930_n.jpg

13770381_1049689445080156_718833780599549381_n.jpg

13697028_1049683275080773_453726823675384724_n.jpg

13690844_1049683575080743_8377757891643956069_n.jpg

13718576_1049688055080295_406560772399888119_n.jpg

13754652_1049688801746887_5626852967252800661_n.jpg

13754113_1049685671747200_2821966962920166994_n.jpg

 

Szólj hozzá!

DKA 11 - Melaka

2016. július 22. 03:44 - politics&islam

 

Ez a város volt egykor a vilàgkereskedelem központja is. A 15. századi New York. 1400 és 1511 között a Malakkai Szultanátus - amellett hogy fennhatósága alà vonta majd' egész Indokínát és az indonéz szigetvilág nagy részét - kereskedelmi kirendeltségekkel bírt a Földközi-tenger medencéjétől Iránon ès az indiai szubkontinensen át Kínáig. Az állami elit muszlim volt, de ez komplikált kérdés, talán a legközelebbi bejegyzésben részletezem.

Nem véletlen, hogy nagy figyelem fordult feléje Napkeletről s Napnyugatról is.

Felfigyelt rájuk az "induljunk hát messzi tájakra és hozzuk el azt, ami ott van" nagy volumenű európai projekt egyik első motorja, Tengerész Henrik. Öt éve jártam a lakóhelyén, s a Capo de Saõ Vicente végében állva én is a hivogató óceánt néztem, ott, ahol a nagy kanyarulatban anno a keredkedők is mozogtak. Csodálatos, hivogató látvány volt, s miután rettenetes ellenszélben kitekertem, annyi endorfin szabadulhatott fel bennem, hogy még a hadd-ne-írjam-le-milyen turisták sem zavartak, akik a fok szélén álló lakókocsi előtt fényképészkedtek. Az alábbi felirat alatt: Der letzte Bratwurst vor Amerika.

Elkalandoztam. Napkeletről természetesen Kína figyelt; sőt a malakkai szultánok hatalomra kerülésèt gyakorlatilag a Ming-dinasztia finanszírozta. Melakában háromszor is megfordult Cseng Ho admirális, a - mondjuk így: Kolombusz előtti évtizedek - legnagyobb hajósa. (Van róla egy köny, ha jól emlékszem 1421 a címe és egy Gavin Menzies nevű nyugalmazott haditengerész ezredes írta. Hatásvadász egy mű, azt bizonygatja, hogy a nevezett kínai California partjainál is járt. Nekem az ilyen történésszé avanzsált katonák sosem tetszettek, föleg persze, ha közép- vagy ókori témában irogattak. Mindegy. Elkaland.)

Ez a Cseng Ho egyébként hui, azaz muszlim dungan volt Kelet-Turkesztánból. A konyhájuk csodás, kipróbálhattam Kirgisztánban. Ott a dunganszkaja kuhnyja a legjobb - még a kirgizek szerint is. (Megint elkal.)

Melakáról meg nem sok szó esett. Majd holnap.

Most néhány kèp - érzékeltetőleg, mi jött a szultanátus bukása után. Portugál erőd, hollandus és angol templom és végül egy maláj mecset.

13782232_1048547401861027_9147118390298282546_n.jpg

13754164_1048548048527629_505534671844291122_n.jpg

13775746_1048548328527601_6910814178906321082_n.jpg

13716011_1048548681860899_8238098905269394025_n.jpg

Szólj hozzá!

DKB 10 - Port Dickson

2016. július 20. 14:14 - politics&islam

 

Mintha egy Jack London-regényből termett volna itt. Mint mondjuk Dawson City. Aranyláz, macsó hősiesség, bukás, alkoholproblémák, vége.

És hát ezt a települést is - a londoni műből vetthez hasonlón - szintén a 19. században alapították. Hogy-hogynem egy Sir John Frederik Dickson nevű gyarmatügyi fő-főtisztviselő.

A városban azonban e dicső gyarmati múltból semmi nincs. Van helyette két bazi nagy olajfinomító.

Gyönyörűségesek. Ha le lehetne fényképezni, már posztolnám is őket. Decens szállodám épp e két ipari csúcsüzem között található. S hogy valami megtörje a monotóniát, van a közelben egy szintúgy óriási villamosáram-termelő erőmű.

Mindez a Malaka-szoros festői partján. (Az ide vezető út olyan lélegzet-elállító volt, hogy voltaképpen ez mentett meg a teljes hőgutától: lélegzetem elakadván kevesebbet kellett beinhalálni a jó kilencven százalékos páratartalmú negyven fokos levegőből.)

Most más a festő anyag. A terger vize olyan mocskos a olajipartól, hogy inkább nem halat kértem a hangulatos kis parmenti étteremben, amely a nem túl szofisztikált GBU Eating Point nevet viselte.

Nem egyedül vacsoráltam a táplálékfelvételi helyen. A lakosság errefelé leginkább indai és kínai. A személyzet is belőlük verbuválódott. A vendégek többsége is közülük való volt, csak egy maláj családot láttam, de a sok gyerek mián ő voltak a leghangosabbak.

A fent említett okból tehát eltekintettem a haltól és rizst rendeltem, amelynek a feltétje egészen unikális volt: találtam benne csirkehús-foszlányokat, zöldség-vagdalékokat, virslit és tojásrántottát. Az étlapon (volt!) a neve: chicken special. Egyébként finom volt. Rendeltem repetát is.

