Damaszkuszban, a Báb al-Szagír-i temetőben van egy zöld síremlék. Egy mauzóleum. Az iszlám első mu'addzin/مؤذن/müezzinjének, Bilál bin Rabáh al-Habasí-nak a végső nyughelye. Ha úgy vesszük nekem is állandó zarándokhelyem, építészetileg sem utolsó építmény. (És az a temető...)

Az etióp keresztény származású Bilál (mellékneve - al-Habasí/az Etióp - utal erre), aki rabszolgaként az elsők között csatlakozott a muszlimok legelső - Mekkában, még jóval a jathribi (medinai) áttelepülés előtti, illegalitásban működő - közösségéhez, amikor a Próféta medinai házában az első imahely kialakításra került, Muhammad kérésére az épület tetejéről először kiáltotta el az imára hívó felhívást.

A napi ötszöri adzán után a mecsetekben összegyűlt hívőket közvetlenül az "iqáma" (إقامة‎/felállás) hívja közvetlenül az imára. Az iqáma is tartalmaz felekezet-specifikumokat.

Erről majd máskor.

Az ádzán szövege ekképpen az iszlám legelső éveiig nyúlik vissza. Mégis - mint oly sok gyakorlati kérdésben - itt is apró különbségek alakultak ki a különböző irányzatok ádzánjai között. Apró, de máig fontos és jelzés értékű distinkciók.

Három adzán-formula van. A legelterjedtebb természetesen a szunnita, a másik kettő, a zajdita (s korábban a fátimida) illetve a tizenkettes, mainstream síita - mondhatni - ehhez képest tartalmaz betoldásokat. Lássuk a részleteket:

1. Takbír/تَكْبِير. "Alláh a legnagyobb" (ٱللهُ أَكْبَر). Ezt a nyitó mondatot valamennyi irányzat négyszer mondja el.

2. Saháda/الشهادة‎ (1 része). "Tanúsítom, hogy nincsenek istenek, csak Alláh!" (أَشْهَدُ أَنْ لَا إِلٰهَ إِلَّا ٱلله). Valamennyien kétszer mondják.

3. Saháda/الشهادة‎ (2 része). "Tanúsítom, hogy Muhammad Alláh prófétája!" (أَشْهَدُ أَنَّ مُحَمَّدًا رَسُولُ ٱلله). Ez is mindenhol kétszer hangzik el.

4. "Tanúsítom, hogy Alí Alláh helytartója!" ( أَشْهَدُ أَنَّ عَلِيًّا وَلِي ٱلله) Ezt csak a tizenkettes síiták mondják, kétszer. Persze ez így túlzó leegyszerűsítés. A tizenkettesek - mondjuk így - progresszív többsége, az uszúlíja, amely a szövegi jogforrások (Korán, a prófétai és imámi hagyományok) mellett széles jogértelmező és -alkotó teret enged a forrásokon és az emberi értelmen alapuló mindenkori kortárs szellemi erőfeszítésnek (idzstihád), nem tartja ezt a mondatot az adzán kötelező elemének - csak a kívánatos (musztahabb) kategóriába sorolja. Ugyanakkor a jogértelmezést a szövegi forrásokra korlátozó másik irányzat, az akhbáríja mind az adzán, mind az iqáma kötelező elemének tartja a mondatot.

5. "Jöjjetek imára/térjetek imához!" (حَيَّ عَلَى ٱلصَّلَوَة). Mindenhol kétszer hangzik el.

6. "Jöjjetek az üdvözülésre!" (حَيَّ عَلَى ٱلْفَلَاح). Mindenhol kétszer hangzik el.

7. Az imádkozás jobb, mint az alvás!" ( ٱلصَّلَوةُ خَيْرٌ مِن النَّوم). Csak a szunnitáknál hangzik el, a hajnali ima esetén kétszer.

8. "Jöjjetek minden cselekedetek legjobbikára!" (حَيَّ عَلَى خَيْرٌ الْعَمَل). Ezt a síiták (tizenkettesek, iszmáíliták ès zajditák) mondják kétszer.

9. Takbír/تَكْبِير. "Alláh a legnagyobb!" (ٱللهُ أَكْبَر). Ez a végén valamennyi irányzatnál négyszer hangzik el.

10. Saháda/الشهادة‎ (1 része). "Tanúsítom, hogy nincsenek istenek, csak Alláh!" (أَشْهَدُ أَنْ لَا إِلٰهَ إِلَّا ٱلله). A szunniták és a zajditák egyszer, a síiták kétszer mondják.

A nüanszokra mindig figyeltek. Például, amikor 969-ben Dzsauhar al-Sziqillí, az akkor még Tuniszban székelő fátimidák hadvezére elfoglalta al-Fusztátot (és Győzedelmessé, azaz al-Qáhirá-vá, Kairóvá alakította), első intézkedéseinek egyikeként átállíttatta a müezzineket iszmáílita üzemmódra.

S ekként tett Szaláhuddín Júszuf bin Ajjúb, amikor 1171-ben letette az utolsó fátimida kalifát: sebtiben visszaállíttatta a szunnita formulát.

Ugyanilyen izmozások mentek/mennek Jemenben is a zajditák és szunniták között.

De ma az adzán-variációk együtt is megvannak. Bejrútban például szimfóniaként visszhangoznak a szunnita és a síita imára hívások.

Kevés harangozással kísérve.