Lássuk, mit írtam róla három éve:
"Van a nem elhanyagolható értékű bélyeggyűjteményemben egy adzsmáni posta által kiadott komplett sorozat: a történelem nagyjairól, köztük olyan hírességekről mint Benito Mussolini, Joszif (a bélyegen: Joseph) Sztálin vagy Adolf Hitler. Kiadták Adzsmánban 1980 körül, vettem a damaszkuszi Hamídíje-bazárban 1995-ben. Szép.
Erről a Hitler-relációról hirtelen két eset jut az eszembe.
Az egyik az aleppói Abú Firász parkban esett meg velem 1993 nyarán. Ott egy helyi illetőségű fiatalember órákon át faggatott arról, hogy a nevezett Vezető f@szagyerek volt-e. Asszem, hiába tartottam neki töri-szemináriumot, ragaszkodott a kérdésben megfogalmazott prekonceptív véleményéhez, és folyton a jeruzsálemi mufti barátságát hajtogatta. Nemhiába, Háddzs Amín al-Huszajnínak máig nagy a presztízse az arab társadalmakban.
A másik élmény nem sokkal ezután esett: 1995 januárjában - három hónappal az izraeli-jordán békekötés után Jordániában mértem fel a műemléki helyzetet. Az ország tele volt izraeli turistával, akik nagy ívben kerülgették a könyvkereskedők által egészen a járdák közepéig glédába rakott arab nyelven változatos kiadásokban megjelent Mein Kapf-köteteket. Lestem: a kereskedők elégedetten szemlélték a szlalomot.
Ja, és Adzsmánról magáról... Isteni hummuszt és falafelt ettem egy itteni, szíriaiak által működtetett kifőzdében. Emígy igazán jó hely."
Szinte nem is igaz. Pakisztáni üzemeltetésű hotelocskám mellett ma is szír hummuszt früstököltem; nem ugyanazon a helyen.
A kis emirátusok közül is a legkisebb, Sárqa/Sharja által körbefonva. Egy város csupán. Amit igencsak bajos megkülönböztetni a Dubai-agglomeráció többi részétől.
Nézzük, hátha múltjával specifikálhatjuk kicsit.
Mindjárt itt az elnevezés. A szónak három olvasata van: az egyik (ez tetszik talán a leginkább errefelé) szerint az 'adzsmán törzsnévből származik, amely a Félsziget közepén élő Banú Jam része volt. (És a 19-20. század folyamán keményen harcolt az Ál Szaúd és milíciája, az Ikhván ellen.) A másik etimológia szerint a szó Omán kicsinyített szóalakja. A harmadik pedig, amiről itt hallani sem akarnak, hogy eredete az 'adzsm (perzsa/idegen) jelentésű kifejezés.
Amikor elindult a sogenannte fejlődés (hatvanas-hetvenes évek), a település al-Muvajhát (Kis Vizek) nevű részén Umm al-Nár-kultúrához tartozó kör alakú sírokat találtak az i.e. 3. évezred végéből. S néhány említés a mezopotámiai táblákon is felbukkan.
Mindenesetre a vidék meglehetősen későn kapcsolódott be a történelembe. 1810-ben foglalta el a területet a Bú Samsz-családtól Rasíd bin Humajd al-Nuajmí sejk. A Nuajmík aztán azóta is.
Különösen, miután a britek Ra'sz al-Khaima 1820-as legyőzése után (lásd ott) Sárqa és Adzsmán ellen is felléptek. Az utóbbi 1823-ban kapitulált.
Utána hol Sárqa/Sharja ellen kellett valahogy megőriznie a függetlenségét, hol Omán Perzsa-öböl partvidékére való kacsingatásaival kellett megküzdenie.
Meg az 1930-as években a gyöngyhalászat összeomlásával. Amikor Japán mesterségesen növesztett gyöngyökkel árasztotta el a világpiacot.
Adzsmán nem volt egy népes hely. Az 1900-as évek elején 750-en laktak itt.
Most egy kicsit többen.