De a lényeg. A legstílusosabb vendég az asztalomnál ült velem szemben. Az öreg tamil lezuttyant s kábé negyed óra alatt - miközben elmajszolt egy zsemlyét - kimért mozdulatokkal, komótosan becsavart egy Guiness-t (az is van itt), lassan töltögetve az üvegből egy egydecis pohárba. Èn ilyen stílben mégs senkit nem láttam sört fogyasztani, de ezért megérte idekerekzni.

 

 

13669727_1047337781981989_6853908529680869653_n.jpg

13718581_1047338048648629_2966924886693938553_n.jpg

13718586_1047338345315266_765866880131812787_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 8 - Nagymecset KL-ben

2016. július 19. 02:47 - politics&islam

 

Igazi építészeti csemege - és még csak nem is régi. A hatvanas évek jellemző és időtálló stílusa. Ilyen szabàsú korafuturisztikus épületek között forgatták akkoriban - általában Ives Montand-nal - a jó kis balra kacsintó politikai krimiket. Tessék megnézni a Z-t vagy az I, mint Ikarust (bár ez utóbbi kicsit később készült).

Egyszerre 15000 hívő imádkozhat is, s az oldalso "türbében" miniszterelnökök és -helyettesek nyugszanak.

Vannak még a városban emlékezetes épületek. Az egyiket példàul Mrs. Simpsonnak köszönhetjük. Miután elcsavarta VIII. Edvard fejét s a szerelmesek meg sem álltak Amerikáig, jöhetett VI. György (A király beszédés) király (a Bözse atyja), kit állítólag annyira bírtak a helyiek, hogy koronázàsára egy szép Bauhaus-stílben épült óratornyot emeltek. Az az utolsó kép.

 13709883_1046669018715532_7252153281530348339_n.jpg

13692585_1046672842048483_1012808988777840309_n_1.jpg

13769605_1046720392043728_1681117648918997787_n.jpg

13775949_1046721165376984_6270889205298690165_n.jpg

13718505_1046721692043598_6773960430118000866_n.jpg

13775938_1046722412043526_371280043104466702_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 5 - Török update

2016. július 17. 17:10 - politics&islam

 

Ket kis kieg.

A Balkánon félnek attól, hogy elveszítik az aktuális Papát. (A múlt héten írtam, hogy Tito elvtárs, mint nappali fali ikon immár a múlté. S Erdogan még nem szigorkodik a falakról, Isztambul látképe - lehetőleg a Sultan Ahmet Camii-val a közèppontban - már egyre több konyha-hall ékes berendezése.

Ennek megfelelően a szerbiai Szandzsák városaiban a puccs(-kísérlet) hírére máris erkélyek tucatjain jelent meg a félholdas-csillagos vörös török lobogó. - Nem a lázadók melleti kiállás miatt.

A másik kis színes az arab sajtó. Különöst azon országoké, hol török földhöz hasonlóan - a katonaság momdja meg a tutit. Szír sávarmá-sütő haverommal - a "honfitársak" tartsanak össze a tàvoli földeken abszolvált hosszabb-rövidebb emmigráció keserű kenyerét majszolván - azon mulattunk, hogy például az - úgymond az "arab világ egyik súlypont-államának", Egyiptomnak a közvélemèny befolyásoló médiuma milyen hamari és jellemzően pancser módon a felső politikai kívánalmakat kivetítve a puccsisták mellé állt, s szóhasználatában a török elnök lett a világ legnagyobb népnyúzója.

Aztán majd jöhet a kármentés a maradó elnökkel.

De lehet, nem is kell majd lihegniük. Arrafelé megszokott az ilyen.

Szólj hozzá!

DKA 4 - Lumpuri gondolat a törökorszàgi fejleményekhez

2016. július 16. 13:53 - politics&islam

 

Csak egy rövid megjegyzès.

Az elmúlt hónapokban többször - legutóbb éppen a múlt héten - megjártam volt Balkán s ezen keresztül régiónk jövőjére is erős kihatàssal lehetnek a törökországi események. Az Erdogan-rendszer most bekövetkezni látszó további erősödése is.

A Davutoglu-doktrina (Stratejik derinlik) hovatovább egyetlen állva maradt csapásirányának számító Balkánon az utóbbi èvekben (a szíriai polgárháború eszkalálódásával és Ankara ottani ambícióinak sikertelenségeivel párhuzamosan megújulva) ismèt lábraa kapott a töröl befolyás. Kultúrális, gazdasági ès politikai szinten egyaránt. S csaknem valamennyi ex-oszmán régióban Boszniától a szerbiai Szandzsákon át Albániáig és Macedóniáig. Hogy a bulgáriai török kisebbséget s a "hozzájuk csapodó" kelet-pomákokat màr nem is említve.

Tehát nyomulnak a törökök, társadalmi szinten a fiatalokat célozva meg. Épülnek a magánkoleszok, bőkezűen osztatnak a törökországi ösztöndíjak.

Ennek az egyre inkább beágyazódó intézményhálózatnak a jövője kulcskérdés a helyi társadalom jövőbelo kifutását illetően is. Amennyiben meggyengülne az erős ankarai központi kéz (v.ö.: vasököl), a jelek szerint Törökországból is lenne jelentkező, hogy átvegye ezeket a hálózatokat. S most a radikális(abb) szunnita mozgalmakról beszélek.

Vannak persze még nagyobb kihívást jelentő riválisok is. Ha - akár a mai, akár egy más irányultságú - Törökország jelenléte meggyengül a Balkánon, a már a kertek/hegyek alatt ismèt serényen lopakodó Öböl/szaúdi hátszelű vahhábiták sem lesznek restek.

