Az egyetlen emirátus, amelynek nincs kijárata a Perzsa/Arab-öböl irányába. Hatalmas hegyek koszorúzta tengerpartja az Arab-tengerre/Ománi-öbölre néz. Csak Ra'sz al-Khaimával és al-Sárqával (Sharjah) határos.
Nem véletlen ez a földrajzi fekvés. Történelme is összekapcsolódik Ománnal.
A terület felett regnáló család, a Sarqí-k maguk is Omán területéről, az általam többször vizitált és máig csodált Nizva városából érkeztek. De a törzsi hagyományok - a beduinoknál természetes módon - ettől is messzebbre nyúlnak vissza: a sarqík eredetileg Jemenben éltek és a híres Ma'rib-gát utolsó átszakadását (575) követő nagy népesség-kiáramlás során kerültek Omán középső vidékére. (A jemeni öntözéses művelés kulcs-teteptárgyának összeomlásai minden alkalommal jelentős népességkibocsátással, a Közel-Keleten pedig hatalmi átrendeződésekkel jártak.)
Matar al-Sarqí sejk volt az 1700-as évek második felében az erre a területre delegált ománi helytartó. (Az ománi közigazgatásban ez volt az Északi-tartomány, al-Samálíja.) Az ő fia, Muhammad bin Matar volt az első itt született sarqí sejk és tőle számítva egyenesági a leszármazás a törzsi vezetésben.
Két nagy várat építettek: az egyik a fudzsajrai (lásd a képeket), a másik a bithnai (képek majd a Fudzsajra-Ra'sz al-Khaima viszonylaton).
A terület 1850-ig állt ománi fennhatóság alatt, amikor is a sárqa/sharjai al-Qászimík elfoglalták és Kalba székhellyel helytartó útján terjesztették ki ide a hatalmukat.
1901-ben aztán az aktuális sarqí sejk, Hamad bin Abdulláh kinyilvánította függetlenségét s Fudzsajra lett az önálló emírség központja. Az addigi közigazgatási központ, Kalba (egy helyre kis várral; lásd valahol a blogomon 2015 tájékán) - mindmáig - al-Sarqa/Sharja Emirátus része.
Fudzsajra lett az utolsó, Nagy-Britanniával szerződést kötő emirátus - meglehetősen megkésve, 1952-ben. Nem is sokáig maradt ez így, 1971-ben Muhammad bin Hamad al-Sarqí sejk már ott volt az UAE alapító atyái között.
Azóta pedig tudjuk: úgynevezett fejlődés van.
Rohamtempóban bontják a hegyeket, iszonyatos cementgyárak működnek Dibba és Fudzsajra környékén, az olaj-és vegyiművektől gyakorlatilag nem lehet levegőt kapni a fővárostól északra (tegnapelőtt inhaláltam ott egy kicsit), felépült az oszmán stílusú, 28000 ember befogadására alkalmas Zájed sejk mecset s mindenütt terül szét az aszfalt.
De még maradtak hegyek és aszfaltozandó területek. Nem feladni!
