Ami már nem is annyira hűlt. A szudáni történetírás a kolonializáció korát két részre bontja: az első a tényleges oszmán uralom volt, amit az "(első) török kornak" (التركية ) neveznek. Ez I. Selim szultán 1517-es egyiptomi (és szudáni) hadjáratával kezdődik és tart egészen az úgynevezett…

  A vahhabizmus dominánssá válása tehát nem jelentette a szúfi hagyomány végérvényes megszűnését, annak elsősorban nyilvános praxisát és intézményi hátterét számolta fel. A tradíció természetesen a társadalom egyes szegmenseiben a magán-szféra szintjén is fennmaradt, volt azonban egyfajta…

  Ez azért eufemizmus. Amikor 1924-ben az Ál Szaúd csapatai benyomultak a Hidzsázba s a régiót uraló Huszajn saríf családostúl elpucolt, hogy aztán fiai brit gyámkodás alatt megkapják Transzjordánia s Irak trónusát, tehát a húszas évek közepén fordulat történt a félszigeti szúfik számára (is). Ez…

  A magunkféle népek szeretnek beleállani a biztosba. Jómagam is úgy nőttem fel, hogy gyermekként minden demonstráción látván a magyar kommunista szentháromság buzgó felvonulók által cipelt képeit, azt hihettem, hogy a Kádár-Lázár-Losonczi trió mindörökkön örökké - kinek a nyakán, kinek a szívében,…

  (Fb-utánközlés.) A témával más okokból foglalkozván a végére (?) egy talán kevésbé ismert történet. Mert szúfik az Arab-félszigeten is voltak szép számmal; mondhatni, már a kezdetektől. Ez nem is lehetett volna másképpen, miután a mekkai zarándoklatok mindig is sok - igaz, régen a közlekedés…

  Kezdetek Al-Andalusz. Ezzel kapcsolatban is sok a féligaz sztereotípia. De most nem azokról. Szúfik az Ibériai-félszigeten. (És az ahhoz ezer szállal kapcsolódó Magribban.) A Nagy Fehér Szikla (lásd még: Herkules Oszlopai) alatt – honnan manapság a britek fél (vagy egész)…

  Az Igaz Úton Járó Ilyen sokáig nem lehet. Valahol úgy érzem, egyedül a görögök tudatosították magukban ezt. És a végén elküldtek mindenkit; még azt is, aki nem érdemelte ki. Az osztrakiszmosz az egyetlen megfelelő eszköz. Érdekes, az arab törzsi hagyományban is élt valami ilyesmi. Ha a…

  Ulickaját olvasok. Nem először. A "Daniel Stern, a tolmács" soha ki nem megy a fejemből. Micsoda irodalom! S micsoda - ha úgy vesszük izraeli és ezáltal közel-keleti - történetfonadék. Olvassuk el! De most a "Jákob lajtorjája" szippant be. Ebben olvasom, naplórészletként: "Szörnyű nap. Meghalt…