De hát lehet, hogy lesz ez még így se. Messze járó ember azt mond, amit akar. (Meg a stúdióban járó is.)

Szólj hozzá!

DKA 3 - Dataran Merdeka

2016. július 16. 05:20 - politics&islam

 

A Merdeka tér, ahol összeér a prekoloniàlis, a brit, a mai ezerarcú Malajzia és a jövő. (Ez utóbbi most a minél több beton horizontálisan és verikálisan-jelszó alapján épül. Egy nagy előnye van: nem térnek vissza a malária-szúnyogok.)

Itt vonták le 1957-ben a Union Jacket ès vonták fel a maláj lobogót. Ami most 95 méter magasan lengedez.

Na, erre legyintene fölényesen Emomali Rahmon(ov) tádzsik elnök. S tavaly ilyenkor láttam is miért: Dusanbéban 165 méter magas az országzászló rúdja!

Bibí!

Tádzsikisztán biztos jobban teljesít.

13690607_1045016948880739_9102645470057436904_n.jpg

13718511_1045017145547386_2509957613685006623_n.jpg

13754165_1045017282214039_6872517119190066227_n.jpg

13707587_1045017508880683_406520644457647019_n.jpg

13668957_1045019215547179_3189923272464996283_n.jpg

Szólj hozzá!

DKA 2 - Szúrijá fí kulli makán

2016. július 15. 23:14 - politics&islam

 

Mint az az iszlám világ országaiban velem altalában lenni szok, fél óra utcán való sétálás után Kuala Lumpurban is belebotlottam egy sziriaiba. E szokás érvényesulését elősegíti, ha az ember - miként utazói magányomban enmagam - libanoni dialektusban énekel szír népdalokat. Most is így sikerült.

(Ez az általanos "belebotlás" egyébként - tegyünk egy gesztust a szíreknek - egész Nagy-Szíria népeit jelenti, azaz libanoni, jordán vagy palesztin is lehet az illető. Persze leginkábbb libanonival találkozhatni, hiszen ők - mikent azt magukról úton-útfélen hirdetik - 70 millióan vannak szerte a világon. Jó tudni; ehhez képest a sokszor hallott megálmodott 15 millió smafu.)

Mindjárt szóba is elegyedtem a fiatalemberrel, aki "muallim savarma"-ként sütögetett az járda mellett. Élettörténete egy ideig - sajnos - a manapság (elfogadhatatlan módon) szokványos volt. Nyugat-damaszkuszi család, polgárháború, a família fiatal férfiai a katonai szolgálat elől Libanonba menekülnek. Ott ugyancsak szokásos, hogy "'l-bia mis dzsejjida" (nem jó a légkör - hát a szírek számára minimum ez, ami elmondható), így továbbáll Törökországba. Ahol tábor...'l-bía kamán mis dzsejjida, irány Egyiptom. Ott - miként mindenki, aki a Bilád al-Sám földjéről ékezik, megcsömörlik az "araboktól". (Egyiptom egyébiránt valamennyi nem oda valósi arabot próbára tesz...) Vízumszerzés, ezúttal Thaiföldre, sütögetés a kinos negyedekben ("hol tizenéves helyi lányok kalauzolnak hatvanas fehér férfiakat"), újabb vízum: Fülöp-szigetek. Munka, majd lehorgonyzás a Kuala Lumpur-i kinai negyedben. "Jó itt" - mondja.

Ezen odisszeia alatt mindenhol dolgozott, még haza is rendszeresen küldöt családi segítséget. Most is, egyre többet.

Elmondja, hogy a maláj kormány eleddig elzárkózott a szírek nagyobb számú beengedese elől. Ez a politika most változóban van. Tekintve a maláj társadalom hagyomanyosan meglehetősen kevert jellegét, csoda, hogy csak most.

A savarmás srác szerencsés. S hogy a mindennapokban is - amennyire lehet - jól érzze magát, nem nézi a közel-keleti híreket.

Szólj hozzá!

DKA 1 - Dohabol, a faraok foldjerol

2016. július 13. 21:58 - politics&islam

 

Delkelet-Azsia fele - mondhatnam- feluton, a dohai repuloteren mergezem magam a regionalis politikaval.


Itt egy rovid hir, rovid megjegyzessel: az egyiptomi Vallasi Alapitvanyok Miniszteriuma dontese szerint ezentul valamennyi mecsetpredikatornak le kell irnia es irasban a hatosagoknak (a nevezett miniszteriumnak) be kell mutatni a penteki khutba szoveget.


Hat igen. Az egyiptomi katonai rezsim evtizedek ota probalkozik a vallasi elet kontroll alatt tartasaval es iranyitasaval. Neha tobb, neha kevesebb sikerrel. A sogenannte forradalom - es a Muszlim Testveriseg (Murszi) intermezzzo utan, az Eszak Afrikaban egyre erosodo szesoseges mozgalmak (lasd Libia meg a Szahara videke) arnyekaban most ujra kemenykedik.


A hatas ezutan - a korabbi tapasztalatok szerint - ismert: az allami kontrol alol kibujni igyekezo szemelyek es szervezkedesek menneek az underground iszlamba. Az illegalis mecsetekbe es imahelyekre. (Ezekbol tizezrevel vannak az orszagban.)


S ezekben aztan egyik imam sem irja le a khutbaja szoveget.
("Jo esetben" megteszi azt az allamhatalom esetlegesen jelenlevo - illegalis az illegalisban - kepviseloje.)

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 10 (Útban a fénybe (?))

