iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Notre Dame de la Tortosa

2018. április 12. 19:55 - politics&islam

 

Megint geográfia.

Granadával kezdeném. Jó hely, a Sierra Nevada csúcsaira (Pico de Veleta) kerékpározónak is, ha már túl van az Alhambrán. Mondjuk.

Itt született 1080 körül Abú Hámid Muhammad bin Abdurrahím, származása okán: al-Garnáti, az egyik legjelentősebb muszlim utazó. Ez utóbbi megállapítás igazán nem sokat mond, mert az iszlám utazói szinte valamennyien "jelentősek" voltak: mérgezett egerekként keresztül-kasul járták be Eurázsiát és Afrikát.

Mondják, követték a Próféta egyik kijelentését:"أُطْلُبُوْا العِلْمَ وَلَوْ بِالصِّيْنِ" (Keresd/kövesd a tudományt, még ha az/t Kínában is van/leled!) Szép mondás, bár a prófétai hagyomány-tudomány már régen bebizonyította róla, hogy nagyon alacsony argumentum-értékű kijelentésről van szó (hadíth bátil).

Mindenesetre a tudomány- és információszerzés fontos mozgatórugója - máig - az iszlám világnak.

Ez hajthatta al-Garnátit is, számos helyen járt a Magribtól a Masriqig, de most egy kicsit haza beszélek. Volt például a volgai bolgároknál, így tulajdonképpen nála olvashatunk először a térségben élő finnugor népekről - egy évszázaddal Gyula barát felfedező útjai előtt.

Aztán 1150 és 1153 között a hungarus királyságban élt, azt is bejárván, de legtöbbet II. Géza király udvarában időzvén. Legott meg is nősült, gyermeke is született. Szépen leírja, hogy az országban miként élnek a más vallásúak (értsd: nem a többségi keresztények), azaz zsidók, muszlimok.

Ez utóbbiak számát - a forráskritika által eltúlozva - több tízezerre teszi és két csoportba sorolja őket: kis számban éltek a királyi udvarban, s a pénzverde munkatársai voltak. A többség pedig - egyfajta határőr-szolgálatot ellátva - az ország déli részén élt, önálló falvakban. S bár I. László király törvénykönyve hetven évvel korábban már nyomást gyakorolt rájuk (korlátozta hitéletüket), al-Garnáti idejében megélhették saját vallásukat.

A királyi hatalommal való konfliktus forrása annyi volt, hogy ha e muszlim közösség tagjait a bizánci háborúkban a túloldalon esetlegesen felbukkanó muszlim segéderők ellen vetették be, érthetően, berzenkedtek.

Meg maga al-Garnáti is vitatkozott az udvarban. A sertéshús-fogyasztásról és a borivásról. A népesség mai egészségügyi állapotát tekintve, láthatjuk: sikertelenül.

Viszont végül - pontosan nem ismert - távozási körülményei miatt hátrahagyta már említett családját. Így aztán - lehet - ő is távoli őse lett valamelyikünknek.

Ps. Alant a tartuszi katedrális. Akkor épült, amikor Abú Hámid Géza királlyal parolázott. A közel-keleti keresztes gótika egyik mesterművének tartják. Az is. Aki számított, mindenkit elvittem oda.

Mert nehogy már Szíria városai csak arról legyenek ismertek, hol van és kinek katonai támaszpontja.

Hosszú távon most sem ez lesz a fontos.

30222336_1635764916472603_8010775130502513475_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr10013830880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása