Egykori főnökünk
Hadım Ali paşa volt minden. Diyarbakıri, boszniai, egyiptomi eyalet-bég (kormányzó). Közben pedig, az 1550-es években budai pasa is.
Törtető ficko lehetett, például 1560-ban ő tett keresztbe a Fényes Portán a kor legnagyobb oszmán haditengerészének, Sidi Ali Reisnek, aki az Indiai-óceánon a portugálok elleni fellépés kulcsfigurája volt s éppen egy, a szumátrai Acehbe vezetett expedícióról tért haza s kérelmezte Szulejmán szultántól (1520-1566), hogy admirálisa lehessen a következő Indiai-óceáni hadműveleteknek.
Hadım Ali paşa azonban keresztbe tett neki. Így a nagy vízi és szárazföldi utazó (eccer majd írok róla sokat, nagy csóka volt, járt Indonéziában, Indiában, Afganisztánban, Bukharában usw.) adminisztratív - igaz supervisori - beosztást kapott, ő lett az oszmán birodalom Indiai-óceáni Műveleteinek (Hint Deniz seferler) irányítója.
Szóval ez a Hadım Ali volt Buda ura, kvázi a mi vezetőnk (az nem érv, hogy "mi" nem akartuk, azóta is megesett már az ilyen).
Nagy ember volt. S mint ilyet eltemették a kairói Halottak Városában, meg itt, az általa alapított vaqf-mecset mellett is.
Minimum.
Öregtemplom
A legrégebbi ma is álló keresztény szentély az 5-6. században alapított Mihály arkanagyal templom. A belső árkádos rész biztosan e korból való. A külcsín meg a 12. századból.
Latinska ćuprija
Kedvenc hidam a városban. Itt végezte be Franz Ferdinand Carl Ludwig Joseph Maria.
1918 és 1993 között úgy hívták: Principov most.
Vaqf, tsz. auqáf
Valahogy ez is el van felejtve. Vagy nincs tudatosítva. Hogy az iszlám világban milyen régtől (a kezdetektől) és fontos szerepet játszanak a vallási alapítványok. Ha úgy vesszük egyfajta az államot kiegészítő/helyettesítő - kvázi civil - szerepben.
Nagyon bonyolult szegmense ez (is) az iszlám jognak, itt csak nagyon röviden, egyfajta megközelítésben: a vaqf célja alapvetően az alapításkor a qádi előtt bejegyzett, a forgalomból alapítvány a megjelölt egyes kedvezményezett/ek (vaqf ahlí-dzarrí/الوقف الأهلي/ الذري)) vagy az egész közösség (vaqf khajrí/ الوقف الخيري) vallásos épülése.
Az alapító lehet az állam és lehet intézmény, illetve magánszemély is.
Vaqffá válhat ingatlan (الأصول الثابتة) - pld. föld -, de a használat után jellegét megőrző ingóság (الأصول المنقولة التي تبقى عينها بعد الاستفادة منها) is - pld. szerszám, fegyver stb.) -, mely jövedelmének meghatározott része jut a kedvezményzettnek, míg tulajdonosa de iure az Isten.
A közösségi vaqf cél-specifikációjának könyvtárnyi irodalma van. Néhány példa mire lehetett a vaqfot használni:
* mecsetépítése
* iskola (madrasza) építésére és működtetésére
* könyvtárak építésére és működtetésére
* kórház (musztasfa/bímárisztán) építésére és működtetésére
* szociálisan rászorultak ellátására (árvaházak, öregotthonok, mozgássérültek, egyéb, mentális betegségekben szenvedők)
* vallási ünnepek folytonos lebonyolítására
* az iszlám védelmére szervezet háborúk anyagi hátterének biztosítására (fegyverkészítés, - vásárlás, kiképzések szervezése).
A képeken egy négyszázötven éves mega-vaqf részelemei láthatóak. A szarajevói Gazi Hüsrev Beg vaqfja a következő elemeket tartalmazza: az alapító által építtetett mecset, az alapító és az első vaqf-kezelő (muteveli) sírja (türbe), a Gazi Hüsrev Iskola (medrese), a hozzá tartozó könyvtár (maktaba), szúfi nevelési központ (khankah), fürdő (hammam), bazár és várostorony (kule). Ezek valamennyien ma is egy kezelésben vannak.
S hogy egy történelmi érdekességet is idebiggyesszek. Az iszlám hagyomány szerint az első vaqfot a Próféta tette (a medinai Qubá-mecsetet), a másodikat pedig egy Medinában élő zsidó - egyes források szerint rabbi (!) - Muhajríq bin al-Nadír tette, aki a két felekezet közötti közeledésért szállt síkra s a fiatal medinai iszlám közösségért életét adta a Próféta életében lezajlott uhudi ütközetben (627).
Amikor az állam nagyon vagy egyátalán nem működik, a vallási alapítványok azok amelyek a központi redisztribúciós rendszerek vákuumaiba benyomulnak. Többek között ez is az oka, hogy a gyenge/bukott állam esetében vallási köntösben (vaqfok, illetve modern értelemben vallási alapú pártok személyében) jelentkeznek az alternatívák. A legjobban pedig ott működik a rendszer, ahol az állami és vaqf-intézményhálózat egymást kiegyensúlyozva működnek.
Így volt ez - minden politikai visszásságával együtt - a preháborús Szíriában is. Jó lenne tudatosítani, hogy ilyen szempontból is nagyon-nagyon finom társadalmi szövetek feslettek fel.
Javíthatatlanul.
Ps. Majd Szerbiába visszatérvén, írok egy kicsit az ottani vaqf-helyzetről. Elöljáróban annyit, a 20. század folyamán az állam által fokozatosan elvett vakf-tulajdonok kérdése súlyos teher a kormány és az iszlám közösség között. A történelmi előzmények ismeretében nem lehet meglepő, hogy Belgrád fél belvárosa vakf-területeken fekszik. Például a parlament épülete is.