2016. július 12. 20:31 - politics&islam

Pomák identitásképzési gondok

Mint az az efféle erősen tagolt hegyvidékeken általános, még egy-egy népcsoporton belül is nyelvi-dialektikai, hagyománykövetési, életmódbeli eltérések alakulhatnak ki. Meg például különböző identitásképző múlt-magyarázatok. Mint a pomákoknál.

Míg a Nyugat-Rodopében, a Meszta folyó völgyében élő pomákok alapvetően keresztény bolgárokkal élnek együtt, ezért ők inkább magukévá teszik a többségi bolgár társadalom (és a történettudomány) eredetmagyarázatát, miszerint a pomákok azon bolgárok leszármazottai, aki az oszmán uralom alatt (annak leginkább első szakaszában) felvették az iszlámot.

Érdekesebb a helyzet a másik fő lakóhelyükön, a Rodope keleti részén, Kardzali környékén. Az itt élő pomákok közvetlen szomszédaik a török kisebbség tagjai. Így az ő számukra természetesebb az elszakadás a bolgároktól. Képződnek is ezt megsegítő eredet-magyarázatok.

Az egyik szerint a pomákok az itteni "őslakosok" (értsd: a bolgárok bejövetele előtti), azaz a trákok leszármazottjai, akik megelégelték a betelepülő bolgárok évszázados zaklatását (mert e magyarázat szerint ezáltal lett rájuk kényszerítve a szláv nyelv is - persze csak azután, hogy maguk az eredetileg török nyelvű bolgárok nyelvet cseréltek), s kaptak az alkalmon: az oszmán hódítás után az iszlámban találták meg a megfelelő a többségtől elszeparáló motívumot.

A másik eredetmagyarázat még érdekesebb. Eszerint a pomákok nem mások, mint a terület "ősmuszlimjai", akiket a kilencedik század idején a Bizánc és a Bagdadi Kalifátus között dúló háború idején hurcoltak el a bizánci állam katonái eredeti lakóhelyükről, Szíriából. (Ilyen néptelepítések aztán az oszmán korban is történtek, lásd a tatárok vagy a jörükök esetét.) Ennek a magyarázatnak van egy részhalmaza, miszerint a szíriai származás rendben van, de a pomákok ősei odatelepítésükkor még nem voltak muszlimok, s csak a bolgárok részéről érkező nyomás miatt - na, már megint - zuhantak az iszlám karjaiba, amint erre lehetőség látszott.

Egyébként a kommunista rendszer bukása után, az errefelé is meglehetősen zavaros kilencvenes években arab vallástudósok járták ezt a vidéket (is), s öntözték a táptalaját ennek a gondolatnak is.

Bonyolult dolog ez. De hát ez a Balkán. Európa. A világ.

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 9 (Mint mi)

2016. július 12. 15:29 - politics&islam

 

Mester, in memoriam Mimar Sinan

Szófia egyes belső részei kezdenek Szkopjére hajazni, ami az áltörténelmi architektúrát illeti. Igaz Bulgária több máig kontinuus államiságot tud felmutatni, mint nyugati szomszédja (illetve itteni nacionalisták szerint, az ideiglenesen még nem a bolgár államhoz tartozó, de visszatérítendő területek...). Szóval itt a trák múlt bekebelezése folyik, a római-bizánci már megemésztetett.

Közben meg menne annak a kellemetlen fél évezrednek a kisatírozása, amit az oszmán jelenlét jelentett. Ez az itt élő nem kevés muszlim, no meg az építészeti hagyaték miatt kudarcra ítélt törekvés.

Itt mindjárt a Szófia szívében álló Banya Basi mecset. Amit egyébként az oszmán aranykor sztárépítésze, Mimar Sinan tervezett. Ő s világ építészetének is dobogós alakja. Majd' száz évig élt (1490-1588) s alsó értéken is legalább 400 építményt tervezett; köztük mecseteket (vagy kilencvenet), tekkéket, medreszéket, türbéket, fürdőket, hidakat.

Az ő érdeme az isztambuli impozáns, ma jappáni turistacsoport-vezetők kezében magasodó narancssárga esernyőkkel díszített udvarú Szüleymaniye, az edirnei Selimiye ès rengeteg mecset a Balkántól az arab világig. Nekem kedvencem a Damaszkuszban (hol másutt), a feledhetetlen Doura Europosz-i zsinagóga festett fekete falait is magában rejtő Nemzeti Múzeum mellett álló Szulejmaníje mecset, medresze, tekke, hol a szíriai hadtörténeti múzeum keretében kiállítva volt az első-egyetlen szír űrhajós leszálló egysége. Az első VH-s ágyúk, harckocsik és puskák közepette.)

Éljen tehát Mimar Sinan! Itt is szeretik. Olyannyira, hogy a Banya Basi mecset melletti ismertető tàblán az áll: "a legendák szerint a Rodope hegység egyik kis falvában látta meg a napvilágot". (Valójában Anatóliában.)

Tehát egy kicsit a mienk ő. Majdhogynem bolgár.

13645088_1041226585926442_3257142101924433064_n.jpg

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 8 (Ahol a torzulások is kevésbé látszanak)

2016. július 12. 11:25 - politics&islam

 

Névmizéria

Hideg van itt éjjel a Vitosa lábánál. Takaróznom kell!

Van egy barátom, aki szereti a hideget. Sőt, az esővel kombináltat. Számomra az efféle konstelláció kívánása már-már a meteorológiai perverzióval egyenértékű. Dehát nem vagyunk egyformák, emígyen sokszínű a világ satöbbi, satöbbi. Nem folytatom, ma nem kúl ez a duma. S ami aztán kúl helyette, az elrémisztő.

