Agénor leányának lágy alteste ez. (Sir Winston mondta, nem én.) Nevezett hölgy apja Szidón/Szajda király volt, így aztán nem csodálkozhatunk, ha a hölgy alfelének legalább annyira van köze a kelethez, mind magához, a róla lenevezett kontinenshez. Így volt ez a késő római…

  Mielőtt Szíria a feje tetejére állt sokszor megfordultam a kurdok ottani földjein. Már amennyiben az az övék volt. Egyszer talán már írtam arról a mesebeli utazásról, melynek során egy hideg-esős tavaszi reggelen egy búzazsákokkal megrakott s a Tigris folyó déli dombjain szlalomozó kisteherautó…

  Az utolsó Arany Alma. (A Kızıl Elma, mint a hatalom szimbolikája nagyon messzire vezető téma. Az oszmánok számára Bizánc, Róma, Buda és Bécs kapta e megtisztelő címet. Bár Róma is bevetetlen maradt, a legfőbb áhított cél mindig is a császárváros volt.) Lássuk, miként fogyasszák manapság ezen…

  Először is az (ön)elnevezésről. Az ibáditák – csakúgy mint több, a többségtől elváló csoport – ragaszkodik saját önelnevezéshez. Miután az ibádíja a többségiek megnevezése volt a kháridzsiták egy kisebb csoportjára s ráadásul nem is az “igazi” alapító/imám…

  Két és fél év alatt sikerült a libanoniaknak elnököt választani. Ezen a teljesítményen aztán annyira felbuzdultak, hogy most egy régi-új intézmény felújításán gondolkodnak. A parlamenti felsőházén. Nem új a téma. Amikor az ország – még jócskán a francia mandátumidők alatt – alkotmányt kapott…

  2006-ban a születésnapomat Asszuánban ünnepeltem. Már többször említettem, hogy a városból elénk táruló nyugati Nílus-parti látkép számomra a legkedvemrevalóbbak közé tartozik (ha nem „a legesleg”) a világon. Szóval, bucskáztam a homokon, az Aga Khán-mauzóleumnál, sokadszor Elefantiné-szigetén az…

  A történelemről már annyi minden szentenciát írtak össze. Tanítómester (...magistra vitae), hit a haladásban (История – вера в прогресс - szabad ma Csenyisevszkijt idézni?), múlt és jövő összekapcsolása, miegyéb. De tudatosan tanulmányozni, hasznosítani,…

  Libanonban – bár ötezer éve kereskedők hazája, így a matematika zsigeri dolog kellene, hogy legyen – nem nagyon szeretnek számolni. Mármint azt, ami problematikus. Például, hogy enmaguk hányan vannak. Hogy a valós felekezeti arányokról ne is essék szó. Ne felejtsük: az…

  2012 nyarán Tuniszból al-Káfba tartottam kerékpáron. Ramadán volt, hőség, rezgett a levegő, minden vörös és sárga. Jugurtha útját követtem, oldaltáskámban Sallustius Crispus könyvecskéjével (De Bello Iugurthino) igyekeztem Thála felé, hol nevezett numídiai király egy hatalmas sziklán táborát…

  1 Bevezető Nem sokat, nem mélységében, sátorbeli elmélkedések. Leginkább csak azért, hogy el lehessen helyezni őket az iszlám világ mérthetetlenül színes és gazdag vallási (!) és kulturális palettáján. Az ibáditák azért érdekesek, mert ugyan a mainstream…

Az elmúlt három télen több, mint 8000 kilométert bicikliztem az országban. Jártam valamennyi fertályában, tartományában, régiójában északtól délig, kelettől nyugatig. A pozitívumokról nem győztem beszámolni. Tavalyelőtt és tavaly a blogon igyekeztem a sötét árnyakat is felfesteni. Most egy kicsi…

  Közeledek a határhoz. Pár kép még egy, kissé ismeretlenebb végvárról. Al-Ma'múr után- várak tekintetében - már al-Buraimí/al-'Ajn következik. A táj, miként alább látható, nem sokat változik.

  A kősivatagon való átkelés inspiráló. Mondják. Az ember gondolatai befelé fordulnak. Ez igaz. Bár nekem belül is szétfutnak a gondolataim. Messzi tájakra. A sziklás hegyek s a köves puszta egy huszonkét évvel ezelőtti gyaloglásomat eleveníti fel. Amikor órákon át…

  Az efféle hókuszpókuszokban nem hiszek, de mégis. Öt perce történt. Órák óta taposom a pedált a kopár és brutálisan szép hegyek között, előadást hallgatok mp3-on. Egyszer csak arra gondolok, nocsak, dél van, ennék. Ebben a pillanatban megáll előttem egy terepjáró,…

  Tavaly is jártam itt, most is útba ejtettem. Első nekifutásra csak egy meglehetősen rossz állapotban lévő romváros a Dzsabal al-Akhdar tövében. Pedig két fontos dologról is nevezetes. Az egyik, amiről általában a nyugati történeti munkák írnak, az 1954-59-es úgynevezett…

  Este beérkeztem a Hadzsar-hegység központi tömbjébe. Kerekezni kezdtem az egyik vádi köves medrében, éjszakai szállást keresve. Végül a teljesen elhagyatott völgyben, a kiszáradt meder közepén találtam egy, az időszakos vízmosástól folyásirányba megdőlt fát s…

  Megint vár lesz. Meg rom. Anélkül nem bírom ki. Itt meg van mindenütt. Nevezett város évszázadok óta az ország partvidéki régióját kötötte össze a hegyeken túli területekkel (a mai Dákhilíjával, Sarqíjával). Ez volt a legszélesebb és legkevésbé magas átjáró.…

  Ismerkedem a tevetenyésztés rejtelmeivel. Itt van mindjárt néhány maródi. Ők karanténban vannak. S éppen most kapják rendes reggeli orrcsöppjüket. Nincs is annál jobb! Ilyenkor mindig eltűnődöm. Ne legyek-e teveistápoló al-Khasabá-ban. Vagy pék, Badia Tedaldában.

  Jól kezdődött. Ez a nap. Kiderült, sportteve-tenyésztőké a ház. Hajnalban zörgettek, menjek a pusztába, reggeli tea/kávé. (Azért az ománi kávé továbbra is gáz..) Leültünk egy kis parázs köré, ment az errefelé szokásos beszélgetés. Nem viccelek: hány feleséged,…

  Ez volt ma. Egy darabig csak a végtelen kősivatag és a napfénytől izzó vörösesbarna hegyek tették próbára - egyébként jónak mondott - monotónia-tűrő képességemet (hol volt ez a mai etap a Vakhan-völgy hétszáz kilométeréhez!), aztán délután hatalmas ellenszél…

  A város, amely a most általam elhagyott félben lévő Sarqíja-régió és a hegyvidék találkozásánál fekszik, hagyományosan fontos kereskedelmi csomópont volt. (Miként az ilyen sivatagos-hegyes vidéken valamennyi városi jellegű település.) Már a Próféta idején megjelent itt…