Én a gatyarohasztó meleget kedvelem, lehetőleg sivatagi háttérsugárzással. Talán ma lesz belőle valami, megyek meglesni a pomákokat.

A bulgáriai muszlimok, akik majd' milliónyian lévén a lakosság 13%-át teszik ki, etnikailag nem (sem) homogének. A többség török, s a kicsiny, néhány tízezres muszlim roma közösség mellett itt vannak a pomákok. Hogy nyolcvanezren-e, miként a hivatalos állami statisztikák állítják,vagy negyedmillióan, ahogy ők számlálják magukat, nem tudni. Mindenesetre mindenkor főtt miattuk a bolgár állam feje.

A problémát az jelenti, hogy a pomákok bolgár nyelvű muszlimok, akik az oszmán kor idején vették fel a hitet. Vannak más etnogenezisek is, de most ne lépjünk túl nagyokat.

A modern bolgár állam semmikor sem tudta sehova sem tenni őket. Mint renegát szlávokat mindenekelőtt visszatéríteni igyekezett a pravoszláv akolba. Nem sok sikerrel.

Volt emellett még egy érdekes vissza-asszimilációs próbálkozás. A huszadik században több rezsim is nekifutott a nevek bolgárosításának. Először 1912-13-ban, a balkán háborúk ideológiai, társadalmi "mellékhadszíntereként" kötelezték a pomákokat szláv nevek felvételére s az arab/török nevek elhagyására. Ezután a II. VH alatt, 1942 és 1945 között vetélt el a következő próbálkozás.

A kommunisták kétszer futottak neki. 1962-től két évig tartott egy részleges kötelező névváltoztatási hullám, majd 1971-74-ben próbálkoztak újra, sikertelenül.

(Ugyanezt a török kisebbséggel is eljátszották, legutóbb a nyolcvanas években. Ennek köszönhetően volt nagyonifjú korom kedvenc súlyemelője - asszem, Kis Herkulesnek becézték - kezdetben Naim Szulejmanov ezen a néven bolgár világbajnok, majd Naim Salamanov néven európabajnok, majd miután télakolt a béketáborból, török színekben háromszoros olimpiai bajnok (ha jól emlékszem Szöulban, Barcelonában és Atlantában) Naim Süleymanogluként.)

Hát igen, én még Taranyenkonak is szurkoltam. Elsősorban azért, hogy ne kapjon agyvérzést, amikor tolulásos tésztaképével és hiper-narancsbőrös rengő combjaival a mittudoménhanyadik világcsúcsot állította fel. Meg Baczakónak - nagyonkisiskolásként. Ő azóta már meg is halt. Emlékszik még rá valaki?

De ez már nem pomák téma. Az majd ma jön.

Szólj hozzá!

A sötètség mélyén 7 (Napégetve)

2016. július 12. 07:20 - politics&islam

 

Bulgária felé, félúton, Nis mellett nézegetem a most készített képeket. Mindjárt mellékelek is 2+1-et, kis kiegészítéssel.

A Szandzsákban a Tutin opstinában a legmagasabb a muszlimok aránya, csaknem száz százalék.Maga Tutin egy ezer méteres magasságban fekvő kisváros olyan gyönyörű környezeteben, amit csak a helyi lakosok nem vesznek észre. Itt szeretek a leginkább időzni, minthogy a tutiniak még a Balkánon amúgy is magas vendégbarátság intézményét még emelkedettebb szintre tudják hozni.

A Novi Pazarból ide vezető, az Alpesekre emlékeztetően lenyűgöző úton van egy kis falu ; ennek névtáblái láthatók alant. A török időkben kádi székelt itt, innen az eredeti neve: Kadiluk. A szerb korban templom épült itt, s ennek megfelelően át is nevezték Templomos/Egyházasra (Crkvine).

Mára a templomnak hűlt helye, a lakosok valamennyien muszlimok, s a falut mindenki Kadiluknak nevezi, de a névtábla-harcban még a szerb változat vezet 2:1-re. Várom a táblamódosítást.

Vagy a satírt.

13606661_1040696142646153_4374109903060265529_n.jpg

13631572_1040696119312822_3461138000022796938_n.jpg

13599782_1040696879312746_4635781906918171031_n.jpg

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 6 (Ami fennebb van s világosab, mint gondolnánk)

2016. július 11. 19:13 - politics&islam

 

Golden age, silver age

A Szandzsákot mindig nehéz itt hagynom. Itt ugyanis kulminálódik minden, ami a Balkánban jó, s alig mutatkozik meg valami a sötét oldalból.

Számomra.

Mert az itt élők ezt - természetesen - másként látják. Újraalakulóban van a múlthoz való viszonyulás is.

Például a mostani bayram alkalmával, mint a múltban oly sokszor, legalább húsz helyen voltam vendégségben, régi ismerősöknél és újaknál egyaránt. Az itt klasszikusnak számító, sparhelttel megspékelt, térfüggönyös amerikai konyha-nappalikban üldögélve szomorúan kellett megállapítanom, hogy Josip Broz immár véglegesen (?) távozóban van a falakról.

Néhány éve még szinte mindenütt ott lapult Tito ets fémkeretes szemüveges képe a Korán ája mellett, mára azonban a Generalisszimusz helyét a Kaaba képe vette át.

Az öregek még jugó-nosztalgiáznak, de a múlt új rangsorolást kapott.

A mindenkori Aranykor ismét az oszmán kor lett, hiszen a vidék muszlimjai akkor voltak nyeregben. Az Ezüstkor besorolás azonban minket illett. (Ez már önmagában is megrökönyögtető: magyar uralom idegen népek felett pozitív besorolást kap...) Amikor a k.u.k hadsereg megszállta Boszniát (hajh, a közel-gyarmatosítás víg évei!), Gott sei Dank, unser Kanzler, Bismarck révén a Szandzsákba küldhette légióit unser Kaiser Franz Josef.

Szép évek lehettek. Az itt állomásozó magyar katonák számára is, mivelhogy nem egy itteni ismerösöm nagy- és dédnagymamája megtanult magyarul, hogy kommunikálni tudjon a nyalka bajszos magyar Soldatokkal. S a családi hagyományok szerint nem csak a tagadás kifejezését sajátították el.

Persze az I VH utáni szerb uralom minősítette fel utóbb a k.u.k időszakot, de a pedigrénk máig kiváló errefelé. (Politikai szinten is. A radikálisok - nem iszlamisták - mindúttalan a "magyar" vajdasági autonómiára hivatkoznak, amikor ez űgyben Belgráddal izmoznak.)

A hetven éves szerb uralom (lásd még: Jugoszlávia) a vége felé, főként a vendégmunka-lehetőséggel prosperitást adott a szandzsáki muszlimoknak. Ez aztán mára teljesen elfogyott.

Manapság mindenki orrvérzésig nézi a török sorozatokat. Meg a törökországi híreket. Mit mondott ma a Cumhurbaskani? Jókedve volt-e Erdogannak ma? Szomorkodott-é? Meg ilyenek.

Új aranykort remélnek errefelé.

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 5 (A hazai történetíráshoz)

2016. július 11. 14:09 - politics&islam

 

A hazai történelemoktatás - sok máshoz hasonlóan - ugyancsak szűk horizontú. Egyes regionális/világtörténeti eseményt is hajlamos csak a magyarokra vonatkoztatni. Sok példát lehetne hozni, kedvencem az "igazán első világháború", azaz a spanyol örökösödési háború a domináns centrumállamok szempontjából kicsiny mellékhadszíntérnek tekinthető úgynevezett "Rákóczi szabadságharc", amelyet izoláltan értékelünk - meglehetősen túl.

Vagy a sogenannte tatárjárás tárgyalásánál is maximum a horvátokat ért veszteségekről esik szó, meg arról, hogy a tatárok, miután bosszúsan integettek a Trogir szigetén időző, a belét oly serényen maga után odahúzó Béla királynak, 1242-ben visszavonultak a steppére (minthogy Ögödej nagykán megfogta volt a sósperecet).

Hát ez a kivonulás Szerbia számára a magyarországihoz hasonló pusztítást jelentett. Lerontattak a városok s ekkor esett áldozatul a tatárok serény antiurbanisztikus törekvéseinek számos balkáni kolostor, köztük az akkoriban nemrég épült zicai. (Egyszer majd ezekről is írok, képekkel megtámogatva. Aki már látott belőlük, tudja miről beszélek, aki meg nem, annál inkább csodálkozni fog.)

Az ugyanebben az évben trónra került Uros király Bélához hasonló ország-rehabilitációba kezdett, s mindjárt kolostor-alapításokba fogott. Így született a mai Novi Pazar feletti Stupovi Djordjevi, a közeli Sopocani vagy a mai boszniai Republika Srpskában található - ugyancsak megtekintésért kiáltó (egy blogbejegyzésemben elmeséltem ottani élményeimet) - sasei kolostoregyüttes.

Uros aztán - megint csak a Bélával közös személyes tapasztalat folytán - deklaráltan az imént említett egyházi központok, valójában a fő kereskedelmi útvonalak védelmére - várépítésbe fogott.

Ennek egyik csodálatos példája az egykori bizánci erődítmény maradványaira emelt Maglic vára, égbe magasodó falakkal, donjonnal, palotával, kúttal, ahogy az kell. Az Ibar-folyó alsó folyása szédületes völgyében magasodó erősség mára más határokat is jelöl: itt húzódik a délnyugat-szerbiai muszlim közösség településeinek határa.

Ettől délre kezdődik a Szandzsák.

13600114_1040233416025759_4800660377427586953_n.jpg

13620958_1040233809359053_3669789385416529186_n.jpg

13600222_1040234696025631_7671844521976817207_n.jpg

13566945_1040244589357975_1141288714661387225_n.jpg

13592700_1040247179357716_4506832882289309229_n.jpg

13606434_1040247449357689_6285006807779235947_n.jpg

13606514_1040246429357791_1286423451541553730_n.jpg

13606752_1040248649357569_1507795009114415006_n.jpg

13607026_1040244926024608_3186531066096427558_n.jpg

13620911_1040249236024177_7942949974154080485_n.jpg

13620756_1040249142690853_6163238720823262852_n.jpg

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 3 (A sztereotípia-elfogadó agyakban)

2016. július 11. 05:56 - politics&islam

 

Amikor kábé félidejéhez érkezett a Nagy Népnyúzó Mátyás királyunk uralma (nála agresszívebb és trükkösebben adóztató uralkodónk nem nagyon volt; csak hát ami utána jött, ugye. Negyedszázad csodás káosz, majd a török vész. Ahhoz képest vidám világ volt a másodfél generációs homo novus, de a zsigmondi őselit szemében mégiscsak parvenü Hunyadi országlalása. Félek - ne adja - a ma is aranykorrá nemesedhet még.)

Tehát öt évvel azelőtt, hogy nevezett Mátyás kinyírta volna az ellene már szervezkedő barátait (és utána még XX. Kongresszus sem volt), 1465-ben a Balkánt fél évszázada pacifikáló oszmánok új kereskedelmi központot hoztak létre a félsziget közepén. Ez lett az "Új bazár".

Yeni Pazar/Novi Pazar máig fontos központja a balkáni iszlámnak. Amelyet többet és mélyebben kéne tanulmányozni. Mert ez az iszlám teljesen más arca. Egy együttélésre kondicionált történelmi tapasztalaton nyugvó. (S most hagyjuk az errefelé übermérgező nacionalizmust.)

Itt van néhány, a mostani utazás során lőtt kép, mecsetekkel, ezer és nyolcszáz éves templomokkal, romvárossal, várral és jugó építészeti műremekekkel.

13620262_1039528682762899_3464642838503349830_n.jpg

13567215_1039528849429549_6372156100508979297_n.jpg

13590483_1039528939429540_1948463615049182503_n.jpg

13612331_1039529072762860_7459403676468035954_n.jpg

2016-06-06_10_21_58.jpg

13626635_1039529319429502_3750311576021169026_n.jpg

13615155_1039529552762812_3294410451736098839_n.jpg

13557738_1039529749429459_7997015646869848082_n.jpg

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 2 (Európai szemszögből)

2016. július 10. 22:55 - politics&islam

 

Végignéztük helyi barátaimmal a Sandzak TV-n az eid al-fitr (küçük bayram) mindenkori filmjét, Musztafá al-Aqqád /Moustapha Akkad The Message/al-Riszála-ját. (Az angol nyelvű változatot, az ír-mexikói Quinnel meg Irene Papas-szal.)

És most azon merengünk, hogy az ez idáig egyetlen "oikumenikusan" elfogadott Próféta-film nagyszerű és szimpatikus rendezője milyen rettenetesen végezte.

A dolgok végletesen rossz irányba fordulásának szimbóluma lehetne, ahogy Aqqád 2005-ben - egy ammani szálloda elleni terrortámadás áldozataként - kezében tartva látja meghalni a lányát, mielőtt ő is elmegy.

Arrafelé voltam akkoriban, kézzel tapinthatóan megrázta a közel-keleti társadalmat az eset.

Tiszteletére évente minimum egyszer megnézem ezt a filmjét.

Szólj hozzá!

A sötétség mélyén 1 (Ahol mindig süt a Nap.)

2016. július 10. 17:00 - politics&islam

 

A héten a Balkánon jártam, elkövettem néhány feljegyzést. 

Csodás dolog járművet javíttatni. Velem ez már sokszor megesett. Reparáltattam kerékpárt Tunéziában, Spanyolországban, Üzbegisztánban vagy mondjuk annak szomszédságában, a kirgizeknél. Autót meg Portugáliától Szírián és Libanon át Marokkóig, vagy éppen a Balkán majd' összes országában. Jó dolog, mert általa újra és újra bebizonyosodik, hogy mindenütt (általában) jó emberek élnek; s egy-egy szervizelés során tovább mélyíthetőek az adott kultúrában szerzett ismeretek.

Most végre Szerbiában is megesett velem - ezúttal gépjármű vonalon. (Velocipéddel tavalyelőtt szereztem kellemes élményeket az üzbég út után levezetésként megtett Isztambul-Budapest viszonylaton.) Mindig öreg autóval keljünk útra!

Amíg a családi vállalkozás nekiesett a kocsimnak (és elegánsan leültettek az udvaron, elém téve egy mennyei feketét), elővettem aktuális olvasmányom, amit - s ez igazán ritkaság - rövid időn belül másodszor szántok végig.

A szerző s a cím: Simon Róbert: Az iszlám fundamentalizmus - Gyökerek és elágazások Mohamedtől az al-Qaidáig, Helikon, Budapest, 2014.

Írnék erről pár sort. Vagy inkább pár szót. Mert annyi is elég. Valahogy így kell ezt a témát megközelíteni. Ilyen germán filológus módon (lásd még a viccet: Der Elefant, Erster Band..). Hogy mélyen, a gyökerekkel együtt látszódjék az egész ágas-bogas fa. Mármint a könyv témáját adó iszlám fundamentalizmus biológiai struktúrája. Mert e nélkül csak a felszíni kapirgálás marad. Írja-mondja azt leszolgált katona, a dicsekvő zsoldos, az exkém vagy az elefántcsonttorony tudós.

S aki ilyeneket olvasgat talán immúnisabb lesz a mai megmondóemberekre, a napi tutit elszámláló óriásira növekedett Furfangos Frigyesre vagy a Konferencia Orientalistára vagy a Soldatra vagy az Ördögi Mosolyú Orákulumra vagy az Altatónővérre.

S talán még a plakátokon is elgondolkodik.

(Egyébként Simon Róbert egész életművét érdemes tanulmányozni. S egyáltalán: olvasni.)

Szólj hozzá!

Sziqillija 2 - Két könyvről

2016. július 03. 19:52 - politics&islam

 

Az ember rögzítene mindent. De az irkálás elveszi az időt az észleléstől. Annál pedig nincs fontosabb. Csak az önrögzítő és -igazoló fészbukisták gondolják az ellenkezőjét Szerintem hibásan.

Nyargalok ide-oda a szigeten, látogatom a kultúra maradványait (főként az iszlám nyomait), s eszembe jut egy régen az emlékezetembe égett kép.

1991 forró nyarán, éppen akkor, amikor Janajev meg Krucskov elvtársak néhány velük egy húron pendülővel együttműködésben éppen kigolyózni igyekeztek a hatalomból a birodalombontó Gorbacsovot s ezzel - akaratlanul is - a tankok tetejére, majd onnan a világpolitika csúcsára reptették az inkriminált Ipatyev-házat korábban még bősz bolsevikiként ledózeroltató, később kiváló tvisztáncossá és alkohol-addiktológiai esetté avanzsáló örök-vidám Borisz cárt, szóval azon a nyáron is álltam itt a cataniai római amfiteátrum mellett. Pontosabban mögötte.

Itt láttam először macskát hányni (nem szőrt, amit ez a jószág a permanens mosdás miatt amúgy gyakran szokott, hanem amolyan igazit, gyomorrontásosat). Ült a fekete macska a koromfekete vulkáni kváderkövön, illetve görnyedezett. Egyre görbedtebben. Aztán kigyütt. Valami egészen elképesztő citromsárga hányás csattant előtte a kőre; talán három löketben. Miközben az állat háta ómegává kerekedett. Az okádék s a kövezet fekete-sárga császári színegyüttese kiválóan mutatott az ókori romokon.

Az egész olyan szomorú, kilátástalan látvány- és hangulategyüttes volt, hogy hozzá képest a Keresztapa két híres alapdallama - a szicíliai gitáros, meg amire Brando táncol az első rész esküvői jelenetében - lakodalmas rockként hat.

Szicília most, huszonöt évvel később is ilyen. Számomra változatlan, fekete, kopott, forró és szegény. Azaz így jó, ahogy van.

A görögök óta.

Az arabok idején is - tehetném hozzá, de éppen ezt nem teszem. Az arab és az azt követő normann kor egy egészen különleges időszak volt a sziget történelmében. A 9-12. században Szicília rövid időre bár, de a (Földközi-tengeri) történelem fókuszába került. 830-tól a tuniszi központú, a Bagdadtól csak névlegesen függő Aghlabidák Észak-Afrika nagy részét valamint Szicíliát, Szardíniát és egyes dél-itáliai területeket magában foglaló államának részeként prosperált s lett fővárosa, Palermo a kor legnagyobb európai települése.

A normannok 11. századi megjelenése az iszlám uralom antinómiája volt ugyan, de uralkodóik - a muszlim seregek és közigazgatási alkalmazottak elűzése után is - erősen támaszkodtak az iszlám (természet)tudomány képviselőire. Csak a legismertebbet említem itt meg: II. Roger (1130-1154) udvarában alkotott a geográfia és kartográfia 12. századi nagyágyúja, Abú Abdulláh al-Idríszí (1100-1166). Az uralkodónak dedikált alapműve (ismertebb nevén: Kitáb Rudzsár/Roger, vagy eredeti szofisztikált címével: Nuzhat al-Mustáq fí'l-Ihtirák al-Áfáq/A vágyakozó gyönyörködtetése a horizontok átszelése által) lexikális összefoglalása kora földrajzi ismereteinek, az ehhez tartozó térkép pedig a - nekünk - középkori geográfia csúcsteljesítménye. (Egyébként földrajzban a muszlimok mindig jók voltak; tekintve birodalmuk nagy kiterjedését, széles körű kereskedelmi tevékenységüket s az állam igazgatását elősegítő jól karban tartott úthálózatukat, valamint az erre épülő postaszolgálatukat és az ezzel szorosan összefüggő hatékony titkosszolgálatukat.)

Tehát itt van két könyv erről a korszakról, melyeket a fülledt, fekete, szomorú stb. szicíliai éjszakákban olvastam volt. Mindkettőt meglehetősen távol kell tartani magunktól - mint negyven felett az árcédulát -, hogy reálisan értékelhessük őket. Az egyik szerzője (Ahmad Tafíq al-Madaní) kortársnak tekinthető algériai történész, aki hajlamos országa mesterséges nacionalizmusa szemüvegén át szemlélni a történelmet. Így lesz szinte valamennyi szereplő kvázi hazája (Észak-Afrika, horribile dictu Algéria/Tunézia) hőse, legyen akár a távoli kelet-iráni Khorászán szülöttje, mint a szicíliai arab hódítások úttörője, Aszad ibn al-Furat. Ha ettől eltekintünk, egészen helyre kis (több száz oldalas) összefoglalóját kaphatjuk a sziget iszlám történelmének, különös tekintettel a politika- és kultúrtörténeti viszonyokra.

A másik mű a Risorgimento "terméke". A szerző, Michele Amari 1872-ben jelentette meg munkáját, amely illeszkedik a 19. századi olasz történetírás fősodorvonalába, az egyesítés alatt álló, majd egyesített ország különböző részeinek történeti "felfedezésébe". Ez a feltáró törekvés együtt jár a múltbeli kulturális sokszínűség megismerésével, az ezzel való szembesüléssel és elfogadással. Ennek hatása érvényesül ebben - az egyébként történetileg befejezetlen - műben is. Ez a befejezetlenség és a politikatörténeti korlátozottság - mondjuk így, a történelmi pozitivizmus - amely szintén a szerző korának sajátja - a könyv gyengéje. De szeressük a gyengéket is!

Szellemi kaland több nézőpontból közelíteni. Ez volna a normális. Nem csak Szicília esetében.

 

Ahmad Taufíq al-Madaní, al-Muszlimún fí Dzsazíra Sziqillija va-dzsanúb Itálijá (A muszlimok Szicília szigetén és Dél-Itáliában), Maktaba al-Isztiqáma, Túnisz, é.n.

Michele Amari, Storia dei Musulmani di Sicilia, Brancato, San Giovanni La Punta, 2003.

Szólj hozzá!